Marosi Miklós

Marosi Miklós neve a hazai építészeti közéletben a sokoldalúságot és az egyediséget jelenti. Életművében a legváltozatosabb műfajok megtalálhatók, de a KÖZTI-ben töltött immár majdnem fél évszázad jóvoltából túlnyomórészt középületeket tervezett. A kortárs kórházépítészetben és a szállodatervezésben egyedi hangvételű munkái, az adott helyhez és igényekhez példamutató rugalmassággal, ugyanakkor szellemes megoldásokkal viszonyuló tervezői magatartása a hazai építészeti paletta egyik legegyénibb alkotójává emeli. Oktatóként, diplomabizottsági tagként, illetve a szakmai közéletben vállalt számtalan feladatával szerény, de nyilvánvaló hatással van több építészgeneráció értékrendszerére.

A tervezés mellett 1975-től vállal szerepet az építészetoktatásban, később tervtanácsokban, a Magyar Építész Kamara bizottságainak munkájában, a Magyar Építőművészet folyóirat szerkesztőbizottságában, a Magyar Művészeti Akadémia elnöki testületében és különböző szakmai csoportokban. Marosi alkotói attitűdje és emberi karaktere azt az új szellemiségre nyitott polgári műveltséget hordozza, amelynek egyformán alkotórésze a humán műveltség és a vizuális érzékenység, a szociális felelősség és a környezet iránti nyitottság. Sohasem volt forradalmi újító, de az évtizedek során megépült munkáit sorra véve – az adott kor vizuális jegyei mellett – egy állandó, egész munkásságán végigvitt törekvés érzékelhető: annak a hitnek az épületekben való megformálása, amely az ember és a környezet harmonikus kapcsolatát vallja. A kórházak és a szállodák tervezése sok gyakorlati szempontot figyelembe vevő tevékenység, a terek, funkciók, az egyes részlegek vagy kiszolgáló egységek olyan komplex együttesét és belső kapcsolatrendszerét kell létrehozni, ami minden igényt kielégít. A kórházak esetében a nagy volumenű projekt jelentős költsége arra készteti a tervezőt, hogy több évtizedre, akár 50 évre előre gondolkodjon, olyan igényeket is belekalkuláljon a tervébe, amelyek esetleg csak ezután fognak számottevő arányban jelentkezni. Az előrelátás, a részletek precíz összekapcsolása, a használhatóság megtervezése Marosi munkásságában igen fontos tényező. Emellett azonban épületeinek plasztikus megformálásában is elsőrendű példákat mutat.

Mesterei között a legjelentősebbek Hofer Miklós, Jánossy György és Zalaváry Lajos voltak, három igazi építész egyéniség. 1970-ben lett a KÖZTI munkatársa, először mint beosztott tervező, majd műteremvezetőként, építész osztályvezetőként, stúdióvezetőként dolgozott, később a vállalat főépítésze lett. 1996-tól az igazgatótanács elnöke. A KÖZTI inspiratív közegében munka és tanulás sokak számára egyet jelentett. Marosi is közéjük tartozik, máig a közös munka, az együttgondolkodás jellemzi tevékenységét. Nevéhez fűződik számos magyarországi kórházépület – több kórház számára évtizedek óta újabb kiegészítő épületeket is tervez –, városi szállodák, műemléki rekonstrukciók, irodaházak – köztük a Wienerberger téglaipari vállalat budapesti székháza (1998), illetve a KÖZTI 1993-ban elkészült saját irodaépülete, melyen az Artisjus szerzői jogvédő irodával osztozott –, de ő tervezte a Kodály Múzeumot (1988) és az Újbuda Bevásárlóközpontot (1998) is. Sokfelé ágazó, józan és racionális, egyben poétikus vonásokat is felcsillantó életművét néhány kiemelkedő munkájának kronologikus áttekintésével közelíthetjük meg a legjobban.

