Kévés György

„Úgy gondolom, hogy az építészet – mint minden más művészet – az egyén világhoz való viszonyát fejezi ki. Ez a viszony a világ dolgainak újra-alkotásában ölt testet. Olyan magatartásban, amely életformában kell, hogy realizálódjék. Kévés György barátomat hihetetlen vitalitással áldotta meg a biológia, ez a csodálatra méltó eruptív erő, életszeretet, hedonizmus, becsvágy, állandó tettre-készség ma is éltetik őt. Jól tudjuk, minden emberi alkotásnak ez a belső motorja, energiája, hogy ez hozza létre műveit, épületeit, kiállításait.”

Fajó János Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművész, 2009.

Kévés György építészetét karakteres stílus, merész alkotások és szakadatlan, eltökélt munka jellemezte. Védjegyévé vált teraszházai, az esztergomi Labor Műszeripari Művek épülete, a Mátyás-hegyi nyaraló, az Orczy Fórum városközpont befektetői, bonyolítói, építési fázisai, majd üzemeltetése során építészeti ötleteihez méltó elképesztően innovatív üzleti és kivitelezői leleményesség párosult.

Kivételes, hogy élete sorsfordulóiról, építészetének-építészetünknek kortörténeti összefüggésbe ágyazott változásairól, véleményéről önéletrajzi ihletésű írásainak köszönhetően hiteles információ áll rendelkezésre.

A Veszprém megyei Ősiben született 1935 március 20-án, ikeröccse egy nappal később, Veszprémben. A közvetlen családtagok jelentős számban és időintervallumban a XIX. században éltek, és őket, a késői Kévés gyerekeket ebben a történelmi szellemben nevelték.

Anyja, Ványi Piroska 1896-ban született, 1956 után a család több tagjával együtt Amerikába vándorolt, majd hazatérve fia budapesti műtermében hunyt el. A vállalkozó szellemű iparos nagyapa Ványi Gábor a Felvidéken gatterüzem tulajdonos volt, majd gőzmalmot és idős korában a Zsámbéki-medence egyik fontos vízmalmát építette. Az anyai dédapa 1849-ben Görgey tábornok tavaszi hadjáratában mint fiatal katona vett részt. Az ősök között Bem tábornok seregében harcolt huszártiszt, a Szent János Kórház belgyógyászati osztályának alapító főorvosa, Dr. Gyurmán Emil, valamint a Lánchíd építőjének, Clark Ádámnak leszármazottja egyaránt megtalálható. Nem csoda, hogy a gyerekek az 1848-as szemléletet örökölték.

Az édesapa korai halála után és később, székesfehérvári házuk lebombázását követően a család az ország számos városában, Budapesten, Kassán, Jászón, Zsámbékon fordult meg, míg végül a tízéves Kévés György nagynénjéhez költözött Sopronba. Ez a város, melynek építészete mélyen jelen van későbbi műveiben, meghatározó a számára. Diákévei végéhez közeledve itt hallott először az „új modern építészetről” és Le Corbusier-ről, és itt történt, hogy két jeles soproni építésszel, Füredi Oszkárral és Winkler Oszkárral folytatott beszélgetései végleg felkeltették benne az építész szakma iránti vonzalmat.

A Budapesti Műszaki Egyetemen 1954-ben kezdi meg tanulmányait építész hallgatóként. Az 56-os forradalomban nemzetőr, majd november elején családját, akik az emigrációt választották, átkíséri az osztrák határon. A traiskircheni menekülttáborban eltöltött pár nap után egyedül tér vissza Magyarországra az akkor már lezárt határon keresztül, és folytatja tanulmányait.

A Műszaki Egyetemen új inspirációt jelentettek 1958 őszén Dr. Vámossy Ferenc építész adjunktus „Ékítménytan” órái, amelyek során készült tanulmányok az építész oktatás addig Magyarországon nem ismert gyakorlatát mutatták be. „Óriási lépés volt az új modern építészet felé,” írja Kévés visszaemlékezéseiben. Budapesten az 1930-40-es évekbeli híres Nyíri-Lauber iroda épületei lenyűgözték. A Nyíri István özvegyével és építész lányával folytatott beszélgetések és visszaemlékezések, a felidézett Párizsi utcai építész magániroda légköre nagy hatással voltak rá.

Friss diplomás építészmérnökként az Agrotervhez (1959), majd az Élelmiszeripari Tervező Intézethez (ÉLITI) szerződött, ahol első munkái között volt a Tiranai Húskombinát és a Hódmezővásárhelyi Gabonasiló tervezése. Két év után átigazolt az Ipartervbe, az ország legnagyobb és legnívósabb szovjet-amerikai típusú mamut tervezőirodájába. Ezen az új munkahelyen határozta el végleg, hogy a kommunista világban független és szabad építész lesz, elkerüli a „szocialista tervezést” és az akkor fennálló rendelkezések szerint engedélyezett magánépítész tevékenységet kezdi meg és folyamatosan kiszélesíti.

Soha nem törődött bele az állami nagyvállalati korlátok elfogadásába, kezdettől kereste az egyéni kibontakozás lehetőségét igazi, alkotói habitusának érvényesítéséhez. Így jutott el különutasként a magántervezői praxisig olyan világban, ahol magánirodák nem léteztek és a privát tervezés lehetősége rendkívül korlátozott volt. Jó ideig a nagyvállalati tervezés mellett „maszek”, később válik önállóvá, keresve egyúttal a vállalkozói létforma felé történő elmozdulás módozatait.

Legnagyobb példaképei mind tervező, vállalkozó építészek, mérnökök: Hauszmann Alajos és Zielinszky Szilárd, akiket gyakran idézett is. Hauszmann Alajos – építésvezetőként! – a megbízást és az azok megvalósításához szükséges pénzeszközöket az uralkodótól, I. Ferenc Józseftől kapta a reá háruló teljes felelősség terhe mellett. Közvetlenül, egyedül, csak és kizárólag az uralkodónak tartozott számadással.

A hazai vasbetonépítés megteremtőjének, Zielinszky Szilárdnak a munkáját az ország legnagyobb mérnök vállalkozója, Schiffer Mór tőkéje és közreműködése tette lehetővé.

Kévés számára egyértelművé vált, hogy ha felelős tervezőként érvényt akar szerezni elképzeléseinek, úgy a teljes építési folyamat eredményes lebonyolítása érdekében meg kell szereznie az azok végrehajtásához szükséges eszközök fölötti rendelkezés jogát! Csak így tudja elérni, hogy az építészeti munka független legyen, mentes a változtatásoktól az eredeti tervhez képest. Sőt! Ha ő adja az ötletet, mi és hová épüljön, ő talál bankot a finanszírozáshoz, maga építi meg és üzemelteti épületeit, az építés teljes spektrumát ellenőrzése alatt tarthatja.

Sosem fogadta el a szakmaiatlan, laikus irányítás mindenhatóságát - bárhonnan, bármilyen szintről érkezzék is - az építés irányítására. Véleményének mindenkor, kendőzetlen formában éles kritikával adott hangot.

A kezdeti munkák közül elsősorban a könnyűszerkezetes épületeket említhetjük. Az új építésmód meghonosítása az Ipartervben Kévés György vezetésével történt, Német András és Kovács Imre, valamint Koncz Attila statikus közreműködésével. A Kévés által kifejlesztett technológia lehetővé tette, hogy hazai anyagokkal, gyártóbázissal épüljön meg rövid időn belül a kívánt épület, más külföldi rendszerek használata és megvásárlása nélkül. Az ún. prototípus épület a Zuglói Iskola volt 1979-ben, melyet több oktatási intézmény követett. Könnyűszerkezetes épületei közül külön említést érdemel a Magyar Rádió és Televízió részére tervezett 250 fős óvoda, valamint a Karolina úti Haematológiai Intézet, mely valószínűtlenül kis építési területen látványos képet mutat, előtte Józsa Bálint krómacél szobrával. A tervezést svédországi tanulmányút előzte meg a bonyolult laborprogram jobb megismeréséhez.

„Mindkét épület tükrözi Kévés fantáziáját a könnyűszerkezetes rendszer technológiai felhasználásának vonatkozásában, amelyet a magánépítészként tervezett teraszházakkal együtt a kormány 1973-ban Ybl-díjjal tüntetett ki”, írja Dr. Udo Kultermann, a St. Louis-i Washington Egyetem művészettörténész tanára, aki térségünk építészeti, művészeti tevékenységével világméretű összehasonlításban is kiemelten foglalkozott. „Kévés György egyike a kortárs magyar építészet vezető alakjainak”, jelenti ki a Neue Grafik c. szakmai lapban, lelkesen üdvözölve a fiatal építész eredményeit.

Korai munkái sorában más-más karaktert képviselő kiemelkedő épületei között található az Esztergomi Labor Műszeripari Művek kultúrház és étterem, mellyel a maga nemében remekművet alkotott.

Kévés György építészeti alkotásainak értékelése azonban töredékes lenne, ha csak az Ipartervben készített munkáit említenénk. Ezeken túl, mint magántervező, feleségével Földvári Évával sok izgalmas teraszházat, társasházat és családi házat tervezett, melyek munkásságának egészen más aspektusait mutatják be. Magánépítész tevékenységének egy korai műve a Budapest, Meredek utcai teraszházak három épületből álló együttese, melyek 1966-ban épültek és ennek a háztípusnak egy meglévő mesterművét jelentik, figyelembe véve más országok, mint Svájc, Algéria, Olaszország hasonló épületeit is.

Kihasználva a budai domboldalak addig be nem épített északi lejtőjét, az építész a funkció és benapozás szempontjából sokkal előnyösebb és látványosabb lakástípus magoldásaira látott lehetőséget. Az alsóbb lakások tetejét használja ki, mint külső lakóteret a lakózóna megnöveléséhez. Az épületeken alkalmazott tégla burkolati anyaga gazdag felületet és kristálytisztaságot nyújt az összképhez.

1970-ben Budapesten épült teraszházainál (Alsó-Törökvész út 10-12-14) ismét az 1966-os művének példája jelenik meg és folytatja azt a variációs sort. Kévés 1974-76-os teraszházai (Zólyomi út 21-29) ugyanezt a háztípust gondolják tovább. Kévés magánépítész tevékenysége egy másik 1974-ben tervezett és 1979-ben Budapesten (Dobsina u. 6) megvalósult többlakásos lakóépülettel folytatódott. Az épület fő építőanyaga itt is a vörös színű tégla és karakterét az íves téglafalakhoz kapcsolódó széles üvegfalak adják. 1975-ben Budapesten (Pajzs u. 9) újabb variációval tervezett hasonló épületet. A háromszintes ház cikk-cakkban térbelileg is mozgatott, mellyel a nyitott teraszok egymástól jobban elszeparálódnak, egyébként az épület sémája követi a korábbi munkáinál használt formát.

A teraszház egy újabb variációja jelenik meg Budapesten 1975-76-ban (Hegytető utca 14.). A háromszintes épület ismét a hegyoldal adta előnyöket használja ki, és így az alsó szinten kapnak helyet a gépkocsitárolók. Ezt követi Budapesten 1976-77-ben a Zólyomi út 44/a-b, valamint a Felső-Törökvész út 90 sz. A tény, hogy ezt az épülettípust Kévés ismételten alkalmazza, mutatja a megszületett megoldás elismertségét és sikerét. E két alaptípusa Kévés épületeinek ma már karakterisztikus alkotásai a kortárs magyar építészetnek, tükrözik környezetük humán jellegét, korunk egyik manifesztumának tekinthetők. Magántervezői pályafutása során több mint negyven teraszházat, társasházat tervezett.

A fenti időszakban azonban Kévés egy különleges, a maga nemében minden korábbinál figyelemreméltóbb épülettel is megjelenik, mely nem hasonlít egyetlen más alkotására sem. Erről így ír Dr. Udo Kulterman, a St. Louis-i Washington Egyetem professzora:

„1972-ben Kévés György egy barátjának nyaralót tervezett Budapest zöldövezetében. A ház olyan trópusi stílusú kortárs épületekkel rokon, melyekhez hasonlóak Brazíliában vagy Olaszországban épültek. A domboldalon megvalósult kis háromszintes nyaralónál a körformát használta fel mint domináns elemet, mellyel új, egyedi épületet alkotott. Az épület metszetét nézve a körforma alkotóelemként való hangsúlyozása a fantáziának olyan frissességét mutatja, mellyel ritkán találkozunk Kelet-Európában.”  

A ház, melyre a szakma nemzetközi szinten is felfigyelt, formavilágában és megoldásaiban radikális módon ellentmond annak a technológiai építészetnek, amelyet az állami berkekben követett. Kévés úgy vélte, egy építész számára a legkiemelkedőbb és legfontosabb feladat, ha olyan épületeket tervezhet és építhet, melyeket a megrendelő egészében az építész fantáziájára bíz. Egy ilyen ritka eset következménye a Mátyás-hegyi nyaraló, amely sajnos ma már csak képeken látható. Felmerül a kérdés, milyen fantázia kellett ennek az épületnek a tönkretételéhez, melyért a későbbi tulajdonosok felelnek.

Kévés 1980-as években ismét újabb stílusú magánépületekkel jelentkezett. Ezek jellegzetes példája az építész 1984-ben épült saját lakóháza és műterme, amely a Széchenyi-hegyen emelkedik, nagyszerű kilátással Budapest városára. A fő építőanyagok a tégla és az üveg, a tömegében szögletes épület formáit üvegfelületek, boltívek, kerek ablakok és egyéb, nemcsak dekorációs elemként szolgáló funkcionális elemek gazdagítják.

A Rózsadombon 1994-ben épült KAM központ tervezésénél Kévés saját lakóházának alapelveit továbbviszi. Ugyanebben az évben, szintén a Rózsadombon valósul meg a Lóczy Lajos utcai bérvilla, amely a legkiemelkedőbb példája az új alapelvnek. Ebben az időszakban Kévés György építészirodája számos más magánépületet is tervezett, így például a budapesti Verecke utcai családiházat, a Sopron, Domb utcai ikerházat, valamint a Rézsű utcai épületet Budapesten, valamint kereskedelmi és kulturális célú épületeket, amelyek mindegyike bizonyítja Kévés György kiemelkedő helyét az új évezred kortárs magyar építészetében.

Mint korábban utaltunk rá, Kévés sokoldalúságát jól jellemzi az építész szakma prominenseinek sorában ritka elhatározása, hogy még a rendszerváltás előtt 1983-ban, 22 év után kilépett az Iparterv állami tervezőirodából. Társaival új „maszek” tervezőirodát alakított a Budapest VI. kerületi IKV vállalatnál, és a Király utca melletti „a-b-c-d” meglévő lakótömbök rehabilitációját 12 fős csapattal indította meg. A jóváhagyott tervek rajtuk kívülálló okok miatt nem kerültek kivitelezésre.

Az építész Kévés György 1983 utáni tevékenységében hangsúlyváltást fedezhetünk fel. Nem csupán egysítette a korábban elkülönülő tendenciákat, hanem olyan erőteljes, összetett feladatokba fogott, amelyeknél városrendezési és építészeti elgondolkodásokat egymás kölcsönhatásában valósította meg. Az építész fejlődésének ezen új fázisában a megváltozott magatartásforma jól megfigyelhető a budapesti Óbuda-Újlak városrész 1987-es revtalizációs terveinél. A Sopronban 1991-ben épült sarokház újabb kísérlet volt a történelmi városi környezet újraformálására.

A konkrét tervezési munkák mellett Kévés a pályázatok hosszú során vett részt, amelyekről úgy vélekedett, hogy üdítően hatnak az építészekre. Még egyetemista éveiben, 1959-ben I. díjat nyert velencei nyaralótervével. Az így megkezdett „verseny” szinte egész pályafutása alatt folytatódott. Felsorolás helyett csak néhányat említünk a hosszú listából. Korán, 1962-ben első díjat nyert egy telefonfülke pályázaton háromszögalakú alaprajzú tervével, erre egy példa évekig látható volt a Madách téren. Első helyezést ért el 1964-69-ben a Budapest I. Szentháromság tér-Országház utca sarki telekre tervezett lakóház tervével, többfordulós pályázat keretében. A vonatkozó történet részletesen olvasható Kévés György, A „maszek” c. könyvében. 1989-ben a Sopron, Szent György utca-Új utca sarokbeépítésre szóló meghívásos tervpályázaton első díjas terve megépült a történelmi belvárosban.

A bécsi UNIDO Központ (1969) és a párizsi Pompidou Központ (1971) megvalósítására kiírt nemzetközi tervpályázatokon, mint iparterves építész vett részt Kovács Imre, Domokos Géza, Koncz Attila kollegáival és másokkal, óriási nemzetközi mezőny mellett, felhőtlen tenni akarással. 1980-ban Budapest XVII. Rákoskeresztúr Városközpont pályaműve I. díjas terv lett. 1977-ben Budapest XIV. ker. Városligeti Széchenyi fürdő rehabilitáció terve szintén első díjat nyert. Kévés György a kivételesen sikeres pályázatok mellett olyan eleddig meg nem valósult tervek szerzője, mint a Ferencvárosi Tornaklub épületkomplexuma és a New Yerseybe tervezett Passaic Hilton Hotelre készített futurisztikus pályaműve (2015).

A pályázatok sokaságára magyarázat, hogy Kévés György azt vallotta: „Az építészetet állandóan, egész nap kell művelni, mert különben egy élet is kevés, hogy megtanuljuk. Ez csak úgy lehetséges, ha végtelen bennünk a szakma iránti szeretet.”

Sokrétű, nemzetközi mércével is kimagasló munkássága eredményeképp már egy évtizeddel korábban meghívást kapott az Egyesült Államokba professzori állás betöltésére, de ez csak a rendszerváltás után valósulhatott meg. 1991-ben a St. Louis-i Washington Egyetem (Missouri állam, USA) vendégprofesszora lett, fiatal végzett építészmérnököket, mester fokozaton tanuló hallgatókat oktatott. Diplomaterv feladatként az éppen aktuális Budapest-Bécs világkiállítás helyszíni tervezését határozta meg. Amerikai diákjai részére magyarországi tanulmányutat szervezett a helyszín, és egyben Európa közeli megismerésére. Az amerikai méretekhez szokott fiatal építészek számára ezt szükségesnek tartotta.

Ekkor már 1985 óta működött a Stúdió-Kévés Gmk, majd 1987-től a Káva Építésziroda Kft és a Kévés és Építésztársai Rt. Párhuzamosan folyt az oktatás az Egyesült Államokban és a tervezés Budapesten. Itthon nagyszabású projekten dolgozott Kévés csapata: az Orczy Forum tervezésén és kivitelezésén.

Az építész legnagyobb sikerét a teljes egészében megvalósult budapesti Orczy Fórum Városközpont jelentette (1996-2006). A Kévés főműveként említhető projekt tíz objektumot számlál, melyek egymást követő fázisokban épültek meg: Szeszgyár utcai Irodaház (1996), Baross utca 131 sz. lakóház (1997), Baross utca 133 sz. irodaház (1999), Csobánc I lakóház (2000), majd a Csobánc II lakóház (2004), Csobánc Udvar lakóház és többszintes parkolóház (2005), Csobánc Torony (2006), és végül a Baross utca 135 sz. lakóház (2006), melynek udvarában a Kokárda Katakomba Kápolna is elkészült pontosan az 1956-os forradalom 50. évfordulójára, 2006 október 23-ra. Itt ünnepélyes keretek közt Jáki Teodóz atya mondott misét.

Az Orczy Forum nagyszabású épületegyüttes, melynek minden része kapcsolódik a többi elemhez, valamint ezek egészéhez. Ennek eredményeképp Kévés olyan építészeti kontinuitást teremtett meg, amely régi hagyományokra tekint vissza, és ezáltal szigetet alkotott a lepusztult közegben. Mintegy példát mutatott arra, hogyan lehet feljavítani és élhetővé tenni egy városrészt.

A Kévés és Építésztársai Zrt. tagjai kis létszámmal, sok munkával valósították meg a projektet és egyben az építész hivatást: a tervezést, kivitelezést, értékesítést és egy ideig a fenntartást is a cég végezte. Kévés György példát mutatott arra, hogy szerinte miként kellene a hasonló elvekkel és tehetséggel bíró mai építészeknek munkájukra tekinteni.

Más léptékben, de reá jellemző módon a számára fontos, tevékeny életének a Mesteriskolán eltöltött tíz évében olyan kiemelkedő építészeket sikerült bevonnia az ott folyó képzésbe, mint a finn Matti Makinen, Robert Krier és az olasz Mario Botta. Ez utóbbinak az elemi geometriai formákra alapozott, éppen ezért időtlennek bizonyuló művészete egyébként sem állt messze Kévés formavilágától.

Boullée és Ledoux a maga korában utópisztikusan ható ötleteit, majd Santiago Calatrava, Zaha Hadid jelenkori, formabontó építészetét követendő példaként idézte különösen a hazai építészet ilyen irányú törekvésekhez viszonyított lemaradottságát illetően. Tisztában volt a realitásokkal, ezek szellemiségét hiányolta!

A magyar építészet két háború közötti barokk felütésű szegmensét retográdnak ítélte, mely még a korábbi évtizedek szerinte káros hatásával kiegészülve máig hatóan mintegy száz évvel visszavetett minket ezen a téren. Ennek az űrnek, távolságnak csökkentését tekintette céljának.

Üdítő kivételként említette a Rimanóczy-féle Pasaréti Páduai Szent Antal templom épületegyüttesét, amelynek megjelenése a maga korában szintén nagy port kavart. (Megvalósítása érdekében Zadravecz István püspök a pápánál tett látogatása során személyesen járt el az ügyben.)

Kivételesnek mondható életerejéből aktív közéleti, társművészeti tevékenységekre is időt, energiát tudott fordítani, mintegy a reneszánsz művészeti egységét idéző szellemiségének érvényre juttatásával. A közös munkákon kívül kezdetben a Fajó János vezette Józsefvárosi Galéria, későbbiekben saját galériája, a Kévés Stúdió Galéria révén is a művészetek egységének kifejezésre juttatását tűzte ki célul.

Az Orczy Forum együttesben 1999-ben alakult az Építészet és Művészet Kévés Stúdió Galéria, ahol Kévés György húsz éven keresztül közel 200 kulturális eseményt szervezett.  Az egykori Józsefvárosi Kiállítóterem szellemiségét vitte tovább, amelyben Fajó János Munkácsy-díjas képzőművész barátja mellett Kévés is közreműködött. A Kévés Stúdió Galéria festészeti, szobrászati és építészeti témájú kiállításai mellett előadások, előadóművészi estek, szimpóziumok, filmvetítések, könyvbemutatók, és még szilveszteri összejövetelek helyszínéül is szolgált.

Sokat adott pályatársainak, művészbarátainak véleményére. Felejthetetlenek az Orczy Galériában szervezett előadásai, estjei, szilveszteri összejövetelei a világ élvonalába tartozó előadók, művészbarátai vendégszereplésével. Ez az építészekből, mérnökökből, zene- és képzőművészekből, élsportolókból, tudósokból, közgazdászokból, egyházi és világi nagyságokból álló, egymás iránti szimpátiától átitatott baráti társaság volt az Ő igazi Nagycsaládja.

