Jurcsik Károly

Jurcsik Károly 1948-ban került a BME Építészkarára, majd a diploma megszerzése után ott maradt tanítani, egészen 1964-ig. A fordulat éve után bekövetkezett változásokat így viszonylag védett közegben, a régi mesterek – elsősorban a Középülettervező Tanszék vezetője, a legendás professzor, Weichinger Károly – mellett, a hallgatók között töltötte. Így másfél évtizeden át nem szembesült azzal a kényszerű helyzettel, amit a pályatársai; távol maradt az úgynevezett építészeti vita következményeitől, a sajátosan magyar szocreál stílusdiktátumától. Az egyetemen viszont, a mesterek közelségében és az új építész generációk formálódásának tanújaként és segítőjeként, nagy hatást gyakorolt a következő évek, sőt évtizedek magyar építészetére. Az ő kezei alatt érett építésszé többek között Cságoly Ferenc, Turányi Gábor, Varga Levente, oktatta Makovecz Imrét, Reimholz Pétert és sok más jeles későbbi kollégáját. A tervezést az egyetemi közegben is gyakorolta, több tervpályázati munkája ebben az időszakban született. Közülük kiemelkedik a megvalósult keceli uszoda és fürdő komplexuma, amely, könnyed, áttört formái, az egyes épületrészek finom összekapcsolása és a tájba illesztés gondossága révén a hazai betonépítészet egyik legtisztább hatvanas évekbeli példája. Típustervekkel is foglalkozott, ez későbbi pályájának egyik vezérfonala lett.

1964-ben nagy lehetőséget kapott: részt vehetett abban a programban, amely az Angliában élő Goldfinger Ernő segítségével 1961-től évente négy fiatal magyar építésznek egy évig angliai munkalehetőséget biztosított. Jurcsik London Városi Tanácsának építészeti hivatalába került, és ott megismerkedett a Magyarországon akkor még nem létező panelépítészettel. Egy kétszintes családi háza meg is épült, amely később prototípusa lett egy egész londoni lakótelepnek.

1965-ben hazatért, és a LAKÓTERV nagyvállalatba került, a pályatársaihoz képest 15 éves késéssel kezdte meg a tervezőirodai gyakorlatot, 1979-ig itt dolgozott tervezőként, csoportvezetőként, majd a vállalat igazgatóhelyetteseként. Az itt töltött időszak eleje egybeesett a magyar építészet szocreál utáni felívelő, nagyobb szabadságot engedő periódusával. Jurcsik rajzasztalán ezekben az években főként középületek, irodaházak, lakóházak, városrendezési koncepciók formálódtak. Ekkor születtek a legkiemelkedőbb munkái, mint például mint az orgoványi Kultúrház, a szekszárdi városközpont rendezési terve az ide épített irodaházakkal és áruházzal, a békéscsabai középmagas lakóház, a budafoki áruház, vagy a pesterzsébeti Csarnok téri vegyes rendeltetésű OTP épület.

A Varga Leventével közösen tervezett orgoványi Kultúrház míves megformálását, arányos szerkesztését és anyaghasználatának finom érzékenységét a szakma lelkesen fogadta. Az egyszintes tömeg szépen fogja körbe a színházterem kétszintes tömbjét, a bejárat fölötti keskeny, de hangsúlyos előtető rendezi a homlokzat aszimmetriáját. A fehérre meszelt nyerstégla felületet függőleges fa nyílászárók tagolják, ez lágyítja a homlokzat várszerű, kemény hatását. A hangsúly a formáról az anyagra került át, olyan erősen, hogy a téglaburkolat külső homlokzatról a belsőbe is bevonul, amitől a közösségi tér nyilvános jellege karakteressé válik. A flexibilis belső térhasználatot lehetővé tevő kialakítás a korabeli hazai építészetben innovatív megoldás volt: Jurcsik az előcsarnok-folyosóra fűzte föl a tereket, és a hol kiszélesedő, hol összeszűkülő térfolyammal, amelyben magként jelenik meg a ruhatár-mosdó blokkja, sokféle használati lehetőséget hagyott nyitva. Puritán, elegáns, hűvös és funkcionális, mégis a jellegzetes alföldi építészet arányait hordozza az épület.

A szekszárdi városközpont rendezése a városi szövet kiterjesztését célozta meg. Nagyvonalú, ugyanakkor strukturált gyalogos térrendszer jött létre, térbővületekkel, téregyüttesekkel, lépcsőkkel, átjárókkal. A jellegzetes kisvárosi miliőt szinte átmenet nélkül, harmonikusan folytatja a Jurcsik tervezte irodaházak tömegkompozíciója. A homlokzati téglafelületeket falsávok és ablakmezők lazítják, ettől a puritán szerkesztettség ellenére az épületek könnyed, légies hatásúvá válnak. A téglát fa, pala és műkő egészíti ki, ezek a város hagyományos építészetéhez kapcsolódnak. Reimholz Péter így írt a szekszárdi városközpont koncepciójáról: „Biztosan sokan szemére vetették már Jurcsiknak azt, amit Szekszárdon a jogérvényes városrendezési tervvel csinált. Talán az egyetlen megvalósult, de biztosan az első kontextualista városi együttest hozta létre Magyarországon, jogosan nem sokat törőd­ve azzal a monumentális „városfejlesztési" akarattal, amely át­szabni készült (sőt részben át is szabta) a város központját, hanem (zárványként) továbbnövesztette a várost. Urbánussá tette, térrendszerré a lebomló zártsorú beépítést, változatos kontúrokkal, mozgalmas tömegeket húzott fel teljesen új anyag­használattal, arány és formarenddel, változatos magassággal. Házai között „megmozdult" a tér, vonzó, élhető gyalogosfelü­letek keletkeztek." Jurcsik karakteres téglaépítészetében felfedezhető az angliai hatás, de ő nem az angliai téglaépítészet romantikus hangulatát hozta Magyarországra, hanem letisztult, szigorúan funkció formálta tömegekben gondolkodott. A Budafok Áruház szintén téglával burkolt, szellős, könnyed, rendezett épülete a környezetet is rendszerbe fogta, strukturálta, igényes megformálása nem csupán építészeti, hanem urbanisztikai értelemben is minőséget teremtett.

