Keresztes Dóra
Ferenczy Noémi-díjas és Balázs Béla-díjas festő- és grafikusművész, animációsfilm-rendező, illusztrátor
Keresztes Dóra sokoldalú művész: grafikus, felnőtt és gyerekkönyvek illusztrátora, festő, plakát- és látványtervező, animációsfilm-rendező, egy folyamatosan megújulni képes, mégis mindig önazonos alkotó. Bár pályája gerincét a könyvillusztrációk teszik ki, a bélyegtől a plakátig, a színházi látványtervezéstől az animációs filmig, a festéstől a hímzésig sok mindennel foglalkozik.
Keresztes Dóra sokoldalú művész: grafikus, felnőtt és gyerekkönyvek illusztrátora, festő, plakát- és látványtervező, animációsfilm-rendező, egy folyamatosan megújulni képes, mégis mindig önazonos alkotó. Bár pályája gerincét a könyvillusztrációk teszik ki, a bélyegtől a plakátig, a színházi látványtervezéstől az animációs filmig, a festéstől a hímzésig sok mindennel foglalkozik. Művészetének sokszínűségét leginkább Kiss Benedek találó szavai érzékeltetik: „Keresztes Dóra dolgozik ceruzával, tollal, ecsettel, fölfedezte a hímzett, esztétikussá formált textíliák világát – minden munkája más. Stilizált, megformált képi világ az övé, a rácsodálkozó, tágra nyílt szemű örök gyermeki naivitásé. Azé a naivitásé, amely ismeri, tudja az előzményeket, a modern iskolákat, de magát adja, magát mondja, s mert mély tartalmai vannak, minden dekorativitása ellenére hiteles. Munkáinak előzményei a megregulázott miniatúráktól, mozaikoktól a szürreáliákat villóztató barlangrajzokig nyúlnak vissza."
Már középiskolai, főiskolai éveiben sokféle hatás érte, amelyből aztán évek alatt szintetizálódott egyéni művészi világa. A Kisképzőnek nevezett Képző- és Iparművészeti művészeti Szakközépiskolában Jankovics Marcelltől ismerhette meg a film- és animációkészítés alapjait. Ezzel párhuzamosan a Derkovits Körben az absztrakt expresszionista festőművész, Szabados Árpád volt mestere. Egy középiskolai erdélyi tanulmányút során nagy hatást gyakoroltak rá a református fatemplomok kazettás mennyezetképei. Mint akadémiai székfoglalójában is említette: „ A művészettörténet egyszerűen „ paraszt barokk" névvel illeti ezeket, holott sokkal többek annál. A XVI. században a református templomok mennyezeteire ismét felkerültek az ősi csillagbölcselet motívumai, egy- egy festett kazetta rejtett és tágabb kozmikus összefüggéseket ábrázol." Az ősi hitvilág mellett másik forrásuk is van ezeknek a képeknek, mégpedig a török szőnyegek virágos ornamensei, amelyből a reneszánsz főúri udvarok úrnői és udvari asszonyai merítettek ihletet és hímezték rá a kegyes ajándéknak szánt templomi oltárterítőkre a gránátalmákat, szegfűket, tulipánokat, bazsarózsákat. Ez a kettős formakincsű népi kultúra öröklődött tovább búvópatakként, máig élően, hogy aztán a parasztreneszánsz és -barokk eme gazdag motívumtárháza Keresztes Dóra számára is ihlető forrásul szolgáljon.
