Jánosi Zoltán

Életrajzi adatok

Miskolc, 1954. augusztus 23.

Tanulmányok
1968–1972: Kossuth Lajos Gimnázium (Sátoraljaújhely), érettségi
1974–1979: Bessenyei György Tanárképző Főiskola (Nyíregyháza), magyar-orosz tanár
1983: Kossuth Lajos Tudományegyetem (Debrecen), magyar tanár
1986: egyetemi doktori oklevél irodalomtudományból
1995: irodalomtudományok kandidátusa
2006: Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Tagozata, habilitált doktor
2007: egyetemi tanár

Munkahelyek
1980–1982: Nagycserkeszi Általános Iskola, tanár
1982–1986: Bessenyei György Tanárképző Főiskola 1. sz. gyakorló iskolája, magyar szakvezető tanár
1986–2015: Bessenyei György Tanárképző Főiskola, tanár
1997–1999: Partium folyóirat (Nyíregyháza), szerkesztő
1999–2001: Új Holnap folyóirat (Miskolc), szerkesztő
2000–2007: Nyíregyházi Főiskola BTK és Művészeti Főiskolai Kar, főigazgató
2006–2009: Új Hegyvidék (Szendrő) munkatársa
2007–2015: Nyíregyházi Főiskola, rektor
2015–2017: Irodalmi Magazin, főszerkesztő
2017–2024: Magyar Napló folyóirat, főszerkesztő, Magyar Napló Kiadó, irodalmi vezető

Oktatói tevékenység
1980–1982: Nagycserkeszi Általános Iskola, tanár
1982–1986: Bessenyei György Tanárképző Főiskola 1. sz. gyakorló iskolája, magyar szakvezető tanár
1986–2015: Bessenyei György Tanárképző Főiskola, tanár
2000–2007: Nyíregyházi Főiskola BTK és Művészeti Főiskolai Kar, főigazgató
2007–2015: Nyíregyházi Főiskola, rektor

Művészeti szervezeti tagság
1994–: Kölcsey Társaság, elnökségi tag, 2003-tól alelnök, 2011-2018-ig elnök
1996–1997: Ratkó József Irodalmi Társaság, ügyvezető elnök
2002–2005: Németh László Társaság, elnökségi tag
2003–2009, 2011–2015 Tokaji Írótábor Kuratórium, kuratóriumi tag
2004–: Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi Kollégium, tag
2004–2007: Magyar Akkreditációs Bizottság Irodalomtudományi Szakbizottság, tag
2005–: Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, Miskolci Területi Csoport, tag
2006–: Magyar Írószövetség, tag
2006–2007: Magyar Rektori Konferencia Bölcsészet- és Társadalomtudományi Szakbizottság, tag
2007–2010: Országos OTKA Bizottság, tag
2007–2015: Happy Art Alapítvány Kuratórium (Nyíregyháza), elnök
2008–: Nagy Gáspár Alapítvány, kuratóriumi tag
2008–: MELLearN Felsőoktatási Hálózat az életen át tartó tanulásért Egyesület, elnök
2008–2010: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Közoktatási Közalapítvány, elnök
2009–2012: Debreceni Egyetem BTK Doktori és Habilitációs Bizottság, tag
2009–2018: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, elnök
2010–2015: Magyar rektori Konferencia Tehetséggondozási Állandó Bizottsága, tag
2016–2018: Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi Kollégium, elnök
2023–: Magyar Művészeti Akadémia, levelező tag

Ösztöndíj
1999–2002: Széchenyi Professzori Ösztöndíj

Szakmai pályázat
1982 A Magyar Nemzet novellapályázata, első díj (Életveszély)
1996 Nagy Lajos Művészeti Alapítvány Irodalmi Díja (A nagydíj)
1997 Nagy Lajos Művészeti Alapítvány Irodalmi Díja (A te országod)

