Murádin Jenő

Életrajz

Murádin Jenő 1937. november 23-án az aranyosszéki Harasztoson (ma Kolozs megye) született, ahol apja, Murádin Lukács felekezeti, majd állami iskolai tanító volt. A család apai ágon több nemzedékre visszavezethetően örmény származású. Szamosújvárról költöztek Bonchidára, majd onnan Kolozsvárra.

Felsőfokú tanulmányait 1958 és 1963 között a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen, illetve a Babeş–Bolyai Egyetemen, a Történelem-Filozófia Karon végezte. Itt Virgil Vătăşianu professzor szakmai irányításával kötelezte el magát a művészettörténet mellett.

Pályája kezdetén (1966 és 1988 között) napilap-szerkesztő volt, a kolozsvári Igazság művészeti rovatvezetője. Móra Ferenc tanácsát szerette volna követni: az újságírás hasznos dolog, csak hamar abba kell hagyni. De sok álláslehetőség erdélyi magyar értelmiséginek nem volt, így hosszúra sikeredett szerkesztőségi munkálkodása. Az viszont mindenképpen jó volt, hogy a publicisztika formakészségre, mértéktartásra és írói fegyelemre szoktatta. 1988–1990 a kolozsvári Napsugár gyermekirodalmi lap főszerkesztője. Az amolyan elefánttemető volt, ahol olyan munkatársakkal dolgozhatott, mint Fodor Sándor, Bálint Tibor, Kányádi Sándor. Bár nem sok köze volt a gyermekirodalomhoz, de így megszabadult a publicisztika napi robotjától. Egy ideig a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán művészettörténetet tanított. A tanítás vonzotta, de csalódás volt számára, hogy a Képzőművészeti Főiskola hallgatói amolyan melléktantárgynak tekintették a művészettörténetet. Mindenki inkább nagy festő vagy nagy szobrász szeretett volna lenni. Volt diákjai azonban később gyakran fölkeresik tanácsért, eligazításért.

Kutatási területének a 19–20. század magyar művészetét választotta. Művészeti írásaival 1963-tól jelentkezett folyamatosan. Föltárásokat végzett a biedermeier-kor alkotóinak munkásságáról (Barabás Miklós, Szathmári Pap Károly), a historizmus kora szobrászatáról (Fadrusz János, Zala György), a nagybányai művésztelep és a magyar avantgárd kezdetei tárgykörében. Mindvégig kitartóan gyűjtötte az erdélyi magyar művészetre vonatkozó bibliográfiát. Ebből két kötet is összeállt: az 1867–1918-as, illetve az 1919–1989-es időszakot átfogva. Mivel Erdélyben, egy egészen rövid időt leszámítva, nem volt képzőművészeti szakfolyóirat, ez a felgyűjtés a folyóiratokra és napilapokra is kiterjedt, és mintegy 15 000 címet tartalmaz.

Több mint ötven önálló kötete és több száz tanulmánya jelent meg a Művészettörténeti Értesítő, Művészet, Új Művészet, Korunk, Igaz Szó, Utunk, A Hét, Kortárs, Múzeumcafé, Székelyföld, Ars Hungarica, Tiszatáj, Műértő, Művelődés, Műemlékvédelem, Keresztény Magvető, Polonia Wegierska című folyóiratokban.

Szervezéseivel, kiállítási megnyitó beszédeivel, műkritikáival elsősorban az erdélyi, 1990 után pedig a magyarországi képzőművészeti közélet jeles közreműködője.

Az életrajzot összeállította: Cseke Péter [2016]

______________________

Életrajzi adatok

Harasztos (Románia) 1937. november 23.

Kolozsvár (Románia) 2026. február 11.

Művészeti szervezeti tagság

1986–: Romániai Képzőművészek Országos Szövetsége Kritikai Osztályának tagja

1994–: Barabás Miklós Céh (a romániai magyar képzőművészek egyesülete)

1990–: Erdélyi Múzeum-Egyesület alapító tagja

2005–2011: Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja

2010–: Magyar Tudományos Akadémia köztestületének külső tagja

2011–2026: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag