Király Ernő

Életrajz

Király Ernő zeneszerző, népzenekutató 1919. március 16-án született Szabadkán. Szegény munkáscsaládból származik. A gimnázium első osztályának elvégzése után kifutófiúként dolgozott, majd kárpitosinas lett. Korán megszerette a zenét. Gitározni, pisztonozni és harmonikázni tanult. A zeneiskolában nem tanították ezeket a hangszereket, és mivel keresetéből nem futotta magánórákra, egyedül képezte magát. Különféle szalon- és tánczenekarokban játszott. A háború után befejezte a zeneiskola fúvós tanszakát, és karvezetői tanfolyamot végzett. A negyvenes évek végén a szabadkai városi zenekar trombitása, majd a Népszínház kürtöse volt. 1954-től 1983-ig az Újvidéki Rádió magyar népzenei műsorának a szerkesztőjeként és a Vajdasági Múzeum munkatársaként tevékenykedett.

Értékes népzenekutató munkája folyamán számos magyar, továbbá szerb, ruszin és cigány dalt gyűjtött. Népi hangszerek gyűjtésével és népi szokások feljegyzésével is behatóan foglalkozott. A magyar anyagból filmet (Hét magyar népballada, 1979) forgatott, több mint húsz hanglemezt jelentetett meg, és népzenei előadásokat tartott. Folklórdolgozatait több tudományos intézmény megjelentette (Vajdasági Múzeum, Jugoszláviai Folkloristák Szövetsége, Hungarológiai Intézet, Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia, Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete).

Több mint ötvenéves zeneszerzői munkássága alatt változatos művek sokaságát hozta létre. Első figyelemre méltó szerzeményei közé a szabadkai költők verseinek megzenésítései tartoznak. Opusában külön hely illeti meg a gyermekzenét (dalok; kórusok; a Telhetetlen gömböc, gyermekopera, 1963; Citrafonmesék, 1983–84; rádiójátékokhoz komponált zene). A hatvanas években elektronikus zenével is foglalkozik, ami hatással volt további alkotómunkájára, különösen a film- és a színpadi zene területén (Jób, színpadi zene, 1972). Műveinek meghatározója a népzene és az avantgárd találkozása. Zenekari és zenekari-vokális kompozícióiban gyakran alkalmaz népi hangszereket, és teret enged az aleatorikának (Pontok és vonalak, 1972; Reflexiók No. I–VIII., 1968–74; Actiones No. I–III., 1977; Spirál, tv-balett, 1978; Flóra No. I–IX., Ikebana, balett No. V., 1980–94). A Flóra-sorozatban a virágok és a növények vonalait, színeit a zenei grafika által szólaltatja meg.

Új hangzások és zenélési formák után kutatva két új hangszert konstruált: a magyar népi citerákon alapuló citrafont (1974) és a multimediális tablofont (1976).

Munkásságáról egy portréfilm készült (Régi húrok, új hangok, 1976). Művei három LP hanglemezen (1978,1979,1991) és egy CD-n (ReR Megacorp, London, 1996) jelentek meg.

Szerzeményeit évek óta bemutatják a hazai és a külföldi hangversenytermekben, a kortárs zenei fesztiválokon, valamint a rádió- és tv-állomások adásaiban.

Király Ernő 1960-tól rendes tagja a Szerbiai Folkloristák Egyesületének, 1962-től a Szerbiai Zeneszerzők Egyesületének, 1996-tól a Magyar Művészeti Akadémiának. Kitüntető díjak és elismerések birtokosa.

(In: Király Ernő, Reflexiók – Reflections, Fórum Könyvkiadó, Újvidék – Ifjusági Szövetkezet, Kanizsa, 1998, 9. o.)

Király Ernő: Népzenekutatói munkálkodásom

Életutam és zenei pályám jelentős része a népzenekutatás. A népdalt, hogy úgy mondjam, még az anyatejjel szívtam magamba. Anyám dalos falusi lány lévén a városba, Szabadkára kerülvén géphímzéssel kereste kenyerét, és a varrógép zakatolása mellett éjjel-nappal énekelte a falujából, Pacsérról magával hozott népdalokat, nótákat. Én, mint apró gyerek, figyelemmel hallgattam, és az élethez, a munkához tartozónak véltem az éneklést, a dalt. Nehéz, hányavetett sorsú serdülőkoromban egy kissé elhomályosultak ezek az emlékek, de szerencsére nem törlődtek ki belőlem. A népdal csodálatos hangzásvilágára a negyvenes években bukkantam rá, amikor Szabadkán egyik énekes-színész – ha jól emlékszem, Bodrogi Lajosnak hívták – egyik alkalommal a kezembe nyomta Bartók–Kodály 1906-ban megjelent húsz magyar népdalkiadványát, amit nagy mohósággal tanulmányoztam. A dallamfordulatok, a dallamok egy része a gyermekkori emlékeimet ébresztette fel. A vertikális hangzás, a dallamok kísérete egy új, egy olyan csodálatos hangzásvilágot tárt fel előttem, amelyet addig nem ismertem sem én, sem a zenei környezetem. Ez nagy fordulópont volt nemcsak a népdal utáni érdeklődésem szempontjából, hanem zeneszerzői pályafutásomban is. Szinte mámoros voltam attól a gondolattól, hogy zeneileg egy új világ születése van készülőben. S ekkor született meg bennem az az elhatározás, hogy megpróbálok én is népzenét gyűjteni. Persze felkészületlenül vágtam neki az első gyűjtőútnak. A Palicsi-tó környékét szemeltem ki elsőnek. Tudniillik egy Palicson lejátszódó színdarabhoz kellett volna helyi jellegű népdalokat komponálnom. Az eredmény sikertelen volt. A népies műdal, a magyar nóta vastag rétege ezen a tájon is beborította az alig pislákoló, feledésbe merülő népdalt. Újabb ösztönzést kaptam a gyűjtéshez később, amikor az Újvidéki Rádióba kerültem, mint zenei szerkesztő és a magyar népzenei osztály vezetését bízták rám.

A szükség vitt rá, hogy elinduljak a népdalok nyomában. A rádió énekműsorának felfrissítése és bővítése érdekében kezdtem meg a gyűjtést még 1953- ban. Az első komolyabb anyagszerzést 1954-ben Ludason végeztem. Itt bukkantam rá Sebők Istvánra, a nyolcvanesztendős temetőcsőszre, aki valóságos aranybányának bizonyult. Legalább kétszáz dalt dúdolt el, ebből vagy hatvanat felhasználtam, magnetofonszalagra rögzítettem.

Ludas után sorra jöttek a vajdasági falvak. Eljutottunk Kishomokra, Kanizsára, Padéra, Gombosra, Regőcére, Horgosra, Csókára, Feketicsre, Harasztira, Szabadka környékére, Székelykevére és ki tudná még felsorolni hová. Mindenütt akadt jócskán anyag. Öregek, fiatalok álltak kötélnek, csak úgy ontották magukból a szebbnél szebb dalokat. Kispiacon egy tizenegy éves pásztorlány, Vojlovicán Kovács Juli néni, Jazován Medve Anna s mások segítettek abban, hogy megmentsük a múlandóságtól a népdalokat.

Az énekelt anyag mellett hangszeres zenét és népi hangszereket: citerákat, furulyákat, tamburákat, sípokat stb. gyűjtöttem, és ha ráakadtam valamilyen falusi, tanyai zenekarra, akkor azokról is készítettem hangfelvételt. Így az Újvidéki Rádió magyar népzenei műsora kezdett sajátos formát ölteni. Mivel a rádióban (főleg a vokális zenei anyagot) szalaghiány miatt nem tudtam mindet tárolni (ti. az ötvenes években a magnószalag nagyon költséges és nehezen beszerezhető anyag volt), kénytelen voltam valami megoldást találni. Ekkor ötlött fel bennem, hogy gyűjteményemet és gyűjtői munkálkodásom felajánlom a Vajdasági Múzeumnak. A múzeum akkori igazgatója, Rajkó Nikolić, örömmel fogadott, s rendelkezésemre bocsátott egy szobát, amelyben egy üres szekrény és íróasztal volt. „Sajnos, csak ennyit tudok magának nyújtani, időnként kaphat napidíjat, útiköltséget, és igyekszünk hangszalagokat is beszerezni" – mondotta. Egyébként nagyon művelt ember és zenerajongó volt, sok dologban segített, megbízott a múzeum Néprajzi Osztálya zenei szekciójának a vezetésével is. Ezt követően munkatársakat kezdtem toborozni. Mivel Vajdaság lakossága többnemzetiségű, beszerveztem a szerbhorvát, a szlovák, a ruszin és a román népzenével foglalkozókat, szemináriumokat szerveztem Újvidéken, Péterrévén.

A Vajdasági Múzeumban ma megtalálható, ha nem is egyforma mennyiségben, minden Vajdaságban élő nemzetiség népzenéje és hangszerei. (Jelentős számban begyűjtöttük a népfelszabadító háborúban keletkezett dalokat, valamint a századunk első felében keletkezett munkásmozgalmi és szociális tárgyú dalokat.)

Új munkatársaimmal együtt mentem gyűjteni, így megismertem Vajdaság minden nemzetiségének népzenéjét. Ha ráakadtam, magam is gyűjtöttem szerb, horvát, szlovák és cigány népzenét is. E harmincöt éves gyűjtőmunka összeredménye kb. háromezer dallam hangszalagon, több mint ezer kézi lejegyzésű dallam, vagy félszáz különféle népi hangszer, nagyszámú fénykép, diaképek, néhány rövid, háromperces film, amelyeket a hatvanas évek közepén készítettem. A gyűjtőmunka során hangszalagra rögzítettem több népi szokást is pl. lakodalmat, farsangi mulatságot, betlehemes játékot, halottsiratást stb. Ezek közül megjelent hanglemezen a moholi és a szentmihályi lakodalom, a vojlovicai farsangi mulatság, továbbá több mint tíz lemezen nagyszámú lírai és egyéb tárgyú népdal, könnyű, közízlésnek megfelelő feldolgozásban különféle gyűjtőcímekkel: Szerelmi dalok, Menyasszonytáncok stb.

Háromféle módon végzem a gyűjtést. A legnehezebb, de egyben a legizgalmasabb eljárás az, hogy minden előzetes bejelentés nélkül nekivágok a legeldugottabb falunak vagy tanyának. Hátamon a magnetofonnal, kerékpáron vagy ökrös szekéren járom a vidékeket, házról házra bekopogtatok, s az iránt érdeklődöm, tud-e valaki a családban énekelni. Az embereket persze nem könnyű énekszóra bírni, hiszen a messzi vidékről jött ismeretlennel még szóbeszédbe elegyedni is nehéz. Ezért sokszor fennáll az az eshetőség, hogy a gyűjtőutam eredménytelenül végződik. Az sem biztos, hogy a több száznyi elénekelt dal között akad néhánynál több megörökítésre érdemes. Ennek ellenére az ilyenfajta gyűjtés egészében véve eddig eredményes volt. így rögzítettem hangszalagra sok szerémségi, baranyai és muravidéki népdalt.

A másik gyűjtési mód is érdekes. Előzőleg levélben közlöm valamelyik falubeli tanítóval vagy énekessel, hogy mikor érkezem a falujukba, s megkérem, értesítse róla a nótázókat. Miután megérkezem, összejövünk egy nagyobb teremben, és sorban énekeltetem a jelentkezőket. Az ilyen nótaszüret napokig is eltarthat, rendszerint hajnalodik, mire szétoszlanak a nótázók. Ennek a módszernek az alkalmazására legjobbak az ünnepnapok vagy a téli hónapok, amikor szünetel a mezei munka.

A gyűjtés harmadik módja – az alkalmi gyűjtés – aránylag a legkönnyebb, de csak ritkán jár olyan eredménnyel, mint az előbbi kettő. Ezt utazás közben vagy városba került falusi emberek megszólaltatásával lehet alkalmazni. Egyszer például a reggeli órákban, amint a munkahelyemre igyekeztem a rádióba, a motorok zúgása közepette nótaszó ütötte meg a fülemet: Újvidék egyik forgalmas utcáján egy kőműves bácsi egy házat tatarozott, közben szebbnél szebb népdalokat énekelt. Egy ideig hallgattam a dalolászását, majd odamentem hozzá, beszédbe elegyedtem vele. Topolya környékéről jött Újvidékre dolgozni. Sok szép dalát örökítettem meg.

Természetes, hogy más zenei élményt nyújt egy Kodály- vagy Bartók-népdalfeldolgozás, amely jelenleg, zeneileg műveltebb széles közönség híján, inkább hangversenyterembe szorul. Más funkciója van az eredeti népzenei forrás megszólaltatásának, más a feldolgozott népzenének, a kettőt nem lehet egy esztétikai mércével mérni.

Falusi népi énekeseinket, zenélőinket nem késztethetjük arra, hogy hagyományos előadásmódjukat, stílusukat, dalaikat megváltoztassák, mint ahogy a népművészet elleni merénylet lenne sajátos kifejezésmódjuk megtagadását követelni tőlük. Vajon a nép nem lehet saját művészi termékének hivatott tolmácsolója? Nálunk a népzenét még maga a nép is elő tudja adni, ezt a népzenei gyűjtőútjainkról hozott hangfelvételek is tanúsítják. Téved, aki azt hiszi, a tanulatlan népi énekesek és zenélők művészete csak múzeumba való holt dokumentum.

Népzenénk állandó átalakulásban van, parasztdalaink közé műdalok, ún. magyar nóták dallamai, szövegei vegyülnek, nem csoda hát, hogy a helyszínen felvételezett lakodalmasokban is hallhatók. Mi tagadás, ezek silányabbak a parasztdaloknál, azonban a falu énekesei, mivel a régit már elfelejtették, és a jövevénydallamot, szöveget érdekesebbnek is találják annál, szívesen éneklik az újat. Egy-egy ilyen felvétel tehát a népzenei fejlődés jelenlegi korának helyzetképe, melynek restaurálása fölösleges. A javítással egybekötött változtatás és az igényes művészi feldolgozás a jövő feladata, amelynek megoldása egy valószínűleg más keretekbe illő zenét eredményez. Népzenénk, ha túl is van már a virágkorán, állíthatjuk, még mindig él.

Kodály és Bartók gyűjtőmunkáját folytatva, és a mi vidékeinkre is kiterjesztve, eddig több ezer helyszíni hangfelvételt készítettünk.

Irodalmunk, színjátszásunk, film- és képzőművészetünk, képes újságaink, napilapjaink igyekeznek levetni az álszemérmet. Népdalainkban ez a törekvés már évszázadok óta jelen van, és ma is erősen hat: a virágénekekben, talán legszebb szerelmi dalainkban, igen gyakran kendőzetlenül kifejezésre jutnak a nép erotikus gondolatai, érzelmei. Többek között Arany János, a nagy magyar költő is gyűjtötte ezeket a dalokat. Végső ideje határvonalat vonnunk a népköltészet őszinte szókimondása és a pornográfia között.

A jugoszláv folkloristák kongresszusain ismerkedtem meg dr. Kiss Lajos népzenekutatóval, aki meghívott Budapestre, és bemutatott a magyar népzenekutató csoport tagjainak és Kodály Zoltán úrnak. Tanácsokat kértem, és lejegyzéseket is végeztem hanglemezről. Kodály úrnál két ízben jártam, hogy bemutassam gyűjtésemet, lejegyzéseimet. Negyven dalt mutattam be aprólékos lejegyzésben. Kodály úr igen tüzetesen átnézte, és megjegyezte, hogy nem feltétlenül szükséges minden dallamot aprólékosan lejegyezni, csak azokat, amelyek arra érdemesek. Egyébként elégedett volt munkámmal, ami számomra nagy jelentőségű volt. Elmondhatom, hogy Kodály urat nagyon érdekelte a Jugoszláviában élő magyarok népzenéje, annak állapota, a tamburák és tamburazenekarok szerepe, alkalmazása a népzenében stb. Meg kell még említenem, hogy a népi hangszerek közül a citerával foglalkoztam legalaposabban. Ti. Vajdaságban kb. ötszáz citerást számlálunk. Ezt a hangszert tudományosan is feldolgoztam, 1964-ben megírtam a citeraiskolát. E hangszer játéklehetőségei annyira megragadtak, hogy 1974-ben továbbépítettem oly módon, hogy öt különféle nagyságú hangolású citerát beépítettem egy hangszekrénybe, és mindegyikbe hangszedőket szereltem. Egy nagyon érdekes, hangszínekben gazdag hangszer lett belőle, amelyen pengetővel, vonóval, ütőkkel stb. lehet muzsikálni. A hangszert citrafonnak neveztem.

Az ősi népzene, amely nálunk a legkülönbözőbb tájakon is igen sokrétű, jó alapot nyújt a zeneművészet ápolására. Tág teret kínál korunk zeneszerzőinek, hogy eredeti módon kifejezhessék magukat. Persze nem eklektikus vagy romantikus értelemben, hanem feltárva az új hangokat, formákat, új koncíz zeneműveket alkothatnak.

*

Az új zenei nyelvhez új akusztikai-zenélési megnyilvánulások szükségesek. Az alkotó, hogy a maga egyedi zenei nyelvét kialakítsa, a következő lehetőségeket választhatja: a hagyományos komolyzenei hangszereken új technikát alkalmaz; az emberi hangképzésnek pedig eddig tudatosan ki nem használt lehetőségeit választva, zeneileg kiaknázatlan beszédhangelemekből és artikulálatlan hangelemekből formálja művét. Felhasználhatja az elektronikus zene, a magnetofon és a zörej zene korlátlan lehetőségeit, esetleg a modern zenei kifejezéshez megfelelően konstruált új hangszereket alkalmazza művében, vagy fő-, illetve jelentős szerepet ad a komolyzenében a népi hangszereknek.

[1988]

Király Ernő: REFLEXIÓ

(Részlet)

Az újszerű zenei kifejezésmód már több mint egy évtizede foglalkoztat. A hagyományos hangkészlet nem elégítette ki alkotási vágyamat. A hatvanas években elektronikus zenével is foglalkoztam. Ekkor keletkezett a Hajnali költemény és Az ég című darab is. Időközben a népzenegyűjtés és -kutatás alkalmával alaposan elemeztem a népzenét. Lassan kibontakozott, kifejlett előttem egy szerintem újfajta zenei anyag. Ez az anyag a beszéd, az ének és a hangszeres zene foszlányaiból, töredékeiből áll, amelyeket bizonyos beszéd, ének vagy hangszer hangja vált ki a mű előadása közben az előadóból, a zenedarab hallgatásakor pedig a hallgatóból. Ezek a tudatalatti belső megrezdülések akusztikai megnyilvánulásai, amelyek az elhangzó és átélt mű (legyen az népdal vagy komponált zenedarab) előadása és hallgatása közben megszólalhatnak. Tulajdonképpen bármikor, teljesen szabadon, kötetlenül, töredékesen vagy teljesen, függetlenül az előadott zenei mű anyagától (ezalatt a dallamot, a szöveget, az összhangot, a ritmust és a formát értem). Ezt nevezem zenei reflexiónak. Ez a kivetülő szabályos vagy szabálytalan hanganyag az, amely egyenrangúan, egy időben és folyamatosan felhangozhat az előadott műben. Ez teszi aztán a kiválasztott (vagy ilyen előadásra szánt) komponált művet szokatlanná és egyben újszerűvé.