Válogatott munkák
1984 Életveszély (novella). Nyíregyháza, Tiszta Szívvel Füzetek
1995 A zuhanás káprázata (vers). Nyíregyháza, Mecénás Kiadó
1996 Nagy László mitologikus költői világa (tanulmánykötet). Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó
2001 Idő és ítélet (tanulmánykötet). Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó
2003 A Csodafiu-szarvas. Poézis, ember és univerzum Nagy László költeményében (tanulmánykötet). Iszkáz, Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány
2004 Szindbád tükörképei (tanulmánykötet). Sátoraljaújhely, Kazinczy Ferenc Társaság
2004 Nyírfatűz (tanulmánykötet). Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Megyei Pedagógiai, Közművelődési és Képzési Intézete
2005 Fűszál és mindenség (tanulmánykötet). Budapest, Holnap Kiadó
2005 "Kő alatti fény" (tanulmánykötet). Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó
2005 Sinbads Spiegelbilder (tanulmánykötet). Nyíregyháza 
2006 "Szólítlak hattyú" (tanulmánykötet). Budapest, Magyar Napló Kiadó-Írott Szó Alapítvány
2007 "Árnyékodban állva: Babylon" (tanulmánykötet). Nyíregyháza, Bessenyei György Könyvkiadó
2007 La acogida de Federico García Lorca en Hungría (tanulmánykötet). Almeria, Editorial Universidad de Almeria
2010 Barbárok hangszerén (tanulmánykötet). Budapest, Holnap Kiadó
2011 Európa már kevés (interjú kötet). Budapest, Magyar Napló Kiadó
2015 Kutyák a babakocsiban (tanulmánykötet). Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó
2016 Ratkó József (monográfia). Budapest, Magyar Művészeti Akadémia
2018 Oláh János (monográfia). Budapest, Magyar Művészeti Akadémia
2020 Örvénylő himnuszok (tanulmánykötet). Budapest, Magyar Napló Kiadó
2022 Antigoné gyűrűi (tanulmánykötet). Budapest, Magyar Napló Kiadó

Alkotói hitvallás

Életem nagyobbik részét – születésemtől – a történelmi, kulturális és művészeti hagyományokban gazdag Északkelet- és Kelet-Magyarország két megyéjében: Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Beregben töltöttem. Szüleim, nagyszüleim, iskoláim, majd olvasmányaim mellett az innen felsugárzó örökség nagymértékben alakította emberi és irodalomtörténészi hitvallásomat. Sátoraljaújhelyen az Esze Tamásról elnevezett általános iskola, majd a Kossuth Lajos nevét viselő – épületi s intézményi piarista jogelődjében Andrássy Gyulát is felnevelő – gimnázium, a Trianon traumáját minden porcikájában viselő egykori kuruc vidék: Sárospatak, Széphalom, azokban a Rákóczi- és a Kazinczy-örökség, továbbá Monok, Kossuth szülőhelye elemien sugároztak rám eszmét és magatartást. Majd már a nyíregyházi, a szabolcs-szatmár-beregi években hasonló küldetésirányt és elkötelezettséget üzent Bessenyei György Morgó temetőben lévő sírja, az ő nevét homlokzatára író főiskola – és több más személyiség között is a Báthoryak, Vay Ádám, Kölcsey, Móricz, Krúdy, Ratkó József szellemi hagyatéka. S a főiskola tanárai után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Irodalomtudományi Intézete, ott is kiemelkedően Görömbei András nemzeti sorsra figyelő irodalomelemző és cselekvő személyisége. S már első középiskolai éveimtől: Nagy László költészete. 