Kiváló üzletemberként, igazi mai mecénásként megtehette, hogy ezen általa szervezett események költségfedezetét is maga biztosíthassa.

Sikeres alkotóművész volt, páratlan, szinte több ember életére elegendő életutat mondhat magáénak.

Jóformán minden létező elismerést, díjat megkapott (Kossuth-, Ybl-, Príma-díj) még ha vélhetően különutas tevékenységének köszönhetően némi, néha úgy harmincéves szünet után is.

Maga is alapított díjat, „Díj-díj” néven, szándékoltan neutrális elnevezéssel, hogy érték és időállóvá tegye, ne válhasson a későbbiek során a mi változó történelmi viszonyaink áldozatává. Ez alkalmat adott arra is, hogy azon munkatársait, művészbarátait is rangos elismerésben részesítse, akik a hivatalos reflektorfény bűvkörét elkerülve - önfeláldozó és eredményes munkájuk ellenére - más részéről nem számíthattak hivatalos elismerésre.

A világjárvány okozta kényszerű szobafogságot kihasználva sorra írta emlékezéseit, véleményét, élete alakulását és legfőképp terveit. Ezek a könyvek, ha néha történeti átfedéssel készültek is, fontos üzenetet hordoznak az utókor felé.

A szó szoros értelmében a fél világot bejárta, USA, Kanada, Dél-Amerika, az Öbölmenti országok, Kína és természetesen Európa számos országát, melynek során személyes reputációjának köszönhetően mindenütt a kortárs magyart építészet és képzőművészet ügyét szolgálta.

Más léptékkel mért. Más dimenzióból szemlélte a világot. „Mintha a holdról jöttem volna” -írta meg őszintén életérzéseit a múlt század hetvenes éveiben Kanadából és az USA-ból való hazatérése után. Önértékelése önmaga megítélésének tárgyszerűségén alapult. Mindig messze előre gondolkodott, a már futó projektjeihez viszonyítva és mindig az újat kereste. Ami persze folyamatban lévő munkáiban résztvevő munkatársainak elengedhetetlen áldozatkészségét, teljesítőképességét feltételezte az ezzel járó felfokozott munkatempó mellett…

Kévés György alkotói tevékenysége elválaszthatatlanul összefonódik az őt elismerő és segítő felesége, Földvári Éva építész, valamint a hozzá hasonló professzionalizmusú számos munkatársa, kollégái értő, elhivatott közreműködésével.

Egyéniségének varázsa, építészetének alapja talán abban az érzelmi többletben keresendő, amely fantasztikusan szerteágazó, és egy építész számára is elengedhetetlenül szükséges személyes élményein alapult. Enélkül a megélt inspiratív életérzés nélkül talán hiányzott volna az a belőle kiáradó elemi erő, amely mindvégig jellemezte.

Szerette az életet, amely részére osztályrészül jutott és amelyet igyekezett a maga teljességében megélni és amelynek élvezetét önzetlenül megosztotta másokkal is.

Nagy űrt hagyott maga után, nehezen követhető, de egyúttal lelkesítő örökséget.

Kévés Györgyre jól illik a korábbi nagy elődökre, mint Ybl Miklósra, Karl Friedrich Schinkelre és a hozzájuk hasonló habitusú művészekre jellemző megállapítás, miszerint: „Életformája: Építész!”

Kévés György, a „Nemzetőrből lett Magánépítész”, egyedülálló különutas, minden bohémsége mellett is, végtelenül professzionális, elképesztő energiával párosult elhivatottságával, szervezőkészségével, diplomáciai képességével, önzetlenségével a kortárs magyar művészeti élet reprezentánsainak összefogásával és segítésével alkotott maradandó értéket.

Budapest, 2025. október 20.