Kalló Zsolt
Liszt Ferenc-díjas hegedűművész
„Kalló Zsolt virtuóz hegedülése hangsúlygazdag, dinamikus, és jófajta indulatoktól feszül.”
„Az a magától értődő és magabiztos virtuozitás, mellyel Kalló és a zenekar játszik, s az a tűz, amely mindezt átlelkesíti, megtölti élettel és változatossággal, levesz a lábamról.”
(Csengery Kristóf)
„Kalló Zsolt világítóan szép és karcsú, mégsem erőtlen, hanem gömbölyű, tiszta zengésű
hangon hegedült, dallamai szárnyaltak, formálása magabiztos volt, a zenekarral nem kísértette magát, hanem hozzátette a maga vezető szólamát a zenei szövet.”(Malina János)
Kalló Zsolt Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, érdemes művész, habilitált egyetemi tanár, a Capella Savaria művészeti vezetője. 1967. március 6-án született Győrben. Szülei nem zenészek voltak, de játszottak hangszeren. A mai napig emlékszik az általuk játszott keringőkre, dalokra. Johann Strauss zenéje, valamint Chopin mazurkái különösen megérintették.
Hatévesen a győri Liszt Ferenc Zeneiskolában kezdett hegedülni, első tanára Czágásch Józsefné volt. A konzervatórium elvégzése után, ahol Molnárné Svikruha Márta volt a mestere, 1985-ben nyert felvételt a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára (ma Egyetem), Perényi Eszter osztályába. 1990-ben itt szerezte kitüntetéses hegedűművész diplomáját. Meghatározó kamarazene tanárai Konrád György és Mihály András.
1988-89-ben, tanulmányait megszakítva a salzburgi Mozarteum hallgatója lett és tagja a Végh Sándor vezetése alatt álló, 1952-ben Bernhard Paumgartner által alapított Camerata Academicának, amellyel a világ számos rangos koncerttermében fellépett.
Amikor külföldi tanulmányaiból hazatért, az 1992-ben alakult Sonora Hungarica kamarazenekar és a Dohnányi Ernő szimfonikus zenekar (alapította Nemes László 1970-ben) koncertmestere lett 1989-1991-ig. Több hazai rangos kamarazenekarban játszott, többek között a Concertus Hungaricusban (alapította Popa Péter 1985-ben), a Concerto Armonicóban (alapította Spányi Miklós, Szűts Péter és Máté Balázs 1988-ban), az Orfeo zenekarban (alapította Vashegyi György 1991-ben). Emellett a Rubin trió tagja (Rubin Márta és Vályi Csilla mellett, 1989-ben), a Magyar Rádió több felvételüket őrzi. 1992-től a Capella Savaria koncertmestere (alapította Németh Pál 1981-ben), 1999 óta művészeti vezetője. Emellett a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola tanára. 1990 óta foglalkozik barokkhegedüléssel.
A Capella Savaria közel 90 hanglemezzel büszkélkedhet. Ezek közül öt elnyerte az „Év hanglemeze” díjat. Felvételeik nagy része világpremier, ezek nemzetközi szinten is méltán elismertek. 2006-ban a Prima Primissima Díj szakmai és közönségdíjat is a Capella Savaria nyerte el Vas megyében. A zenekar fennállásának negyvenedik évfordulóján, 2021-ben bemutatták Händel Theodóra című operáját. A kanadai Opus Magazine így méltatta az együttest: „Európa egyik legjobb zenekara.” Az együttes több műfajban, több előadói dimenzióban is remekül teljesít, egy korábbi koncertjükön is többféle stílusú zeneművet adtak elő, természetesen különböző módokon. Így ír erről a kritika: „Úgy véltem, a Capella Savaria igazán örvendetes gyakorisággal készít lemezeket, indokoltabb lett volna tehát ezt kihasználva egy teljes Telemann-válogatás után később egy mindenestől magyar tánczenéből álló antológiát tenni közzé – így mindkét repertoár jobban jár. Ezt az érvet talán még most sem tenném félre, ám tény, ami tény, a lemez meghallgatásakor az interpretációk nyújtotta élmény minden előzetes idegenkedésemet elnémította. A Capella Savaria olyan élettelien, sőt tüzesen, olyan belülről fakadó temperamentummal szólaltatja meg a magyar repertoár darabjait, és játékmódjukban olyan gyümölcsözőn hasznosítják még a táncházi muzsikálás autentikus népzenei stílusának előadói eszköztárát is, hogy az élvezet minden aggályt félresöpör.” (Csengery Kristóf)
1997-ben alapította meg a Kalló kvartettet, amellyel modern hangszereken játszott, kortárs zenét is. Közös munkájuk 2005-ig tartott, Mérei Tamás, Császár János és Rác Gábor voltak az együttes tagjai Kallón kívül.