Hitvallásom elsősorban ezeken az erővonalakon formálódott, s ennek tömör tartalma így foglalható össze: A 20-21. században az egyes személyiségek, családok sorsa, élete, kultúrája fölött továbbra is a nemzet az az erős antropológiai keret, amely a legméltóbb életet tudja biztosítani az emberiség – individuumként is közösségbe születő – tagjainak a földön.  A nemzet fogalmának ezt a mélyebb értelmét Páskándi Géza így fogalmazta meg: „A nemzet valamiképp a legsajátlagosabb széles körvonal (…) A legemberszabásúbb társas lét … Kollektív intimitás. (…) A nemzet az utolsó körvonal, nyelvi és kultúrkörvonal, emlékezethatár, ami közönségesen, szabad szemmel még befogható és jól követhető. (…) A leginkább »emberméretű« tehát a nemzet. (…)… csak a nemzet igazából kreatív, konstruktív, pozitív törvényt teremtő akarat.” (Legendád keze nem remeg) A nemzetnek pedig a közös nyelv, a közös történelmi emlékezet és a kulturális hagyomány a legerősebb támaszai. A szélesebb értelemben vett magyar kultúra – és abban az irodalom és az oktatás – szolgálata tehát egyszerre nemzeti és antropológiai érdek. A nemzet sorsának, gondjainak és értékeinek tudatosítása, ezeknek – az egyetemes irodalommal való kapcsolataiban is történő – felmutatása és elemzése az irodalomból és tudományából is kihagyhatatlan. Semmi mással: sem globális értékekkel, sem szervetlenül adoptált idegen gondolatrendszerekkel nem helyettesíthető. Ennek hiánya egyszerre vezet a nemzeti tudat felszámolásához és az egyetemes kultúra csonkításához. 
Ezt a hitvallást akartam írásaimmal és cselekedeteimmel a kezdetektől szolgálni. Írott munkáimban rámutatva a nemzeti sorskérdéseinket mélységeiben feltevő irodalmi vonulatunk egyetemes párhuzamaira s a világirodalomba ágyazottságára is. Ezért vállaltam feladatokat a nemzeti kultúrát, tudományt, művészetet, oktatást szolgáló intézményekben, egyesületekben, szervezetekben. Bölcsészettudományi és művészeti kart szervező főigazgatóként, majd – nyolc évig – rektorként a magyar felsőoktatásban, Nyíregyházán, továbbá ügyvezető elnökként a Ratkó József Irodalmi Társaságban, majd több év alelnökség után szintén nyolc éven át elnökként a Kölcsey Társaságban s más szervezetekben. Ez a szolgálat később Budapesten folytatódott: három évig tagozatvezetőként a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalom Kollégiumának Kuratóriumában, főszerkesztőként az Irodalmi Magazinnál, s jelenleg is: a Magyar Írószövetség Választmányában és a Nagy Gáspár Alapítványban.  S ez hitvallás vezetett – Oláh János kérésére – a Magyar Napló folyóirat főszerkesztői munkálataiban is. 
A Rákócziak, Bessenyei, Kazinczy, Kölcsey, Kossuth, Móricz, Krúdy és a többiek öröksége hangtalanul, mégis folytonosan cselekvésekre késztetve élt és él tovább bennem. Része vagyok közös céljaiknak, akarataiknak, amely motivál, táplál, tettekre sarkall, körbeölel és véd is engem. Azokkal a névtelen kurucokkal, földművesekkel s más kétkeziekkel, valamint a Petőfi által megverselt „közkatonákkal” együtt, akik történelmünket s civilizációnkat alakítva itt jártak előttünk. Nagy Lászlóval együtt vallom a gondolatot – amit ő azoknak címzett, akik a gyanakodva nézték a „néppel”, azaz a „nemzettel” való erős és megszakíthatatlan kapcsolatát –: „Én sohasem éreztem annak szükségességét, hogy kapcsolatot teremtsek a néppel. Ez a kapcsolat születésemmel megteremtődött.”  (Lélegző elevenség)    

