Hefkó Mihály
Ferenczy Noémi-díjas és Ybl Miklós-díjas belsőépítész tervező művész
Miután elvégezte az újpesti Faipari Technikumot, a Ferencvárosi Épületasztalos Ipari Vállalatnál helyezkedett el. A gyártmánytervező irodába való bekerülés feltétele a teljes gyártási folyamat megismerése volt. Három műszakban dolgozott, ami szinte lehetetlenné tette a számára életfontosságú rajzolás és mintázás rendszeres gyakorlását, fejlesztését. A rajzkörök egyikében B. Nagy István korrigálta kezdetleges rajzi próbálkozásait, plasztikai kísérleteit.
Mire a tervezőirodába került, úgy döntött, nem az építőasztalos szakmát választja. A közelben volt a Néprajzi Múzeum, ahová szívesen járt. Szeretett elmélyülni az ott található tárgyak szépségében, legyen az egy régi szék, vagy afrikai maszk. S amikor megüresedett a bútorrestaurátor műhely vezetőjének helye, felvették. Egyszemélyben volt a műhely vezetője, és restaurátora. Az ott dolgozó fiatalok közül többen készültek az Iparművészeti Főiskola felvételijére. Tőlük kapott kedvet a továbbtanuláshoz.
A főiskolára másodszori próbálkozásra vették fel, ahol okleveles építész tervező művészként végzett. Mestere Németh István volt. Az Iparművészeti Főiskola elvégzése után tárgytervezéssel, kivitelezésével foglalkozott egy formatervező kollégájával együtt. Ez a terület ugyan érdekes és tanulságos volt számára, de nem tudott kiteljesedni. Ekkor döntötte el, hogy mégis a belsőépítészet lesz a megfelelő irány számára. Felkereste főiskolai mesterét Németh Istvánt, aki felvette a Középülettervező Vállalat általa vezetett I.-es belsőépítész műtermébe. Itt kezdődött igazi művészi kiteljesedése, hiszen olyan olyan építészek vették körül, mint például Zalaváry Lajos, Csontos Csaba, Hegedűs Péter, Laczkovics László, Péchy György, Annus Ferenc, Tornai Endre. Gyorsan bevonták a nagyobb kihívást jelentő feladatokba is. Az első ilyen meghatározó munkájának az Atrium Hyatt szálloda számított, ami az első átriumos szálloda volt Magyarországon. Az ötcsillagos szálló osztrák közreműködéssel épült meg. Az építkezés során Németh István mellett dolgozott, mint gyakornok. Itt már összemosódtak a határok építészet és belsőépítészet között. Modelleket készített a leendő épület homlokzatáról, az akkor még nagyon különleges, szabadon futó liftek formaterve is az ő nevéhez fűződik, ezen kívül az átrium udvarba készült szökőkút tervezésében is rész vett.
A szálloda a MALÉV irodával együtt épült. A MALÉV irodaháza, valamint a földszinten elhelyezkedő jegyirodája volt Hefkó Mihály külön feladata. Itt végzett munkájáért 1982-ben megkapta élete első díját, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt. Erre az időszakra nagyon hálásan emlékszik vissza, mivel sokat számított neki, hogy fiatal belsőépítészként az idősebb mesterek segítették a pályáját azzal, hogy mellettük dolgozhatott.
A Középülettervező Vállalatban sokat dolgozhatott, pályázhatott. A munkája kitöltötte az életét, 1987-ig maradt az állami cégnél. Párhuzamosan dolgozott több épületen, ilyenkor egyikből merített friss ötletet a másikhoz, és közben pihenésképpen a harmadik tervvel foglalkozott. Ezt a fajta munkafolyamatot manapság is kedveli.
A Club Tihany tervével évek óta többen is foglalkoztak valamilyen pályázat formájában, de minden próbálkozás elvetélt. Majd Hegedűs Péter építésszel kezdtek dolgozni ezen a feladaton. Nagy szerencséjükre nemsokkal később szerződéskötést is kötöttek velük. Itt sem magyar kivitelezőkkel dolgoztak, hanem dánokkal, és osztrákokkal. Mind az építészi, mind a belsőépítészeti tervek azonban a Középülettervező Vállalatban készültek. A nyolcvanas években Magyarországon nem lehetett bármilyen anyaghoz hozzájutni, itt viszont a dán partnereknek köszönhetően lehetőség nyílt külföldi anyagok beszerzésére, csak az anyagi keretek szabtak határt. Ebben az időszakban még működő gyakorlat volt, hogy a kivitelezési összeg egy bizonyos százalékát kötelezően képzőművészeti alkotásokra kellett fordítani. A Club Tihanyban ez meg is valósult, így azokra a felületekre, amelyek egy ilyen belső térben igazán látványosak, kikerültek a megfelelő műalkotások. Bár azóta többször átépítették, a berendezés nagy része a mai napig az eredeti. Az építkezés két évig tartott. Hefkó Mihály mindvégig nyomon követte a folyamatokat, mivel azt vallja, hogy a tervezésnek a kivitelezés alatti művezetés is része. A tervező így lehet maradéktalanul elégedett az elkészült munkával. A befektetett energia itt is megtérült. 1987-ben Pro Archozectura díjjal jutalmazták a Club Tihanyban végzett munkáját.
