Hefter László

„Az üveg két végletes halmazállapot változás eredménye. A forró olvasztott közeg merevedik kristályokra emlékeztető alakzattá. Kihűlve, csillogással, optikai játékokkal, tükröződésekkel mutatja meg magát. A két állapot tulajdonságai színekkel, fényekkel átjárva, gondolatokkal gazdagodva, avatott kezekben lelket melegítőek is lehetnek." Hefter László üvegművész

Hefter László munkássága több szempontból is különleges helyet foglal el a nemzetközi és magyar üvegfestészetben egyaránt. Jelentős szerepe van abban, hogy az üvegfestészet ma Magyarországon is egy független, szabad művészi kifejezési forma. Vonatkozik ez a murális, építészeti, színes, festett, ólmozott üvegablakokra és az autonóm "kabinet" üvegfestményekre is. Nagy szerepe van abban, hogy ez a hosszú időn keresztül mellőzött művészet, a mester és tanítvány, a mesterség és művészet összefüggéseiben ismét elterjedt, megújulni képes pályára állt, a történeti korok üvegfestményeinek restaurálása, és az új művek területén egyaránt. Murális munkáiban egyaránt jelen van a magyar és a nemzetközi üvegfestészet klasszikus értékeinek tisztelete, valamint egy jelenre reagáló egyéni, formai, gyakorlati és technikai megközelítés, amely, előzmények nélküli új tartalmak forrása.

Szakmája egyik folyamatosan munkálkodó, meghatározó jelentőségű kortárs művésze. Reprezentálják mindezt, középületekben és köztereken elhelyezett új üvegművészeti alkotásai, lírai autonóm stúdió munkái, restaurátori műemlékvédelmi szakértői, munkássága. Kultúraépítő közéletiségét bizonyítja, 1994-ben az általa alapított iskolai szintű iparművészethez kötődő üvegműves képzés győri elindítása, publicisztikai tevékenysége valamint, Pannonhalmán világörökségi területen 2007-ben saját kezdeményezésre magán erőből létrehozott üvegművészeti központ és galéria, amely ma egy elegáns megjelenésű, kínálatában és szolgáltatásaiban nagyvonalú, kulturális központ, amely nemzetközi összehasonlításaiban is méltóan képviseli a magyar iparművészetet, az üvegművészet kiemelve.

Hefter László munkásságának több tanítása, tanulsága is van. Avatott kezekben az üvegfestészet a hit, az elmélyülés, az Istenérzés, és önmagunk megismerésének is eszköze lehet. Ami erre képessé teszi, maga az üveg különleges, a fény által életre keltett hatása.

Hefter László megismerkedett az anyaggal: az üveg természetével, tanulmányozta, a középkori üvegfestőmesterek festéstechnikáját, és a hagyományos ikonológia elemeire épülő, viszonylag egyszerűen dekódolható jelrendszerével, mely különböző érzelmi-értelmi szinteken is magyarázható, az üveg jelentésének változatos rétegeit tárja fel. Amint műhelyében a forró, lágy anyagból hideg, kemény mű születik, úgy készteti a fizikai képletekkel leírható fényt szent jelek megjelenítésére.

A kezdet

Hefter László szeretett rajzolni és a képzőművészetek is mindig közel álltak hozzá. Gimnazista korában, a nyári szünetekben diák munkát vállalt a Neon vállalatnál, és itt üvegművesek mellett dolgozva került először kapcsolatba az üveg megmunkálásával és alakíthatóságával. Ez kiindulópont volt számára a színek és a fények megismerésében. A gimnáziumot követő két évben kitanulta az üvegműves szakmát. Az üvegműves szakma gyakorlati megismerése közben egyre jobban érdekelni kezdte az üveg, képző és iparművészeti felhasználása. A Ferenczy Károly képzőművészeti kör festészeti és szobrászati foglalkozásain, már tudatosan készült az Iparművészeti Főiskolára. Két év katonaság és két év üvegműves szakmában eltöltött idő után került az Iparművészeti Főiskolára, ahol 1975-ben a szilikát szakon szerzett üvegtervező művész diplomát.

Közvetlen a főiskola után először neonreklám tervezőként, majd 1976-tól a Képző és Iparművészeti Lektorátuson keresztül különböző képző és iparművészeti, középületi és köztéri megbízásokon dolgozott, letisztult formavilágú (fém, üveg, kő) plasztikai munkákat készített. Az építészeti, művészeti üvegfelületek tervezése és kivitelezése a lehetőségek függvényében fokozatosan alakult ki 1980-ra, és maradt munkájának meghatározó része mind a mai napig.

A magyar üvegművészet újjáéledésének periódusában lépett ki friss üvegtervező iparművészi diplomával a zsebében Hefter László a Magyar Iparművészeti Főiskola kapuján. Főiskolai tanulmányai alatt több stúdiumot is készített a színes, festett, ólmozott üvegablakok tárgykörében és tevékenyen közreműködött Z. Gács György és Litkey József üvegablakainak és Eigel István több üvegmozaikjának munkálataiban. "Színeimmel és fényeimmel belső terekbe akarok jutni, hogy megvilágítsam és befolyásoljam azt, ami belül történik"- fogalmazta meg gondolatait már a főiskola alatt egy dolgozatában a fiatal művész, melyet diplomamunkájában, - ami szintén üvegablak volt – fejtett ki bővebben. Elkötelezettséget erősítette tanulmányainak lezárása után egy esztendővel, 1975-ben a pécsi Tanárképző Főiskola kollégiumában Hefter Lászlónak megvalósulhatott diplomamunkájának egyik változata, X-Fény címmel, majd 1980-ban egy öntött üvegcserép-előtetőt tervezhetett és kivitelezhetett a budapesti Gellért Szálló főbejárata fölött.

Győr, stúdiólakás, inspiráció

Fiatal pályakezdő művészként, egy műtermes lakás elnyerése után került Győrbe, és itt rendezte be műhelyét 1976-ban, ahol képző és iparművészeti tevékenységhez kapcsolódó, kisplasztikai stúdió munkákkal kezdte a pályafutását, statikus és a mozgó színek és fények térbeli összefüggéseit kutató fénymobilokat készített, de voltak nagyobb köztéri munkái is különböző anyagokból. Bekapcsolódott a Magyarországon akkor éledező alkotótelepi mozgalomba. Győrben, az akkori feladatokhoz, igazodva, és a győri művésztelepekhez kapcsolódva sokféle anyaggal dolgozott. A győri Rába Művekben rendezett, évente ismétlődő nyári szimpóziumokon - többek között Haraszty István, Csiky Tibor, Nádler István, Lux Antal, Lugossy Mária, és Bohus Zoltán társaságában - rozsdamentes acél, bronz- és vörösréz, kisplasztikák, cégérek sorát alkotta meg, amelyeknek több felnagyított változata közterekre is került.

A lehetőségek, és talán a belső késztetések okán visszatért az inkább festészeti vonatkozásokat felvető üvegablakokhoz. Először kisméretű autonóm műveket készített, majd 1980-as évek elejétől fokozatosan megtalálták az építészeti és restaurátori feladatok. Olyan építészekkel, belsőépítészekkel dolgozott együtt, mint Hoffer Miklós, Winkler Gábor, Kriszt György, Hidasi Jenő Jahoda Maja, Horváth István, Ebedli Gyula, Bodrosy Attila, Czigány Tamás, Rosta Csaba, Patartics Zorán, Gunther Zsolt.

