Jecza Péter

Bár Jecza Péter formanyelve a neoavantgárd jegyében fogant, ő mindvégig figuratív szobrásznak tartotta magát. Alapvetően a konstruktivizmusra épülő tömör, masszív hatást keltő stílusa mentes az aktuális divathatásoktól, munkáiban a dekorativitás a mondanivaló, a gondolatiság mögé szorul – Herédi Gusztáv a Korunk folyóirat 1967/8. számában a „fogalmak szobrászának" nevezte. Jecza legmeghatározóbb témái a nemes eszmék, a szabadság, a szerelem, a vágyakozás, a harmónia keresése, miközben legtöbb művében ott rejlik a drámaiság, a konfliktus lehetősége is. Dinamikus felfogású kompozíciói mellett gyakoriak masszív, zárt formarendű alkotásai is. Szobrászatában árnyaltan érzékeltet geometriai törvényszerűségeket – művein a felületek és tömegek újszerű viszonylatait teremti meg, „változatos plasztikai formákban rögzíti a kiegyensúlyozottság és a megbolygatott szimmetria, az ellentét és a harmónia, a mozgás és a nyugalom tömör alakzatait."

Sokáig az expresszionizmus által is nagyra értékelt primitív, törzsi művészet eredményeinek figyelembevételével igyekezett megtalálni saját formavilágát, melyet a kompozíció leegyszerűsítésén át képzelt el. Henry Moore 1966-os bukaresti kiállításának megtekintése után stílusa gyökeresen megváltozott – évekig az angol szobrász műveinek hatása alatt alkotott. Korai, Gyökér című szobrán Henry Moore hatása egyértelműen kimutatható. „Az egymásra rímelő domborulatok, az expresszív rajzolatú láncolattá kötődő bemélyedések, valamint a kompozíció középső részét uraló kiöblösített áttörés sajátos geometriájú, erős belső feszültségű együttest alkotnak." Ebben az időszakban több olyan szobrot is készített, mely Bourdelle, Brancusi, Arp vagy Hepworth formavilágára utal. Később, az egyik olaszországi útja során felfedezett Giacomo Manzù munkái is nagy hatással volt művészi fejlődésére.

Jecza alkotásainak legnagyobb része a kétpólusú világrendben feszülő ellentétek háromdimenziós tükröződései. Szobrain a fent és lent, az új és a régi, a tömörség és könnyedség, illetve a geometria különböző alakzatai, főleg a két alapforma, a gömb és a kocka néznek farkasszemet egymással. Az örök ellentétek fogalmi síkról a valóságba is átültethetőek, mint ahogy Jecza kiállítótermekben szereplő, kis méretű, majdnem absztrakt művészete közterekre kikerülve egyre figurálisabbá és realisztikusabbá válik. Figyelme sokszor a két emberi pólus, a férfi és nő kapcsolatának stilizált ábrázolása felé fordul.

A művész közéleti tevékenységét a harmónia, a megbékélés, a közös értékek elismerése, jellemzi, de művészetében is az egység, az egyensúly megtalálását tartja fontosnak. „Jecza Péter legjobb szobrai egyidejűleg utalnak az univerzum egyetemes egységére, a szerves élet alapját képező őssejtre, a mértani sruktúrák zártságára és a szerelmi szenvedély, az együtt-egymással-egymásért élés kozmikus erejére. Szobrai nemcsak az asszony és férfi egymásra találását, közös boldogságát szimbolizálják, hanem az ellentétes pólusok dialektikus egységét is" – mondja monográfusa, Szekernyés János. Egyik, az 1970-es évek végén elkezdett sorozatának (Monádok) címében is megnyilvánul e törekvése. A monád a görög filozófiában minden létező alapját, az oszthatatlan tökéletes egységet jelenti, Leibniz szerint pedig a világ egyedi és oszthatatlan szubsztanciáját. Jecza más alkalmakkor is merített a görög kultúrából – Nikét, a győzelem istennőjét ábrázoló kompozícióját 2010-ben avatták fel Sepsiszentgyörgyön.

Hitt abban, hogy a művészetnek határokat átívelő ereje van. Törekedett arra, hogy ne csak magyarságával összefüggő alkotásokat hozzon létre (nem is tehetett másként, hiszen apai ágról román származású volt), de tevékenysége nem is csak a bánáti népek témáira szorítkozott, hanem minden művével egyetemes mondanivaló kifejezésére tett kísérletet.