A reflexiós hangok kivetülésének minősége és bősége a szubjektum muzikalitásától, szenzibilitásától, élménygazdagságától és nem utolsósorban technikai készségétől, felszabadultságától függ. Minél gazdagabb a szubjetum reflexiója, annál épületesebb az előadott mű.

(…) Ilyen reflexiós művet több egyénnél is lehet alkotni. Készítettem már több egyén reflexiójából kompozíciót. Ez állhat egyazon téma, vagyis darab reflexióiból vagy akár más-más darabok reflexióinak szintetizálásából. Ezt kollektív reflexiónak nevezem.

(...) Az ilyen mű hangjait persze csak megközelítően lehet lejegyezni, és ha másik előadó szólaltatja meg azokat, csak megközelítő képet kapunk az eredetiről. Ugyanis a hangok és a színek a reprodukáló reflexióival némileg módosulnak, lehetnek az eredetinél kifejezéstelenebbek vagy ellenkezőleg, még kifejezőbbek. Itt ismét a szubjektivitás válik mérvadóvá. El kell még mondanom, hogy az ilyen reflexiós produkció a zenélés egyik legintimebb formája, és egy-egy előadó reflexiója minden alkalommal többé-kevésbé változó. Ezt a jelenséget (bár sokkal kisebb mértékben) a hagyományos zene előadóinál is tapasztalhatjuk. Sokkal inkább érezhető ez a népzenében, majd a jazzban és végül azokban a modern zenei alkotásokban, amelyekben az aleatorikát alkalmazzák. Ez a reflexiós zenélésmód és a belőle kialakuló forma is végeredményben adott témával egybekötött aleatorika. Irányelve a temperált és a nem temperált hangok horizontális megszólaltatása, bár mindez a vertikális hangzást sem zárja ki.

Szándékozom olyan műveket is alkotni, amelyek kizárólag reflexiós hangok anyagából készülnek, a reflexiós hangokat előidéző témák teljes kizárásával Ezeket a műveket abszolút reflexióknak fogom nevezni.

[1978]

(In Király Ernő: Reflekciók – Reflectiones. Fórum Könyvkiadó Kft., Újvidék – Ifjúsági Szövetkezet, Kanizsa, 1998, 41.o.)

Művek

1949-62:

12 ZONGORADARAB (12 KOMADA ZA KLAVIR - 12 PIECES FÓR PIANO). No. I-IX. Skopje, Solun, Geneva, Paris, Radio Növi Sad, 1958,1—XII. Budapest, 1979

1953-68:

TÍZ DAL énekhangra és zongorára (DESET PESAMA za glas i klavir - TEN SONGS fór voice, and piano). Subotica, Növi Sad, 1953, Pécs, 1968

1953:

VAJDASÁGI MAGYAR NÉPDALOK klarinétra és cimbalomra (MADARSKE NA- RODNE PESME IZ VOJVODINE za klarinét i cimbalo - HUNGÁRIÁN FOLK SONGS FROM YUGOSLAVIA fór clarinet, and cimbal). Tarnscipt. VI., Via., Cl., Pf. Pécs, 1968, Subotica, Szeged, 1969, Rádió Budapest, 1978

HÁROM DAL énekhangra és zongorára (TRI PESME za glas i klavir - THREE SONGS fór voice, and piano). Subotica, Növi Sad, 1953

1956:

TÉMA CON VARIAZIONI per quartetto d'archi. Növi Sad, 1963, Osijek, Zagreb, 1965. (6')

1957:

KÉT SZONATINA zongorára (DVE SONATINE za klavir - TWO SONATINES fór piano). Pécs, 1968, Növi Sad, 1978. (10')

BÚCSÚ. F. G. Lorca verse (OPROSTAJ. Tekst F. G. Lorca - LEAVETAKING. Text by F. G. Lorca). Alto, baritono, coro, flauto e timpani. Radio Növi Sad, 1958. (4')

HÁROM MAGYAR NÉPDAL zongorára (TRI MADARSKE NARODNE PESME za klavir - THREE HUNGÁRIÁN FOLK SONGS fór piano). Transcript. per orch. tamburica. (Pf.) Skopje, Solun, Radio Növi Sad, 1958. (5')

1958:

DIPTYCHON No. I. per orchestra. 1 cl., 2 batt., pf., archi. Radio Növi Sad, 1960. (4') COMPOSITIO No. III. per orchestra. 1 fi. (pice), 1 ob., 2 cl., 1 fg., 3 batt., voice sopr. ossis corno ing., pf., archi. Radio Növi Sad, 1959, Sarajevo, 1973, Növi Sad, 1987. (7')

1960:

HAJNALI KÖLTEMÉNY, szintetikus zene (POEMA O ZORI, sinteticna muzika - SONG ABOUT THE DAWN, synthetic music). Radio Növi Sad, 1962, Opatija (Mu- sica Nova), 1962, Zagreb (MBZ), 1963. (3')

MELODIKUS KIS SZVIT zenekarra (MALA MELODICNA SVITAza orkestar - LITTLE MELODIC SUITE fór orchestra). 1 fi., 1 ob., 1 cl., 1 tr., i cor., 2 batt., archi. No. I-IV. Növi Sad, 1961, No. I—VIII. Növi Sad, Subotica, 1981. (12')

1961:

HŐSI ÉNEK kórusra és zenekarra (HEROJSKA PESMA za hor i orkestar - HERO- IC SONG fór chorus and orchestra). 2 fi. (picc), 1 ob., 2 cl., 1 fg., 2 cor., 2 tr., 3 batt., archi. Subotica 1961, (a cappella) Ruma, 1975. (10')

VAJDASÁGI MAGYAR NÉPDALOK két- és háromszólamú énekkarra (VOJ- VODANSKE MADARSKE NARODNE PESME za dvo- i troglasne horove - HUNGÁRIÁN FOLK SONGS FROM YUGOSLAVIA fór chorus). Radio Növi Sad, 1965, Budapest, 1983

1962:

AZ ÉG, szintetikus zene Stevan Raickovic versére (NEBO, sinteticna muzika. Tekst S te van Raickovic - THE SKY, synthetic music. Text by Stevan Raickovic). Radio Növi Sad, 1963 (3')

A KÉP, gyermek- vagy női karra. P. Voronjko verse (SLIKA za decji ili zenski hor i orkestar. Tekst P. Voronjko. - PICTURE fór children's or women's chorus and or- chestra. Text by P. Voronjko). 1 fi., 1 ob., 1 cl., 1 fg., 1 cor., 1 tr., 2 batt., archi. (3')