1979-óta sorozatosan vannak felkérései egyházi épületekhez, közintézményekhez, közterekhez, magán megrendelésekhez kapcsolódva, itthon és külföldön. Ezek közül kiemelkedik Győrben az Apor Vilmos Katolikus Iskola Czigány Tamás által tervezett, nagyvonalúan elegáns, visszafogottan modern épületegyüttesének aula-kápolnája íves futású szentélyfal-ablakainak 40m2-es színes üvegdísze: az Égi és Földi találkozás című kompozíció. Az 1995-ben elkészült színes ólmozott antiküveg-kompozíción az elvont színfoltok - torzított négyzet és háromszög alakzatok, a lebegő drapériákat, szárnyaló vitorlákat idéző formák között konkrét, figuratív motívumok is megjelennek - mint a nap és a hold, a hajó -, de a kissé megtört egyenesekkel, meghajló, ám mégis határozottan futó vonalakkal határolt üveglap mezőkből szerkesztett ablaksor természetesen egy nagyobb rendezőelvnek is alárendelt. Az évszakok váltakozásait sugalló szín-idézetek az ötös osztású ablak mezőkön végig futó, hol kiszélesedő, hol szeszélyesen összeszűkülő, szabálytalan fehér sáv által összefogattak, amely sávot alulról a statikusabb földi, felülről a lebegő-aláereszkedő égi elemek szabdalják szét, a világos és a sötétkék foltok áradásai, a vörösök és az okkerek fellobbanásai. Dinamikus, virtuális mozgások és megnyugvások, kavargások és kitisztulások ellenpontjaira szerkesztett a mű, amely a világosságok és az elsötétülések, a bizonyosságok és sejtelmességek, szín- és fényjátékaival telíti a kupolával fedett, ünnepélyes atmoszférával áthatott kápolna-aula teret. Továbbá szintén Győrhöz köthető, a Székesegyház, Szent István és Szent Imre herceg festett ólmozott üvegképe, a Komédiás Étterem Üvegablak sora, a Hotel Fonte Üvegtetöje, a győri Evangélikus püspökség Fénykeresztje, a győri Szent Anna Otthon kápolnájában található Kék csend, és Oltárfények című munkái mind-mind kiemelkedőek a városban. Patartics Zorán által tervezett Győri Ítélőtáblába került, a földszinti várócsarnokot élettel megtöltő Justicia több tekintetben hasonlóságokat mutat a Szent Anna Öregek Otthona béli üvegművekkel. A rokonság gyökerei Hefter László egyéni művészetszemléletéhez vezetnek vissza bennünket, aminek lényegi vonása- mint láttuk- az elszakadás a figuralitástól, illetve a gondolati tartalom és érzelmi kitörések, finomságok közvetítése a szemlélőre elementáris erővel ható szín és forma struktúrákkal. Ebben az alkotásban Hefter Lászlóaz előbb felfelé ívelő, építkező, majd apró fokozatokkal lefelé haladó alakzatokkal és hangsúlyosan ellentétes színekkel tudatosan a kompozíciós elemek szembeállítására törekedett. Ám ezt a művész úgy és olyan eszközökkel valósította meg, hogy a végeredmény- a hely szelleméhez illően, mégis végtelenül kiérlelt, és-mint Jusztícia mérlegének két karja – kiegyensúlyozott lett.

Hefter László üvegfestészetének lényege a színek, vonalak és formák, valamint az absztrakció, mint kifejezési eszköz invenciózus használatában, a nagy mesterségbeli tudásban, és abban a művészi magatartássá érett mértéktartásban rejlik, amellyel kompozícióinak külső és belső ritmusát alakítja.

A legutóbbi üvegművészeti munkái már közterekre kerültek, plasztikai térbeli alkotások Térplasztikai munkái közül a Szódásüveg című alkotása a Jedlik Ányos díszkútnál a Dunakapu-térhez vezető úton ma már Győr egyik jellegzetes szimbóluma. Ehhez számos régi, színes, szódásüveget tanulmányozott, valamint arányaiban igazodott a legismertebb szódásüveg formához. Inspiráció volt számára felidézni Jedlik Ányos idejét, és azt, hogy egy szódakészítő Mesterhez kötődő szódás üveg annak idején milyen igényesen, a Mesterre és a tisztes iparra jellemzően készült. Jelentős továbbá a győri Nádorvárosi köztemetőben a Lélekkapu című három méter magas üveg, kő térplasztikája, valamint a Pannonhalma főterén helyt kapott, Pannon történet üveg és gránit kompozíciója.

Valamennyi üvegművészeti alkotására jellemző, legyenek azok építészeti üveg felületek vagy térplasztikai munkák, hogy az állandóan változó fény fényvibráció, fénydinamika, fénytörés, és sok más fény és szín jelenség alakul vizuális minőséggé. Hefter Lászlónál az üvegművészet egyaránt szól a szellemi hozzáállásról, az analitikus tudásról, anyaghasználatról, a környezethez és a lehetőségekhez való alkalmazkodásról, az érzelmi megközelítés megjelenítéséről.

Nem csoda, ha Győr sem volt hűtlen alkotóművészéhez: 1982-ben Győr város Borsos Miklós-emlékplakettjét kapta, 1998-ban Győr város kultúrájáért díjat, 2000-ben Győr város művészetéért díjat, 2013-ban Szent László díjat, és 2018-ban a Megyei Príma díj kitüntetettje lett. Ez utóbbit olyan vállalkozóktól kapta, akik a környezetük, a megye és Győr gazdaságának kiemelkedő képviselői és motorjai. Ők fontosnak tartották, hogy a kultúra értékei katalizátorként jelen legyenek a mindennapi életükben. Hiszen egy művészi szempontokkal igényesen kialakított környezet, egy praktikusan megformált eszköz, egy művészeti alkotás, megváltoztatja a környezet és az ember viszonyát, hozzátesz értékeket, gondolatokat ébreszt és állásfoglalásra késztet.

