Kótai József

Életrajz

Kótai József számára tudatosan is vállalt szellemi meghatározottságot jelent kötődése szülővárosához, Sopronhoz.

Gyermek- és ifjúkora a második világháborúnak – az emberi életet, a természeti és kulturális értékeket egyaránt pusztító – utolsó szakaszára, majd a pusztulás nyomaival még erősen terhelt, első békés évekre esett. Mégis döntőbben hatott rá a város légkörének, a történelmi nehézségek között is érvényesülő fennköltsége, amely éppen úgy táplálkozott a személyes és közösségi emberi viszonyokból, szokásokból, mint a művészeti emlékek erőteréből. Ebben a miliőben alakult ki az a gyermeki életvitel, amely a – szinte reggeltől estig tartó – rajzolás önkifejezésében találta meg azonosságtudatát, élte meg személyisége és környezete valóságának egységét. Ezért törekedett arra, hogy középiskolai tanulmányai során minél sértetlenebbül folytathassa ezt a tevékenységet. Erre látott reményt a budapesti (Török Pál utcai) Képző- és Iparművészeti Gimnázium növendékeként, ahová 1954-ben nyert felvételt az iparművész osztályba, az ötvösök csoportjába. Az itteni, jól felszerelt, régimódi ötvösműhelyben Szőnyi József tanszékvezető irányításával ismerte meg a mesterség fogásait. Személyisége fejlődésére nagy hatással volt még fiatal tanára, Preininger Adolf.

1958-ban, az érettségi után azonnal felvették az Iparművészeti Főiskolára, ahol 1963-ban szerzett diplomát. Itteni képzését Illés Gyula, Kopcsányi Ottó és Litkei József kísérték végig. Noha főiskolás időszakában csak másodéves koráig volt jelen Borsos Miklós, annál lényegesebb, hosszútávon ható impulzusokat adott számára a Mester személye, korrektúrázási gyakorlata és iskolateremtő példája az éremművészetben. Tanulmányainak befejezése után, azonnal csatlakozott ahhoz, az 1958-ban megalakult Ötvös Stúdióhoz, amelynek tagjai – Borsos Miklós szellemiségén feleszmélve – a saját alkotói útjukat keresték.

Mivel önálló életvitelének a fővárosban nem volt semmilyen egzisztenciális háttere, olyan elfoglaltságot kellett találnia, amellyel biztosítani tudta megélhetését is. Ezért bő egy évtizeden át készített olyan használati és dísztárgyakat (gyertyatartókat, fali díszeket, dobozokat), amelyeket az Iparművészeti Vállalat a Képcsarnok boltjain keresztül forgalmazott.

1966-ban kapott egy beruházási megbízást: az Orvos Továbbképző Intézetbe készített egy másfél m2-es absztrakt kompozíciót vörös- és sárgaréz lemezek domborításával. Ezt követően, az 1980-as évek második felétől vállalt újabb beruházási feladatokat.

A saját alkotói út keresésében azonban restaurálási munkák jelentették az újabb állomást, az 1970-es évek elején: Vastagh György Csikós című szobra, majd az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található Esterházy-székek. Ennek a szakmai tevékenységnek a gyakorlását is csak jó két évtizeddel később folytatta.

Az 1970-es évek közepére már megértek Kótai József alkotói pályájának azok a darabjai, amelyek – funkciójukat tekintve – még betöltötték a dísz vagy használati tárgy szerepét, de már önálló plasztikai értékű figurális elemeket is tartalmaztak. Vagyis: a kompozíció keretét, szerkezetét még egy adott tárgy valósága jelentette, de ebben – valóságértelmező igénnyel – jelent meg egy plasztikai természetű motívum. Ezt követően a miniatűr figurák – a használati tárgyak kötöttségétől elszakadva – képessé váltak önmaguk kompozíciós erőterének meghatározására is.

1977-ben, az első soproni Éremművészeti Biennálén Kótai József alkotásai is szerepeltek: az érem síkjából, azaz a művészi elvonatkoztatás dimenziójából induló, de abból határozottan kiemelkedő, más dimenzió felé tartó figurális valóságelemekkel. A 2011-ig megrendezett tizenhárom Biennále mindegyikének résztvevője volt a Mester, bemutatott munkáit öt alaklommal ismerték el valamilyen szakmai díjjal.