Jánosi Zoltán, Budapest, 2023. november 30.                                                            

Életmű-összefoglaló

Jánosi Zoltán életművének két nagyobb területe van: az első a papíron rögzített, a könyvek és tanulmányok, vagyis az irodalomtörténet-írásban és az irodalomban elvégzett és leírt munkák sora; a második a különböző intézmények, szervezetek élén betöltött, az irodalmi és a művészeti közéletet és oktatást segítő, működtető és organizáló szerepek. 
Az irodalomtörténésznek eddig húsz könyve látott napvilágot, két szépirodalmi, a többi tudományos vagy irodalom-népszerűsítő kötet. Kettő közülük idegen nyelven, spanyolul, illetve németül jelt meg.  A Magyar Nemzet 1982-es novellapályázatának  megnyerése után novellás-, majd később verseskötettel jelentkezett. Pályája ezután az irodalomtudomány terepén teljesedett ki. A mintegy ötszáz oldalas, Nagy László mitologikus költői világát (az egyetemes és a magyar irodalomtörténet koordinátarendszerében) vizsgáló munkája 1996-ban a Magyar Írószövetségtől „Az Év Könyve”-díjat kapott. Ez egyszerre biztatta további szakmai munkákra, illetve igazolta a kötetében kifejezett szemléleti-módszertani törekvését. Ez a kutatói gondolkodásmód a nemzeti – és benne a „népi” kötődésű – irodalom értékeit nem csupán a nyugat-európai avagy szélesebb körből származó európai művek és elméleti irányok szemszögéből, hanem a világ más földrészeinek irodalmi tudata, azaz a teljesebb világirodalom értékrendszere felől is értelmezi. Ez a szemlélet a korábbiaknál szélesebb körű kapcsolódási és értékhálózatba képes helyezni a sokáig jórészt európai elméleti normák avagy csupán a belső fejlődéstörténet alapján minősített magyar műveket. Így került a magyar népi és a folklórintegráló, a társadalomelemző irodalmat értelmező optikájába a latin-amerikai, az ázsiai, illetve az egyes afrikai országokban született irodalmak és a kisebbségi színes bőrű irodalmak s elméleteik hálózata is. A vizsgált magyarországi törekvéseket ez a rátekintő módszer az egyetemes tudati-irodalmi horizont fontos részeként mutatja be. E vizsgálatok részelemei, poétikai és gondolati tartalmai igen jelentősen az magyar irodalmi „bartóki” modell köré fókuszálódtak. Ennek alapvonásai közé tartozik a folklór-és más archaikus motivációk irodalmi integrálása és a mindenkori elnyomókkal, diktatúrákkal küzdő művészi akaratok tudatosító értékelése. 
Jánosi Zoltán minden további irodalomtudományi vagy ismeretgazdagító könyve ezt a kutatás-módszertani szempontrendszert tükrözte. A folklór, az archaikus kultúra fényeinek az irodalomba áramlását feltáró munkái mellett a társadalomelemző és a „küzdelmes” magyar irodalomnak elsősorban a 20-21. századi vonulata vonzotta. A Nagy László-könyvén kívül még két – e fenti premisszákat karakteresen megjelenítő alkotóról szóló – monográfiát tett közzé: Ratkó Józsefről, majd Oláh Jánosról. Döntően olyan szerzők munkáit elemezték tanulmány- és esszékötetei is, akik a „bartóki” modellt képviselő, érintő vagy a különböző történelmi korokban a zsarnokságokkal viaskodó – anyaországi vagy határokon túli – magyar irodalom alkotói voltak. Ezeknek a szerzőknek már a névsora is pontosan illusztrálhatja azt az irodalomtörténeti ívet, amelyre Jánosi Zoltán figyelme meghatározóan irányul. Tanulmánykönyveiben Kölcsey Ferenc, Arany János, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Németh László, Erdélyi József, Sinka István, Illyés Gyula, József Attila, Nagy László, Szécsi Margit, Pilinszky János, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos, Tornai József, Kiss Anna, Szőcs Géza, Kalász László, Serfőző Simon, Csoóri Sándor,  Nagy Gáspár, Kiss Benedek, Kovács István, Péntek Imre, Deák Ernő,  Vári Fábián László, Finta Éva, Majoros Sándor, Szentmártoni János, Iancu Laura életművének, vagy egy-egy pályaszakaszának, fontosabb műveinek bemutatását, elemzését és gyakran a magyar vagy egyetemes irodalomtörténeti koherenciákba állítását végezte el. Szerkesztőbizottsági tagja és 29 szócikk szerzője volt az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete által készített Magyar irodalmi művek 1956-2016 című lexikonnak.
A világirodalomból – Andalúziában, 2007-ben spanyol nyelven megjelent kötetében – behatóbban Federico García Lorca életművét és lírájának, drámáinak a magyar irodalomtörténet „bartóki” modelljéhez kötődő kapcsolódási rétegeit értelmezte. A hasonló vonásokat mutatott fel a Csingiz Ajtmatovról készített – s orosz, illetve kirgiz nyelven (2021-ben) is megjelent – tanulmányában is. Munkáiban számos helyen jelölte meg nemzeti irodalmunk e vonulatának egyetemes érintkezési pontjaként Szergej Jeszenyin, Nicolas Guillén, Jorge Amado, Miguel Ángel Asturias, Gabriel García Márquez, Csingiz Ajtmatov, Pablo Neruda, Leopold Senghor, Toni Morrison és mások munkáit is.
