Kamp Salamon
Kossuth-, Károli Gáspár- és Liszt Ferenc-díjas karmester
„Bach közelében" – éppen az általa megálmodott jeligével jellemezhető legtalálóbban Kamp Salamon eddigi életpályájának legfőbb vonulata. Ezzel a sokatmondó címmel indította útnak a kétezres években azt az ismeretterjesztő sorozatát, amellyel rendhagyó helyszínekre, budapesti gimnáziumokba vitte el énekkarával, a Lutherániával Johann Sebastian Bach zenéjét. Miközben egyre többekhez szeretne közel férkőzni Bach művészetével, szóbeli és zenei előadásai által minduntalan arról tesz tanúbizonyságot, ő maga milyen meghitt közelségbe került a zeneszerző óriáshoz.
A megközelítés külsődleges útja pedig mégcsak nem is volt olyan hosszú. A diplomavezénylés – Bach Komm, Jesu, komm motettája – és a Deák téri evangélikus templom Bach-kultuszáért a 20. század eleje óta felelős Lutheránia Ének- és Zenekar élére történt kinevezés között csupán hónapok telhettek el. Kamp Salamon előtt állt még a bécsi ösztöndíjas esztendő, amely alatt „lenyűgőző opera- és hangversenyelőadások" révén tágíthatta zenei horizontját: Mackeras, Holliger, Abbado, Végh, Schiff és Harnoncourt csak néhány a korszakos muzsikus egyéniségek közül, akiknek bűvkörébe kerülhetett. Szerencséjére a következő évben Helmuth Rilling Budapesten rendezte meg Nemzetközi Bach Akadémiáját. A Bach melletti lehorgonyzásról mindennél szebben vallanak Kamp Salamon saját szavai: „A Deák térrel is bécsi időszakomban kerültem közelebbi kapcsolatba. Az akkor már nyolcvan körül járó Weltler Jenő a Máté-passiót vezényelte, és üzent: gyere, fiam, kellene segíteni. Hazajöttem. Österreicher győzködött, maradjak még tanulni, de egy hét gondolkodás után döntöttem: fontosabb Bach Máté-passiójának zenei és szellemi világával megismerkedni, mint hogy karmesteri karrierrel próbálkozzam."[1]
A Lutheránia vezetésével Kamp Salamon nemcsak egyszerűen elkötelezte magát a magyarországi evangélikus egyház e különleges intézményének nemes hagyományai, a hazai Bach-előadások tradíciója mellett, hanem magára vállalta a legtágabb értelmű lutheri zenei örökség ápolását, és Bach zenéjével tükröt kívánt tartani a modern kor hit után szomjazó embere elé. Hiszen Pilinszky Jánossal együtt vallotta-vallja, hogy Bach zenéje a Teremtővel, a mennyeivel való találkozás.[2] A kör pedig itt válik teljessé: „… az Isten igéje mellett a lutheránus korálkincs a legnagyobb megtartó erő. És Johann Sebastian Bach számára is … Hajoljunk hát közelebb, és kövessük a mestert!"[3]
Az ezekre a szellemi alapokra történő építkezéssel nem várt sokáig. 1990-ben kezdeményezte, és megrendezte a Deák téri evangélikus templomban a Budapesti Bach-hetet, amely máig összesen 33 alkalommal zajlott le sikeresen. A Bach-hét minden év június első hetében mágnesként vonzó programot nyújt a barokk és Bach zenéje iránt érdeklődőknek, s mi több, ma már elmondható, valódi pezsgést hozott a főváros nyári zenei életébe. A rendezvény nem titkolt célkitűzése Johann Sebastian Bach valamennyi fennmaradt, ismert művének megszólaltatása és a nemzetközi mércével mérve is legmagasabb színvonalú Bach-interpretáció egy helyre koncentrálása. Erről a Bach-heteken megfordult rangos külföldi és hazai művészek igen hosszú névsora a tanúbizonyság, melynek akár csak töredékes ismertetése is bőven meghaladná ez írás kereteit.[4] Az 1992-es kezdetektől Kamp Salamon a motorja a Magyar Bach Társaságnak, amely a Bach örökségét ma világszerte leghitelesebben képviselő társaságok, egyesületek, projektek (Neue Bachgesellschaft, Bach Society stb.) nagy véráramába szeretné bekapcsolni a magyarországi Bach-kutatást és -előadást. Végül, de nem utolsó sorban az 1990-es évek óta töretlenül megvalósuló kantátazenés istentiszteletek, oratórium- és passióelőadások – a Lutheránia Ének- és Zenekar önálló sorozatai – biztosítják azt a természetes közeget, amelyben Bach zenéje a zeneszerző eredeti szándéka szerint szólalhat meg, és létrejöhet az a transzcendens kapcsolódás zenehallgatás és művészi megnyilvánulás között, mely elvezet a Kamp Salamon áhította Isten-dicséretig és átszellemülésig: a Bach-hoz közelítés legbensőbb útjáig.