A gyermekkorban megtapasztalt soproni fennköltség élménye, az érett alkotó kompozícióinak sajátos jellegzetességeként mutatkozik meg az 1970-es évek közepe után készült valamennyi művében: egyénien épített és értelmezett, a geometrikus szabályosságoktól eltérő térszerkezeteiben, a különböző valóságdimenziókban egyidejűleg természetesen mozgó, azonos dimenzióban különböző léptékrendben megjelenő, középkorias figuráiban, és a – pusztuláson győzedelmeskedő – barokkos lendületű formakezelésben.

Ötvösművészi pályának érésével, kiteljesedésével párhuzamosan, többféle szakmai közéleti kezdeményezéssel, illetve tevékenységgel is gazdagította Kótai József a 20–21. század fordulójának évtizedeiben, a magyar kultúra értékeit.

Kiemelkedően jelentős publicisztikai munkássága, amelynek sajátos jellemzője polihisztor műveltségnek és – az alkotótársakra, valamint a befogadó közönségre egyaránt – rendkívüli érzékenységgel figyelni tudó tapintatos tiszteletének egysége.

Tudományos igényességgel készített, filozofikus természetű írásokat (pl. Az ötvösség fényes múltjáról és homályos jövőjéről, Magyar Iparművészet 1994/1.) éppen úgy, mint azt a 400 ismeretterjesztő cikket, amelyeket 8 éven át közölt a Magyar Nemzet című napilap.

Az ő kitartó küzdelmeinek is köszönhetően indult el 1989-ben a Magyar Ötvös című szakmai folyóirat, szerkesztőbizottsági munkájával közreműködött abban is, hogy 21 éven keresztül évi 2-3 alkalommal megjelent. Egyedülálló küldetést töltött be ez a publicisztikai fórum: a nemesfémes szakma páratlanul értékes tudástárává vált az által, hogy minőségi tájékoztatással, ismeretátadással fejlesztéseket is képes volt segíteni.

Művészetpedagógiai és szakmai szervező munkájával tudatosan járult hozzá az ötvösművészet jelenkori közösségi létezéséhez szükséges feltételek megteremtéséhez, korszerű társadalmi integrációjának megvalósulásához. Ezeknek a céloknak az eléréshez tanított szaktörténetet az Iparművészeti Főiskola ötvös szakán, illetve vállalta hosszú időn keresztül a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Ötvös Szakosztályának vezetői feladatait.

Az életrajzot írta Bakonyvári M. Ágnes

Oktatói tevékenység

1963–2010 Ötvös Stúdió tagság

1988–1999 Iparművészeti Főiskola Ötvösszaktörténet kurzus

Művek

1966 Nonfiguratív kompozíció (rézdomborítás, 1,5 m2) – Orvos Továbbképző Intézet, Budapest / megsemmisült

1970 Vastagh György: Csikós című szobrának restaurálása – Budapest / Munkatársak: Búza Barna, Pölöskei József, Tóthfalusi László

1972 Esterházy-székek restaurálása – Iparművészeti Múzeum, Budapest

1981 Vízköpők (bronz, 25x25cm) – Budapest V. Veres Pálné u. 13.-15.

1986 Maszkok (sárgaréz, bronz, 1200x70cm) – Nemzeti Színház, Szeged

1987 örökmécses (vörösréz) – Nádor Kripta, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1988 Úrasztali felszerelés (ónozott vörösréz) - Ramocsaháza

1989 Cipész-cégér (ónozott vörösréz, 120x80cm) – Eger, Kossuth u.

1989 Vízköpő (bronz, 30x30cm) – Budapest V. Bank u. 3.

1990 Keresztelőkút, örökmécses (vörösréz, sárgaréz, bronz) – Szent József templom, Kaposvár

1991 Emlékkereszt (aranyozott vörösréz, 300x120cm) – Márianosztra

1992 I. Ferenc József és Erzsébet királyné büsztjeinek restaurálása – Városi Múzeum, Gödöllő

1999 Szent Jobb – ereklyetartó szekrény restaurálása – Szent István Bazilika, Budapest

2001 Grábóczi Szentségház restaurálása – Ortodox Gyűjtemény, Szentendre

2002-től 20 ezüst tárgy restaurálása – Ortodox Gyűjtemény Szentendre

Művek közgyűjteményben

Iparművészeti Múzeum, Budapest

Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Katona József Múzeum, Kecskemét

