Jahoda Maja
Ferenczy Noémi-díjas és Ybl Miklós-díjas belsőépítész
Jahoda Maja 1942-ben született Tesöldön, egy ma már megszűnt, Temesvár közeli falucskában, amelyről számos bensőséges hangulatemléket őriz magában. Iskolai tanulmányait már Budapesten végezte az akkori Szent István téri, majd a Diana úti általános iskolában. 1956-tól 1960-ig a Móricz Zsigmond Gimnázium növendéke volt, érdeklődése ekkoriban már a művészetek felé is fordult, szabadidejében sokat rajzolt, olvasott. Az X-es származása miatt sikertelenül felvételizett a Magyar Iparművészeti Főiskolára (MIF), ezért érettségi után két évig a Mélyépterv munkatársaként dolgozott. 1962-ben nyert felvételt a tervezőművész-képzésben fontos szerepet betöltő felsőoktatási intézmény belsőépítész szakára, s a Szrogh György által vezetett építészeti tanszék diákjaként diplomázott 1968-ban. Pogány Frigyes rektorságának idején (1964–1973) széleskörű építészet- és művészettörténeti tájékozódást segítő kitűnő oktatógárda keze alatt gyarapította ismereteit a következő évtizedekben meghatározó jelentőségűvé váló új iparművész- és építészgeneráció. Jahoda Maja művészetét is determinálták a főiskolai évek, Szrogh mellett Jánossy György és Jurcsik Károly építészeknek, Németh István belsőépítésznek, valamint esztétikát, ábrázológeometriát és művészeti anatómiát, kerttervezést, statikát, építészettörténetet oktató tanárainak – Szilágyi Péter, Gulyás Dénes, Balogh András, Szalay László, Vámossy Ferenc – műveltsége és szaktudása egész pályája során mértékadóvá vált. Az e nagyszerű szakemberek által teremtett légkörben, a párbeszédeken alapuló mester-tanítvány kapcsolatok és a kísérletező műhelymunkák inspiráló közegében megszerzett tudás alapozta meg – többek között Borz Kováts Sándor és Csíkszentmihályi Péter, Reimholz Péter, Csomay Zsófia, Detre Villő, Ucherkovich Ágnes, Mátrai Péter pályatársakhoz hasonlóan – Jahoda Maja tervezői munkásságát.
Első megbízásos munkáját még a főiskolán kapta, Csomay Zsófia évfolyamtársával; a MIF Gondüző-villájában létesítendő könyvtárba tervezett fekete bőrrel kárpitozott mobilbútorokat.
Pályájának kezdetét intenzív útkeresés jellemezte, közel másfél évre a határon túlra, Stockholmba utazott tanulni, dolgozni, saját lábra állni. Gyakornokként Várhelyi György főépítész irodájában helyezkedett el. Még harmadévesként egy Reimholz Péterrel közösen készített pályázatnak köszönhetően a magyar származású stockholmi főépítésztől meghívólevelet kapott, hogy a diploma után a szakmai gyakorlati éveit nála töltse el. Kétévi várakozás után, s csak a diplomavédés előtt, kapott lehetőséget a kiutazásra. Küzdelmes, de örömökkel teli, s később szakmailag gyümölcsöző időszak volt ez Jahoda életében. Nyelvet, újfajta szemléletet és a szakmai alapokon túlmutató mesterségbeli tudást kellett elsajátítania. Anyagokat gyűjtött, dolgozott, pályázatokat készített; tervezett utazási irodát, szaunákat és kísérletezett papírbútorok megvalósításával. „A holnap bútora" című pályázat első díjának köszönhetően kinyíltak számára az ajtók az északi művészvilág felé, utazhatott és Tibroban elkészült az első olyan bútora, amelynek megszületését a tervezéstől a gyári kivitelezésig nyomon követhetett. A szálhúzott, polírozott alumíniumszék több prototípusa is megvalósult, egyik legyártott változatát forgalmazták Svédországban.
A stockholmi időszak egy életre meghatározta Jahoda Maja szakmai munkáját.
Hazajövetele után, 1969-ben a Lakóterv tervezője lett és Jurcsik Károly – későbbi házastársa – műtermében kezdett el dolgozni.
A tömeges lakásépítés programja, a paneles építésmód, a tervgazdasági mechanizmus, az ipari építészet időszakában új szellemiséget és szemléletváltást tükröztek többek között az olyan épületek, mint Jurcsik Károly és Varga Levente szekszárdi városközponti együttese (1966–1972) vagy a szintén általuk tervezett orgoványi művelődési ház (1968–1969), amelyek a sorozatház-gyártással szembehelyezkedő építészet példaértékű megnyilvánulásai voltak. E jelentős munkák épületbelsőit már Jahoda Maja tervezte az építészet küldetésébe vetett hittel és a szakma szeretetével.