1963:

A TELHETETLEN GÖMBÖC, gyermekopera. Szövegét magyar népmese nyomán írta Balázs Pál. (PROZDRLJIVKO, decja opera. Tekst Pál Balaz, prevod na srpskohr- vatski I. Markovié. - THE LITTLE GLUTTON, children opera. Text by Pál Balázs). 1 fi., 2 cl., 1 tr., 3 batt., pf., archi. Transcipt. per piano a 4 mani e batterie. Radio Növi Sad, .1963, Cantavir, Becej, 1964, Növi Sad, 1985. (30')

1964:

BACCHANALE No. I. tamburazenekarra (BACCHANALE No. I. [Studija] za tam¬buraski orkestar - BACCHANALE No. I. fór tamburica orchestra). Zagreb (Muzicki bienale), 1969, Osijek (IX. Festival tamburaske glazbe Jugoslavije), 1978. (6')

1967:

HÁROM DARAB fuvolára és zongorára (TRI KOMADA za flautu i klavir - THREE PIECES fór flute and piano). (III.) Opatija JMT, 1966, (I-III.), Budapest, 1974. (12')

DELÍRIUMOK ALBUMÁBÓL vegyes karra és zongorára. Ladik Katalin verse (IZ ALBUMA DELIRIJUMA za mesoviti hor i klavir. Tekst Katalin Ladik - FROM DE- LIRIUM ALBUM fór mixed chorus, and piano. Text by Katalin Ladik). Transcipt.: a/voice, pf., b/voice, cl., pf., c/vl., vlc., pf., d/archi. b/Novi Sad, Pristina, Beograd (Muzika u Srbiji), Bratislava, 1983, Ljubljana, 1984, Skopje, 1985, d/Novi Sad, 1987. (7')

1967–70:

REFLEXIÓK No. I-V. énekhangra, gitárra és népi citerára (REFLEKSIJE No. I-V. za glas, gitaru i seljacku citru - REFLECTIONS No. I-V. fór voice, guitar and zither). Transcipt. vlc. e orch. tamburica. No. I—III.: Kecskemét, Opatija (JMT), 1969, Zagreb (MBZ), (9. Festival komorne glazbe), 1971. No. IV. Radio Stockholm, 1972, No. IV, V. Radio Beograd 1973

1968:

MINIATŰRÖK oboára vagy fuvolára és vonósokra (MINIJATURE za obou ili flautu i gudace - MINIATURES fór oboe or flute, and string instruments). Növi Sad, 1986. (8')

1969:

BACCHANALE No. II. (Tanulmány) tamburazenekarra (BACCHANALE No. II. [Studija] za tamburaski orkestar - BACCHANALE No. II. [Etude] fór tamburica orchestra). Opatija. (JMT), 1969. Internacionalna tribina kompozitora, Paris V., 1974, Osijek (XII.) Festival tamburaske glazbe Jugoslavije, 1985. (8')

CANTUS No. I-XI. énekhangra és hangszerekre, saját szöveg (CANTUS No. I-XI. za glas i razne instrumente - CANTUS No. I-XI. fór voice and various instruments on the composer's own text). No. VI-XI., Subotica, 1969, Növi Sad, 1985

VOCALIZZAZIONI per coro. Opatija (JMT), 1970, Graz „Protocolmusic '71" (5')

1970:

KŐMÍVES KELEMEN magyar népballada tambura- és vonószenekarra (ZIDAR KELEMEN madarska narodna balada za hor, tamburaski i gudacki orkestar - HUN¬GÁRIÁN FOLK-BALAD fór chorus, tamburica, and string orchestra). Növi Sad, Ruma, 1971. (12')

1971:

REFLEXIÓ No. 6. énekhangra vagy harsonára és vonószenekarra (REFLEKSIJA No. 6. za glas ili trombon i gudacki orkestar - REFLECTIONS No. 6. fór voice or trombone, and string-orchestra). Növi Sad, Opatija (JMT), 1971, Zagreb, Beograd, 1972, Növi Sad, 1985. (12')

ABSZURD MESE énekbeszédre, szavalókórusra és ütőkre, Ladik Katalin verse. (AB- SURDNA PRICA za govorni pev, naratore i udaraljke. Tekst Katalin Ladik - AB- SURD STORY fór voice, narrators and percussion. Text by Katalin Ladik). Zagreb (MBZ), Dubrovnik, München, 1972. (3')

1972:

LAMENTO énekbeszédre és kamaraegyüttesre. Ladik Katalin verse. (LAMENTO za go¬vorni pev i kamerni ansambl. Tekst Katalin Ladik. - LAMENTO fór voice and chamber orchestra. Text by Katalin Ladik). Zagreb (MBZ), Dubrovnik, München, 1972. (7')

PONTOK ÉS VONALAK énekhangokra, hangszerekre és magnetofonra (TACKE I LINIJE za glasove, instrumente i magnetofon - DOTS AND LINES fór voices, instru- ments and tape-recorder). Győr (Hungary), 1979. (10-15')

FLORES, magyar népi virágénekek két énekhangra és népi hangszerekre (FLORES, ma- darske narodne ljubavne pesme za dva glasa i narodne instrumente - FLORES, Hungárián folk songs fór two voices, and folk istruments). Radio Növi Sad, Bratislava, 1972. (6')

TOCCATA PENTATONICA zongorára (TOCCATA PENTATONICA za klavir - TOCCATA PENTATONICA fór piano). Opatija (JMT), 1972, Budapest, 1978, SSSR, 1984, Radenci, 1985. (6')

1973:

INDIKÁCIÓK (INDIKACIJE - INDICATIONS), voice, fi., cl., pf., magnetofon. Subotica, Ohrid, 1973. (25')

A LÉGGÖMBÖN FELIRAT. Szombathy Bálint verse (NATPIS NA BALONU. Tekst Balint Sombati - INSCRIPTION ON A BALLON. Text by Bálint Szombathy). Voice fi., archi. Növi Sad, Opatija (JMT), 1973. (12')

1974:

CSÁTI BÍRÓ LÁNYA magyar népballada énekhangra, tambura- és vonószenekarra (KCI SUDIJE CATIJA, madarska narodna balada za glas, tamburaski i gudacki or- kestar - HUNGÁRIÁN FOLK BALLAD fór voice, tamburica, and string orchestra). Radio Növi Sad, Bratislava, 1974. (5')

DIPTYCHON No. 2. citrafonra és magnetofonra (DIPTYCHON No. 2. za citrafon i magnetofon - DIPTYCHON No. 2. fór zitherphone, and tape recorder). Radio Növi Sad, 1975. (6')