Az értékes anyag: az üveg

„Az üveg ott őrzi magában a véletlen, az esetlegesség szépségét. Az anyaga minden feladatban inspiráló mindig új és ismeretlen. Az üvegművész feladata hogy megtalálja a gondolatainak leginkább megfelelő alkalmazási lehetőséget." Hefter László

Hefter László számára az „örök időkre szánt", de a pillanat tünékeny varázsát is megragadó üveg jelentését a fény adja. A fény a művész számára kultikus erő, mely transzcendens hatásokat képes kiváltani, az érzékelhető fény és a szellem fénye nem válik el egymástól. Üvegfestményei a fény által állandóan módosuló koncepciót, változtatott látványt keltik életre, az idő, az időjárás, a napszakok és az évszakok változásainak függvényében, a harmónia érzését felkeltve. Hefter László számára ugyanis rendkívül fontos az érzelmi kultúránk, a racionális világ mellett. Művészként a kettő egyensúlyáért dolgozik több mint ötven éve. Hisz abban, hogy emócióink, belső késztetéseink erőforrások.

Az üvegablakok

Hefter László Ferenczy Noémi-díjas üvegművész, aki számos jelentős és monumentális üvegablakot készített, nem véletlenül választotta ezt a formát. Hitt abban, hogy ennek a művészeti területnek vannak lehetőségei. Noha pályája elején az üvegművészet egyfajta vákuumban volt (műhelyei megszűntek mesterei már meghaltak, a színes üveg, mint alapanyag drága, és nehezen elérhető volt. .Hefter László érdeme, hogy ez az építészethez is kapcsolódó díszítő művészet újra művészetünk szerves része lett. „Az új munkáim, szabad kezdeményezések. Új érzéseket akarok felfedezni magamban tapasztalataimból, élményeimből, az üveg sajátosságaiból, és a végtelenül változatosan megjeleníthető forma esszenciából. Munkáimat arra szántam, hogy kiálljak velük az emberek elé. Ami születik, sokszor nekem is meglepetés."

A színes üvegablak kívülről az architektúra része, az ablaknyílást zárja le, mégis a belső tér dekorációja. Fényét a belső térben szemlélővel ellentétes oldalról, hátulról kapva, csak erős átvilágítás esetén fejti ki művészi hatását. A színes piktúra része, annak egy változata. Míg a falfestmény, vagy a falakon elhelyezett képek színiekkel és ábráikkal magát a falat díszítik, csak közvetetten hoznak létre a belső térben színességet, addig az üvegablak az épület belső levegőjét, atmoszféráját színezi közvetlenül. Az üvegablak művészete alkalmazott művészet. Témája, tematikája, formai megjelenése mindig függ attól a környezettől, ahova kerül. A színes üvegfelület a drágakövek ragyogását imitálva a bezúduló napfényt bontja színeire, egy állandóan változó kinetikus hatásokat keltő fényjátékra. Ez a fényjáték megjelenik a falakon, tárgyakon, a terekben mozgó embereken és az építészeti, belsőépítészeti tér szerves részeként. Az üveg lehetőségei, a színes fény által keltett hatások, formai szempontból rendkívül gazdagon alakíthatók és alkalmasak arra is, hogy egy építészeti környezetében, hitünket kifejezze, érzelmi kultúránkat gazdagítsa.

Üvegművészet, a szakrális műfaj

Az igazi műalkotásokban ott van Isten érintése. (Hefter László)

A 19. század második felétől a magyar katolikus templomok, jelentős részében készültek színes üvegablakok. Ezek egy része a beeső fény szabályozását szolgálta, a másik része pedig a keresztény egyházhoz kapcsolódó tematikájával, üvegre festet képként kívánt megjeleníteni, vagy emléket állítani a valláshoz kapcsolható történeteknek, személyeknek, szenteknek, példaként szolgáló tetteiknek. Templomaink, szakrális tereink spirituális helyek. Azokba kerülő új művészeti alkotásoknak a hagyományokhoz kapcsolódva, vagy akár progresszív irányultsággal a hit új, jelenre reagáló értelmezésit kell felvállalnia.