Megyei Kórház, Kecskemét, 1980–1983

A kecskeméti kórház pályázaton elnyert megbízása Marosi első igazán jelentős munkája volt. Az 1970-es évek elejére az 1926-tól működő, folyamatosan bővített megyei kórház végképp kinőtte meglévő kereteit, és további terjeszkedésre már nem volt lehetőség. Egy új helyszínen, a város nyugati részén lévő, beépítetlen területen komplex, nagy volumenű beruházás indult, amelyre pályázatot írtak ki. Marosi tervével a KÖZTI nyerte a megbízást. Az 1980 végén átadott első ütem átfogó modernizációt eredményezett, új műtőrészleggel, szakosodott osztályokkal. A kétszintes tömbbe diagnosztikai, terápiás egységek és kiszolgáló blokk került, továbbá megyei szakrendelő intézet, regionális onkoradiológiai központ és mentőállomás. A tervezést nehezítette, hogy a megyei tanács kötelezően előírta a kecskeméti házgyári panel-elemekből való építést, de Marosinak – a kórház-funkció méretigényeire alkalmazva – sikerült a helyzetet egyedi homlokzati panel legyártatásával megoldania. A kórház homlokzatán így egy kétféle elemből kombinált ritmust valósított meg. A funkcióhoz kísérő elemként igényesen megtervezett pihenőparkot is terveztek a hosszabb időt itt tölteni kényszerülő betegek és a látogatók számára.

Orvostudományi Kar új klinikai tömbje, Szeged, 1989–1993

A 410 ágyas klinikai tömb a szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Karának korszerűsítési programjában valósult meg. 2007-ben Marosi tervei alapján az épület földszintjén új sürgősségi betegellátó osztály épült, acél-üveg védőtetővel kapcsolódva a klinika főbejáratához. A kórház magja a többszintes aula, ahonnan a hallgatók elérhetik a nagy előadót is. A kecskeméti kórház tervezése során elsajátított speciális ismereteket Marosi Szegeden a helyhez és az egyetemi környezethez illesztve alkalmazta.

Uzsoki utcai kórház új manuális tömbje, Budapest, 2000–2001

A kórházegyüttes magja a 19. század legvégén épült, ma műemléki védelem alatt álló zsidó leányárvaház, ezt alakították át később kórházzá. A Marosi tervezte új tömb összhangban van a régi szecessziós főépülettel. A bővítéssel az új szárnyakban nagy alapterületű, tágas aulák jöttek létre, de megmaradt az eredeti épületegyüttes léptéke. Az átépítés az új betegágyak és vizsgálati részlegek létesítésén túl a kórház teljes egészségügyi, közlekedési, infrastrukturális és információs rendszerét korszerűsítette, ugyanakkor hagyományos – és tartós használatra szánt – anyaghasználatával, átlátható térsoraival és méretével megmaradt a Zugló kertvárosába illeszkedő épületkomplexumnak.

Corinthia Grand Hotel Royal szálló, Budapest, 2002

Az 1896-ban megnyílt Royal szálló Közép-Európa legnagyobb és legkorszerűbb szállodája volt, melyet a milleniumi kiállítás vendégei részére építették bálteremmel, két díszudvarral, impozáns teremsorokkal, világszínvonalú szobákkal, lakosztályokkal és szolgáltatásokkal. A szálloda nagy része 1945-ben elpusztult, 1956-ban pedig kiégett. Marosi rekonstrukciós terve egy kétfordulós nemzetközi pályázatot elnyerve valósult meg, az eredeti tervet visszaidézve, 376 szobával és 39 luxuslakosztállyal, több konferenciateremmel és éttermekkel. A Nagykörútra néző, impozáns homlokzat elpusztult díszeit a helyreállítás eredeti szépségében hozta vissza, az alaprajz is az 1896-os mintát követi. A szélső, kevésbé elegáns vendégszobák minősége emelkedett, a Hársfa utca menti, középfolyosós elrendezésű szállodai szárnyban jelentős mennyiségű új szobát alakítottak ki. A térszervezés visszatért az egykori cour d'honneur-ös beépítés karakteréhez. Az átrium és a tetőszint üvegfedést kapott, így a külső és a belső határai a természetes fény által elmosódnak, a földszint városi tér szerepét ölti fel, a szállóvendégeken kívül az utcáról érkezők számára is átjárható, ide vendéglátó egységek, üzletek kerültek. Ugyanakkor a belső környezet elválik a Körút zajos forgalmától, és az elegáns, finoman komponált terekben az előző századforduló ízlésvilága a maival ötvöződik.