REFLEXIÓ 7-T énekbeszédre, citrafonra és magnetofonra E. O. I. F. Zagoricnik vizuális verseire (REFLEKSLTA 7-T za glas, citrafon i magnetofon na vizuelne pesme E. O. I. F. Zagoricnika - REFLECTION 7-T fór zitherphone, and tape recorder. Visual text by E. O. I. F. Zagoricnik). Opatija (JMT), 1974. (13')

1975:

SONATA per due recitatori e citrafono. Ohrid (Nedelja Radija), 1975. (10')

PONTOK ÉS VONALAK (TACKE I LINIJE - DOTS, AND LINES), vl., vlc., pf. Opatija (JMT), Roma, Beograd, Növi Sad (MUS), 1977, Bmo, 1978. (10')

VARLAZIONI SÜL DO per citrafono. Opatija (JMT), 1975, Zagreb, 1976. (6')

COLLAGE PER CITRAFONO. Bratislava, 1975, Zagreb, 1976. (14')

PONTOK ÉS VONALAK KÉT RÉTEGBEN CITRAFONRA (TACKE I LINIJE ZA CITRAFON U DVA SLOJA - DOTS, AND LINES FÓR ZITHERPHONE IN TWO LAYERS). Zagreb, 1976. (12')

DIMINUZIONI szcenikus kompozíció pantomimre és hangszeregyüttestre (DIMI- NUZIONI scenicna kompozicija za pantomimu i instrumentalni ansambl - DIMINU- ZIONI scenic composition fór pantomimé, and instrumental ensemble). Opatija (JMT), Sorento, 1975. (7'-10')

1976:

PHONOSTRIP vegyes karra (PHONOSTRIP za mesoviti hor - PHONOSTRIP fór mixed chorus). Növi Sad, Opatija (TMSJ), 1982. (11')

SPIRÁL énekbeszédre, két hangszeregyüttesre, magnetofonra és színes fényjátékra (SPIRALA za govorni pev, za dva instrumentalna ansambla, magnetofon i svetlosnu igru u bojama - SPIRÁL fór voice, two isntrumental bands, tape recorder, and light- show). cl., sax., batt., org., pf., archi. Opatija (JMT), 1976. (10')

DUETTINO per violino e violoncello. Radio Növi Sad, 1976, Debrecen, 1989. (5')

CANZONA PENTATONICA per flauto, violoncello e pianoforte. Növi Sad, Opatija, (TMSJ), 1987, Debrecen, 1989. (11') 2+3 rézfúvó szextett (za limeni sekstet - fór 6 brass instruments). 3 tr., 2 trb., tuba. (8')

1977:

SITUAZIONI per recitatore e citrafono. (15')

KŐTÁBLA - kantáta vegyes karra és hangszeregyüttesre (KAMENA PLOCA - kan¬tata za mesoviti hor i instrumentalni ansambl - STONE PLATE - cantata fór mixed chorus, and instrumental bánd). 3 batt., 2 fisarmonica, archi. (15')

SONATA GEOMETRICA zongorára vagy más hangszerre (SONATA GEOMETRICA

- za klavir ili druge instrumente - SONATA GEOMETRICA - fór piano or different instruments). (Pt.) Opatija, (JMT), 1977. Stockholm, 1982. (6-8')

ACTIONES No. I—III. zenei grafika Radák Xénia rajzai nyomán tetszés szerinti együttesre (ACTIONES No. I—III. muzicka grafika prema crtezima Ksenije Radak, za mesovite instrumentalne i vokalne ansamble - ACTIONES No. I—III. graphic music based on Xénia Radak's drawings fór instrumental, and vocal ensemble). No. I., Növi Sad, Opatija (JMT), 1979. (No. I. 12', No. II., III. cca 20')

1978:

HANGKEPEK No. I-X. magyar népdalok felhasználásával, énekhangokra, vegyes kar¬ra és kamarazenekarra (ZVUCNE SLIKE No. I-X. na madarske narodne teme za solo, mesoviti hor i kamerni orkestar- SOUND PICTURES No. I-X. based on Hun¬gárián folk themes fór voices, mixed chorus, and chamber orchestra). 1 fi., 2 cl. citra, cimbalo, archi. Radio Növi Sad, 1974-80

FLÓRA No. I-IV. zenei grafika, növényekről készült fényképek felhasználával, külön¬féle hangszerekre, együttesekre (FLÓRA No. I-IV. muzicka grafika prema fotografija- ma biljaka, za razne sastave - FLÓRA No. I-IV. musical graphic drawings based on plant'sphotos fór different ensembles). No. I—II. Valencia, 1979, Növi Sad, Opatija (TMSJ), 1980

ACEZANTEZ zenei grafika zenekarra, Radák Xénia rajza (ACEZANTEZ muzicka grafika za orkestar, crtez Ksenija Radak - ACEZANTEZ fór orchestra, graphic music, line Xé¬nia Radák). Opatija (TMSJ), 1978, Növi Sad, 1979. (23')

1979:

FOLKLÓR ZSONGÁSOK, aleatorikus kompozíció citrafonra (FOLKLORNI ZVU- CI, aleatoricna kompozicija za citrafon - FOLK RUSTLE aleatoric composition fór zitherphone). Radio Növi Sad, Zagreb (MBZ), 1979, Budapest (TV), 1980

1980:

AMULETT zenei grafika (AMULET muzicka grafika - AMIJLETTE graphic music). Győr, 1979, Radio Növi Sad, 1980. (11')

IKEBANA (Flóra No. V.) aleatorikus balettzene citrafonra vagy vegyes összeállítású hangszeregyüttesre, Ivaky Tosiko virágkompozíciói nyomán (IKEBANA [Flóra No. V.] aleatoricna muzika za istoimeni balét za citrafon ili instrumentalni ansambl ad libi- tum, prema cvetnim kompozicijama Ivaky Tosikoa. - IKEBANA, [Flóra No. V.] aleatoric music fór zitherphone or instrumental ensemble ad libitum based on flower-compositions of Ivaky Tosiko). Növi Sad, 1985. (cca 35')

1981:

DIPTYCHON No. 3. vegyes karra (DIPTYCHON No. 3. za mesoviti hor - DIPTY- CHON No. 3. fór mixed chorus). Növi Sad, 1985. (7')

MAGYAR PÁSZTORDALOK fuvolára és cimbalomra (MADARSKE PASTIRSKE PESME za flautu i cimbalo - HUNGÁRIÁN SHEPHERD SONGS fór flute, and dulcimer). Radio Növi Sad, 1981, Budapest, 1983. (5')

1982:

GYERMEKDALOK egy és két szólamra, zongorakísérettel (DECJE PESME jedno- i dvoglasne, uz pratnju klavira - CHILDREN SONGS fór one, and two voices, and piano).