Első munkája a Lakótervnél a Jurcsik–Varga építészpáros szekszárdi pártszékház épületének belsőépítészeti kialakítása volt, melyben minden – a bútoroktól a világítótestekig, az ajtóktól a kerámiákig – kortárs iparművészek egyedi tervei alapján készült. Az akkori teljesítési kötelezettségek lehetővé tették Jahoda számára, hogy a terven egy évig dolgozzon; a belsőépítészeti munkák kiváló minőségű kivitelezője volt a veszprémi Szigeti József Faárugyár (későbbi Balaton Bútorgyár). A terekbe Szekeres Károly keramikusművész alkotott kerámia falburkolatot, Tihanyi Mária és Tihanyi Kálmán keramikusok virágtartókat és padlóvázákat, Polgár Csaba textilművész függönyöket, Zsótér László grafikus fotófalat. Jahoda elsőként ide tervezett ún. ply-wood technikával hajlított-rétegeltlemez bútorokat, amelyeknek köszönhetően később szélesebb körben is megismerték a nevét. Szekszárdi munkáján a tárgyi kultúra korábbinál összetettebb felfogása volt tapasztalható. Koncepciója összhangban állt a korszakot átható megújulási törekvésekkel, amelyekre a hagyományos iparművészeti műfajok népszerűsítése és az ipari formatervezés társadalmi szerepének hangsúlyozása egyaránt jellemző. A művészeti szimpóziumok és az „eleven textilek" nagy korszakában az ébredező hazai funkcionális tárgytervezés jelentős fóruma volt a budapesti Fészek Művészklubban 1972 októberében megrendezett „Magyar design. Tíz kísérlet" című szakmai visszhangot keltő tárlat, amelyet a hazai design egyik első akciójának tarthatunk. Ahogy katalógusának előszavában Pohárnok Mihály grafikus, formatervezési szakértő – a Házgyári Konyhaprogram kezdeményezője és szervezője – írásában olvasható, a tárlaton olyan iparművészek-tervezőművészek által alkotott tárgyak voltak láthatók, amelyek a szükségletek, a rendelkezésre álló anyagok és gyártási eljárások kutatásán alapuló „design módszerével" készültek, amelyek technikailag és esztétikailag jó minőségűek és nagy tömegben gyárthatóak voltak. A progresszív felfogású tervezőművészek között (Borz-Kováts Sándor, Deákné Blázsek Gyöngyvér, Horváth László, Minya Mária, Semsey Gabriella, Soltész György, Szekeres Károly) Jahoda Maja neve is szerepelt; ply-wood eljárással előállítható, modulrendszerben szabott, variábilis, különböző rendeltetésű bútorcsalád kiépítésére alkalmas szériatermékeket mutatott be a tárlaton.
A házgyári lakások berendezési lehetőségeit kutató kísérletei mellett az épületek korszerű, racionális és gazdaságos kialakításának kérdéseivel is foglalkozott. Kitűnő szakemberek voltak körülötte, közvetlen munkatársai – az 1970-es évek elejének megújulási folyamatában nagy szerepet vállaló Lakóterv tervezői –, akik egy-egy állami tervezési (típus)feladat megoldásában is a legmagasabb szintet képviselték. Példa erre a kispaneles vagy a vázpaneles iskola-óvoda épületek technológiai alapú, új szemléletet tükröző tervezése, mely munkában Jahoda is tevékenyen részt vett. Az első ilyen jellegű épületek Óbudán valósultak meg, majd ezeket nagyon sok követte.
A 1968 és 1979 között, a Lakóterv alkotói közegében töltött tíz év során tehát Jahoda Maját ott találjuk a korszak innovatív tervezői, kiemelkedő színvonalat képviselő építészei-belsőépítészei között. Pályájának ezen időszakában a már említett épületek belsőterein kívül tervezett kultúrházak, ifjúsági házak, szállók, irodák számára (Szakmár, Pusztaszabolcs, Pánd), dolgozott budapesti OTP-házak üzletein, tervezett óvodákat, iskolákat, bölcsődéket, az óbudai Flórián téren üzleteket.
Lánya születése után egy kis falucskában, Vérteskozmán töltötte a gyes boldog éveit, majd a munkához visszatérve még egy rövid ideig a Lakótervben – Virág Csaba építész csoportjában – folytatta a tervezést; első munkája a Tatabánya-Közművelődés Háza volt.
