Nagy Attila

Aki kézbe veszi Nagy Attila Shakespeare-kutató, egyetemi tanár 2006-ban megjelent Kalandozás Shakespeare idő-univerzumában című könyvét, az az Előszó első bekezdéséből pontos képet kap a könyv szerzőjéről, sokirányú érdeklődéséről. Mészöly Dezső, a legismertebb Shakespeare-fordító így jellemzi: Nagy Attila mérnök, a művelődéstörténeti tudományok tanára, de – mint hallom – társulatszervező, irodalmi műhely alapító és színházteremtő is, aki hosszú ideig amatőr színészek csapatával járta a székelyföld vidékeit, faluit, távoli zugait: olyan területeket is, ahová magyarul szóló dráma őnélkülük talán sohasem jutott volna el. [...] Énbennem ilyen nevek merülnek föl az ő sokirányú, sok szenvedélyű munkássága láttán: Bolyai Farkas, Orbán Balázs, Bánffy Miklós, Kós Károly... Beszédes nevek! Azt mondják nekünk, hogy az ő pátriájuk csak úgy virágozhat, ha vezérlő szellemei a mathézistől a dramaturgiáig, a csillagászattól a kályhaépítésig, a regényírástól a díszlettervezésig mindenben találnak inspirációt és alkotó örömöt, ami az egykori Tündérkert javára szolgálhat."

Az Ezerszer az évezred emberéről című, 1999-ben megjelent, első könyvének előszavában így ír róla volt magyartanára, Berde Zoltán: Nagy Attilát már középiskolás korában rabul ejtette a SZÉP. Ez az eleinte megnevezhetetlen múzsa fokozatosan szellemi testet öltött. A neve: SHAKESPEARE-I ÉLETMŰ. Hosszú lenne felsorolni, mit tett eddig azért, hogy a világirodalom e zseniális alakja és életműve a mi szűkebb pátriánkban: Erdélyben annyi kiváló színvonalú, igen változatos ténykedés után a nemzetközi Shakespeare-kultusz kiválóságainak figyelmét is ráirányította a székelyföldi Sepsiszentgyörgyre. Az általa létrehozott Shakespeare Kingdom House alapítvány máris európai hírnévnek örvend, főképp miután fölvették a nagyon szűkkörű és egyik legrangosabb nemzetközi művészi közösségbe, az International Shakespeare Association-be."

Pályája

Nagy Attila az utóbbi húsz esztendőben több hazai és magyarországi egyetemen (Sepsiszentgyörgy, Bukarest, Kolozsvár, Marosvásárhely, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem) tartott Shakespeare műveivel, az életmű magyarországi, romániai és nemzetközi fogadtatás- és honosítástörténetével kapcsolatos előadásokat. 2002-ben például mint meghívott vendégtanár, egy szemeszteren át oktat Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán.

1992-ben két alkalommal az erdélyi Shakespeare-kultuszról ad elő a Birminghami Egyetemen. 1993-ban részt vesz az angliai cambridge-i kéthetes Shakespeare-szemináriumon, ahol a Shakespeare-drámák gazdag magyar és román fordítástörténetéről beszél. Ugyanebben az évben tiszteletbeli tagjai közé választotja a Deutsche Shakespeare Gesellschaft. 1994-ben ismét előadást tart az angliai Birminghamben a Találkozásunk Shakespeare-rel című szemináriumon. Ugyanekkor találkozik személyesen a nagy angol Shakespeare-szakértővel, íróval és szerkesztővel, Stanley Wells-szel, és ebben az évben választja tagjai közé a Birmingham Community for Reconciliation, az etnikai megbékélést hirdető egyesület művészeti bizottsága.

1994-ben documentációs filmet készít tevékenységéről és a The Shakespeare Kingdom House alapítványról a Reuters Hírügynökség az Euro News TV számára, valamint meghívják a londoni Shakespeare at Greenwich Theatre nemzetközi találkozóra, ahol az általa készített Nemzetközi Nagy Shakespeare Garden tervét és makettjét mutatja be.

Nagy Attila 1970–1977 között 17 színdarabot rendez a magyar és világirodalomból, melyekben különböző fő- és mellékszerepeket játszik, majd 1972-ben elkészíti első rövidfilmjét a Székely Mikó Kollégiumban, Juhász Gyula Milyen volt szőkesége című verse alapján. Ezután 1973-ban újabb rövidfilm következik Balázs Ferenc Az egyedüllét meséje című írása nyomán, majd egy évvel később saját Emlék című társadalomkritikus írását viszi 12 perces rövidfilmre.

