Mohay Miklós

Mohay Miklós 1960-ban született Budapesten. Édesapja Dr. Mohay Béla a Budapesti Műszaki Egyetem nyelvtanára, műfordítója, édesanyja Katanics Mária Liszt-díjas karnagy, zenepedagógus volt. A család második fiúgyermekeként látta meg a napvilágot egy olyan környezetben, ahol a kultúra és a zene a mindennapok része, természetes közeg volt.

Édesanyja a hírneves Szilágyi Nőikar alapító karnagya, elismert és sokak által szeretett tanár volt, így talán nem véletlen, hogy Mohay Miklós zenszerzői repertoárjában is nagy szerepe van a kóruszenének. Hozzájárult ehhez a Párkai István vezette Liszt Ferenc Kamarakórusban eltöltött hét év is.

Iskolai tanulmányait abban az iskolában kezdte, ahol édesanyja is tanított, zeneakadémiai gyakorlatvezető volt, azaz a budapesti Marczibányi téri Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolában. Kisgyermek korától csellózott, a konzervatóriumot is cselló és zeneszerzés szakon fejezte be. Zeneszerzés tanára Kocsár Miklós, cselló tanára Kertész Ottó volt.

A Zeneakadémia szinte természetes választás volt, Szokolay Sándor osztályába került a zeneszerzés szakon. Tanárai voltak még Balassa Sándor, Soproni József, Bozay Attila, Pongrácz Zoltán, Lendvay Kamilló, Almásy László.

Zeneszerző és szakközépiskolai zeneelmélet-tanárként vette át diplomáját 1984-ben.

Már középiskolás korában tagja lett a Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás-) templom zenekarának, csellistaként, mintegy 15 éven keresztül. A karnaggyal, Tardy Lászlóval azóta is jó kapcsolatban van, 1985-ben vele és Horváth Istvánnal elkészítették az Éneklő Egyház (Budapest, Szent István Társulat, 1986) népénekeinek harmonizációit orgonára. A mű végül nem jelent meg. Mátyás templomi zenekari tagként évente mintegy 30-40 misén, illetve hangversenyen játszott, de előfordult, hogy a kórusban énekelt. 1991 óta a zenekar ill. a kóruslátogatása már nem ilyen rendszeres, de alkalmanként részt vesz a közös muzsikálásban – akár helyettes karnagyként is.

Mohay Miklós mindig is vonzódott az egyházi zenéhez. 1998-tól az Angyalföldi Szent László plébániatemplom kórusának karnagya. Hetente próbálnak, így készülnek az egyházi ünnepekre zenekari vagy orgonakíséretes misék előadásával, évente 5-6 alkalommal.

Az együttessel a következő műveket adták elő az idők során:

Mozart: Missa brevis in G, K. 49, Liszt: Via crucis, Mozart: Missa brevis in D, K. 194, Mozart: Missa in C, K. 258 és 259, Johann Michael Haydn: c-moll requiem, Johann Michael Haydn: c-moll requiem. 2006-ban a Magyar Katolikus Püspöki Kar felkérésére és részvételével a Fatimába (Portugália) szervezett nemzeti zarándoklat énekes szólistája volt.

Talán nem véletlen, hogy Mohay Miklós DLA értekezése témájául éppen Mozart szakrális műveiből választott témát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, 2004-ben, melyet „summa cum laude" minősítéssel védett meg a zeneszerzés program zeneelmélet alprogramja keretében. (A disszertáció címe: Mozart ünnepi miséi – Öt esettanulmány).

A Párkai István vezette Liszt Ferenc kamarakórus tagjaként számos hangversenyen, rádió- és hanglemezfelvételen vett részt Magyarországon és külföldi turnékon egyaránt. Eljutott a kórussal Lengyelország, Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió hangversenytermeibe. A kórus repertoárján szinte kizárólag olyan művek szerepeltek, – a reneszánsztól napjainkig – amelyeket mások nem adtak elő. Több magyar és külföldi zeneszerző művét adták elő ősbemutatóként.

Párkai István felkérésére két alkalommal, 1985-ben és 1986-ban 3-3 héten át a Bayreuthban évente megszervezett Nemzetközi Ifjúsági Fesztivál (Internationales Jugend-Festspieltreffen) nemzetközi kórusának másod-karigazgatója és a Zeneakadémia által delegált hallgatói kórusának vezetője volt. A kórus napi hat órát próbált, gyakran a karigazgatóval megosztva végezték a munkát, német nyelvű instrukciókkal. Az első évben Stravinsky Le Rossignol, a következőben Liszt Don Sanche című operája került színre. Néhány alkalommal a környék falvaiban adtak hangversenyt, ezek vezénylése is Mohay feladata volt.