A rendszerváltást megelőző években már alkalom nyílt az önálló munkára. Hefkó Mihály 1987-ben hagyta el a Középülettervező Vállalatot. Először alkotóközösséget alapított, majd amikor a törvénykezés már lehetővé tette, 1989-ben létrehozta a Művészeti Instrukció nevű Bt.-t, melynek műterme a Bécsi kapu téren kapott helyet.
Zsuffa András építésszel egy modellezés során ismerkedtek meg. Jó kapcsolat alakult ki köztük. Együtt dolgoztak a Merkantil Bank irodájának kialakításán, amely egy műemléki védelem alatt álló épület földszintjén kapott helyet a József Attila utca 24. szám alatt. Itt egy komplett belső teret kellett megalkotniuk. A műemlék épület esetében meg kellet találniuk az egyensúlyt a megváltoztatható elemek, és a nem megváltoztathatók között. Így a ház élettörténetéből merítettek ihletet. Megtartották a ház két évszázados hagyományát. A már jelenlévő többféle stíluselem mindegyikéből felhasználtak jellegzetes formákat, elemeket. A földszinti udvar lefedésével létrejött átriumban kapott helyet a Merkantil Bank központi, reprezentatív tere. A berendezés nagy részét is Hefkó Mihály tervezte. Az eredeti udvar jellegzetes öntöttvas oszlopának alumínium öntvény másolatai kanderláberként, térvilágító szerepben köszönnek vissza. Az ajtó és ablaknyílásoknál klasszicista hangulat jelenik meg. Ezért a munkáért 1991-ben a szakma Ybl Miklós díjjal jutalmazta, Zsuffa Andrással közösen.
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár rekonstrukciója, és bővítése 1998-ban kezdődött el a Zenei Könyvtár épületének (Páffy palota) tervezésével és kivitelezői művezetésével, amely során Hegedűs Péter építésszel dolgoztak együtt. A gyermekkönyvtári részt Jakab Csaba tervezte. A 19. századi épület nyitott belső udvarán kialakított sárkányos udvar emblematikussá vált, hatalmas, samottból készült sárkány plasztikáival. A tervezés során az elavult könyvtár felújítása, és a három különböző korú épület összekapcsolása volt a feladat, hogy egy korszerű, mai igényeket kielégítő központi könyvtár jöhessen létre. Az új könyvtár középpontja a műemlék Wenckheim-palota egykori belső udvarának lefedésével jött létre. Ez az átrium ad helyet információs pultnak, kávézónak, innen nyílik a ruhatár, és a nagy böngésző. A könyvtár berendezésének jelentős része egyedi tervek alapján készült. Az építészek lelkiismeretes munkájának hála, a régi bútorok is megmaradtak. Több kötetnyi listát készítettek a műemléki, vagy műemlék jellegű bútorokról, világítótestekről, amelyek a könyvtárhoz tartoztak. Mindegyikhez írtak legalább egy féloldalnyi szöveget, ami támpontot adhat a későbbi felhasználáshoz. Ennek a munkának később a restaurátorok is hasznát vették a bútorok felújítása során. Mindehhez azonban az kellett, hogy Hefkó Mihály a megérzéseire hallgatva, egy nap elmenjen körülnézni az építkezésen, ahol azt tapasztalta, hogy épp el akarják szállítani ezeket a bútorokat. Közbelépésének hála, megmaradtak a helyükön, s a mai napig használják azokat a könyvtár látogatói. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár estében is felmerül az építészt vagy belső építészt kínzó örök kérdés: meddig mehetnek el az átalakítás során? Hol van a középút, amikor úgy sikerül megőrizni a régi egyéniséget, hogy hozzátéve az újat és egyedit, megmarad az épület jellege és nem vált idegen elemmé a változtatás?