Számos kamarazenekar koncertmestereként hangversenyezett. Ezek: Arpeggione (Hohenems, Ausztria), Aura Musicale (Budapest), Concerto Armonico (Budapest), Ensemble Philippe (Budapest), Affetti Musicali (Budapest), Orfeo zenekar (Budapest). Európa szinte valamennyi országában fellépett, emellett Japánban, Kínában, Taiwanon, Macaoban, Dél-Koreában, Izlandon, Izraelben, az USA-ban, Argentínában, Uruguayban, Kanadában is hangversenyezett.
Szólistaként fellépett a Concerto Budapesttel, a Dohnányi Szimfonikus Zenekarral, a Győri Szimfonikus Zenekarral, a Szombathelyi Szimfónikus Zenekarral, az Alba Regia Szimfonikus Zenekarral, a Pannon Szimfonikusokkal és a Duna Szimfonikus Zenekarral, valamint más kamarazenekarokkal.
Számos rangos nemzetközi fesztiválra hívták meg előadónak. Televízió- és rádió-felvételek, CD-k őrzik hegedülését.
A Capella Savariával kb. negyven CD felvételt készített, szólistaként Bach, Vivaldi, Haydn, Mozart, Beethoven, Mendelssohn, Schubert hegedűversenyei mellett bemutatott olyan eddig ismeretlen hegedűversenyeket, mint például Michael Haydn, Joseph Martin Kraus, Luigi Tomasini vagy Georg Philipp Telemann művei.
2005-től a Győri Széchenyi Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézetének tanára, 2010-ben DLA Doktori fokozatot szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Disszertációjának címe: A historikus előadásmód hatása és alkalmazása napjaink hegedőoktatásában. A dolgozatban a barokk hegedőn szerzett gyakorlati tapasztalatait foglalja össze, amelyből sokat lehet felhasználni, alkalmazni a modern hegedülésben. Dolgozatában leírja: „A modern hegedőpedagógia elsősorban a tökéletes hangszerjátékra irányítja a figyelmet, és ritkán kapunk világos instrukciókat a stílusosságra vonatkozóan. Ezt a hiányt szerettem volna pótolni írásommal, mivel jó hegedős sok van, de jó muzsikus, aki helyes stílusismerettel bír, már kevesebb. A helyes zenei szabályrendszerekről szerzett elméleti ismeretek kiemeltebb helyre kerülését szeretném tanulmányommal elősegíteni.” Ezzel a témával nem sokan foglalkoznak, főként nem abban a tekintetben, hogy elfogadnák, hogy nem kizárólag a korhű előadás a megfelelő.
Szólistaként fellépett a Concerto Budapest Zenekarral, a Dohnányi Zenekarral, a Győri Filharmonikus Zenekarral, a Savaria Szimfonikus Zenekarral, a Pannon Filharmonikusokkal, a Duna Szimfonikusokkal, az Alba Regia Szimfonikusokkal, a győri Egyetemi Zenekarral. Továbbá kamarazenekarokkal: a Capella Savaria, az Orfeo Zenekar, a Concerto Armonico, az Aura Musicale, az Arpeggione, Anime Musicae és a Budapesti Vonósok szólistájaként és koncertmestereként. Világhírű karmesterekkel és szólistákkal is volt lehetősége fellépni, mint például Nicholas McGegan, Simon Standage, Barthold Kuijken és Bernhard Fork.
A kamaramuzsikálás mindig is nagy szerepet játszott életében. Kitűnő partner, remek társ, kollégái legalábbis ezt tartják róla. Legutóbb kettősversenyeket rögzített CD-re kollégájával, amiről a kritikus így ír: „A két vonós, Kalló Zsolt és Paulik László mindvégig beszédesen és társalgó modorban játszik, feszes, de ugyanakkor rugalmas ritmikával, tagolt frázisokat formálva, élénk hangsúlyozással.” (Csengery Kristóf: Kettősversenyek. Élet és Irodalom 2023. április 6.)
Korhű hangszeren a Trio Antiqua és az Authentic Quartet alapítója. 2000-ben jött létre a Trio, amelyben fortepiano (Szekendy Tamás), cselló (Vályi Csilla) és hegedű (Kalló Zsolt) szerepel. A Quartet tagjai: Kalló Zsolt, Bozzai Balázs hegedű, Rác Gábor brácsa, Vályi Csilla cselló. A mai napig koncerteznek, számos CD felvételük is van. (A Trió megszűnt Szekendy Tamás elhunyta miatt 2014-ben.)
Rangos nemzetközi fesztiválok meghívott művésze, szólistája. A Capella Savariával számos CD-t készített szólistaként is, melyeken Bach, Vivaldi, Telemann, Haydn, Mozart, Beethoven, Mendelssohn, Schubert versenyművei mellett bemutatott olyan eddig ismeretlen hegedűversenyeket, mint például Michael Haydn, Joseph Kraus, Franz Benda, Luigi Tomasini, Carl Stamitz, Brescianello eddig Magyarországon nem hallott alkotásai.
Az Authentic Quartettel a Hungaroton gondozásában eddig 14 CD-je jelent meg, mellyel az eddig kevésbé ismert zeneszerzők remekműveit kutatták fel és örökítettek meg.
Pedagógia tevékenységét 1992-ben a Szombathelyi Művészeti Szakgimnáziumban kezdte. 2005-óta a Széchényi István Egyetem Művészeti Intézetének hegedűtanára és kamarazene tanára. 2011-2012-es tanévben a Liszt Ferenc Zeneakadémián barokkhegedű tanárként működött. Habilitálációs oklevelét 2019-ben szerezte meg Budapesten a Zeneakadémián. 2020-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. Rendszeresen tart előadásokat és kurzusokat a helyes interpretációról. Országos zenei versenyek meghívott zsűritagja. Tudományos fokozatok elbírálásában is részt vállal doktori és habilitációs bizottságok tagjaként.
Kalló Zsolt művészi karrierjének legfontosabb eleme az ún. korhű, vagy autentikus hegedűjáték. Az a mozgalom, amely ezt a jelenséget a felszínre hozta a nyolcvanas években indult hazánkban, a Capella Savaria jóvoltából, amelyet Németh Pál hozott létre. Kalló Zsolt korábban az együttes koncertmestere volt, ma vezetője. Számára nem jelent gondot a historikus és a mai hangszeren való játék elkülönítése, mindkettőt használja művészetében. Régizenészek körében ismert, hogy a historikus hangszer hangolása fél hanggal lejjebb van, mint a maiaké, tehát nem a ma szokásos 440 hz-es Á’ hangra hangolják. A bécsi klasszikus zenében ugyanez egy negyedhanggal van lejjebb, amely kezdetben mindenki számára komoly kihívást jelent. A modern hegedű léte azonban egyfajta biztonságot ad, hiszen a fémhúrok sokkal stabilabbak. Itt sokkal energikusabban lehet játszani, ellentétben a bélhúros autentikus hegedűvel, a bélhúrok ugyanis sokkal finomabbak. Ez a tény viszont egy érzékenyebb, színgazdagabb játékot eredményezhet.
Kalló Zsolt a hazai és nemzetközi régizenei előadásmód, azon belül a barokk hegedülés egyik kiváló mestere és tanára. A barokk hegedülés problémaköre sokakat foglalkoztat, hiszen nem sokat tudunk róla, leírásokból, eredeti kották előadási jeleinek tanulmányozásával tudunk csak következtetni rá.
A 17-18. században a hegedűk bélhúrokkal voltak ellátva. Rövidebb volt a nyak rész és a fogólap is a maihoz képest, és más volt a gerendázat is. Mindezt azért tudhatjuk, mert sok hangszer maradt fent ebből a korból, amelyeket nem építettek át. Elég csak egyes Antonio Stradivari (1644 – 1737) által készített mesterhangszerre gondolnunk, melyeket múzeumok őriznek eredeti állapotukban. A legtöbb régi hangszert a 18. században átépítették, főként Louis Spohr (1784–1859) német zeneszerző jóvoltából. A fő cél a hangszer hangerejének és stabilitásának növelése volt. Megdöntötték a hangszer nyakát, és a gerendát is megerősítették a hegedűben. Ezáltal a hangszer veszített abból a speciális hangszínéből, amelyet a bélhúrok adtak. A bélhúr hangzása speciális, finomabb a mainál. A húrtartón nincsenek finomhangolók, amelyek ugyancsak fémesebbé teszik a hangzást. A vonó felépítése is különbözik a maitól. A vége elcsúcsosodik és könnyebb, rövidebb is a mainál, valamint kevesebb a szőr is benne.
Kalló Zsolt nemcsak historikus típusú hangszeren játszik. Arzenáljában mintegy tíz hangszer található, minden típusból van köztük, még brácsa is, hiszen azon is játszik. Nem szeretné, ha a barokk zenét kisajátítanák a historikus hangszerhasználat hívei. Véleménye szerint a régi hangszereken való játékmódból rengeteget lehet tanulni, ám meg kell tudni szólaltani ezeket a műveket a mai hangszereken is. „Meggyőződésem, hogy a modern hangszerek helyes módon történő használatával is lehet stílusosan játszani” – írja disszertációjában.
A baj gyakran az, hogy a barokk zenét nagy létszámú zenekarral adják elő, pedig ezek a művek alapvetően igen kis apparátusra íródtak. A historizmus egy olyan megközelítés, amelynek célja a korhű előadásmód, azaz azt kell megszólaltatni, amit a szerző elképzelt. A hangszerek minőségéről is van véleménye, amely szerint nem mindegy, milyen hangszeren szólal meg egy-egy mű: „Fontosnak tartom, hogy nem csak a különböző korok zenéjéről, de azok hangszereiről is átfogó ismerettel rendelkezzünk. A zenei korszakok nyelvezetének szabályrendszerei csak az adott kor tanulmányaiból válhatnak hitelesen elérhetővé számunkra. Napjaink hegedőoktatása a modern hangszerjáték elsajátítását alkalmazza. Ez a módszer a korábbi korok zenéjének tolmácsolásakor – mely sok esetben a hangszer változásából is következik – nem a leghelyesebb zenei és technikai megoldásokat alkalmazza.”
Kalló Zsolt életében hatalmas fordulat volt, amikor meghallotta a barokk művek korhű előadását. Ekkor kezdte megérteni és valóban helyesen értelmezni pl. J. S. Bach szólószonátáit is. Salzburgi tanára, Végh Sándor (bár Végh nem tekinthető a historikus előadásmód képviselőjének) elképzelése az volt, hogy úgy kell előadni a zeneműveket, ahogy az a hiteles (Urtext) kottában van. A Concerto Armonicoban eltöltött időszak is segítette abban, hogy ezt az irányzatot megismerje. Felkutatták az eredeti kéziratokat és félretettek minden későbbi interpretációs sémát. Véleményük szerint a zenét úgy kell előadni, hogy az azonos legyen a zeneszerző elképzelésével. Ez akkor még nálunk nem volt szokás, akkoriban inkább az aktuális nagyságok, híres hegedűsök előadásmódját utánozták. Kalló rájött, a historizmus azonos a muzikalitással, az artikuláció pedig a zenei értelmezéssel.