Hefter László bejárva a gótikus katedrálisokat, tanulmányozva különböző művészeti korszakok üvegművészetét, elkötelezetten vallja, hogy számára éppoly fontos a szellemi és fizikai erőfeszítések mozgatójaként az a hit, amely Isten felé fordítja a lelket, mint a látvány, amit a fény, a színes üveg, és az általuk keltett különleges atmoszféra szépsége ad. A szakrális terekhez kapcsolódó üvegművészeti alkotómunkában teológiai és liturgikus szempontok érvényesülnek, annál is inkább, mivel leggyakrabban az egyház a megrendelője ezeknek a munkáknak. Hefter László vallja: „az üvegművészeti alkotásokban legyenek azok régiek vagy újak, voltak, vannak és lesznek olyanok, amelyek szemléletessé, láthatóvá teszik és tehetik, pl. a teológia igazságait, esélyeit, bizonytalanságait, tényleges tartalmát, és új irányok felé is nyithatnak. Természetesen fordítva is, a teológia képes olyan vizuális nyelvrendszerbe foglalható elveket, következtetéseket, gondolatokat, magyarázatokat, vallásainkban is kiváltságos helyét elfoglaló írás és nyelv segítségével közvetíteni, amelyeket egy művész élményként, tanulságként, kiindulópontként be tud építeni saját programjába, megtalálja annak vizuális megjelenítésének jelét, ábrázolási módját és ezzel a változó művészet egy újabb arcát mutatja meg."

Az üvegművészeti szakrális munkák tervezése, készítése folyamán fő feladatának érzi, hogy munkái esztétikailag elfogadhatóbbá tegyék a belső teret egy egyházközösség számára. Az üvegművészeti alkotás az elmélyülést képes segíteni akár úgy, hogy a szertartásokban résztvevők jobban elmélyülhessenek közös hitükben, akár úgy, hogy a szertartáson kívül a szemlélő szeme megpihenhet, tudata aktívvá válik. Spirituális atmoszférát teremt, amiben a kép és a szemlélő fókuszában, a befogadóban is megszülethet az Istenérzés. Erre példa a győri Szent Anna Otthon többszintes, modern vonalú, a környék kocka házaihoz idomuló épület, amelynek földszintjén az építtető csendes áhítatra invitáló, az idős bentlakók lelki istápolását szolgáló kis kápolnát alakított ki. Aki először lép be az amúgy jellegtelen, puritán helyiségbe, annak tekintetét rögtön magához vonja a szemben miséző oltár mögötti falba mélyített - Krisztus szenvedését jelképező, sugalló - izzó-piros üveg kereszt, amely a rajta beszűrődő természetes fény hatására szellemi elmélyedésre serkentő köntösbe burkolja a zárt teret. A kápolna méreteiből adódó szűkösség, bezártság érzetét, a kompozíció súlypontjaként is tekinthető, a piros kereszt misztikus, hangsúlyosan ünnepélyes kisugárzását Hefter László az oltárt körül ölelő, és a helyiség bejáratával szemben elhelyezkedő falakba épített színes, ólmozott üvegablakok szimmetrikus sorával tompította, sőt az összkép, összbenyomás tekintetében ember- és természet közelibbé varázsolta. Alkotása az Oltárfények címet kapta. Az alkotás Prohászka Ottokár (1858 - 1927) emlékének adózik, akiről köztudomású, hogy nem csupán kiemelkedő egyházi személyiség volt, hanem az emberek életfeltételeinek jobbítását célul kitűző keresztény szociális mozgalom magyarországi megalapítója is. Konkrét formában Prohászka Ottokárra a művön (Kék horizont) csupán a püspöktől származó - meleg narancssárga üveg-szalagra felfestett -, a szeretet hatóerejét méltató, dicsőítő jelmondat utal. A szellemi kötődés emelkedettségét a mű nagy részét uraló kékek, és az ezekbe, mintegy az égi szférából alásugárzó éteri sárga fénypászmák tükrözik, míg a földi lét évek, évtizedek küzdelmeit az egymásra rétegződő szabálytalan, amorf alakzatok, illetve - a kompozíció függőlegességét oldó, megbontó - rendezett piros felületek, és az apró, szétszórt piros minimalista forma-gesztusok érzékeltetik. Az életút egyes szakaszait - mintegy keretbe foglalva ezáltal az alkotást is - Hefter László széles vörös keret-sávokkal jelezte.

Hefter László És megnyílik az ég című üveg kompozíciója az ausztriai a Halbturn ravatalozójában a temetőre tekintő földszintes épület nyolc két részre osztott, hosszúkás, téglalap alakú ablakmezőben elhelyezett 10m2-es kompozíció sora- amely kiegészül a ravatalozó oltára fölötti Krisztus Király kompozícióval, az Apor iskola üvegablakával rokon. Itt is a földi és az égi világ, a való és a transzcendens kettőssége, találkozása, összeolvadása a mű központi témája. A szín kompozíciót a föld, a földi lét pirosa mellett annak nedv zöldjei gazdagítják, az égi lét kékje fényhatásokkal mozgatott, változó együttes. A születés kapuja „egy pillanatra" színeiben is egyesíti az égi és a földi létet akár csak az ég ablakai, amelyeken az „átszíneződött, megtört" lélek a létezés egy más dimenziójába jut.

Hefter László nem patetikus munkákat készít, nem is a szemnek aszketikusakat. „Amikor üvegablakot készítek, a valóság elvesztése sosem cél. Az épület általános arányát, anyagát, a fény és a színek erőssége nem befolyásolhatja. Az ablakoknak mindig szilárd és sík felületeként kell állniuk. Ettől maradnak építő elemek. A nappali természetes fény kívülről érkezve egy színes üvegfelületen elveszti objektivitását, a belső teret átjárva, vibrálások, villanások, ragyogások formájában jelenik meg, összhangzatot alkotva, tömörödve, megnyúlva, tükröződve megváltoztatja a benne lévő tárgyak színét, lényegi természetét. A tér, a felület, a test és a környezet megszíneződik."-vallja. „Az én munkáim olyanok, amelyeket képként kell nézni és meg kell állni vele szemben. Az építészeti és szakrális kötöttségeken túl még is csak egy szabad kezdeményezés, amelyben a kitalálás bátorságát, az invenció jogát és kötelességét érvényesíteni akarom, függetlenséggel és méltósággal bír, és nem egy alárendelt objektum."

„A művész feladata, hogy olyan jeleket, jelrendszereket hozzon létre, amelyeket az ember képes megfejteni, gondolatokat alkotni belőle, amellyel leképezi a valóságot az adott mai valóságunkat és azonosulási pontokat talál saját lelke legjobb tulajdonságait fedezi fel és Istenhez tartozását erősíti."

Az autonóm művészként és restaurátorként is egyaránt jelentős Hefter László úgy alakítja üvegtábláit és fragmentumait, hogy a fények, a színek, mint a hangok a zenében, körbe ölelik a lelket. Üvegablakai elválasztja a külső és a belső teret, megvédenek a külső hatásoktól, de beengedik a fényt. Mindig másképp és másképp az időjárástól és a napszakoktól függően. Isteni teremtőerő, a természethez és a mindennapi életünkhez kapcsolódva. Rendkívül változatos fizikai jelenség, megfejtésre váró titkokkal a tudomány és a művészet vonatkozásában. Ahogy mondja: „Az üvegablak-készítés egy „szín-vallás. Szó szerint színt kell vallanunk."

Az üveg, mint anyag törékenységével, áttetszőségével, a fénnyel való különleges viszonya révén már eleve hordoz egyfajta szakralitást. Amikor egy szakrális feladatot kap, a hitről kell új, az eddigiektől különböző, saját gondolataiból fakadó közvetítő jelrendszert teremtenie. Ahogy a művész vallja: „Az is kevés, hogy imáimban benne van a mesterségem, és hívő vagyok, és, hogy ezek áthatják mindennapi tevékenységem. Ilyenkor legbelső szellemi motivációimat, hozzáállásomat kell helyzetbe hozni."

Galériájában is sok olyan tárgyat állít ki és árusít, amelyek szakrális alkotások vagy a keresztény jelrendszer motívumait tartalmazzák.

Restaurálás

A restaurálás a nemzeti kincsek megóvását megmentését jelenti. Alapvető az eredeti anyagok, kézjegyek, és annak a szellemi és mesterségbeli hagyatéknak őrzése, amit a régi Mesterek teremtettek. Ezek mára tanulságok, tovább fejleszthető kiindulópontok. Fontos, hogy a restaurátori beavatkozás ne legyen kirívó, ne befolyásolja az eredeti formai és tartalmi egységet, és az alkotó Mester teljesítményét.

„Restaurálásnál sok minden előfordulhat, mint például az Albertkázmérpusztai templom egyik ablakánál. Azt csak részben lehetet megállapítani, hogy mi volt ott valójában. Fel kellett kutatnom Európa-szerte a Német Mester munkáit, az 1890-es évekből. A hasonlóságokból, és a megmaradt töredékekből egy egységes képet kellett rekonstruálnom, figyelembe véve az ábrázolt történet biblikus hátterét, jelrendszerét, és a templom többi megmaradt üvegablakával való összhangját."