Az Iparművészeti Főiskola könyvművészeti szakán Haiman György, Kass János, és Rubik Ernő voltak mesterei. Közülük is elsősorban Kass János volt rá meghatározó hatással, akinek osztályában végzett, és aki a későbbiekben is figyelemmel kísérte kedves tanítványa pályáját. Az Alföldben publikált A kitárt pávaszárnyak- Keresztes Dóra beérkezése című cikkében Kass János így emlékezik tanítványa már a főiskolán megmutatkozó egyedi világlátására, képzeletgazdagságára: „Mennyi erő, elszántság, életöröm egy emberben, mennyi kirobbanó ötlet! Milyen tettvágy hevíti, akár egy mesebeli kemencét, amelyben pirosra sül a cipó. A művésznő, akinek gyors reflexeire már a főiskolán felfigyeltünk, lépést tart a korral, de a népmese, a népművészet is átszövi munkásságát, a mese átjárja egész lényét. Fanyar és gyakran ironikus reflexei, akár a giroszkóp irányítják, nem engedik letérni a választott útról, s a népművészet megízesíti, de nem borítja el a művész személyiségét, stílusát."
E sokféle indítatás, ösztönző erő nyomán fogalmazódott meg Keresztes Dóra Erdélyi János inspirálta ars poétikája: „Európa és Ázsia között hídnak lenni, s talán még inkább mindkettővel összefüggő szárazföldnek." Ugyanis a magyar népművészet mellett a más népek művészetéből átvett stílusjegyek, pl. az ural vidéki, a kelta vagy az északi népek művészetének hatása szintén felfedezhető Keresztes Dóra számos munkáján. A magyar és az egyetemes folklór gyakori összefonódása azért is természetes, mivel sok motívum, jelkép vagy formai megoldás ugyanúgy megvan, vagy hasonlóan jelenik meg a világ más- más tájain. „Kapcsolata viszont ezekhez a kultúrákhoz nem formai, hanem lényegi, mivelhogy az ősi, rejtőzködő metafizikai tudást kibontani és megjeleníteni Keresztes Dóra számára csak képi metaforákon, vizuális asszociációkon keresztül lehetséges."
„Ugyanakkor Keresztes Dóra több munkája esetén már talán furcsa a népművészet hatását emlegetni, hiszen konkrét motívumok megjelenítéséről már nincs szó. Csak a formai leegyszerűsítés, a stilizálás módja, a tiszta dekoratív felületek felhasználása, a színek kontrasztja, a kompozíció felépítése, a szimmetriák használat, a síkbeli ábrázolás előnyben részesítése, a geometria szeretete az, ami mind- mind a népművészet tanulmányozásából származik és egyfajta értékes folytonosságként köszön vissza az életműben." Csak példaként említsük, idesorolható az 1985-ben készült Piktográfia címet viselő négy darabból álló linómetszet-sorozata.
De a népművészet csak egyik ihletője Keresztes Dóra képi világának. Egyet kell értenünk Békési Sándorral, aki három fontos forrás hatását fedezte fel művészetében: „… az első a nyugat- európai, még középkort idéző suta fametszetes nyomatok és vajákos csíziók lapjai. A groteszk, mely annyira jellemző erre a grafikai világra, a misztika dekoratív alkimista műhelyének grottáiból, zárt barlangjaiból való, amelynek tűzhelyéről csent el Keresztes Dóra sok téli estére valót a maga petróleumlámpájába.
A másik forrása Csenger, Szenna vagy Kraszna festett mennyezetkazettáinak lényei, a Nap- és a Holdarcúságtól a kétfarkú sellőn át az egyszarvúig. Egyszerű asztalosok kopott ecsetjével, ropogós színekkel pingált paradicsomkert, archaikus népi látomások, a paraszt dekameron gyümölcseiből csippentett íze ezek.
Végül a harmadik forrás, talán öntudatlanul is, Marc Chagall lebegő angyalaival, kecskéivel és hegedűivel a háztetőn, no meg a nászcsókjukban egybeolvadó menyegzői párral és a nélkülözhetetlen kakassal a csillagos égen."
A pálya indulását szinte sorsszerűen meghatározta, hogy első illusztrációs munkája, Nagy Olga 1977-ben megjelent Paraszt Dekameronja rögtön átütő sikert aratott. Keresztes Dóra látványvilága olyannyira hozzánőtt a könyvhöz, hogy az 1983-ban az Újabb paraszt Dekameron címmel kiadott folytatásnál is őt kérték fel az illusztrálásra. Az archaikus apokrif népi szövegeket áthatja a humor és az abszurditás, egyszerre groteszkek és balladisztikusak. Keresztes Dóra pedig stilizált metszetei révén úgy tudja visszaadni ezt a keserédes világot, hogy a vaskos tréfák mögött kiérezhetjük a létezés valódi drámáját, ami legalább olyannyira profán, mint amennyire szentséges. A mesés szürrealitás tág teret ad a groteszk fintoroknak, a fűszeres erotikának, a vaskosabb képi megfogalmazásoknak is. Olyan világ teremtődik, amelyben eggyé olvad ember és állat, Nap és Hold, képzelet és valóság, természet és kozmosz. A néprajzkutató Erdélyi Zsuzsannát idézve: „Keresztes Dóra világa legalább annyira abszurd, mint valóságos, és annyira profán, mint szentséges. Meghökkent, mi több megbotránkoztat. Úgy alkot rendet, hogy fölrúgja a rendet. Úgy néz, hogy szépít. Szemközépből hetykén sandít. Szentségtörő képet cinkosan mutat. Idősíkokat összekavar, a mát felvillantja a kétezer éves múltban. És fordítva, mert folyton aktualizál."
Már a Paraszt Dekameronnál megjelent Keresztes Dóra kedves technikája a magas nyomtatás, a középkori fametszetek világát idéző fekete- fehér vagy kézzel színezett, olykor több dúcból nyomtatott linómetszet. Színhasználatára jellemzőek az erős, szinte keveretlenül alkalmazott tiszta színek (sárga, zöld, kék, piros, narancs, lila), amelynek együttes hatása a középkori ólomüvegablakok mesés, misztikus káprázatát képesek megidézni a néző számára. Mint Gyetvai Ágnes írja: „Előzményük a Biblia Pauperumok világa, a vajákos csíziók lapjai, de leginkább a kártya az „ördög bibliája", amit azután a 20-as évek expresszionista könyvművészete elevenített fel." Munkásságának ebből a vonulatából a Paraszt Dekameron mellett figyelmet érdemel még Hermann Hesse Narziss és Goldmundjának, valamint Francois Villon Faludy György által átköltött balladáinak illusztrálása. A középkori francia költő danse macabre versfüzéréhez készült linómetszetei pedig akár a német festő, Hans Holbein Haláltánc sorozatának képi világát is megidézhetik a nézőben.
A régi magyar hitvilág, a vajákos ráolvasások, regösénekek, a mágikus naiv népi vallásosság, a babonák és mítoszok világa is nagy hatással bír Keresztes Dóra művészetére. Kedvenc visszatérő figurái: a lúdvérc, a sárkány és a griffmadár. Kék- fekete linómetszetének repülő, lobogva gomolygó lúdvérce, a fekete tyúk tojásából kikelt lidérc, akárha egyik kedvenc költője, Kiss Anna versbéli madár alakot öltve repkedő boszorkányainak képi megjelenítése is lehetne. Kernács Gabriellát idézve: „A régi magyar hitvilág szerint a lúdvérc, vagy lidérc, vagy más néven Lilik a táltos szeretője és segítője. Akinek házába beköltözik, ha az férfi, akkor asszonyalakot ölt, ha gazdája asszony, akkor férfivá változik. Láng is lehet, madár is lehet, lúdlába is