1979-ben férjével, Jurcsik Károllyal eljöttek a Lakótervből, s a család Győrbe költözött. Ezt követően Jahoda Maja öt éven át, 1979–1984 között a Győri Tervező Vállalt munkatársaként gyakorolta hivatását. Annak ellenére, hogy érdektelen, kicsinyes, elutasító szakmai közegben találta magát sokat, lelkesen és kitartóan dolgozott: hotelek, üdülőhelyek, vendéglátóipari létesítmények, szaküzletek, határátkelők, szakközépiskolák, könyvtárak, ravatalozó, szociális otthon, jégpálya belső terei őrzik/őrizték keze nyomát. Tevékenységének ezen időszakából az összművészeti koncepcióra irányuló törekvés és annak megvalósulása tekintetében kiemelkedik a hévízi Hotel Aqua belső kialakítása. Jahoda elképzeléseivel összhangban az enteriőrbe Hefter László üvegművész tervezett rozsdamentes acél és üvegfal térelemet, Péreli Zsuzsa és Szabó Marianne textilművészek gobelin- és textilapplikácót a szálló éttermébe, a bárba Szabó Verona textilművész gobelint, a külső térbe Som János keramikus virágtartókat és díszkutat.
1984-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolára hívták tanítani, az Építészeti Tanszék Környezettervező Stúdiójának adjunktusaként. Mivel munkahelye oktatási tevékenységét nem pártolta, felmondott és 1989-ig – főiskolai tevékenysége befejezéséig – szabad szellemi foglalkozású lett. Saját bevallása szerint nagyon szeretett és máig szeret tanítani. Pályája során több ízben állt a katedrán. 1986-tól 1987-ig a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem (később Soproni Egyetem, Nyugat-magyarországi Egyetem) tanára, majd a Markó Ivánnal közösen alapított Győri Balett kísérleti művészeti középiskolája vizuális tagozatának vezetője volt. 1993–1996 között a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola posztgraduális képzésén tanított. Jelenleg a győri Széchenyi István Egyetem óraadó tanára. Diákjaival jó a kapcsolata, több évtized után is megkeresik őt tanítványai. „[…] rengeteget tanultam diákjaimtól, hálás vagyok nekik, hogy agyamat frissen tartották és kényszerítettek végiggondolni és megfogalmazni mindazt, amit módszeresen addig nem tettem" – vallja 2004-ben a Magyar Iparművészet folyóirat hasábjain (lásd vallomását: MI 2004/4).
Elhagyva a Győritervet, önálló tervezőként – a tanítás mellett – a szakmai szuverenitás keresése fokozott igénnyé vált számára. A győri vállalatban végzett munkáknak köszönhetően a megbízók és a kivitelezők később is megtalálták a tervezési igényeikkel.
Az 1980-as években a történeti értékeknek, a múlt épületeinek, emlékeinek új szemléletű megközelítése az építészeti gyakorlatban is tapasztalható volt. Ezt a szellemi irányt és gondolkodásmódot reprezentálták a belsőépítészet terén többek között Jahoda Maja munkái is. Több alkalommal és szívesen vett részt műemlékekhez kötődő, speciális tervezést igénylő rekonstrukciós feladatokban, a történelmi viharok során megmaradt értékek átmentésében; közreműködött a különböző művészettörténeti periódusok emléktöredékeinek feltárásában, a régi épületrészek mai kor követelményeit szem előtt tartó és az egységes egész érdekében történő rekonstruálásában. Első műemléki feladatát 1985-ben kapta az Ybl Miklós-díjas Schőnerné Pusztai Ilona építész tervei által megvalósult soproni Gambrinus-ház épületében. A gótikus épület étterem-sörözőjének kialakítását bízták rá. Társművészként, mint több ízben is, Hefter László (színes üvegablak) és Jahoda Ernő ipari formatervező művész (lámpák) mellett Péreli Zsuzsa is jelen volt, akinek gobelinjei díszítették a tervezett bútorokat.
A nyolcvanas évek közepétől több jelentős megbízása is volt, többek között dolgozott a Győri Keksz- és Ostyagyár felkérésére a Koestlin-ház felújításán, ahol ismét a már említett iparművészekkel karöltve valósította meg koncepcióját. Ekkoriban készítette még el a győri Komédiás Étterem, a Hattyú Fogadó belsőépítészetét, patikák és ravatalozók belső tereit is.