A tanári pálya iránti vonzódása középiskolás korában érlelődött meg végérvényesen. Ebben különleges szerepet játszott a Bartók Konzervatóriumbéli szolfézstanára, Bántainé Sipos Éva, a legendás hírű pedagógus személyiség, akinek órái nemcsak az írásbeli és szóbeli készségek fejlesztését jelentették, hanem rendkívüli zenei élményt is adtak. Az a szemlélet, amit ő képviselt tanítása folyamán – az elmélet és a gyakorlat szoros összefüggése és tudatos, igényes összekapcsolása – meghatározó elvvé vált Mohay Miklós tanári attitűdjének kialakítása során. A zeneszerzés és gordonka főszakot egyidőben végezte, jó ideig csellótanári elképzelései voltak. Az érettségi után mégis zeneszerzés és karvezetés szakra jelentkezett a Zeneakadémiára. Mindkettőre felvették, de a gordonka szakot nem végezte el.

Tanári működése 1983-ban, V. éves hallgatóként kezdődött a Színművészeti Főiskola operarendező szakán, ahol Lendvay Kamilló, a Zeneelmélet Tanszék akkori vezetője meghívására, vele közösen tanított szolfézsra és zeneelméletre négy egymástól igen eltérő előképzettséggel rendelkező, különböző korú és habitusú hallgatót. Egyikük, Tímár Béla, neves színművész is volt, röviddel a szak elvégzése után váratlanul elhunyt. Galgóczy Judit és Kalmár Péter rendezőként helyezkedett el, Nagy Viktor pedig különböző pozíciói után Magyar Állami Operaház főrendezője is volt.

1984-től két éven át a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (akkoriban még Főiskola) gyakornoka volt, ének szakos hallgatókat és az előkészítő tagozat tanulóit oktatta. Tanítványa volt Bogányi Gergely, Simon Izabella, Kovalszki Mária és mások. Ének szakos hallgatói közül Bazsinka Zsuzsanna és Ulbrich Andrea nemzetközi karriert is befutott operaénekesekké vált.

1985-től az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának Zenei Tanszékén 16 éven át tanított szolfézst, zeneelméletet, partitúraolvasást, valamint rövid ideig 20. századi zenetörténetet, eleinte főiskolai tanársegédként, 1989-től adjunktusként, 1993-tól docensként. Fiatal tanszék lévén nem csupán lehetőség, hanem elemi kötelesség is volt a tananyag és a követelmények pontos meghatározása, a tanítási rend kialakítása.

1998-ban – megtartva addigi állását – félállásban lehetőséget kapott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneelmélet Tanszékén, Komlós Katalin tanszékvezető meghívására, hogy zeneelméletet és partitúraolvasást oktasson a középiskolai énektanár- és karvezetőképző hallgatóinak. Első itteni tanítványai közül többen sikeres gimnáziumi tanárként vagy kórusvezetőként működnek idehaza vagy külföldön. Jó példa Kocsis Holper Zoltán, aki nemrégiben részesült kimagasló nemzetközi elismerésben. Ketten, Pad Zoltán (jelenleg a Magyar Rádió énekkarának vezető karnagya) és Tóth Árpád országosan ismert kórusvezetőkké váltak, ma már DLA fokozattal is rendelkező kollégák.

2001-ben teljes foglalkoztatású egyetemi adjunktussá nevezték ki, így az ELTE-n végzett munkája befejeződött. Az ezt követő években tevékenysége kiterjedt a hangszeres és énekes, valamint az egyházzenész hallgatók szolfézs–zeneelmélet oktatására is. Elsősorban karvezetőket, énekeseket és vonósokat tanított, pl.: Hajnóczy Júlia, Miks Adrienn, Fodor Beatrix, Fodor Gabriella, Mód Orsolya, Banda Ádám.

2004-ben Falvai Sándor rektor egyetemi docenssé nevezte ki. 2002-től 2011-ig a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán (korábban: Konzervatóriumában) is tanított, főként az énektanár-szakosokat, a szolfézs–zeneelmélet mellett partitúraolvasást, analízist, ellenpontot és hangszerismeretet is. A tanításon kívül aktívan bekapcsolódott az évente megrendezett Bárdos Szimpózium szervezésébe, programjainak összeállításába, lebonyolításába. A találkozó fontos és hasznos fóruma a zenetanárok tapasztalatcseréjének, szakmai gazdagodásának. Több alkalommal tartott előadást a szimpóziumon vagy továbbképzést a szimpózium mellé szervezett akkreditált továbbképzésen részt vevő kollégák számára.