Kalló Zsolt szerint a hegedűsök gyakran túl nagy hangsúlyt fektetnek a technikai tökéletességre. Talán többet, mint a zenei, zenetörténeti ismeretanyagok tanulmányozására. Jónak tartja, hogy ma e folyamat kezd megfordulni, és kialakul egy helyes arány a hangszerjáték elméleti és gyakorlati oldalán. Ehhez fontos az egyre bővülő és sokasodó kutatási eredmények ismerete. „A fiatalok ilyen irányú érdeklődése egyre nő mindez iránt, így a felelősség ránk hárul, akik oktatói is vagyunk hangszerünknek – hogy jó zenei gondolkodásmód irányába terelgessük őket, túl azon, hogy ez a magunk számára legalább annyira fontos.”
A legfontosabb Kalló Zsolt számára a játékmód, a zene beszédessé tétele. Gyakran hányják az előadók szemére, hogy túl romantikusan játszanak. Kalló szerint minden zene romantikus, hiszen emberi érzéseket mutat meg. Tehát a barokk zenét is ugyanolyan érzelemgazdagon kell előadni, csak nem ugyanazokkal az eszközökkel, mint a 19. század zenéjét. Ha nincs benne érzelem, nem sokat ér. Miután a barokk kor kottáiban nincsenek előadási, dinamikai jelek, ezeket az előadónak kell beletennie. Az eszközrendszer tehát más, de az érzelmeket minden kor zenéjében meg kell tudni mutatni.
Kalló Zsolt ma egy nagyon kedves, gyönyörű faluban, a talányos nevű Sében lakik. A település Vas megyében van, nyugati határunkhoz közel. Teljes lakossága kb. 1300 ember. Itt épített házat feleségével, innen repült ki három gyermeke, akik ma már nincsenek ott, üresek a szobák. Szép a kert, gyönyörű növények vannak, nagyon szép a sövény. Ezeket örömmel ápolja a nyugodt faluban. Innen indul naponta munkahelyére vagy a fővárosba, attól függően, hova szólítja a kötelesség.
A hegedülés egyfajta ars poetica is, ezzel a hangszerrel, a rajta való játékkal közli a világgal teljes belső mondanivalóját. Fontosnak tartja, hogy ezen a hangszeren maga alkotja nemcsak a zenét, de magát a hangot is, ő alakítja a hang magasságát és színét, ő alakítja az agogikát, formálja a zene teljes belső lényegét. Ez nemcsak a régi zenében, de a klasszikus és kortást műveknél is nagyon fontos. A hegedű hangjának az énekhanggal való azonosítása is lényeges eleme gondolkodásának. Lényegében énekel, amikor a hegedűt az álla alá szorítja. Mindehhez a tiszta és őszinte Istenhit is hozzájárul, saját bevallása szerint ez is befolyásolja gondolkodását a zenéről, annak interpretálásáról.
Így ír róla a kritika: „A Capella Savaria érett, sokat próbált muzsikusközösség, ezért nem csoda, ha szólistáival teljes összhangban muzsikál: a produkciókban a zenekar tökéletesen együtt lélegzik a szólistákkal, működik a versenyművekben is alapvető kamarazenei kommunikáció elve. A három szólista közül nekem – s ez talán nem lesz meglepő – Kalló Zsolt tűnik a legszuverénebbnek, de hát ezen nincs sok csodálkoznivaló: nagy tapasztalatú, fölényes tudású hegedűs, sok versenymű tolmácsolása és hanglemezfelvétele van már a háta mögött, és régóta megvan az az abszolút hangszeres biztonsága, amely lehetővé teszi számára, hogy a zenei kifejezéssel foglalkozzék. Ennek megfelelően indulatgazdag, temperamentumos, ötletekben bővelkedő játékot hallunk tőle, sok spontán hatású elemmel és a stílus magabiztos értésével-birtoklásával.” Csengery Kristóf, Élet és Irodalom LXII. évfolyam, 22. szám, 2018. június 1.
[2024]