Malomtó szálloda terve, Budapest, 2005

A Frankel Leó utcai egykori Népfürdő helyén megálmodott fürdőszálló épületének tervezését alapos kutatómunka előzte meg. A terület alatt – feltárás alatt álló, közép-európai unikumnak számító – vizes barlang, a Molnár János-barlang húzódik. A hegység felől áramló karsztvíz és a pesti oldalról, a különböző hőfokú forrásokból áramló hévíz keveredésével jött létre, úgynevezett eocén karbonátos kőzetek törésvonalai mentén. A malomtavat a Molnár János-barlangban fakadt Boltív- és Alagút-források táplálják, a víz csővezetéken keresztül jut a Lukács fürdő uszodájába. A 19. század végi népgőzfürdő vasbetonból készített, romantikus, törökfürdő stílusú, kupolás pavilonját Ray Rezső tervezte és 1895-re készült el, de az 1970-es évekre a kupolás rész kivételével elbontották. A Marosi által megbízásra tervezett szállodaépület külső alaprajzi kontúrjában és homlokzati magasságában egyaránt az eredeti épület tömegképzéséhez igazodik. A kupola visszaállítása mellett, a további alapterületeken 13 vendégszobát és 3 apartmant magába foglaló háromcsillagos fürdőszálló épület szerepel a tervekben, új balneológiai funkciókkal és korszerű épületgépészettel kiegészítve. A földszint és három emeletes épület nyugati oldala a szomszédos klasszicista épület tűzfalához simul, észak felől a József-hegyi támfal határolja. A homlokzaton a terv az eredeti, sárga-vörös polikróm téglahomlokzat visszaállítását javasolja a „törökfürdő" tömegén, a többi falfelületeken vörös téglaburkolatot. A terv egyelőre papíron maradt, de remélhetően egy majdani városvezetés méltányolni fogja az értékeit és dönt a régóta pusztuló, építészeti, geológiai és urbanisztikai értelemben egyaránt különleges hely rekonstrukciójától.

Royal Fürdő, Budapest, 2006

A szálloda pinceszintjén 2006-ban készült el a romos állapotban évtizedekkel ezelőtt használaton kívül helyezett, a szálló építését egy évtizeddel megelőző, Zsolnay-csempeburkolattal és Róth Miksa üvegmennyezetével díszített fürdő rekonstrukciója, szintén Marosi terve alapján. A történeti miliő megidézése mellett a tervező egy modern berendezésű és felszerelésű Spa létrehozását célozta meg. A nagy terekben visszahozta a fürdő eredeti oszlopos szerkezetét és anyaghasználatát, a betétes csempeburkolatot, a díszüvegeket, a kovácsolt szerkezeteket. A kortárs szellemiség az érkezési szinten az uszodacsarnok körüli térfal üvegekkel való áttörésében jelenik meg, ettől a fürdő földalatti pozíciója ellenére tágas, áttetsző térré alakult. Ezt a medence fölötti díszüveg felülvilágító hatása tovább fokozza. A központi csarnokhoz kapcsolódó terek kőmozaikkal és természetes homokkővel burkolt felületeivel finom kontrasztot alkot a sötét diófából készült berendezés. A természetes anyagok és a történeti karakter együtt teszik különlegessé a fürdő látványvilágát.

Soho Hotel, Budapest, 2008

A Dohány utcai szállodában egy alig kilenc méternyi utcai homlokzatot elfoglaló épületben Marosi Miklós építészeti megfogalmazást adott a szálloda találó nevére: hogyan lehet a régi pesti zsidónegyedből az új pesti Soho. A kicsi, csöndes, elegáns, ugyanakkor közvetlen és retro hangulatú butikhotel hatvannyolc szobája és a hat legfelső emeleti lakosztály hangulata családiasnak mondható, ráadásul a városi dzsungel közepén. Marosi a telek hátrányaiból nem csupán előnyt kovácsolt, de példát is mutatott a negyedben álló romos házak újrafogalmazására, és Schinagl Gábor belsőépítész a belső terekben ezt biztos stílusérzékkel gondolta tovább. A keskeny utcafrontot a földszinten padlóig érő, kirakatot imitáló üvegajtó foglalja el, fölötte pedig a város egyik legkeskenyebb háza nyúlik hét emelet magasra, a szomszéd épületek vízszintes osztásait követő emeletekkel, a sötét téglahomlokzaton jó arányú ablakpárokkal, melyek között alig észrevehető gesztussal emelkedik fölfelé néhány síkból kiugró téglasor. A nyugodt homlokzat mögött mozgalmas tér fogad. A recepciós pulttal szemben színes felületek következnek, kontrasztos térrészekként fonódik össze a lounge, a közlekedő és a bár. A tér ívelése a padlóburkolatban és a mennyezeti neonvilágítás formájában kígyózik tovább, egészen az étteremig. Nincs térelválasztó, a konyhapult, az asztalok a kanyargó közlekedőút végén kerülnek a bár mögé. Az étterem mögött, újabb üvegfal mögött egy kis kert fogad, nyáron asztalokkal: hamisítatlan pesti belső udvar. A kis kertet kétoldalt a szomszéd házak gangos frontja, hátul egy tűzfal keretezi. A bár fölött osztott tetőablakon árad be a napfény, este viszont a szomszéd ház függőfolyosóiról belátni a szálloda közösségi tereibe. A szobák alapterülete kicsi, de a fürdőszoba üvegfala, a szűk helyre ötletesen kitalált, levágott sarkok teret hagynak a mozgásnak. A két tömböt összekötő hosszanti sáv minden emeleten egy külső folyosót, egy jellegzetes pesti gangot is létrehoz, ezeken lehet átjutni egyik toronyból a másikba.

