Jánoskúti Márta

Jánoskúti Márta jelmeztervező a kollektív művészet híve, melyben a tervező együtt gondolkodva az alkotókkal, a darabról és az előadásról, a díszlettervező tér-rendezése alapján a kiválasztott szereplő karaktereihez híven tervezi kosztümjeit, jelmezeit. Erősen hatott rá a századforduló és a szecesszió formavilága, az orosz irodalom és a kiváló színművész, tervező és rendező alkotótársak. Pályaképének sajátossága, hogy a tanuló és gyakorló évek után, több mint négy évtizede egyetlen színházi közösség, a Vígszínház tagja. Magyar drámák számos ősbemutatójának megjelenítését, látványvilágát tervezhette, Gyurkovics Tibor, Örkény István, Déry Tibor, Görgey Gábor, Csurka István darabjainak színpadra állítása során. Játékfilmek és TV- játékok, színekkel és karakterekkel ábrázoló jelmezein keresztül, Kaffka Margit, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Szép Ernő, Miroslav Krleža (Glembay-trilógia) interpretációit ismerhetjük meg. Karaktereit jól átgondolt színkompozíciók alapján öltözeti, melynek mindig a valós tartalmakon túli, szimbolikus jelentést kölcsönöz. Egyéni munkamódszeréhez tartozik az elengedhetetlen rendezői inspiráció, a gondolati tartalom egyeztetése. Első mestere, a szolnoki Szigliget Színház igazgatója és főrendezője, Berényi Gábor volt. Jánoskúti Márta, a kortörténeti háttér alapos megismerése után számos vázlatot készít, mely alapjául szolgál a végleges jelmeztervek megformálásához. A terv elfogadásához vázlatait anyagmintákkal és jegyzetekkel látja el. A szerepet alakító színészre formázva az öltözetet, a végleges rajzok elkészítése után, meghatározó eleme munkájának a megfelelő anyagok kiválasztása és megrendelése. Sajátos kritériumok alapján válogatja természetes alapú textiljeit: festhető legyen, könnyen alakítható a különböző szabásvonalakhoz, gyűrődés- és szakadás tűrő, időt álló, valamint a színpadi fényeffekteknek hangsúlyt adó drapériákat keres. Kihalóban lévő drapériák lelőhelyeit kutatja, ha kell, saját gyűjteményéből pótolja. Napközben szervez, bonyolít, szabászokkal, kivitelezőkkel, kalaposokkal és cipészekkel tárgyal, éjjel rajzait, terveit összegzi, pontosítja egyetlen átfogó gondolat megteremtésére, mely a darabot, színészt és a rendezői koncepciót szolgálja. Békés Pál: Össztánc című mozgásszínjátékában különös hangsúlyt kap a táncot és színpadi gesztusjátékot segítő jelmez, mivel szinte egyetlen szó sem hangzik el az előadásban. A darabot 1981-ben A bál címmel mutatta be Jean-Claude Penchenat, a The'atre du Compagnollal. A rendező, Marton László, a magyarországi színpadra vitel előtt a Centre Dramatique National alkotóival maratoni tréninget tartott a Vígszínházban. A tánc, a mozdulatok, a gesztusok, a színek és öltözetek karakteres megformálása mesél a játékban olyan emberekről, akik táncos szórakozóhelyekre járnak ismerkedni, vagy múlatni az időt, jól érezni magukat. De nem arctalan tömeg jelenik meg a színen. Lila sztreccs miniszoknyás lány, jersey kosztümös nagydarab középkorú párkereső, egy szelíd karakter, finom púderrózsaszín pulóverrel, Hugo Boss stílusú öltönyök, avíttas zakós kisemberek, bőrmellényes éjszaka lovagja, laza dzsigoló kigombolt inggel, pörgős szoknyás fiatal, pettyes ruhás asszonyka. Sok átöltözéssel és figuraváltásokkal járó eltáncolt történelmünkben minden figurának egyéni karaktert és formavilágot álmod a színpadra Jánoskúti. A jelmez tekintetében minden aprólékosan átgondolt és kifejező. A szerző, Békés Pál 2001-ben a teátrum jubileumait számolta össze. (1994-től 175 előadást ért meg az előadás). A beugrók és szerepcserék jelmezes nehézségeit említve, újra-tervezési problémáit említve, Jánoskúti másik óriási siker-szériát megélt jelmeztervezői munkája a Padlás, ekkor 475. alkalommal került színre.

Viseletei sohasem öncélú képzőművészeti formák, a színpadi kapcsolatok reprezentálására születnek. Jellemző technikái, textilfestés, öregbítés, antikolás, horgolás, kötés, applikálás. Ebben szolgálja őt a Vígszínház saját műhelye, mely számos kísérletezési lehetőséget is ad. „Örökre emlékezetes marad számomra Ruttkai Éva Peter Hacks Lotte című monodrámájában, ő volt Charlotte von Stein. Latinovits halála után ez volt az első darab, amiben fellépett. Az volt a kérés, hogy mivel fehér a díszlet, a ruhában legyen érzékelhető a fájdalom, az öröm, a szenvedély és minden. Olyan anyagot festettem, amelyben a furcsa pasztell gyöngyház rózsaszín átment gyászos padlizsán lilába."

(http://www.criticailapok.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=37740&catid=15) Tervei mindig hármas alkotásként születnek, szoros együttműködésben a rendezővel és a díszlet tervezőjével. Rendkívüli kihívás volt számára a színház Shakespeare: II. Richard előadása, melyben a hatalmi hierarchia és bukásának bemutatása volt a rendezői koncepció alapja. Színházi műhelyben szövött, színmenetes anyagot kísérletezett ki, mely a hatalom nagyságát és sérülékenységét szimbolizálta az uralkodói piramis bemutatására. Az előadás kirobbanó sikert aratott, melyben minden stilizált jelmez, kiegészítő, kellék egymást erősítette. Gálffi László az uralkodó szerepében a jelmez segítségével egyszerre jelenítette meg a hatalom szimbólumait, de a korona, jogar, és palástja egyben súlyos terhei megjelenítését, megformálását is érzékeltette.

Jánoskúti Márta minden előadásban végig kíséri a jelmez fejlődésének, használhatóságának útját az első vázlatoktól a premieren át a darab több száz előadásáig. Színekben és színekkel álmodik, csak ezt követheti a formavilág megjelenítése. Rendkívüli kihívást jelent számára a több száz jelmez kialakítása a zenés produkciókhoz, vagy az operai előadások egyénített, sajátos karaktereket alakító kórus tagjaihoz. Nemcsak az időtállóság jelent megoldandó feladatot a több száz szériás előadásokban, mint a Játszd újra, Sam! vagy a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, vagy a Harmincéves vagyok esetében, de a szereplőváltások, felújítások karaktereinek, más testi adottságainak formálása, öltözetben való megjelenítése is. Egy ifjúsági előadásnak ugyanolyan varázslatosnak kell lennie az első előadáson, mint az ötszázadik alkalmával is, (2001-ben 500 feletti szériaszám, 2005-ben már a 600. előadása) A padlás színrevitelénél. Az 500. előadáson örömmámorban úszott a publikum, mert 'újra és újra ott akarunk lenni ezen a helyen. Ahol hinni lehet abban, hogy még a gyilkos is megjavítható, hogy a lelőtt ember sem halt meg igazán." (Bóta Gábor: Egy hittel teli hely, Magyar Hírlap, 2002.05.03.p.12.)

Művészi, egyben nagy terhelést, felkészültséget és érzékeny pszichológiai ismereteket, empátiát igénylő feladat számára az opera előadásokhoz való nagyszámú jelmez megtervezése, akár a Magyar Állami Operaházban, vagy a Szegedi Szabadtéri Színpadon, itthon és külföldön egyaránt. Ebben az esetben számolni kell az énekesek prózai színészektől eltérő alkati adottságaival, a sokszor egyénített és több száz fős kórus jelmezeivel, és a prózai színpadoktól eltérő játéktér monumentális méreteivel. Természetesen a sokszor 120-150 főt számláló kórus mellett másképp, hangsúlyozottan kell kiemelni a főszereplőket, énekeseket is. A magyar tervezésben létrejövő filmeknél, televíziós játékoknál a kamera, az objektív közelsége jelent egyedi kihívást, mivel a smink, a fejdísz, a maszk kialakítása és tartóssága is munkájának minőségét jelzi. A zenés produkcióknál a jelmez kötöttebb, de egyben a zene minőségi interpretálása sokszor „ráül" a jelmezre. Az éneklés technikája határozza meg a kialakítható formákat, a kellékek, kiegészítők megválasztásának lehetőségeit.