A művészi pálya jelentős, fontos eredményeket hozó állomása volt az 1990-es években a Debreceni Kodály Kórussal eltöltött néhány esztendő. Itt napnál világosabban megmutatkozott, hogy Kamp Salamon a „vállalkozások" embere: hangversenyévadokra tervezett ciklusok során tanította be és vezényelte a bécsi klasszikus kórusrepertoár „összeseit", Joseph Haydn hat időskori, nagy misekompozcióját, Wolfgang Amadeus Mozart összes egyházi művét, Franz Schubert valamennyi miséjét. Természetesen mellettük Bach nagyobb terjedelmű kantáta- és passiózenéi sem maradhattak el. Az egyetemességre törekvés abban is megmutatkozott, hogy hangversenyeit gyakorta a művek ismertetése kísérte, ami oly jól rávilágít Kamp Salamon művészi hitvallásának egy lényeges elemére. A zeneműveket mintegy gyakorlatias kiindulópontból, és nem teoretikusan kell szemlélni; alapos munkával a műről alkotható lehető leghitelesebb képig kell eljutni azáltal, hogy tanulmányozza annak valamennyi összegyűjthető történeti körülményét, adatát, a hangjegyekhez tartozó teljeskörű korabeli és újkori tudást. A sokat játszott zenékről is le tudta így hántani a tradicionális előadások által rájuk tapasztott „mázat", és a művek talán nem szokványos üzenetét tudta így eljuttatni a hallgatósághoz. Debreceni hangversenyeinek sajtóvisszhangjából kiérezhető ennek a megközelítésnek az újdonsága.[5] A meglévő adottságokból újakat tudott felépíteni, addig nem létező lehetőségeket tudott életre hívni, régi, holt kereteket tudott új tartalommal, lélekkel megtölteni. Akinek volt rá füle, a Debreceni Filharmonikusok közreműködésében is meghallotta az áttetsző zenei szövetre, rajzos körvonalakra, világos artikulációra törekvő betanítás nyomát. A korhű előadásoknak jobban megfelelő, szerényebb, szólisztikusabb hangszeres apparátus reményében verbuválta fiatal zeneművészeti főiskolásokból a hangszeres Bach-kollégiumot. Ezekben a korai években egyértelműen érvényre tudta tehát juttatni azt az előadói beállítottságát, amelyhez a mai napig hűséges maradt, és amelyet leginkább a „historikus" vagy „régizenei" jelzőkkel szoktunk illetni, jóllehet kifejezetten korhű hangszerekkel ritkán koncertezett.
Kamp Salamontól, ami betanításait, fellépéseit, hangfelvételeit illeti, a lehető legtávolabb áll bármiféle szűklátókörűség vagy egyoldalúság – ezt jól tükrözi eddig vezényelt repertoárja. Szintúgy a debreceni években indult meg az általa vezényelt 20. századi és kortárs darabok előadásainak egész sora, amelynek egyik első kiemelkedő mozzanata volt Pongrácz Zoltán szerzői estje és Oratóriumának lemezfelvétele. Jóval később, a 2010-es években folytatta a megkezdett sort Arvo Pärt Berlini miséjének és Frank Martin Karácsonyi kantátájának magyarországi ősbemutatójával – a hangverseny helyszíne immár a Pécsi Bazilika volt. 2013-ban, a felújítás után újranyitó Liszt Ferenc téri Zeneakadémia első nyilvános hangversenyén, a „Jeney 70" jubileumon Kocsis Zoltán mellett a Rádióénekkart vezényelve ő is életre kelthetett egy Jeney Zoltán-kórusművet (Infinitivusz). Ezek után szinte magától értődőnek hat a „Reformáció 500" emlékév zárókoncertjéhez kapcsolódó gesztus, a tőle származó felkérés egy új Jeney-kompozícióra és az ősbemutató elvezénylése (Aus tiefer Not schrei ich zu dir, 2017).[6] Az előadást az elhangzott, azonos szövegű Bach-kantátával együtt a kritikusok magas színvonalúként, „izzó erejűként" értékelték, sőt, ami a legfontosabb: feltétel nélkül méltónak a kortárs remekmű megrendítő mélységeihez.[7]
Kamp Salamon valószínűleg már fiatalon arra készült, hogy ifjonti lelkesedésében támadt tettvágyát ne váltsa aprópénzre: hogy ne várjon három-négy esztendő alatt mélyreható változásokat a zeneélet őrá eső szegmensében, hanem türelemmel és alázattal föl tudja építeni azt a minimum emberöltőnyi munkát, amely a tartós eredmények megalapozásához szükséges. Bár a hosszan tartó építkezés lehetősége időbeli távokban mérve a Deák téren kívül eddig másutt alig adatott meg számára, de mindenkori oktatói tevékenységeiben lehetőséget kapott arra, hogy a zenész társadalom nem kevés felnövő tagjának átadhassa azt a gyönyörűséggel teljes és a jövőnek szóló felelősséget, amit a zeneművészet művelése jelent. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének oktatójaként (1998–2007), a „fóti kántorképző" karvezetéstanáraként (2003–2018) és a Pécsi Tudományegyetem Karvezetés-Zenei Elméleti és Kórus Tanszékén (2006–2014) kifejtett pedagógiai tevékenysége során – bizton kimondható – felemelte a tanítványokat, hozzásegítette őket számos remekmű előadásának megvalósulásához, átéléséhez. Zeneakadémiai doktoriskolai Bach-kurzusának a fiatalokra gyakorolt komoly hatásáról mi sem árulkodhatna jobban annál, mint hogy két zeneszerző növendék is neki dedikálta újonnan született kompozícióját (Sándor László: Korálfantázia virágokkal fuvolára, zongorára és csellóra, 2015, bem. 2019; Balogh Máté: Allein Gott in der Höh sei Ehr, 2019).
