Kincses Károly

Kincses Károly fotómuzeológus pályájának csúcsa egyértelműen a Magyar Fotográfiai Múzeum megalapítása, amit a rendszerváltás pillanatában, társakkal közösen hozott létre, illetve a Magyar Fotográfiai Múzeum által indított és gondozott A magyar fotográfia történetéből című kiadványsorozat szerkesztése. Ezenkívül számos fotótörténetileg jelentős kötet szerzője is, valamint a Mai Manó Ház létrehozója. Most lássuk mi vezette azt a kutató, kíváncsi és hiátust felfedező elmét, aki a magyar fotográfiát úttörő módon kutatta, és a szakmával és a közönséggel olyan különleges életutakat ismertetett meg kiállításain és köteteiben, amelyek egyedülállóvá teszik pályáját!

Kincses Károly hatéves kora óta foglalkozik a fotóval. Ahogy pályatársaitól hallani, egyszemélyes intézményként formálja a fotószakma életét, kézbentartja a magyar fotó ügyét. Magányos, és alapos kutató, noha fontosabb munkáin megbízható társakkal dolgozott együtt. Sajtópublikációi, fotóriportjai mind a magyar fotó történetének egy-egy mementója. 1986-ban A fotós művelődés- és falutörténeti gyűjtés módszertana címmel az Országos Közművelődési Központ Módszertani Intézete adta ki első önálló könyvét. A tudásmennyiség és kutatások megőrzése és átörökítése a tanári munkája alapja is. A magyar fotótörténet egyetemességének kidolgozója. Pontos munkavégzését mi sem bizonyítja jobban, mint a lassan 46 éve gyűjtött magyar fotóenciklopédia, amely megközelítőleg hetvenezres szócikkállományával a leghatalmasabb információs inventáriuma a magyar fotótörténetnek. Jelenleg 70.000-nél több fotóművészről, szakfényképészről, fotókereskedőről, elméleti szakemberről, műkedvelő fényképészről őriz több-kevesebb életrajzi adatot, információt a számítógépében. Ebben 1839-től mindenki belekerült, akit a magyar fotó szempontjából bármilyen okból is figyelembe kell venni. Falusi, kisvárosi, vásári fotósok éppúgy bekerültek, mint a kiegyezés és az I. Világháború közötti évtizedek divatos nagyvárosi portréfényképészei, majd később a sajtó alkotói, vagyis minden említésre méltó fotóművész. Gyűjtése során felfigyelt az emigrációban élő fényképészekre, szakmai főműve (és akadémiai székfoglalója) részben a külföldre emigrált fotósokról szól (Akik elmentek – és akik itt maradtak című kiállítás), hiszen őket csokorba gyűjtötte, az emigráció helye és ideje szerint. Aszerint, hogy mely évtizedekben, milyen ellehetetlenített körülmények miatt hagyták el az országot a felkutatott fotóművészek. Kincses Károly megnevezi, kategorizálja, leírja az összefüggéseket, tendenciákat, amik a fotótörténetből kisejthetők. Közel hétszáz olyan fotósról van szó, akik életük új helyszínén jelentőset alkottak, nagy megbecsültséget értek el, vagy éppen világhírűvé váltak.

Kincses Károly az elmélyült kutatómunka mellett kultúraszervezővé, intézményalapítóvá vált. A fotótörténész jó érzékkel felismerte, hogy a hajdan sikeres és frekventált fotóműterem, a Mai Manó épülete európai szinten is egyedülálló helyszíne lehetne egy fotóval foglalkozó kiállítóhelynek, intézménynek. Alapításában kulcsszerepet játszott, hiszen ötlete nyomán a Mai Manó műteremházát, ami valaha a fotózás ügyét szolgálta, újra e célra hasznosították, az 1990-es években átalakították. 1995–1999 között Bánkuti Andrással és Kolta Magdolnával irányította a felújítási munkálatokat. 1994 és 1999 között életre hívója és szervezője volt a Magyar Fotográfusok Háza programnak, amely Mai Manó fényképész-műteremházát hasznosítja fotográfiai célra. A Mai Manó Ház végül 1999 márciusában nyitotta meg kapuit Budapesten a Nagymező utcában, ahol 1994–1999 között az itt működő Mai Manó Fotógaléria vezetője, kurátora volt Kincses Károly 1999–2000 között a Magyar Fotográfusok Háza művészeti vezetője, majd kurátor, 2009–2015 között pedig művészeti főtanácsadó. Robert Capa, André Kertész, Munkácsi Márton, Brassai vagy Moholy-Nagy a XX. század művészetének azon magyar képalkotói közé tartoznak, akik a világ művészeit tanították meg modern módon látni.

1991-ben avatták fel Kecskeméten a Magyar Fotográfiai Múzeumot, Magyarország első speciálisan a fotográfia, fotóművészet bemutatására, a munkák szervezett őrzésére és tárolására szolgáló, illetve egyben az első hazai alapítványi fenntartású múzeumát. (Fenntartója a Magyar Fotográfia Alapítvány.) Kincses Károly 1991 decemberétől alapító igazgatója, illetve a fenntartó Magyar Fotográfiai Alapítvány titkára. A múzeum több százezer pozitívot és negatívot őriz. Emellett dokumentumok, fényképezőgépek, fotós felszerelési tárgyak, laboratóriumi eszközök is gazdagítják a gyűjteményt. 2005 végéig volt igazgatója az intézménynek Kolta Magdolnával közös irányítása alatt. Nemzetközileg ismert műhellyé vált. A kecskeméti munka befejeztével 2007 és 2009 között a Kieselbach Galéria tanácsadója volt, és más galériáknál is dolgozott a fotóműtárgy-kereskedelem javítása terén. 2006-tól 2013-ig a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának fotóarchívumot épített az állami tulajdonú műemlékekről készített fényképekből. 2013-tól az akkor megalakult Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ művészeti munkatársa 2015 májusáig, melyet az Eszterháza Kulturális Kutató- és Fesztiválközpont fotótárának vezetői posztja követett.

Kincses Károlyt 2018 májusában választották a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé. Székfoglaló előadásában bemutatta a Hungarian Out. Magyar fotográfusok külföldön 1849-től máig munkacímű kutatását, amelyben több mint hatszáz, a határainkon kívül élt vagy élő, a fotográfusi pályán dolgozó, alkotó személy életét, kicsit, vagy semennyire sem ismert pályáját dolgozza fel.

Kincses Károly szerint a fénykép legpontosabb definíciója: „a fénykép egy időkonzerv, a tér és idő struktúra egy meghatározott metszéspontjának ábrázolata. Ebből adódóan a valóság minden mostani és következő pillanata potenciális fénykép, amelyen a folyamatos mozgásban a rögzített jelen azonnal múlttá változik, jelentési felületeinek különböző rétegei pedig rendkívül sokrétűek. A kép, a fénykép azonban önmagában még nem információhordozó, legfeljebb tároló. Kizárólag azokat az ismereteket képes mozgósítani, amelyek a kép nézőjében már valamilyen formában megvannak. Az ember minél több tudással hajol egy kép fölé, annál többet képes kiolvasni belőle. Akinek nincsenek ismeretei, azok számára a képkonzerv felbonthatatlan."

[2019]