A LAKÓTERV-ben töltött második korszakában Jurcsik több paneles épülettípus kialakításán dolgozott. Erről így vallott: „...amikor a beruházási stopok elkezdődtek a hetvenes években (…) úgy nézett ki, hogy nagyon kevés izgalmas munkához jut az ember. Én önszántamból vállaltam egy olyan tevékenységi kört, amit nem szoktam dokumentálni, szándékosan. Ez a majdnem nyolc évig terjedő munkám, amibe a legtöbb energiát fektettem az életemben. Ez két építési rendszernek a teljes komplex kidolgozása. Szerkezettől kezdve a legapróbb részletekig, a tervektől, a típustervektől egészen a városrendezési telepítésig. Ezek az ún. kispaneles, vázpaneles rendszerek..." A kispaneles és vázpaneles szerkezetekből elsősorban óvodák, bölcsődék, iskolák, könyvtárak épültek Budapest lakótelepein. Jurcsik a változatos igényekhez alkalmazkodó, jól használható, funkcióra szerkesztett, a paneles környezetet barátságossá formáló hangulatú típust érlelt ki, amely azóta sem avult el. E munka kapcsán kezdett foglalkozni olyan lehetőségekkel, amelyekkel a panelépítészet emberibbé, élhetőbbé és szerethetőbbé tehető. Ez későbbi munkáiban tudott kibontakozni, mindenekelőtt a gazdagréti lakótelep telepítésében és építészeti részleteiben, illetve több olyan panelépületben, melyeken faszerkezetet, magastetőt, tradicionális építészeti elemeket alkalmazott. A gazdagréti lakótelep 1983 és 1989 között épült meg 5772 lakással, és Budapest legszebb lakótelepének tartják. Nem csupán a természeti környezete miatt; Jurcsik a 7-11 szintes, paneles technológiával készült lakóépületeket a terepviszonyokhoz illesztette, a telepítéssel és a házak elrendezésével változatosságot vitt a panel egyhangúságába.

1979-ben feleségével Győrbe költözött, a GYŐRITERV építésze lett. Itt egyrészt folytatta a gazdagréti lakótelepnek még a LAKÓTERV-nél megkezdett tervezését, másrészt Győrbe és környékére tervezett lakóházakat, középületeket. A Győr Szabadhegyen épült sorházak szintén paneltechnológiával készültek. Jurcsik londoni tapasztalatai köszönnek vissza az 55 láncházból álló beépítésben: a területet vegyes forgalmú utak és a kertek megközelítését szolgáló ösvények tagolják, az előkertes láncházak között egy központi parkként működő teret alakított ki, de a részelemek önmagukban is differenciált használatú köztes tereket zárnak magukba. A panelszerkezet monotóniáját hagyományos elemek: magastető, faszerkezetű erkélyek, földszinti terasz oldja.

A nyolcvanas évek közepétől műemlékfelújításokkal is foglalkozott, többek között soproni lakóházak rekonstrukciójával és a Pannonhalmi Apátság főkönyvtárával, kiállítótermével és északkeleti udvarával. Szép példája ennek az időszaknak a győri Teleki utca egyik műemléképületében kialakított bankfiók, az emeleten és a tetőtérben a földszinti bankhoz csatlakozó szolgálati lakással. Jurcsik megtartotta a homlokzatot, csak egy új, keret nélküli, biztonsági üvegből készült bejáratot nyitott az utcafronton egy korábbi ablak helyén. Belül azonban, a 18. századi külső mögött inkább a kortárs karakter érvényesült, a funkcióból adódó távolságtartó, kemény hangulat.

Ebből a korszakából kiemelkedik a Győr közelében lévő Öttevény ravatalozója. A bejáratot övező kerítés belső falába telepített urnatemető, a süttői kővel burkolt téglafalak, a faszerkezetű födém és fedélszék, rajta cseréptetővel, a belső helyiségek kerámia padlóburkolata mindenfajta szépelgést nélkülöz, mégsem lélektelen: a Dunántúl népi építészetének szerkezet- és formavilága köszön itt vissza, direkt utalás nélkül. Puritán, de könnyed tömege egyszerre hordozza a családi ház és a szakrális épületek tisztaságát, emelkedettségét.

Életművének jelentőségét az épületei mellett legtisztábban a tanítványok, munkatársak emlékezete őrzi. Turányi Gábor vallomása pontosan foglalja össze mindazt, amit Jurcsiktól a magyar építészet kaphatott: „A Jurcsik-műterem sziget volt a tervezőirodák és panelok tengerén. Nem lágyan ringatózó csónak, de mégiscsak szélvédett hely. Annyira, hogy az ott dolgozó fiatalembernek kialakuljon (és megmaradjon) az a hite, hogy az építészet rendes szakma, rendes emberekkel."

[Készült: 2017]