Kamp Salamon különben is mindenütt, mindenkor tanít, akkor is, ha éppen nem tanítványai körében oktat. Az árnyalt, aprólékos, mégis lényegretörő műismertetésekkel egybekötött koncertjein és a hétköznapjain szigorú menetrend szerint zajló kóruspróbáin. Saját kórusával, a túlnyomó részt amatőr énekkari tagokból álló Lutherániával évtizedek alatt végzett kitartó és megalkuvásmentes munkája érett be azokon az előadássorozatokon is, mint a „Bach közelében", vagy a Bartók Rádióban zajló „Zenebeszéd", amikor a széles közönség elé léphetett együttesével, hogy elmondja – nemcsak karmesteri pálcája segítségével – a játszott Bach-művekről belülről mélyen, régóta átélt tudását.
Természetes, hogy a Deák téri nagy Bach-passióelőadásokhoz – de a kisebb kantátákhoz is – nélkülözhetetlen a profik közreműködése, s ezért a Lutheránia több évtizedes szoros együttműködést ápolt-ápol a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusokkal, a Budapesti Vonósokkal, valamint számos kiváló énekes szólistával. (Utóbbiak tekintélyesre gyarapodott névsorát nehéz lenne itt felsorolni.) Kamp Salamon Lutheránia Énekkarának folyamatosan magas színvonalú szereplése ebben a kombinációban sokszor végleg el is tudja feledtetni a hallgatókkal, hogy eredendően nem profi kórust lát-hall. Karnagy és együttese életében a mérhetetlenül gazdag programokkal telt esztendők közül is valószínűleg magasan kiemelkedik a „Reformáció 500" keretében, a Reformáció Emlékbizottság által szervezett „Zenei hitvallásaink" jubileumi eseménysorozat: Bach h-moll miséjének Kárpát-medence-szerte megvalósult tíz előadása. A turné 2016 októberében indult, és az évfordulón, 2017 októberében zárult, útba ejtve nemcsak Magyarország nagyobb városait, de olyan határon túli településeket, mint Révkomárom, Szabadka vagy Brassó. Összeszámolták: e misszió során a muzsikusok 4600 kilométert utaztak!
Kamp Salamon pályáján a megtett utat jelképezik, mérföldkövekként állnak, ritka ajándékszámba mennek előadó és hallgató számára is a Bach h-moll mise interpretációk. A 10. Bach-héten (1999) lehettünk tanúi az egyik elsőnek, a Kossuth-díj elnyerése évében (2017) az eddig utolsónak. Nem véletlen, hogy különleges, titokzatos kapcsolat fűzi a karnagyot ehhez a műhöz. A művészethez való viszonya, „szellemi szolgálata" beteljesülését érzi benne: a 21. század zenehallgató embere és önmaga számára Bach „zenei-szellemi végrendeletének" jelenvalóvá, kézzel foghatóvá válását, a találkozást a Teremtővel, minden művészet forrásával.
[1] J. Győry László: „Számomra Bach zenéje istenbizonyíték." Beszélgetés Kamp Salamonnal. Muszika 44. évf. (2001), 12. sz., 16. o. A világhálón: https://epa.oszk.hu/00800/00835/00048/533.html
[2] Kamp Salamon: Budapesti Bach-hét. Evangélikus Élet 55. évf. (1990), 28. sz. (07. 15.) A világhálón: https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangelikusElet_1990/?pg=116&layout=s
[3] Kamp Salamon: Bizonyságot tenni és vallani az Istenről! A 7. Budapesti Bach-hét megnyitójára. Magyar Egyházzene 3. évf. (1995/1996), 4. sz., 499. o.
[4] Műsorfüzetek elérhetők a világhálón: https://lutherania.lutheran.hu/bachweeks2015.php
[5] Szesztay Zsolt: A „régizenei mozgalom" és a János-passió. Hajdú-Bihari Napló 49. évf. (1992), 102. szám (04. 30.); Karasszon Dezső: Igenis, gazdagok vagyunk! Hajdú-Bihari Napló 50. évf. (1993), 41. sz. (02. 18.)
[6] Czakó Dóra: Liturgikus elemek Jeney Zoltán egyházzenéjében. DOI-azonosító: 10.23714/mza.10020_NKFIH_123819. https://zti.hu/files/mza/docs/Czako_Liturgikus_elemek_Jeney_Zoltan_egyhazzenejeben.pdf
[7] https://revizoronline.com/hu/cikk/6998/a-reformacio-500-emlekev-zarohangversenye
[2022]