„Restaurálás alatt, jól érzem magam. Győzöm érdeklődéssel, mert egy élmény időutazást tenni a múltba, betekinteni egy mesterség, egy gondolkodásmód sokszor elfelejtett titkaiba. A restaurálandó tárgyak, ablakok mögött érző emberek voltak, akiknek életük értékét és értelmét az általuk létre hozott alkotások adták."

A restaurálási munkái során, ami valójában elindította az új üvegablakok készítése felé is, megtanult minden gyakorlati vagy elméleti, esztétikai vagy etikai lépés és mozzanat teljes átgondolását. Alkalmanként régi üvegablakokról kisméretű másolatokat is készített, ezekből látható néhány a galériában, például Szent Györgyről és Szent Ferencről. Jelentősebb üvegművészeti restaurálási munkái sokszor évekig tartó folyamatosan szakmai, etikai, műemlékvédelmi, és művészettörténeti kérdéseket felvető és dokumentáló munka. A Pannonhalmi Apátságban hét a Magyar Nemzeti Bankban öt, a Szegedi Dómban három, a Budavári Mátyás templomban két évet dolgozott. Ami a restaurálást illeti az abszolút történelmi hűség lehetetlensége nem mentesítheti a művészt a Mátyás-templomhoz hasonló feladat megoldásakor, hogy a munkáját dokumentálással kezdje. Ennek része a keletkezéstörténeti leírás csakúgy, mint az állapot-meghatározás, ablakelemek számozása, forma- és színtartományának felmérése stb. A Mátyás-templom üvegablakait megdöbbentő volt látni a műteremben, a robbanástól függetlenül is szinte elrohadtak. Ne tűnjön blaszfémiának, cinizmusnak, a barbár cselekedet óhatatlanul meggyorsította az értékmentés folyamatát, amelyet már korábban sokkal szakszerűbben már korábban el kellett volna végezni. „Nem tudom mikor volt az utolsó restaurálás, de az elemek tisztítása közben, közel negyven-ötvenéves piszkot, szennyeződést láthatunk."

A restaurálás sziszifuszi munkájához képest tetszetős, könnyed ujjgyakorlatoknak tűnnek azok az üvegkompozíciók, amelyek a termekben felfüggesztve láthatók és a kiállítás központi részét képezik. Az alkotások anyaga, technikája ugyanaz, mint a színes üvegablakok esetében, sőt ezek is belevonhatók az ablakmetafora szélesen értelmezhető körébe, hiszen a művész intim belső ablakai vetülnek ki és válnak láthatóvá, átláthatóvá, címektől függetlenül szabadon értelmezhetővé. A tetszetősségről, a kompozíciók szuverén jellegéről már lehet beszélni, hiszen alapvetően ez volt Hefter László törekvése.

A győri Székesegyház Szent László, Szent Margit, Szent Erzsébet és Krisztus Király ablakainak restaurálása, illetve két új Szent Istvánt és Szent Imrét ábrázoló ablak elkészítése is évekig tartott. Közel 600m2 Roth Miksa üvegablak restaurálásával nagyban hozzájárult Roth Miksa munkáságának közismertségéhez. Több, Székely Bertalan, Lotz Károly, Stornó Ferenc, Benczúr Gyula festőművészek tervei alapján készült ólmozott üvegablakok restaurálása is nevéhez fűződik.

Helyszín és jelentéstartalom

Az Áttörés című üvegablak mutatja, hogy miért is fontos a helyszín, ahová kerül. Az Áttörés a Pannonhalmi Főapátság Bazilikájának ablaka több szempontból is különleges szerepet tölt be nem csak Hefter László munkásságában, de a nemzetközi üvegfestészetben is. Ritka alkalom az, amikor eredeti, XIX. századi üvegfestményekkel életre keltett szakrális térbe kerül be kortárs üvegablak, még szokatlanabb, hogy az eredeti együttes restaurátora, és az új munka alkotója egyazon művész-mester. Hefter László ugyanis az eredeti 1868 és 1870 között készült, Storno Ferenc tervezte, Carl Geyling, Albert Neuhauser és Wilfing József segítségével kivitelezett, rendkívül rossz állapotban lévő üvegablakokat a műemlék-etikai szempontok maximális figyelembevételével; a tervező szándéka szerinti, eredeti képi hangulat megtartásával végezte. Ebbe, a XIX. század szentábrázolásaira jellemzően részletezően, egyfajta sajátos naturalisztikus felfogást követően kidolgozott, illetve egyházi tanításokat és bibliai szimbólumokat tartalmazó, dekoratív szerepet betöltő ablakokból álló együttesbe került be egy minden szempontból "kortárs" üvegfestmény. Az Áttörés ablak színkompozíciója - a kékek és vörösek gazdag színárnyalatai - a XII-XIII. századi üvegablakok színvilágát idézi, ugyanakkor XIX. századi társaihoz színkompozíciójában is tökéletesen illeszkedik. Felfelé törő, mértani alakzatokra egyszerűsített formai elemeivel, a különböző síkok áttörésével, az ehhez alkalmazott színátmenetekkel a földiből az égi szférába való emelkedés lehetőségét kutatja, lehetséges voltát az üveg anyagának különleges lehetőségeit - transzcendens anyagiság, fény- és színdinamika - felhasználva egyfajta, a szférák közötti lírai lebegéssel fejezi ki. A kompozíció utóéletének érdekessége, hogy a Bazilika felújítása során kikerült a templomból, és remélhetőleg idővel új helyét is megtalálja, ahol egész bizonyosan változik a jelentéstartalma.

Művészeti nevelés

Hefter László vallja, „Legyünk mindig nagylelkűek tudásunk átadásában, vegyük figyelembe, hogy utánunk is vannak!". Ez a gondolkodás vezethetett ahhoz, hogy létrehozza 1993-ban a győri Kovács Margit iparművészeti szakgimnáziumban máig is működő üvegműves szakot egyedüliként az országban, ahol 12 évig tanította a szakmát (ma már a tanítványai az ott tanító tanárok), valamint a kezdeményezésére alakult győri képző és iparművészeti Borsos Miklós szabadiskolát (szakkört) 1978-ban, amit 40 évig vezetett. Ott talált először olyan tanítványokat, akik megtanulták a műhelyében dolgozva, az üvegműves szakmát. Műhelyéből, a képzőművészeti szakkörből és a Kovács Margit iskolából kikerülő tanítványai közül „tizenketten" választották az üvegművész pályát. Rendszeres résztvevője a művészet középiskolák és egyetemek vizsgabizottságainak, előadásokat, kurzusokat tart, műhelye nyitott, ahol minden évben, az üvegművészet iránt érdeklődő diákok szakgyakorlati idejüket tölthetik. Restaurátor és műemlékvédelmi szakértőként folyamatos résztvevője az építészethez kapcsolódó üvegművészeti munkák bírálatának.

Pannonhalma, Galéria, Hefter Brúnó

Hefter Lászlót felkérték a Pannonhalmi Főapátságban a színes üvegablakok restaurálására. Nyolc éven keresztül dolgozott itt, és 1997-ben vásárolta meg a telket, akkori szántóföldet. Az Apátság, az arborétum szomszédsága és az a kulturális szellemi kisugárzás, ami a helyet a világörökség részévé tette a művészre és családjára is hatott. Alkotói és tanári tevékenysége mellett 2007-ben Pannonhalmán saját kezdeményezésre, és önerőből, kortárs művészeti galériát alapított, amely a magyar üvegművészet egyedüli állandó fóruma, folyamatosan bővülő gyűjteménnyel. Galériája jelentős kulturális központ, szakmai rendezvényekkel, művészeti találkozókkal. A Hefter Galériában állandó és időszakos kiállítások keretében folyamatosan bemutatják a kortárs üvegművészet jeles alkotóit és alkotásaikat, ebben helyet kapnak saját alkotói és restaurátori munkássága is. Ez Magyarország egyetlen üvegművészeti galériája. A Galériát ma már fia, Hefter Brúnó üvegművész vezeti, aki egyben közgazdász végzettségű is. Az utóbbi évek munkáit, a Szódásüveg csobogót Pannonhalma főterén, a Pannon történet és a győri nádorvárosi köztemetőben a Lélek kapu című térplasztikákat már közösen készítették. A győri műterem gyakorló és oktató helyként is működik, számos magyar és nemzetközi diák sajátíthatta itt el a szakma alapjait. Célja fiával, Hefter Brúnóval együtt a minőségi kultúra szolgálata, saját szakmáján és az iparművészeten keresztül.

Az üvegművészeti galéria különlegessége, hogy olyan művészeti vállalkozás, amely állandó fejlesztéssel hazai és nemzetközi kulturális és gazdasági kapcsolatrendszerben, közösségi és egyéni érdekeket is figyelembe véve művészekkel együttműködve, sokszor múzeumi szerepeket is átvéve működik évente több mint 4000 látogatóval.