2007-ben főiskolai tanárrá, 2013-ban egyetemi tanárrá nevezték ki.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen habilitált 2009-ben. Az előadás címe: Heinrich Ignaz Franz von Biber egyházi művei a salzburgi dóm architektúrájának tükrében.

Még 2005-ben Batta András rektor mellett néhány hónapig rektorhelyettes volt. 2007-ben Komlós Katalin utódaként a Zeneelmélet Tanszék vezetője lett. A tanszéki átalakítások következtében ez a megbízatás 2011-ben csoportvezetői minőségűre módosult a Zenetudományi és Zeneelméleti Tanszéken. 2015 őszén az Egyetem Szenátusa újra létrehozta a Zeneelméleti Tanszéket, 2016 januárjától így ismét vezetőként irányítja a munkát.

Mohay Miklós indíttatása révén fontosnak tartja a hallgatókkal való tanórán kívüli kapcsolattartást is. Így konzultációkat tart a zeneismeret és zeneelmélet szakirány hallgatói számára félévi házi dolgozatok előkészítése és értékelése idején, valamint szakdolgozatok készítése során, témavezetőként.

Lendvai Ernő 1993-ban bekövetkezett váratlan halála után felesége, Tusa Erzsébet felkérésére Szabó Miklóssal közösen, angol, magyar és német nyelven szerkesztette a Szimmetria a zenében című könyvet, amely Lendvai életművének legfontosabb gondolatait tartalmazza. A könyv kiadásának határozott célja az volt, hogy jól használható anyagot adjon az oktatás számára. (A könyv első, angol változata alapján japán kiadás is készült.) Mohay Miklós vallja, hogy a tanár akkor tud igazán hitelesen oktatni, ha a pedagógiai tevékenysége mellett választott művészi hivatásában is aktív. Ezért tartja nagyon fontosnak zeneszerzői hivatása folyamatos gyakorlását, kompozíciók létrehozását és bemutattatását. Rendszeres kapcsolatot tart a zenei élet képviselőivel, művészekkel, tanárokkal. Aktívan részt vesz a hazai és nemzetközi szakmai közéletben és rendezvényeken előadásokkal, kurzusokkal.

Elsődleges feladatnak tekinti az állandó, folyamatos megújulást. Fontosnak tartja, hogy még azonos típusú csoportoknak se tanítsa ugyanazt az anyagot. A zeneelméleti, zenetudományi kutatásokat figyelemmel követi, beleértve mind a magyar, mind az idegen nyelvű szakirodalmat. Ezért a hozzáállásért a hallgatók rendkívül hálásak, Mohay Miklós a legkedveltebb oktatók közé tartozik a zeneakadémián.

Mohay Miklós pályája kezdetétől szoros kapcsolatokat ápol kórusvezetőkkel, hangszeres és énekes előadóművészekkel. Mivel művei nagy része kórusmű, elsősorban ezeken keresztül találkozik a közönséggel. Művei írása során mindig is arra törekedett, hogy azok jól énekelhetőek legyenek, és a karnagyok szívesen tűzzék műsorukra. Szeretne egyszerre sok embernek örömet okozni, de fontos számára az is, hogy darabjai tanulása és előadása élményt adjon. Világi és egyházi műveket egyaránt ír. Nyelvválasztása is sokrétű: a magyar mellett latin, német, román, horvát, egyházi szláv nyelveken énekelhető művek vannak repertoárjában.

Kórusműveit rangos kórusok (Magyar Rádió Énekkara, Nemzeti Énekkar, Cantate Vegyeskar, Angelica Leánykar, Monteverdi Kórus, Pro Musica kórus, Bárdos Leánykar, Musica Nostra Énekegyüttes stb.) éppúgy műsorukra tűzik, mint a kevésbé ismertek. Ezek az énekkarok hazai és külföldi fellépéseikre, fesztiválokra, versenyekre viszik a darabokat, amelyekből olykor rádió- vagy LP- és CD-felvételeket is készítenek. Számos hivatalos felkérésnek is eleget tett (debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny, Debrecen Város, Szeged Város, Bessenyei György Tanárképző Főiskola [ma: Nyíregyházi Főiskola] stb.), valamint sok karnagy személyesen is megkérte kompozíció írására (mások mellett Szesztay Zsolt, Erdei Péter, Kollár Éva, Mindszenty Zsuzsánna, Tamási László, Ordasi Péter, Vinczeffy Adrienne, Dohány Gabriella).