Így ír Borvendég Béla a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár rekonstrukciójáról: „Az építészet több, mint a jól használható ház. A többlet az, amitől az emberivé, humánussá válik. A kisugárzás. Olyan, amelyik egyedül a szépen elrendezett, épített környezet sajátja. Vizuális élmény, amely – ha a szemlélőnek van és szíve hozzá – megérinti jobbik énjét. Belső terek olyan harmóniája, amely formák, és a beléjük kódolt gondolatok és érzelmek arányos egymásnak feszüléséből bontakozik ki. Hogy ma is lehetséges az ilyesmi? A budapesti Központi Szabó Ervin Könyvtár bizonnyal ilyen… Talán megragadóan gazdag többszólamúsága miatt. Jelen van itt és felmagasztosul benne az örökölt érték, ám minden ma szokásos nosztalgikus nyafogás nélkül. Ugyanakkor becsülettel vállalja a mát, sőt a belátható jövőt is. Elsősorban nem is azzal, hogy alkalmas helyet kínál az információs technológia mai és holnapi ketyeréinek, hanem azzal, hogy arra az emberre összpontosítja figyelmét, aki ezt a környezetet használni fogja. Amikor a tegnap, a ma és a felsejlő holnap jelenlétének szétválaszthatatlanságában jelenít meg olyan közvetlenül átélhető magyar és európai érdekeket, ami a polcról leemelt legértékesebb könyvek üzenetével egyenrangú, de sem nyelvhez, sem szóhoz nincsen lehorgonyozva." (Borvendég Béla: A hercegi tollfosztás, az arrogancia, avagy: merre van az arra. 2001. december 27. www.epiteszforum.hu)
A szakma ismét elismerte Hefkó Mihály tehetségét. 2002-ben Europa Nostra díjat kapott a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár rekonstrukcióján végzett munkájáért.
A kétezres évek elején a székesfehérvári Himer Font Caraffa műemlék épületegyüttes rekonstrukciójánál az I.-II. ütem tervezése és kivitelezői művezetése volt a feladata. Itt is arra törekedett, hogy harmóniát teremtsen régi és új között. Sok egyedi tervezésű tárgy került az épületbe, mivel a terek meghatározóak voltak. Ennek az épületnek az esetében sikerült elérnie, hogy a helyi művészek pályamunkáiból válogatva képzőművészeti alkotások kerüljenek a falakra. Az épület rekonstrukciónak csak az első ütemét végezte Hefkó Mihály. A szakma is elismerte itt végzett munkáját, ICOMOS díjjal jutalmazták 2008-ban.
A Harsányi János Főiskola Alkalmazott Művészeti Intézetének Környezet Kultúra szakán 2009-ben kezdett oktatni. 2010-ben a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Alkalmazott Művészeti Intézetének Környezet Kultúra és Belsőépítész képzésében vállalt oktatói szerepet, ahol a mai napig tevékenykedik. (Ezt az intézményt 2016-tól Budapesti Metropolitan Egyetemnek nevezik.) Minden évben Dunaszentmiklóson, belsőépítész kollégája Bánáti János belsőépítész ötlete alapján létrejött művésztelepen, közösen vezetik a szakmai gyakorlatot a diákok számára. Ennek keretében készült el a faluház, a hallgatók tervei alapján.
Hefkó Mihály számár a feladat adja meg a megfogalmazási módot, az adott épület az, ami valamiféle irányt, utat mutat számára. Fontosnak tartja az érzelmi ráhangolódást az épültre, függetlenül attól, hogy az egy új épület terve, vagy egy már meglévő ház. Arra törekszik, hogy az épület befogadja mindazt, amit ő gondol róla. Vannak építészek, akik nem szeretnek vele dolgozni, mert észreveszi és szóvá teszi az esetleges hibákat. Nem ártó szándékkal, hanem épp ellenkezőleg, ha lehet valamin javítani, akkor azt miért ne tennék. Úgy véli, építész és belsőépítész nem egymás ellen működik, hanem egymás mellett. Ezért is jók azok a kapcsolatok, ahol a munkafolyamat elejétől tudnak együtt dolgozni. A belsőépítészeti munkát azonban szívesebben végzi egymaga. Azt tudja tiszta szívvel felvállalni, amit ő készít az első tollvonástól az utolsó simításig.
„Szüleimtől, akikre örök hálával gondolok, lehetőséget kaptam, hogy álmaimat valóra válthassam. Az Iparművészeti Főiskolán mestereimtől: Jánossy György, Makovecz Imre, Dr. Pogány Frigyes, Dr. Vámossy Ferenc, Németh István, hogy csak néhányukat említsem, a választott művészeti ág, a szakma minden fortélyát, szeretetét, maximális hibátlan teljesítését minden feladat kapcsán, az egymás iránti feltétlen tiszteletet tanultam. Megtanultam kiállni a vélt vagy való igazamért vagy mások igazáért, kompromisszumokkal, de megalkuvás nélkül. Csak remélni tudom, hogy eddigi életem folyamán sikerült megfelelni az elvárásoknak és elvárásaimnak" (Hefkó Mihály).
[2016]