A társadalomelemző és a történelmi csapásainkkal küzdő, a diktatórikus magatartásokkal szembeszegülő magyar irodalomról szóló tanulmányait 2022-ben az Antigoné gyűrűi. Kézjelek Kreón árnyékára című hétszáz oldalas kötetében foglalta össze. E könyve a kiadása évében a Magyar Művészeti Akadémia Szépirodalmi Tagozatának nívódíjában részesült. Több fontos életmű-kötet szerkesztői munkáját irányította, így a Nagy László-, Tornai József-, Szécsi Margit-kötetek kiadását. Írott életműve eddig legfontosabb tartalmának a „bartóki” modell irodalomtörténeti útjának, szerepének részletesebb felrajzolását és ennek a modellnek az egyetemes irodalom értékeibe kapcsolódó felmutatását tartja.
Az irodalmi, irodalom-közéleti, irodalomszervező, illetve szerkesztői és magasabb vezetői munkássága dióhéjban így foglalható össze: Jánosi Zoltán Pozsgay Imre, Taxner-Tóth Ernő és Imre László után 2011–18 között 8 éven át látta el a Kölcsey Társaság (a rendszerváltás után az egyik elsőként bejegyzett civil egyesület) elnöki feladatait. A Kölcsey Társaság számos, Kölcsey hagyományát szellemi és tárgyi-dologi értékeket is teremtő programot valósított meg. Kölcsey szülőhelyén, Sződemeteren, továbbá Álmosdon, Szatmárcsekén és más településeken végezte munkáját, de ezek között is kiemelkedő a magyar kultúra napjának a Hymnus születésnapjához kötődő kezdeményezése, és az ünnepnek – országos nyitóünnepként – a Szatmárcsekén történő megrendezése. Ennek keretei között kerül sor egy-egy nemzetközi méretekben is jelentős kortárs művész számára a Kölcsey-plakett kitüntetés átadására. 
2007 és 2015 között Jánosi Zoltán (az intézmény bölcsészettudományi és művészeti karának megszervezése és hét évig tartó vezetése után) a Nyíregyházi Főiskola rektora volt. E minőségében meghatározó szerepet vállalt a megye tudományos életének a Debreceni Akadémiai Bizottság szellemi-tudományos-művészeti szervezetébe integrálásában. Ezért és irodalmi munkásságáért 2012-ben DAB-plakettel tüntették, ki Szabolcs-Szatmár-Bereg megye oktatási, tudományos és művészeti életének fejlesztéséért pedig Pro Comitatu, illetve irodalmi munkásságáért megyei Prima-díjat kapott. Rektorként segítséget nyújtott a Partiumi Keresztény Egyetem magyar szakának létrehozásában, Csengerben pedig az O’sváth Alapítvány ott elhelyezett könyvgyűjteményének támogatásával a Nyíregyházi Főiskola, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Kölcsey Társaság közös kutatóközpontja létrehozásában. 1997 és 2009 között szerkesztője volt a miskolci Új Holnap, a szendrői Új Hegyvidék és a mátészalkai-nyíregyházi Partium című lapoknak. 
2016-tól Budapesten a Magyar Napló Kiadó irodalmi vezetője, a kortárs magyar irodalmi értékeket (a határon túlról és az anyaországból) megjelenítő Rádiusz Könyvek (2019-), az európai történelem feltáratlan eseményeit a próza nyelvén tudatosító Rejtőzködő Európa-(2019-), valamint a Kárpát-medencei magyar életet tükröző Magyar Mikrokozmosz sorozatok alapítója és sorozatszerkesztője. 2021-től sorozatszerkesztője a Határtalan magyar irodalom. Tanulmányok a világ magyarságának irodalmából évi konferenciaanyagait közreadó köteteknek is. 2016 és 17 között az Irodalmi Magazin című negyedévente megjelenő lapot irányította, 2017-től főszerkesztője a Magyar Napló folyóiratnak. Az irodalom mellett számos, képzőművészeti, s más művészeti munkákról, alkotókról szóló esszét is írt, így Árkossy István, Buhály József, Kerekes Elek Győző, Kósa Ferenc, Korniss Péter, Szepessy Béla alkotásairól. A Kossuth Rádió „Az este” című műsorában a 2020-as évek elején portrébeszélgetéseiben mintegy húsz író, költő és irodalomkutató munkásságát mutatta be. Irodalmi tanácsadóként vagy forgatókönyvíróként több művészportré- és irodalmi ismeretterjesztő film létrehozásában működött közre. (Egy ágyon, egy kenyéren. Portré Ratkó Józsefről; Biharból kiált a lélek. Portré Szabó Pálról; A Kölcsey Társaság; Hymnus – képekben, „Négy szócskát üzenek”. Kölcsey Ferenc Kölcsey Ferenc életútja műveinek tükrében). 2016–2018 között a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalom Kollégiumának vezetője volt. 
Irodalmi munkásságért 2014-ben József Attila-, 2021-ben Magyar Örökség-díjat kapott.

[2024]