Kékedi László

Kékedi László munkás családból származik. 13 évesen faragja meg első művét, egy emberfejet, a nagyapjától örökölt szerszámokkal. Érdeklődő, tehetséges fiatalemberként 1980-ban kerül a Szegedi Miklós, népi iparművész által vezetett Miskolci Közlekedési Vállalat faragó szakkörébe.

A kezdeti években elsősorban kollektív munkákban vesz részt, mely kiváló lehetőség a tanulásra, szakmai fejlődésre. Több játszótér és emlékpark építésében vesz részt Magyarországon (Muhi, Herman Ottó emlékpark), de eljut például Berlinbe is. A katonaságot követően – mely kényszerű szakmai pihenő – megnősül.

1989-ben a közösségi alkotás színtere szülőfalujába, Kisgyőrbe helyeződik. Mesterével, Szegedi Miklóssal útjára indítják az azóta országos hírnévre szert tett és minden évben megrendezett Kisgyőri Családi Kézműves Szaktábort. Az eleinte néhány családdal induló műhely mára hatvan fősre nőtte ki magát.

A tábor vezetését 1997-től veszi át. Az alkotó csoport résztvevői a helyi agilis, faragni szerető és tudó fiatalok mellett az ország minden részéből- időnként a határon túlról is- érkező családok. Generációk dolgoznak együtt, s alkotnak évről-évre valami maradandót a befogadó település számára. Közben 1992.ben elkezd behatóan foglalkozni a kéregedény készítésével. A fafaragás ezen speciális területét kutatva megismerkedik Jankovics Tamással, akitől megtanulja a kéregmunka alapfogásait. Ezt tovább fejlesztve, a szakma elismerését is kiváltó díjnyertes alkotások sorát készíti el. Ezzel új távlatot biztosít a már-már feledésbe ment mesterségnek, bizonyságát adva, hogyan lehet élővé, funkcionálisan is működővé tenni a népművészetet.

Fiai, Viktor és Máté, apjuk nyomdokába lépve színvonalasan viszik tovább a megszerzett tudást. A fiúk természetesen a táboroknak is aktív részesei. A többi, egykor kisgyermekként csetlő-botló kortárssal egyetemben ma már teljes értékű alkotó társai a közösségnek, miközben folyamatosan igyekeznek tanulni a „nagyoktól". A közel három évtized alatt Kékedi László meghívását elfogadva olyan kiváló mesterek segítették a fiatalokat, mint például az azóta elhunyt Szabó Samu bácsi, Andriska Sándor, Frech Ottó, ill. a mai napig rész vevő Galánfi András vagy Szondi Sándor.

Munkájuk nyomán ma már több mint hetven kültéri alkotás ékesíti Kisgyőrt, meghatározva a falu arculatát. „Faragott falu" mondják a Kisgyőrbe látogatók. A táborban természetesen jelen van a tárgyi alkotóművészet többi ágából is jó néhány. Ha már egyszer „családi", nem hiányozhat a - világunkból egyébként nagyon is kiszorított- női minőség sem: az asszonyok- szintén szakavatott mesterek irányításával- szőnek, fonnak, hímeznek, gyöngyöt fűznek, vagy éppen a bőrművesség fortélyaival ismerkednek. A férfiak ténykedése sem csak a faragásra szorítkozik: 2014-ben például búbos kemencét építettek a falu közösségének.

Néhány jelentősebb alkotás, mely a táborlakók keze nyomán született: temetőkapu, gémeskút, óvodai favár, a Faluház kapuja és felirata, köszöntőtábla, buszmegállók, templomkapu és kerítés, harangláb, I-II. világháborús emlékművek, bórkút padokkal, utcajelző táblák, Falukapu, Falufa '48-as és '56-os emlékművek, az Aradi 13 emlékműve, a Rákóczi híd, szabadtéri színpad, kegyeleti emlékhely, köztéri szobrok, ill. legutóbb Közép-Európa legnagyobb, 300 négyzetméteren elterülő szabadtéri Betleheme, a négy történelmi egyház templomtornyával és 17 életnagyságú szoborral, ahol az emberalakok népművészeti motívumokkal ékesített viseletben vannak.

Kékedi László fejében évekre előre meg van az ötlet, elképzelés arra vonatkozóan, hogyan lehet az egységessé váló faluképet új, funkcionálisan is működő, a település faragóhagyományait őrző-felelevenítő, és egyben az ott élőket szolgáló kültéri alkotásokkal gazdagítani, melyek egyben idegenforgalmi vonzerővel is bírnak.

Van még egy fontos hozadéka ezeknek a táboroknak: ösztönzi az itt élőket, hogy vegyék birtokba az ősi örökséget. Ennek köszönhetően ma már mind többen készítenek vagy faragtatnak régi mintára fakaput, kerítést maguknak. A legújabb ötlet, elképzelés, faragott Golgota elkészítése a falu fölött lévő hegyoldalba, melynél a 14 stációt 14 angyal tartja, tetejében egy 6 méteres nap rozettával.

Tagja a Hegyaljai és a Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesületének, utóbbinak 2010-ig elnöke. 2000-2009 a Népművészeti Egyesületek Szövetségének alelnöke, 2005-2010-ig az Országos Faragó Szakmai Bizottság elnöke.

[2014]