Egy 1977-es interjújában úgy fogalmazott, hogy szerinte a művészet mindenkihez szól, „de nem egy művész és nem egy irányzat szól mindenkihez, hanem a képzőművészet egésze. A művészeknek, a különböző stílustörekvéseknek együttesen, egymást támogatva és kiegészítve kell kielégíteniük az igények és elvárások rendkívül gazdag változatait. Tulajdonképpen azt kell elérnünk, hogy korunk művészetében minden nézőkategória megtalálja az egyéniségének, ízlésének megfelelő s azt maradéktalanul kielégítő műveket, alkotókat vagy irányzatokat – bárhol a világon, a művészet csak ekkor és csak így töltheti be társadalmi rendeltetését."

Jecza Péter különböző alkotási periódusaiban készült munkái jól megkülönböztethetőek. A szocialista realizmus közelségéből indult, melynek helyét csakhamar az avantgárd szobrászat vette át. Kiáltás című korai, fából készült és többször átdolgozott művének drámai ereje Kusztos Endre expresszionista műveivel rokoníthatóak. A 60-as, 70-es években készült faszobrai közül néhány darab kijutott az 1978-as Velencei Biennáléra. Korai éveiben kőből is formált szobrokat, melyek általában a nőiesség megjelenítésével kapcsolatos alkotások voltak. A Bega partján fekvő temesvári Alpinet parkban több műkő szobra is látható.

Németországban 1972-től állított ki rendszeresen alkalmi és gyűjteményes kiállításokon. Első, wuppertali tárlatán kis és közepes méretű „mértéktartóan stilizált, gondosan lekerekített s tükörfényesre csiszolt" bronzszobraival a közönség körében osztatlan sikert aratott.

Több, mint tíz évvel később Kölnben harmincöt expresszív bronzplasztikáját prezentálta. A művészi pályája fontos állomásának tartott eseményen jelezni próbálta szobrászi tevékenységének főbb irányait és az alkotás folyamatát is szemléltette: „Több kompozíción is nyomon lehetett követni az elvonatkoztatás, a művészi absztrakció legfontosabb stációit. Tárlatomon azok is, akik először találkoztak munkáimmal, világosan láthatták, miként jutok el a biomorf formáktól, az emberi alakoktól és gesztusoktól a kettévágott kockákig, a tiszta mértani alakzatokig." Főnix című szobrának fotóját a Stuttgartban megjelenő Das Kunstwerk című folyóirat közölte.

Kölni kiállításán két téma, a szabadság és a szerelem plasztikai eszközökkel való kifejezésére tett kísérletet: „emlékeket próbáltam állítani a szabadságküzdelmek hőseinek és áldozatainak, bemutatott munkáim másik fő tartalmi motívumát az élet örömeinek, meghitt pillanatainak, a szerelemnek a korszerű ábrázolása képezte".

A kinti viszonyokba betekintést nyerve úgy gondolta, hogy a nyugati világ túlhajszolt és betegesen felgyorsult ritmus hatja át a képzőművészeti élet egészét is, a fokozott tempójú mindennapi élet féktelen sodrában pedig évről évre nehezebb a művészek helyzete, ráadásul a plasztika propagálói, a műkritikusok és a galéristák is küszködnek, mivel a képzőművészetben jelentkező új tendenciák – a happening, a landart, a body art stb. – „rögtönzött, csak meghatározott ideig élő és ható műalkotásokat teremtettek, amelyeket nem lehetett hazavinni és megőrizni". Jecza erősen absztrahált formanyelvű, stilizált alkotásai és konstruktivizmusa tudatos visszatérés az avantgárd szobrászat materializmusához. A kölni Baukunst Galerie a legnevesebb avantgárd művészek (Braque, Chagall, Klee, a német expresszionisták, valamint a francia impresszionisták és dadaisták) alkotásai közül jó néhányat kiállított története során.

Az ezredfordulóra bronzai egyre tömörebbeké váltak, felületük sokszor volt szabálytalan, érdes, raszteresre karcolt. 2005-ben a Formavilág - 20 temesvári alkotóművész című nagyszabású csoportos tárlaton, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének Székházában mutatta be munkáit. Jecza egyszer azt mondta, hogy formailag a külső és belső robbanás összetett jelenségei foglalkoztatják… Masszív, mértani elemeket használó stílusához a bronz kiváló anyagul szolgált. Műveinek felületét sokszor lecsiszolta, „hogy a fémes csillogás kiemelje és megsokszorozza a térképzet monumentalitását, izgalmas modernségét, hogy a gazdagon tükröződő, lesikló fények kidomborítsák az ívelt, lekerekített formák lírai finomságát, erőteljes expresszivitását".

Bár Jecza Péter a kisplasztika terén is maradandót alkotott, a köztéri, monumentális szobrászatot tartotta legtöbbre. Pályája során számos figurális szoborra vonatkozó megrendelésnek tett eleget. A művek készítése során nem hagyta figyelmen kívül a tradicionális szobrászat eredményeit sem, de formavilága az évek múlásával egyszerűbbé vált, letisztult - realizmust és konstruktív tendenciákat szintetizáló portréin az emberi nagyság, az „egyéniség" ábrázolására tett kísérletet.

Mellszobrai elsősorban a magyar és román történelem, irodalom, tudomány és zene - a környékről származó - neves képviselőinek arcmásait formálja meg. Ezek legtöbbje a Bánság fővárosában, Temesváron található, de jó néhány alkotása látható Székelyföldön is.

A kismargitai születésű Franyó Zoltán portréja 1964-ből való, ezt követte Dimitrie Pompeiu, román matematikus szobra 1968-ból, mely a Temesvári Tudományegyetem központi épületének belső udvarán kapott helyet. A világhírű kelet-kutató, a tibetológia megalapítója, a Székelyföldről indult Kőrösi Csoma Sándor 1969-es büsztje Kovászna főterén látható, Romul Ladea szobrász mellszobrát 1972-ben formálta meg. Dózsa György dálnoki szülőházának helyét a Jecza által tervezett 1977-es obeliszk és bronzportré jelöli. (A település egészalakos Dózsa-szobrát Szobotka András készítette Plugor Sándor tervei alapján egy évvel korábban.)

1989-ben állították fel az Amerikát megjárt utazó, a szintén kovásznai származású Bölöni Farkas Sándor mellszobrát, Kriza János néprajzkutatóét 1990-ben láthatjuk Nagyajta centrumában, Bartók Béla szobra szülőhelyén, Nagyszentmiklóson áll 1993 óta.

Sergiu Celebidache román karmester bronzportréja kivétel, hiszen Erdélyen kívül, a bukaresti Román Atheneum előcsarnokában avatták fel.

A Bánság Múzeumának parkjában látható a Temetetlen holtak című nagyméretű szobor, mely a tragikus 1989-es romániai események áldozatainak állít emléket.

Egyházművészeti alkotásai végigkísérik pályáját. Az orsovai római katolikus templom feszülete és bronz tabernákuluma Jecza Péter munkája, de az újszentesi római katolikus templom kápolnájának domborművei is az ő nevéhez fűződnek. A mű beton és bronz alkotóelemei, a kompozíció figurális és konstruktivista vonásai érdekes egységet képeznek.

A sepsiszentgyörgyi Csiki-negyed templomának Szent Gellér-oltárát és az itt látható Keresztút-sorozat bronzreliefjeit Jecza legösszetettebb kompozíciói között tartjuk számon.

Vallásos műnek tekinthető fordított kompozíciójú Piétája is, melyen egy, a 89-es forradalom idején lelőtt asszonyt tart férje a karjai között.

Jecza architekturális kötődésű tevékenysége is megemlítendő. Nagyméretű, építőmunkát jelképező beton épületplasztikái láthatóak a temesvári Ifjúsági Művelődési Ház homlokzatán és a karánsebesi új kórház előtti téren is. Ekkoriban az op-art is nyomot hagyott művein. Vasarely kockái és gömbjei időnként mintha Jecza plasztikáin elevenednének meg: „A tömör, zárt bronzalakzatok fényesre polírozott vagy érdesebben hagyott felületeit olykor éppen csak „megérinti", finoman felpattintja, vagy végigkarcolja, könnyű bevágásokkal szabdalja; máskor viszont élesebben és mélyebben, csapongó gesztusokkal vág és hasít bele a szabályos idomok burkába, szándékosan megzavarva, „fölborzolva", föltörve a kockaalakzat, illetve a gömb rideg szabályosságát, merev kiszámítottságát, józan kiegyensúlyozottságát" – írja egy helyütt Szekernyés.

Sokoldalúságát mutatja, hogy pályafutása során számos új irányzat, pl. a technicizmus, a minimal art is megérintette: Szárnyalás című szobra „az űrkorszak emlékműve", de létrehozott „félkinetikus" szobrokat és díszleteket is tervezett a bécsi operaház számára.

Temesvári síremlékén két függőleges hasáb között három egymásba tűnő kocka látható.

[2015]