keramikus, a Népművészet Mestere
Curriculum Vitae
Kecskeméten születtem 1947 február 13-án keresztény polgári családban. Édesapám ügyvéd, édesanyám textiltervező iparművész volt. Hárman voltunk testvérek. Családi indíttatással és a híres kecskeméti Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium diákjaként korán kapcsolatba kerültem a művészetekkel. Erről az útról soha többet nem tértem el: a magyar nép művészete irányította életemet. Az iskola befejezése után 1966 tavaszán kerültem Mezőtúrra, ahol akkor az ország legjobban szervezett fazekasháza működött. Három hónap alatt értem el, hogy a híres fazekas szövetkezetben tervezői munkával bíztak meg. Terveimből tárgyaimból azonnal és folyamatosan hazai és külföldi sikerek születtek. A tervező-alkotó munka mellett megyei és országos pályázatokat nyertem, sokszor megelőzve nagyhírű mestereket is. Mint tervezőnek évi hatvan alkotást kellett zsűriztetni, volt olyan év, hogy több, mint 300 darabot fogadott el a zsűri, egyetlen elutasítás nélkül. Ehhez a sikerhez hozzájárult a fazekasház alkotóműhelyében együtt dolgozó remek csapat, melyet hosszú ideig vezettem. A folyamatos tanulás, képzés mindig nagyon fontos volt számomra. Nemcsak a Néprajzi Akadémia előadásait hallgattam, de tanulmányoztam a Néprajzi Múzeum és az ország különböző jeles gyűjteményeinek anyagát, doktor Kresz Mária etnográfus irányításával. Jártam gyűjtőutakon Erdélyben, Partiumban, Felvidéken, és Krakkóban is. Feldolgozva a gyűjtött anyagot sikerült magas színvonalon újraéleszteni a magyar fazekasságot és megszerettetni Mezőtúr, Sárospatak, Hódmezővásárhely, Vámfalu, Torda, Bereck, Zilah, Mohács, Tüskevár, Máramarossziget, és a Huculok népi kultúráját. Folyamatosan számos csoportos és egyéni kiállításokon vettem részt itthon és külföldön is. Egészen korán népi iparművész lettem. 1989-ben a Népművészet Mestere kitüntető címet kaptam. A Pro Renovanda Cultura Hungariae nagydíját keresztény jelképekkel teli kerámiaképeimért kaptam. Mint a Mezőtúri Fazekasház művészeti vezetője nagyon szigorúan tartottam szem előtt, hogy csak igényes, kitűnő alkotások készüljenek a jó hírű műhelyben. Ezt a munkát a zsűri azaz a Bíráló Bizottság ötven éven keresztül kiemelt dicsérettel honorálta. Férjem Budai János újságíró, tanár, filozófus. Egy fiam van: János Kristóf. Évekig éltem férjemmel és fiammal Lengyelországban. Ott a mazowszei Pultusk Szövetkezetben segítettem a lengyel fazekasságot és a népi textíliát megkedveltetnem nagy sikerrel. Varsóból jártam a pultuski fazekasházba tervezni, alkotni. Az alkotómunka mellett számtalan előadást tartottam, és tartok itthon és külföldön is: a magyar fazekasságról, a népi társművészetekről, erdélyi hozományról, bútorokról, textilekről és nem utolsó sorban a magyar nép művészetének szimbólumairól, jelképeiről. Minden nagy fazekas-fesztiválon részt vettem és részt veszek ma is, alkotásaimmal díjakat nyertem és előadásokat tartottam a kollégáimnak is. Alapító elnökségi tagja vagyok a Magyar Női Uniónak, és a Franciaországból indított Alkotóházi programnak. Családommal Tahitótfaluban lakom, a műhelyem Szentendrén van, ahol unokahúgommal Kósa Judittal alkotunk együtt. Tárgyaim felismerhetők, Magyarország legfőbb méltóságai is szívesen adják itthon és külföldön is. Tahitótfalu és Mezőtúr díszpolgára vagyok, Szentendrén Pro Urbe díjat kaptam.
Adatkezelési tájékoztatóSütitájékoztató