De anyaszínháza Csehov: Sirály, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés előadása is meghatározó volt számára. Ljubimov kedvenc alkotótársával, David Borovszkij díszlettervezővel dolgozhatott. „ Hiszek abban, hogy ha átszűröd a saját megszenvedett életeden, amit a személyiség sugall, abból kijön valami kreatív dolog." (Színház, 2006. szeptember 21. p.21. Lökös Ildikó interjúja) Élete egyik legnagyobb kihívása, amikor egyetlen előadáshoz 500 ruhát kellett színpadra álmodni a Hoffmann meséi előadásban. A kórus szinte minden tagjának egyéni sorsot és karaktert adott a rendező, ezt kellett megvalósítani különböző színekkel és formákkal. Hasonlóan nagy feladatnak bizonyult a nizzai opera két előadásának szcenírozása vendég tervezőként: Mozart Cosi fan Tutte nizzai énekesekkel, egyben magyar vendég alkotókkal jött létre. Rendező Sándor János, díszletterv Csányi Árpád munkája volt. Rossini Olasz nő Algírban 1992-es előadásában jelmezeivel az előadás kirobbanó sikert ért el. 1994-ben, a Verdi: Macbeth operát hatalmas várakozás fogadta Kolozsváron. Az Állami Magyar Operaházban monumentális látványvilággal létrehozott előadást, 150 féle különböző jelmez megjelenítésével kellett megtervezni. Több, mint 500 színházi tervezés, magyar filmek, TV-játékok, vendégjátékok itthon és külföldön, jelzik Jánoskúti Márta pályaképének rendkívüli állomásait. A Nemzeti Digitális Archívum közel 30 felvételt őriz pályájáról.

Egyetemi docensként is szakmaisága, előadói módszere mellett, rendkívüli hűség jellemzi. 1979-től folyamatosan tanított harminckét éven át. Számos előadást tartott tervezői módszereiről, a forráskutatás lehetőségeiről, a kivitelezés technikáiról, az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti tárában, a Képzőművészeti Egyetem DLA képzés doktori iskolájában, vagy az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet épületében, az Áldásy - palotában.

Rajztudása, ceruza, grafit és kréta és montázs tervei önálló képzőművészeti tárlatokon is bizonyítottak. 2015-ben Egy vígszínházi románc címmel portréfilm készült munkásságáról, rendezője Soós Árpád volt. A Nemzet Művésze díjátadón munkásságát így méltatták: „A magyar tervező iskola nagy tudású képviselőjének a sokrétű műfaj­ismeretre alapozott, gondolat- és érzelemgazdagság együttes megjelenését adó művészetéért, az egyetemes emberi értékeket a modern stílusjegyek ötvözésével megalkotott műveiért."

(http://nemzetmuvesze.hu/dijazottak/szinhazmuveszet/j%C3%A1nosk%C3%BAti-m%C3%A1rta/) Jánoskúti Márta munkássága nem tekinthető lezárt életműnek. 2015 decemberében mutatta be a Szolnoki Szigligeti Színház W. Shakespeare: A makrancos hölgy előadását jelmezeivel, Székely László díszleteiben és Balázs Péter rendezésében. A magyar játékfilmek, TV-filmek rendezői közül is Esztergályos Károly, Sára Sándor, Pacskovszky József, Dömölky János, Gyarmathy Lívia, Gárdos Péter számos filmjének tervezőjeként is elismert Jánoskúti Márta. A legtöbbször Dömölky Jánossal és Esztergályos Károllyal dolgozott (Krezla: Léda, Glembay család, Kaffka: Májusi zápor, Örkény lexikon, Móricz: Fáklya, Kosztolányi: Édes Anna).

A színház alkotói folyamatában elfoglalt kiemelkedő helye a csapatmunkában való gondolkodás, a születendő gondolat iránti végtelen türelem jegyében születik. Közvetlensége, páratlan mosolya, a tanítványai iránt érzett felelőssége, terveinek tudatos mentése és archiválása jelenti a klasszikus műveltség és az európai gondolat újjászületését számos magyar színpadon. Már nem Gogol köpönyegébe rejtőzködő alkotó, ő maga a Köpeny, a védőháló, a nap-mint nap embert próbáló figurákat alakító színművészek gúnyáiban. Akadémiai székfoglaló előadását „Közel ötven év a színek varázsában" címmel tartotta 2015. április 10-én az MMA székházában.

Öt évtizedes munkássága még nem lezárt életmű. Színházban, játékfilmben egyaránt alkot. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményei és adattára pályafutásának közel 400 előadáshoz tartozó adatait, dokumentációját, képanyagát, felvételeit és terveit őrzi és dolgozza fel. 1965 és 2009 között számos magyar játékfilm és TV-film jelmezeit tervezhette, melyek leírása és katalógusa az IMDb filmkatalógusban érhető el.

[2016]

A szerező a szcenikai gyűjtemények vezetője, OSZMI