Liszt Ferenc Múzeum, Sopron

Városi Képtár, Nyíregyháza

Kiállítások

Egyéni kiállítások

1980 Csók Galéria (Budapest)

1981 Galerie Casper, Morges (Svájc)

1985 Várszínház (Budapest)

Dürer Terem [Rékassy Csabával] (Budapest)

1986 Altes Schloss, Giessen (Német Szövetségi Köztársaság)

1997 Fördős Műhely Galéria (Budapest)

2002 Galamb Galéria (Budapest)

Passage Galéria (Budapest)

2003 Keve Galéria (Ráckeve)

Csoportos kiállítások (válogatás)

1967 Ernst Múzeum, Budapest - Fémplasztika

1977, 1979, 1983–2012 Lábasház, Sopron – Országos Éremművészeti Biennále

1981, 1983 Pécs – Országos Kisplasztikai Biennále

1984 Berlin, Drezda – Kortárs Magyar Éremművészet

1987 Colorado Springs – FIDEM Nemzetközi Éremművészeti Kiállítás

1994 Vigadó Galéria, Budapest – Kisszobor '94

1995 Városi Galéria, Nyíregyháza – Bronz háromszög

1996–2021 Savoyai Kastély, Ráckeve / Klebersberg Kultúrkúria, Budapest, I-XII. Ötvösművészeti Biennále

1997 Budapest Galéria, Budapest – Határesetek. Az érem harmadik oldala

2000 Weimar – FIDEM Nemzetközi Éremművészeti Kiállítás

Vigadó Galéria, Budapest – Millenniumi Kortárs Ötvösművészeti Kiállítás

2001 Műcsarnok, Budapest – Magyar Millenniumi Iparművészeti Kiállítás

Erdős Renée Ház, Budapest – Az angyal üdvözlete a harmadik évezred kezdetén / a Vox Artis Alapítvány kiállítása

2002 Kecskeméti Képtár, Kecskemét – Kortárs magyar ötvösművészet

Erdős Renée Ház – Az ötvösművészet pompája az építészetben

Magyar Akadémia, Palazzo Falconieri, Róma – Válogatás a kortárs magyar ötvösművészet alkotásaiból

Árkád Galéria, Budapest – 25 éves a Nyíregyháza - Sóstó Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelep

2003 Iparművészeti Múzeum, Budapest – Ékszertől a plasztikáig

MKISZ Székháza, Budapest – Ezüst, bronz, vas

Moldvai Győző Galéria, Hatvan – Kortárs Egyházművészeti Kiállítás

PIM, Budapest – Érem és irodalom

Az MKISZ Érem Szakosztály kiállítása

2003–2004 Párizs, Budapest, Körmöncbánya, Szófia, Rusze, Plevna – „Esetek és határesetek – Határok és átjárások az éremművészetben"

2006–2007 Árkád Galéria, Budapest – Ferenczy-díjasok 1992–1993

2010 Városi Bíróság Díszterme,Jászberény – A vastól az ezüstig I.

1996–2011 Savoyai Kastély, Ráckeve / Klebelsberg Klultúrkúria, Budapest – I.– VIII. Ötvösművészeti Biennále

2012 Barabás villa, Budapest – A vastól az ezüstig II.

2014 Klebersberg Kultúrkúria, Budapest / Kótai József, Máté János, Muharos Lajos – Kortárs ötvösművészek kiállítása – Szent Eligius szellemi örökösei

2015 Vigadó Galéria, Budapest, „Visszanézve" – Borsos növendékek kiállítás

2016 Római Magyar Akadémia / Magyar Képző- és Iparművészeti kiállítás

2017 Tbiliszi, Magyar napok Grúziában

2018 Vigadó Galéria, Budapest, Kulisszatitkok, SZÍNHÁZ kívül-belül

Művésztelepen szimpozionon, alkotótáborban, workshopon való részvétel

1976–1977 Kecskemét, Zománcművészeti alkotótábor, Kecskemét

1994 Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelep, Nyíregyháza - Sóstó

1994 Nyíregyháza-sóstó, Öntő alkotótelep

2020 Hódmezővásárhely, Kerámia alkotótelep