FLORA No. VI. - Tragopogon - harsonára és zongorára (FLÓRA No. VI. za trom- bon i klavir - FLÓRA No. VI. fór trombone, and piano). Skopje, Opatija (TMSJ), 1982. (8')

FLORA No. VII. fi., ob., cl., fg., pf. Skopje, Opatija (TMSJ), 1983, Beograd, 1984. (8')

NARCISSUS per quartetto d'archi. Radio Növi Sad, 1982, Beograd, 1982. (9')

1983–84:

CITRAFONMESÉK No. I-XVII. énekhangra, beszédre és citrafonra (PRICE CIT- RAFONA No. I-XVII. za glas, recitatora i citrafon ZITRHERPHONE-STORIES No. I-XVII. fór voice, narrator, and zitherphone). Növi Sad TV. 1984-85. (cca 90')

1985:

IN LA per flauto, pianoforte e orchestra d'archi, Növi Sad, Opatija (TMSJ), 1985. (10')

REFLEXIÓ No. 8. zenekarra (REFLEKSIJA No. 8. za orkestar - REFLECTIONS No. 8. fór orchestra). 3 fi. (pice), 2 ob., 2 cl., 2 fg., 4 cor., 3 tr., 3 trb., tuba, 3 batt., arp., archi. Növi Sad, 1986. (12')

BURLESCA, fúvósötös (BURLESCA, za duvacki kvintet - BURLESCA, fór brass quintet). Debrecen, 1989. (6')

1986:

FLORA No. 8. három fuvolára és kis ütőkre (FLÓRA No. 8. za tri flaute i male udaraljke - FLÓRA No. 8. fór three flutes, and little percussions). Növi Sad, 1987, Torino, 1988. (6')

FEKETE-FEHÉR, szcenikus kompozíció énekhangra, kamarazenekarra és magneto¬fonra. (CRNO-BELO, scenicna kompozicija za glas, kamerni orkestar i magnetofon

- BACK-WHITE scenic composition fór voice, chamber orchestra, and tape-re- corder). fi., cl., trb., pf., vl., vlc., metronom. Subotica, Növi Sad, Opatija (TMSJ), 1986, Beograd, 1987, Szeged, 1988. (13')

1973–87:

KÓRUSOK - öt egynemű kar, három és négy szólamra (HOROVI, pet istorodni tro- i cetvoroglasni hor - CHOIRS, five homogenous chorus three- and fourtong ensemb- les). No. 3., Opatija (JMT), 1974

1988:

CANTUS No. XIV. énekhangra vagy fuvolára és vonószenekarra (CANTUS No. XIV. za glas ili flautu i gudaéki orkestar - CANTUS No. XIV. fór voice or flute, and string orchestra). (8')

AZ ÉNEKLŐ SÁSKA MESÉI, vegyes karra és zenekarra. Ladik Katalin verse. (PRICE SKAKAVCA PEVACA za mesoviti hor i orkestar. Tekst Katalin Ladik. - THE STORIES OF THE GRASSHOPPER SINGER fór mixed chorus, and orchest- ra. Text by Katalin Ladik). 3 batt., pf., archi. Opatija (TMSJ), 1988. (6' 3")

VAJDASÁGI NÉPDALOK zongorára vagy csembalóra (VOJVODANSKE PESME za klavir ili klavicembalo - FOLK SONGS FROM VOJVODINA fór piano or harpsichord). Növi Sad, London, 1988. (13')

FLORA No. 8/a, fuvolaegyüttesre, (FLORA No. 8/a, za hor flauta - FLORA No. 8/a, fór flute ansamble).

1989:

PONTOK ÉS VONALAK, tablofonra, (TACKE I LINIJE, za tablofon - DOTS AND LINES, fór tablophone). Radio Növi Sad. (5' 15")

PHOENIX, cimbalomra, (PHOENIX, za cimbalo - PHOENIX, fór cymbal). Radio Növi Sad, LP 1991. (6' 25")

POLYNOM A+B, fa- és rézfúvósokra, (POLYNOM A+B, za drvene i limene duvace - POLYNOM A+B, fór reeds and brass). fi., cl., tp., tb., tuba, Növi Sad, Opatija 1990, Radio Növi Sad, LP 1991. (13' 25")

1992

FLORA No. 10., kardvirág citrafonra, (FLÓRA No. 10., gladiola za citrafon - FLORA No. 10., Gladiolus fór zitherphone). Növi Sad, 1992, Beograd, 1994. (10')

1993:

ZINGARELLA zenekarra, (ZINGARELLA za orkestar - ZINGARELLA fór or- chestar). 3 fi. (picc.), 2 ob., cor. omg., 2 cl., 2 bassoon, 1 c. bassoon, 4 cor., 3 tb., tuba, 3 batt., arp., zimb., ungherese, archi. Budapest, 1994. (18')

ZINGARELLA vonósötösre, (ZINGARELLA za gudacki kvintet - ZINGARELLA fór string-quintet). (16')

1994:

NAGYVÁROSI SZENDERGÉS zongorára és gordonkára, (DREMANJE U VELEGRADU za klavir i violoncelo - DOZING IN THE CITY fór piano and violon- cello). Szeged 1995. (6')

1995:

HAJNALI KÖLTEMÉNY citrafonra és magnetofonszalagra, (PESMA O ZORI za citrafon i magnetofon - SONG ABOUT THE DAWN fór zitherphone and tape). Növi Sad, 1995. (12')

CITRAFÓNIA citrafonra (CITRAFONIA za citrafon - ZITHERPHONIA fór zi-therphone). Budapest, 1995, Beograd, 1996. (18')

1997:

VARIÁCIÓK B BETŰRE tablofonra Alfabetum ciklus, (VARIJACIJE NA SLOVO „B" za tablofon „Alfabetum" ciklus - VARIATIONS OF LETTER B fór tablophone, Alphabetum cycle). Növi Sad, 1997, Beograd, 1997. (12')

Színpadi zene

Balázs Pál: A TELHETETLEN GÖMBÖC, gyermekopera (PROZDRUIVKO, decja opera - THE LITTLE GLUTTON, children opera), RTV Növi Sad, 1963, SNP Növi Sad, 1985

Zilahy Lajos: AZ IMBROSZI BOSZORKÁNY (VESTICA IZ IMBROSA – THE WITCH FROM IMBROSZ), Subotica, 1970