lehet." Bár a sárkány népmeséinkben inkább a főhős számára legyőzendő akadály, a kínai kultúrában - ahogy egykor a honfoglalás kori magyarságnál is - a hatalom jelképe. „Az ősi jing-jang képei eredetileg a vörös és kék sárkány ölelkezései volt, a tűz és víz, mint őselemek szakrális egyesülései, amiből az élet keletkezett." Ezért, hogy Kínában a sárkányok a tengerek, tavak, folyók uraiként a Jáde császár hűbéresei. „De a sárkányok a tűz ura is, a szellemi kincsek őrzői, rajta keresztül lehet belépni a mennyei világba." A Panta rhei festménysorozatának absztrakt kék- piros örvénylő formáit ezért akár e mitikus sárkánymotívumok leegyszerűsítéseként, a víz és tűz harcaként is értelmezhetjük, ahogy erre Szemadán György is rámutat:„Első látásra talán a hatvanas- hetvenes években megszokott meghatározást használva, úgynevezett absztrakt művek, de hajlékony, örvénylő formák mögött fölsejlenek a tenger hullámai, a halak és más vízi lények képzetei. Ebben a hét képben Keresztes Dóra sajátos módon fogalmazza meg a víz elem lényegét. Azét az őselemét, amelynek körforgás a lényege, hisz az „égi tűz" – a Nap – iránti szerelme a magasba vonzza, hogy aztán az „égi vizek" eső formában ismét aláhulljanak a megtermékenyítésre váró földre." „A griffmadár, mint a madárszimbólum ősi archetípusa az Ég és a Föld közötti kapcsolat támasza, a Tejút megtartója az ősmúltban elveszett Aranyhíd helyett. Az ősmítoszok emlékezete szerint az istenek gyakran öltöttek magukra madáralakot. Erről tanúskodnak az emberiség kulturális bölcsőiben: Mezopotámiában, Egyiptomban, Perzsiában, Kínában, Indiában talált templomfestmények, domborművek, szobrok. A magyar néphagyomány is bővelkedik a félig madár, félig ember ábrázolásokban. Egyik ilyen különleges dombormű a Magyargyerő monostorának falában rejtőző Madárlány. De ott van az ősi eredetmítoszunkban – Emese nászában a turullal -, melyben a kozmikus lény Sorsmadárként termékenyíti meg a jövőt álmodó ősanyát."
Animációs filmesként is ugyanazt az utat követi, mint illusztrátorként. Filmjei közül is legjobban második munkája, az 1985-ben készült Garabonciák tükrözi Keresztes Dóra gondolatvilágát, sajátos grafikai hitvallását, amelynek lényege: a művészi szabadság csak a mesés szürrealizmus és az önfeledt játék révén megélhető. A film mágikus, folyamatos áttünésekre épülő képi világa már megelőlegezi a De profundisban kiteljesedett „morfózis" animációs technikát. Az egymásba alakuló formák, a stilizált metamorfózisok, az örvénylő körkörös mozgások gyökere valahol a népi kultúrához nyúlik vissza, a hagyományhoz, ami az embert – nézőt és alkotót - önmagához vezetheti vissza. De nem csak a képekkel, a mozgással, a színekkel is játszik. Mint Szilágyi Aladár megjegyezte: „színes rajfilmjeinek „alaptrükkje" a hidegebb és melegebb színek merész párosítása", amely itt is megjelenik. Mindehhez társul a Vízöntő együttes zenéje, Cserepes Károly munkája, aki annyira ráérzett a grafikákra és a film örvénylő mozgásvilágára, hogy a zene együtt lüktet a képekkel. A film sikerét az is jelzi, hogy gyakran imázsfilmként használják a művésznő munkásságának bemutatásához.
Keresztes Dóra illusztrátori munkásságában kiemelt helyet foglalnak el a gyerekkönyvek. Kodály Zoltánnal együtt vallja: „Kultúra nem lehet örökölni Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának." Illusztrációival, amelyek zöme magyar és más népek meséihez készült, ezt az újraértelmezést szeretné szolgálni. A grafikai feladat nem lehet kevesebb, mint egy olyan gyermeki tisztaságú, derűs képi világot teremteni, hogy az lélektől lélekig szóljon. Meseszerű, csodaszerű kavalkádot álmodni ezekhez a könyvekhez. Mert, ha már tanítani szeretnénk, azt varázslatosan, önfeledt játékkal tegyük. A kanyargó lendületes vonalak, valamint a pördülő dekoratív színtömbök pedig alkalmasak egy önfeledt képi hancúrozásra. Lóska Lajost idézve: „Ebben a világban eggyé olvad az ember, az állat, a képzelet és valóság, a természet és a kozmosz: a holddal, csillagokkal kerengenek, pörögnek, repülnek a boszorkányok. És ezt az egységet a kompozíció is sugallja összefogottságával, a végtelenre utaló terével, a mesék lényegét meghatározó játékosságával." De hasonlóan vélekedik Jóry Judit is Keresztes Dóra meseillusztrációinak világáról: „Népi ihletésű költészet az övé, rajzköltészet. … Meseszerű, csodaszerű a figura kavalkád. Minden mozdulat, minden hajlítás akrobatikus, játékos, cirkuszi ihletésű. …. Elvarázsolt világba kerülünk Keresztes Dóra elvarázsolt ceruzájával … De hát a mese, a népköltészet, az irodalom, a vers, hasonlóan a képzőművészethez elrugaszkodik a valóságtól s a fikció, a legenda, az álom terrénumában landol." Végül érdemes még Kiss Benedek szavait idézni, aki Keresztes Dóra fanyar- groteszk gyermeki látásmódjának lényegét ragadja meg:„Nem szereti a szálkás „pontos" rajzokat, a „szép királylányokat". Sokkal igazabbat, ősibbet tud: a gyermeki lelkületet őrizte meg romlatlanul felnőttként is.""
Népművészeti ihletésű munkák mellett számos kortárs magyar költő művéhez társult Keresztes Dóra az idők folyamán. Megemlíthetjük itt a teljessé igénye nélkül: Weöres Sándor, Kormos István, Szilágyi Domokos, Nemes Nagy Ágnes, Ratkó József, Buda Ferenc, Kányádi Sándor, Kiss Benedek, Nagy Gáspár, Kiss Anna nevét. Mint munkamódszerének lényegét megragadva Nagy Gáspár megfogalmazta: „Keresztes Dóra világot tud úgy is teremteni, ha élő és holt költők társául szegődik, ha könyveiket illusztrálja, ha megkeresi verseik vagy verses meséik fölmutatható gyémánttengelyét." Az irodalmi műveket illusztrálva a szöveg tartalmi és lelki mélységének hűséges visszaadása mellett is igyekszik képalkotóként független maradni. Kiss Benedek találó szavaival: „Keresztes Dóra soha nem illusztrál. Öntörvényű képi világot teremt a könyvekhez anélkül, hogy az író elé állna." Ennek a képességének segítségével sikerül neki egyenrangú alkotótársként közelebb hozni a költők világát az olvasókhoz.
Talán, ha ki kellene emelni valakit, akkor Kiss Anna költészete áll hozzá legközelebb. Hogy ez a lelki rokonság nem egyoldalú, mi sem bizonyítja jobban, mint a költőnő Keresztes Dóra művészetének lényegét megragadni próbáló verse, A kép-író dicsérete: „Utal valahol borgesi sorokra/ a világegyetem természetéről/ melyek szerint az: „nem /szimmetrikus, nincs / szabálya, sem titkos/ középpontja, külső fala". Kijárat/ nélküli, rettentő labirintus/ folyton szerteágazik. Mire / Keresztes Dóra ilyen munkái / utalnak is, de mintha nem a/ borgesi beavató rettenetet / hanem az azon túljutottak / szabadságát élné meg bennük."
Keresztes Dóra másik kedves költője Weöres Sándor. Versei a Mindenséggel való eggyé válás eufóriáját sugallják számára. A Weöres illusztrációkban szó és kép egyfajta mesés szürrealizmus jegyében cseng össze. Weöres Sándor egyik művéhez, a Holdbeli csónakos 2003-as Nemzeti Színházbeli előadásához kötődik legösszetettebb színházi munkája. Itt nemcsak az előadás plakátját tervezte. de a színpadi megvalósítás látványtervét szintén rábízták. Összművészeti feladatként Keresztes Dóra tervezte a díszleteket, jelmezeket, bábokat, sőt az egyes jeleneteket átkötő animációs betéteket is.
A vallásos hit egyben hitvallást is jelent Keresztes Dóra számára, amely végigkíséri pályáját. Szakrális munkái között elsőként kell említenünk a Budakeszi korpuszt (1991), amely a falvak határában álló Pléhkrisztusok hajdani tradícióit és a modern világszemléletet egyéni hangon ötvöző megoldásai miatt rövid idő alatt zarándokhellyé vált, míg vandál kezek el nem pusztították. Szintén Budakeszin, az 1999-ben felszentelt Határon Túli Magyarok Református Emléktemploma számára is ő készítette el a díszítő elemeket: a fapadozat domborművű kazettás motívumait, valamint az úrasztali terítő és ünnepi kárpit, a szószék és a Mózes pad ábráit, a népi hímzések formakincsét felhasználva. Számos, leginkább két nagy egyházi ünnepünkhöz kapcsolódó alkalmi bélyegtervnek (Pieta (2012) I-N-R-I (2003), Corpus Christi (2003)) vagy Cserepes Károly népzenei lemezeihez borítóinak szánt festményén a moldvai üvegikonok naiv művészetének hatása köszön vissza, a népi vallásosság ötvöződik a gyerekrajzok egyszerűségével.
Keresztes Dóra 2017-ben bemutatott animációs filmje, a Virágnak világa, világnak virága, a címében az Ómagyar Mária- siralom ismert sorpárját (Világnak világ,/Virágnak virága!) parafrazeáló alkotásában a jézusi születéstörténet elevenedik meg négy percben. A rokonlélek, Erdélyi Zsuzsanna, az archaikus népi imádságok kutatójának emlékére szentelt film szürrealisztikus látványvilága Marc Chagall képeinek hangulatát idézi. Meseszerűen, játékosan kavarognak itt a karácsonyi ünnepkör motívumai: bárány, tehén, szamár, kakas, Gábriel arkangyal, három királyok, Mária a kisdeddel, fenyőfa, üstökös. Ez a játékos, szürrealisztikus chagalli látványvilág leginkább a meseillusztrációkat jellemzi, amit az is jelez, hogy az animációs film képi világa, szimbólumai már 2001-ben megfogalmazódtak, Nagy Gáspár Amíg fölragyog a jászol című kötetének illusztrálásakor.
Közel áll hozzá a református zsoltárok világa is, amelyek – ahogy Békési Sándor református lelkész megfogalmazta: „…az ember szívében lezajló drámai történéseket éneklik meg éppen az Isten és az ember közötti személyes viszony színterén". Így a De profundis kezdetű (A mélységből kiáltok hozzád, Uram!) 130. zsoltár, amely a protestáns vallás sarokkövének számító eleve elrendelés tanát, azaz az Isten által az embernek rendelt sors elfogadását, az abba való belenyugvást hirdeti, volt ihletője Keresztes Dóra 2002-ben készült animációs filmjének. A De profundis című animációs filmben ezek az ember szívében lezajló drámai történések jelennek meg a filmvásznon. „Amit látunk, talán ráolvasás, talán egy apokrif imádság. A lekerekített tojásdad mezőkben egymásba tekeredő, kulcsolódó figurák tömörsége, amely a sziklarajzok mágiáját, a sámándobok mitikus erejét, a sivatagok karcolt varázsköveit elevenítik meg. Az egymásba alakuló formák, a stilizált metamorfózisok, az örvénylő körkörös mozgások gyökere szintén valahová a népi kultúrába nyúlik vissza. Parányi sejtosztódásból növekszik fel egy élő, hömpölygő, egymásba alakuló képfolyammá. Lüktet benne puszta ösztön, az ölelkező érzelem és az álmokat fejtő értelem. Barlangnyílás vagy anyaméh képzetét keltő organikus, folyton formálódó, mindent átölelő keretben jelennek meg a természeti népek archaikus ábráira emlékeztető, emblémaszerű jelképek, mitikus lélek- és állatszimbólumok."A különleges „morfózis" animációs technikával készült film lényege, hogy miután a grafika elér a csúcspontra, visszaalakul semmivé. A film sikerét jelzi, hogy készülte után Richly Zsolt rajzfilmrendező – tanár külön tárgyként oktatta ezt az animációs technikát a MOME Iparművészeti szakán.
Ahogy a filmet követő másik vallásos témájú munkájában, a Losonczi Léna Zsoltár minden időben (2004) című kötetéhez született linómetszeteiben szintén a film képi világ köszön vissza. „A halál kötelei vettek körül, az istentelenség árjai rettentettek engem" (Zsolt. 18.5) című ének illusztrációjában a vad hullámok felett kergetőző és egymásba maró cetek, akárha a középkori művészetből ismert mesebeli szörnyek, tűzokádó sárkányok, baziliszkuszok kései rokonai lennének.
Keresztes Dóra festészeti munkái közül kiemelkedik a korábban már említett 2005-ben készült Panta rhei sorozat, amely meglepően új színt visz munkásságába. „A görög kifejezés szó szerint fordításban azt jelenti: minden folyik, de értelme szerint kifejezi, hogy a világ örökös mozgás." Egyszerre ellentétek párharca, akár a jing- jang szimbólum sárkányai. A festmény színei is két ősi ellentétpárra épülnek: vörös és kék, a tűz és víz, a fehér és fekete, az élet és halál. De az ellentétek harca magában hordozza az élet, a természet folytonos körforgásának hármasságát is: a születés- halál – újjászületés hármas egységét, a dialektika tézis- antitézis – szintézis hármasságára épülő filozófiai rendszerét.
Ugyanakkor a festmények képi megfogalmazása is újszerű, bár némiképp visszatérésnek is tekinthetjük a fiatalkori gyökerekhez. A Keresztes Dórától megszokott figuralitást itt felváltja az absztrakció. A tűzzel viaskodó vizet, a halállal tusakodó életet örvénylő vonalakkal megjelenítő képeken az expresszív absztrakt festészet formanyelvéhez nyúlt vissza. A kék- vörös- fekete- fehér alapszínekre épülő képek expresszív hangulata ugyanakkor megidézheti mestere, Kass János egyik leghíresebb sorozatát, Bartók A kékszakállú herceg várához készített rajzait. Mintha csak a tonalitás kereteit szétfeszítő bartóki zene vibráló lüktetése, erőteljes dinamikus hangzása kötnék össze a mester és tanítványa műveit.
Keresztes Dóra eddigi pályájának összegzéseként látott napvilágot 2021-ben Rostoka László grafikus, könyvtervező szerkesztésében, grafikai tervezésében és kivitelezésében a Virágnak világa, világnak virága című kötet, címével is utalva a korábban már említett 2017-es animációs filmre. Ennek az albumnak mottója az a Marc Chagall idézet, amely Keresztes Dóra művészi hitvallásaként is felfogható: „Ha a szívemből dolgozom, majdnem minden sikerül, ha a fejemből, szinte semmi". S ha végigtekintünk ezen a számos stílust, műfajt felöleli életpályán, akkor érzékelhetjük, milyen mértékben találó ez a kijelentés Keresztes Dóra munkásságára. Szívből fakadó művészet az övé is, akárcsak Marc Chagallé.
[2022]