Fresenius Nephrológiai Centrum, Budapest, 2010

A budapesti Péterfi kórház szomszédságában épült Fresenius veseközpont egy leromlott állagú lakóház helyére épült. Külső megjelenésében tömbszerű, klasszikusan elegáns vonalvezetésű épületet látunk. Mélyvörös téglahomlokzata a 19. századi historizmus nyugalmát idézi, egyszerű vonalvezetése a klasszikus modernizmus ideáját. A Rottenbiller utca felé, a telek egykori – ma már nem használt – bejáratát keretező oszlopos kapuzat tetején még az eredeti lanternákat is helyreállították, hogy az utcakép megőrizhesse múltbeli díszét. Amint azonban elmozdul a tekintetünk a Rottenbiller utcai homlokzat zárt világától, és kicsit oldalról fogjuk be a látványt, kiderül, hogy az épület tömege egy merész csúcsban fut ki az utca sarkáig, amire még egy kimagasló torony is került, egyedül ez veszi föl a szomszédos épület párkánymagasságát. A legfelső szint tovább futó része már gépészeti tér, a zárópárkány ott egy szinttel lejjebb ül ki az ablaksor fölé. A homlokzat ritmikája finom táncként hullámzik végig a felületen, a síkból visszahúzott nyílászárók és a síkban maradó rizalitok játékát fölerősíti a téglafelület dinamikája. A kiegyensúlyozottnak vélt tömeg a bejárat felől egészen más képet nyújt. Az épület alaprajza egy hegyesszögben előretörő háromszögből és az abba csúsztatott négyzetből van komponálva. Szellemes megoldás egy olyan telken, amely a kórház és egy tűzfal közé szorulva nehezen jut szóhoz. Ezzel az alaprajzi ötlettel azonban egyszerre befogadó és helyfoglaló lett, látványos és illeszkedő, tiszteletet parancsoló és izgalmas. Zártsága az itt kezelt betegeket óvja, nyitottsága stílust és kommunikatív szándékot mutat a város és a kórház felé. Az emeleti szinteket szigorú gyógyászati szempontok alakították, elsősorban a sterilitás parancsa jelöli ki a betegek, a várakozók, a nővérek és a segédeszközök útvonalát. Bent a téglahomlokzat meleg színét a sárga és a homokszín, néhány természetes fafelület és a terrakotta váltja fel. A felsőbb emeleteken dializáló kezelőhelyek, nappali fektetők, gyógyszerkísérleti központ és két csúcstechnológiával felszerelt műtő lett kialakítva. A high-tech berendezés és a szigorú rend ellenére a beteg itt nem egy automatizált folyamat névtelen eleme, hanem a tradicionális anyagok, a földszínek és a tágas ablakok révén folyamatos kapcsolatban áll a kellemes, előkertes városi környezettel.

Royal Park Hotel, Budapest, 2011

A Keleti pályaudvarra néző Royal Park Hotel érzékenyen megformált téglahomlokzata a környező eklektikus lakóházak karakterét ülteti át a kortárs építészet világába. A kis alapterületű, keskeny utcai homlokzatot mutató telken az L alakú beépítés volt a leglogikusabb megoldás, kicsi, intimitásában megkapó belső udvarral és a rendelkezésre álló szűk terek ötletes kihasználásának esélyével. A szállodai szobák terét optikailag az üvegfalú fürdő tágítja ki, a fogadótérben az alacsony recepciós pult inkább nagyvonalú szalonbútornak látszik, a belső udvarra néző étterem hangulata szinte családias. A Soho butikhotel tanulságait Marosi itt a helyhez illő eszközökkel vitte tovább.