Más műfajú műveit is bemutatták, játsszák és a Magyar Rádió is készített felvételt jónéhányból.

A 90-es évektől kompozíciói többször megszólaltak külföldi hangversenyeken, elsősorban magyar, de külföldi kórusok előadásában is (Németország, Franciaország, Románia, Szlovénia, Ukrajna, Kuba, Argentína, Törökország).

1995-ben a franciaországi Tours városától felkérést kapott Szent Márton halálának 1600. évfordulója alkalmából egy kórusmű írására. A mű ősbemutatója Tours-ban volt 1996-ban (a Monteverdi Kórus és Kollár Éva előadásában, orgonált Dinyés Soma).

2003-ban a Bárdos Leánykar Szesztay Zsolt vezetésével Ausztriában különdíjat nyert egy kórusműve előadásáért.

Kórusműveivel számos zeneszerzőversenyen nyert díjat. Több kórusművét jelentette meg és terjeszti az Editio Musica Budapest és más hazai kiadók, valamint külföldön a német Edition Music-Contact kiadásban.

Átiratot készített Csajkovszkij Diótörő, Hattyúk tava, Csipkerózsika című balettjeinek népszerű részleteiből zongorára, I-II. (Budapest: Könemann Music, 1999)

Mohay Miklós a művészi alkotás mellett fontosnak tartja a részvételt a tudományos életben is. Cikkeket, tanulmányokat publikál hazai szakfolyóiratokban, tanulmány kötetekben.

Összegyűjtötte és közreadta Bárdos Lajos pedagógiai folyóiratokban közzétett írásait, amelynek első kötete Elemző írások a zenéről címmel jelent meg. Tudományos előadásokat tart konferenciákon, továbbképzéseken, a Bárdos Szimpóziumon.

A fontosabb témák: Verdi „titokzatos" skálája, Harmóniaelemző újítások Bárdos Lajos műhelyében, Dvořák: Az Újvilág szimfónia II. tétele, Mozart Kyrie-tételei, Bartók zenéjének jellemzői, Mozart miséi, Mozart: Öt divertimento K.439b, elemzés, A magyar zeneoktatás helyzetéről stb.

2011-ben Weimarban (Németország) nemzetközi Liszt-konferencián tartott német nyelvű tudományos előadást Liszt Via crucisáról.

Két alkalommal tartott féléves továbbképző tanfolyamot ének-zenetanárok számára: a Budapesti Művelődési Központban 1989-ben és a Fővárosi Pedagógiai Intézetben 1992-ben. 1988 és 1989-ben az International House Budapest 10-10 napos nyári tanfolyamain összesen mintegy 60 órában tanított szolfézst, zeneelméletet és analízist külföldi zenetanárok számára angol nyelven.

Gyakran hívják érettségi elnöknek különféle zeneművészeti szakközépiskolákba, amelynek örömmel tesz eleget.

Fontos Mohay Miklós számára az utánpótlás nevelése is, ezért részt vesz az Egyetem doktori iskolájának munkájában is. Eddig 25 DLA disszertáció opponense volt, és további 29 eljárás védési bizottságában vett részt, többször elnökként is. Két alkalommal kapott felkérést habilitációs bizottságban való részvételre.

Tanári hitvallását így foglalta össze egy előadásában: Ha mi magunk is állandó tréningben vagyunk, az nyilván hasznos, de ha a saját személyiségünkkel és a nyilván pozitív hozzáállásunkkal, hogy mi szeretnénk valamit átadni és nem csak túl akarunk lenni valamin, amiről tudjuk, hogy a hallgatók sem szeretik, (lehet, hogy mi sem szeretjük), vonzóvá tehetjük a tárgyat. Bárdos Lajos három T-elmélete (és gyakorlata) szerint: ha a Tanár szereti a Tárgyát és szereti a Tanítványát, a Tanítvány is meg fogja szeretni a Tárgyat. Ez lehet a célunk! Minden akkor és ott dől el, amikor bemegyünk a tanterembe és legjobb tudásunk szerint tanítunk.[1]

[2016]

[1] http://www.parlando.hu/2011/2011-2/2011-2-03_Mohay.htm