Deák Ferenc: LÉGSZOMJ (ZEB ZA VAZDUHOM - THIRST FÓR AIR), Növi Sad, 1971

Tóth Ferenc: JÓB (JOV - JÓB), az eredeti zenéért Sterija-díjjal tüntették ki (Sterijina nagrada za originalnu muziku - Sterija price fór original music), Növi Sad, 1972

1991:

SZENDVICS, zenés színpadi mű kamarazenekarra, magnetofonszalagra, dia¬

képekre és táncosokra, (SENDVIC, muzicko-scenski komád za kamerni ansambl, magnetofon, projektovane slike i plesace - SANDWICH music-theatar fór chamber orch., tape, diapositives and dancer.) Növi Sad, 1991. (57')

LAMENTO citrafonra, magnetofonszalagra és táncosokra, (LAMENTO za citrafon, magnetofon i plesace - LAMENTO fór zitherphone, tape and dan¬cer.) Növi Sad, 1996. (12')

Filmzene

Deák Ferenc: PARLAG (PARLOG - NEGLECTED LAND), Neoplanta film, 1974, Növi Sad

Szilágyi László: CSÉPE IMRE VILÁGA (SVET IMRE CEPEA - IMRE CSÉPE'S WORLD), RTV Növi Sad, 1976

Mirko Komosar: RÉGI HÚROK, ÚJ HANGOK - szerzői portré (STARE ZICE, NÖVI ZVU- CI - autorski portrét, OLD STRINGS, NEW SOUNDS - author's portrait), RTV Növi Sad, 1976

Gobby Fehér Gyula: FEKETE GLÓBUSZ (CRNI GLÓBUS - THE BLACK GLOBE), RTV Növi Sad, 1977

Király Ernő: SPIRÁL - balett (SPIRALA - balét, SPIRÁL - balett), 1978

Zelimir Zilnik: HÉT MAGYAR NÉPBALLADA (SEDAM MADARSKIH BALADA – SEVEN HUNGÁRIÁN BALLADS), RTV Növi Sad, 1979

Rádiófonikus zene

Ladik Katalin: FURCSA, AKI DARAZSAKRÓL ÁLMODIK (CUDAK JE KO O ZOLJAMA SANJA - ODD IS HE, WHO DREAMS OF BUMBLE-BEES), RTV Növi Sad, 1986

A címszavak végén feltüntettem a fontosabb bemutatók helyét és évét.

Na kraju naslova oznaőio sam mesta i godine vaznijih izvodenja.

At the end of titles I have marked the places, and dates of important performances.

Népzenekutatói munkák

VAJDASÁGI MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI DALOK NYOMÁBAN (TRA- GOM REVOLUCIONARNIH PESAMA MADARA U VOJVODINI - REVOLUTIO- NARY SONGS OF HUNGARIANS IN VOJVODINA), Zboraik radova SAN, LXVIII, Beograd, 1960, A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei I., Növi Sad, 1969

MAGYAR NÉPDALOK (MADARSKE NARODNE PESME - HUNGÁRIÁN FOLK SONGS), Vojvodanski muzej, Növi Sad, 1962

FARSANGI MULATSÁGOK A MAGYAROKNÁL A VAJDASÁGBAN (POK- LADNO VESELJE KOD MADARA U VOJVODINI - CARNIVAL FESTIVITIES BY THE HUNGARIANS IN VOJVODINA), Rád IX kongresa folklorista Jugosla- vije, Sarajevo, 1963

CITERA - A JUGOSZLÁVIAI MAGYAROK NÉPI HANGSZERE (CITRA - NA- RODNI MUZICKI INSTRUMENT KOD MADARA U JUGOSLAVLJI - THE ZI- THER AS A FOLK INSTRUMENT USED BY HUNGARIANS IN YUGOSLAVIA), Rád vojvodanskih muzeja, 12-13. Növi Sad, 1964

KÖZÖS VONÁSOK A VAJDASÁGBAN ÉLŐ NÉPEK ZENÉJÉBEN (ZAJED- NICKE CRTE U NARODNOM MELOSU VOJVODINE - COMMOM TRAITS IN THE FOLK-MUSIC OF VOJVODINA), Rád XX Kongresa Saveza udruáenja folklorista Jugoslavije, Beograd, 1978

336 MAGYAR NÉPDAL 10 FÜZETBEN (336 MADARSKIH NARODNIH PESA¬MA U DESET SVEZAKA - 336 HUNGÁRIÁN FOLK SONGS IN TEN VOLU- MES), Növi Sad, 1962-1973

Kb. 3000 népdal magnetofonszalagra gyűjtve (oko 3000 magnetofonskih zapisa narod- nih melodija - Approximately 3000 tape registrations of folk melodies), 1953-1983 Magyar népzene 26 hanglemezen (26 gramofonskih ploca madarske narodne muzike - 26 records with Hungárián folk music), 1959-1988

1991

A DUNA MENTI MAGYAROK CITERÁJA, Szerb Matica, Zene- és színházművészeti gyűjtemény 8-9. (CITRA PODUNAVSKIH MADARA, Matica srpska, Zbornik za scensku umetnost i muziku 8-9. - THE PEASANT ZITHER OF THE HUNGA¬RIANS IN THE DANUBE REGION, Matica srpska - Selection of musical, theatar and dance study. No. 8-9.) 1991

1992

VAJDASÁGI CIGÁNY NÉPZENEGYŰJTEMÉNY, MTA, Zenetudományi Intézet, Budapest, 1992 (ZBIRKA ROMSKIH [CIGANSKIH] NARODNIH PESAMA IZ VOJVODINE, Madarska akademija znanosti, Muzikoloski institut, Budimpesta) 1992

OSTALO – OTHERS

A Vajdasági Múzeum külső munkatársa 1954-től (Spoljni saradnik Vojvodanskog mu¬zeja od 1954. godine - External collaborator of the Vojvodina Museum from 1954.)

Népdalfeldolgozások különféle együttesekre (Obrade narodnih pesama za razne sas- tave - Transcriptions of folk songs fór various ensembles)

Újságcikkek, rádiókommentárok (Clanci, kritike u dnevnim listovima i radio komentari - Articles, criticisms in the daily papers, radio comments about music)

Citeraiskola (skola za citru - School fór zither), 1977

Új hangszerek konstruálása: citrafon 1974, tablofon 1976 (Konstruisanje novih instru- menata: citrafon 1974, tablofon 1976 - Constructions of new istruments: zitherphone 1974, tablophone 1976.)