Gyógyintézeti Központ, Kecskemét, 2014

A kecskeméti megyei kórház Marosi keze alatt immár több mint 35 éve folyamatosan bővül. Az 1980-ban kialakított Nyíri úti telephelyen elkészült első kórházépület után több nagyobb ütemben ide került az egész megyét ellátó mentőállomás, gazdasági igazgatósági, raktár- és garázsépületek, az új megyei szakorvosi rendelőintézet, műveseállomás, onkoradiológiai decentrum, bőr és nemibeteg-gondozó épültek. A funkciók a súlyosan leromlott egykori szovjet laktanya, az Izsák úti kórház tömbjeiből sorra kerülnek át a ligetes területre. Az új gyógyászati tömbben Marosi folytatta a pályája elején alaposan végiggondolt telepítési rendet. Az európai kórházépítési gyakorlatban ismert két típust – az összes részleg egyetlen épületbe telepítését, illetve a lazább, pavilonos elrendezést – már a legelső épületeknél ötvözte egy zárt, fűtött folyosókkal összekapcsolt épületsorrá, és ezt a koncepciót vitte tovább a 90-es évek bővítésénél, ahogyan később, a 2016-ban megvalósultnál is: ez a legújabb tömb közvetlenül csatlakozik az eddigi főépülethez, de önálló bejárata is van. T-alaprajza belenyúlik a kórházat övező parkba. Négyemeletes tömbje tág terű, középületekből ismert aulával fogadja az érkezőket. Közepén nagyvonalúan formált információs körpult áll, fölötte keskeny sávban követik az alakzatot a ledvilágítással megoldott fénycsövek.

Eiffel Műhelyház, Budapest, építés alatt

2016-ban indult az Operaház felújítása alatti játék- és próbatér, majd a későbbiekben az Operát kiszolgáló komplex műhelyház igényeit kielégítő Eiffel Műhelyház tervezése, s várhatóan 2018-ra készül el a beruházás. Az épületet a MÁV Kőbányai úton található, 2009-ben bezárt Északi Főműhelyének Marosi terve alapján történő átalakítása biztosítja. Az óriási alapterületű ipari csarnok védelem alatt álló, 214 m hosszú, 96 m széles, rácsos acélszerkezetes, bazilikális elrendezésű, téglafalazatos, öt hosszanti hajóra tagolt épület. Működésének több mint egy évszázada alatt számos toldalék épült hozzá. Marosi koncepciója az épület gyökereihez nyúl vissza, megtisztítja a rárakódott rétegektől, kibontja az eredeti architektúrát és kiemeli az ipari arculatot. A bővítések közül megtartja a csarnokkal egyidős targoncajavítót és kovácsműhelyt, valamint a kétszintes állomásépületet. Az új központban fogják tervezni és előkészíteni az Operaházban és az Erkel Színházban színpadra kerülő produkciókat. Ehhez a terv megfelelő méretű és felszereltségű próbahelyeket, tervezőműtermeket és kivitelező műhelyeket kínál, elegendő alapterületű raktárhelyiséggel együtt. Az előtérből háziszínpad nyílik, melyhez hangstúdió is csatlakozik, mellette a személyzeti étterem, konyhaüzem, társalgó. A csarnokban irodákat, szólista-öltözőket alakítanak ki, a középső tengelyen pedig több, különálló női és férfi öltözőegységet hoznak létre. A középső és a hátsó traktusba kerülnek a nagyterű raktárak és műhelyek. Az emeletet jelmezműhelyek, varrodák, próbahelyiségek és raktárak foglalják el, a középső tengelyen végigfutó üvegtetők alatt tetőkert létesül.

*

A mesterség tisztelete Marosi Miklós életművében nem csupán a részletek és kapcsolódások pontos átgondolásában érhető tetten, hanem legalább ilyen meghatározó módon az építészet derűt és nyitottságot sugárzó atmoszférájában is. A kortárs építőművészetnek olyan alkotója, aki alaposan ismeri a művészettörténeti korszakok jellegzetességeit, a 20. század első felének funkcionalista szemléletmódját, emellett a jelenkor társadalmi igényeit is képes felmérni. Marosi építészete a szociális építészet nagyobb léptékű változatának mondható, konkrét helyzetekre adott építészeti válaszai időtállónak bizonyulnak.

[2017]