1990-ben férjével megalapította a Jurcsik és Jahoda Építészeti és Iparművészeti Kft.-t, melynek húsz évig, 2010-ig, volt az ügyvezetője. Az állami beruházások rendszerváltozás utáni csökkenése ellenére is sikerült cégüket sikeresen fenntartani. 1991-ben, miután a győri kísérleti művészeti középiskola vizuális tagozatának vezetői posztjáról visszatért a tervezőasztalhoz további épületbelsők sorával – patikákkal, irodákkal, éttermekkel, színészklubbal, uszodával, kamarai székházzal, egyházi terekkel, lakásokkal, postával, fogorvosi rendelővel, márkaboltokkal, bankfiókokkal, herendi Porcelánium kávézójával – gyarapodott tervezői repertoárja. (lásd vallomását: MI/2004/4)
A Pannonhalmi Bencés Főapátságban végzett műemléki munkát az akadémiai székfoglalójában az élete óriási ajándékának nevezte. A főapát úr hivatali tárgyalóját, szalonját és magánrezidenciáját rekonstruált régi bútorokkal kellett felújítania. Az apátsági miliő, a főapáti beszélgetések, a töredékes bútorzatok újra „életre keltése" az elmélyülés időszakát jelentették Jahoda számára.
Műemléki feladatai közül kiemelendő a 2000-es évek elején megvalósult nógrád megyei Mohorai kastély belsőépítészete. Dercsényi Pál építésszel közösen végezték a régi épület feltárásán túl a megrendelő házaspár családi életéhez igazodó, kényelmes helyiségek kialakítását. A több éven át tartó tervezés eredménye: egyszerű, áttekinthető, elegáns kialakítású terek.
Ezt követően Hevesi Károly építésszel közösen az óbudai Béres Rt. Székház megőrzésre méltó szocreál épületének rekonstrukcióján dolgozott.
A változatos megbízások sorában és az életmű perspektívájából tekintve különálló csoportot alkotnak az intuitívabb tervezésre lehetőséget adó szakrális enteriőrök. Még a Győritervből való kilépése utáni időkben az első megbízása a Városgondnokság jóvoltából érkezett: a győri köztemető ravatalozóját kellett megterveznie. Egyszerű eszközökkel, a szertartási tér újragondolásával igyekezett a gyászolók elhunyttól való búcsúját intimebbé, meghittebbé tenni, lehetőséget adva a magányra. A ravatalozók (1985, 1999, 2003) belső kialakításai sajátos egységet alkotnak a művész oeuvre-jében. Így ír erről:
„Szakrális teret tervezni igazi öröm. Miközben a legnagyobb szabadságot adja, mindennél jobban megköti a kezet. A megfoghatatlant kell megfogalmazni, a felfoghatatlannak kell megtalálni a lényegét, majd megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel mindez közvetíthető. Meg is jártam a poklok poklát, naponta bele is haltam, de egyre gazdagabb lettem. Kibékültem a halállal, azóta az út végét nem sötétnek, hanem fényesnek látom." (MI 2004/4)
A Győr-Szabadhegyi új köztemető ravatalozóinak koncepciója is a sötétből kivezető fényre összpontosít, a szimbolikus üzenetet az egyikben Péreli Zsuzsa gobelinjével, a másikban a „meghasadt mennybolton, a katafalk mögött lefutó csillagösvénnyel" fejezte ki.
2002-től társának és édesanyjának betegsége fokozatosan eltávolította a belsőépítészeti munkáktól. 2009-ben Jurcsik Károly halála után lehetetlennek érezte a szakmai visszatérést. Rálelt egy számára boldogítóan szabad munkára: a hímzésre. Emellett szakíróként tevékenykedik, tanít. Aktív állatvédő.
1992-ben – „kimagasló színvonalú szakmai munkásságáért, amelynek során jó példát mutatott a magas színvonalú építészeti alkotások tervezésében nélkülözhetetlen, harmonikus társalkotói együttműködésre" – Ybl Miklós-díjban részesült. 2004-ben szakmai tevékenységéért Ferenczy Noémi-díjat kapott.
A rendszerváltást követően a privatizáció során megszűnt tervezőirodák dokumentumainak – köztük Jahoda Maja tervdokumentációi – jelentős része elpusztult. Belsőépítészeti munkáinak többsége a bontások és átépítések miatt ma már nem látható.
Bútorait változatos anyagokból és technikákkal valósította meg, találunk közöttük fémből, fából valókat, esztergálással vagy préseléssel készülteket, stílbútorokat, egyedi kialakításúakat és szériában gyárthatóakat – ezeket mindig az emberi igényeknek, a használati követelményeknek megfelelően tervezte meg. A győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar számára készített bútorok közül két széke (1992) ma az Iparművészeti Múzeum bútorgyűjteményében található.
Jahoda Maja mindent átható munkaszeretete sorsa nehéz időszakain is átlendítette, és segített abban, hogy az apróbb tevékenységekben és elfoglaltságokban rejlő örömöket is meg tudja becsülni – ez fajta életbölcsesség példaértékű a jövőbeli generációk számára is.
[2016]