Említésre méltóak továbbá színházi rendezései, szerepei is: 1977-ben W. Shakespeare Rómeo és Júlia című drámájának rendezője és főszereplője, amelyből részleteket mutat be a bukaresti Román 1-es Televízió magyar adása. (Ez azért volt jelentős esemény, mivel az akkoriban heti egyórás magyar adásban ezekre a részletekre 27 percet szántak.) 1979–1982 között a Brassói Egyetemi Színpad vezetője, ahol több darabot rendez. 1980-ban színpadra állítja többek közt Shakespeare A makrancos hölgy című vígjátékát, melyben Petruchio szerepét is ő alakítja, és amelyből ismét félórás ízelítőt sugároznak a nevezett műsorsávban.

1980-ban a Sepsiszentgyörgyi Művészeti Iskola színész szakának elvégzésekor a vizsgadolgozatra összeállítást készít Shakespeare-snittek címmel, melyben színészként is föllép: Rómeót, III. Richárdot, Petruchiót, Hamletet alakítja (Rendező: Simon András). Mint a Brassói Egyetemi Színpad vezetője és a Sepsiszentgyörgyi Művészeti Iskola rendezőszakos végzőse, diplomamunkájaként Shakespeare Szentivánéji álom című drámáját állítja színpadra (illetve Theseus szerepét is eljátssza). 1982-ben létrehozza Sepsiszentgyörgyön a Concordia Színjátszó Társulatot, melynek 1994-ig, lemondásáig elnöke.

1984-ben mint a Székely János Caligula helytartója című dráma (középiskolai tanárokkal tartott) ősbemutatójának rendezőjét a politikai hatalom képviselői kérdőre vonják, állásvesztéssel fenyegetik, az előadást betiltják.[1]

Öt évvel később a Medgyesi Országos Színházfesztiválon II. díjjal jutalmazzák Theodor Mazilu Az ismeretlen ember és a szerelem című egyfelvonásosának rendezéséért. 1991-ben felújítja a Caligula helytartóját, mely előadással sikeresen vesz részt több szlovákiai és magyarországi nemzetközi fesztiválon.

1992-ben a Kovászna Megyei Alkotók Házánál (a román és a magyar kultúrminisztériumok támogatásával) megszervezi az I. Nemzetközi Concordia Fesztivált, amelyen angliai, magyarországi, szlovákiai, oroszországi és romániai társulatok lépnek föl. Ekkor viszi színre Ronald Harwood A művész öltöztetője című drámáját. A darabban Norman szerepét játssza, amellyel elnyeri a fesztivál legjobb férfi szereplőjének járó díjat. 1993-ban a Sepsiszentgyörgy melleti Rétyi Nyír természetvédelmi területen – Dúró Győző és Parászka Miklós rendezők közreműködésével – színpadra állítja Shakespeare egyik legkevésbé ismert, Cymbeline című művét.

1993-ban részt vesz egy Cambridge-i kéthetes Shakespeare-szemináriumon. Itt a Shakespeare-drámák magyar és román fordítástörténetéről és a Globe Színház tervéről tart előadást. Ez alkalommal találkozott Sam Wanamaker színész-rendezővel, az új londoni Globe Színház felépítésének kezdeményezőjével és a munkálatok felügyelőjével.

Ugyanebben az évben megszervezi Sepsiszentgyörgyön az I. Romániai Nemzetközi Shakespeare Konferenciát, amelyen bemutatja a Shakespeare-művek címeinek egységes rövidítési, jelölési tervét és azt nemzetközi elfogadásra javasolja a jelenlévő kilenc ország Shakespeare-kutatóinak. Ezt az egységes címrövidítési formát fogadta el és javasolta minden Shakespeare-kutatónak az 1996-os Los Angeles-i Shakespeare-konferencia nemzetközi szakbizottsága.

1995-ben a Magyar Shakespeare Bizottság közreműködésével megszervezte a II., majd 1997 tavaszán a III. Nemzetközi Shakespeare Konferenciát – ekkor ismerteti az időközben kibővített és véglegesített Nemzetközi Shakespeare Kultúrközpont tervét, mely magába foglalja a Nagy Shakespeare Memorial Gardent, illetve a saját kutatásai alapján elkészített The Globe színház javított, végleges tervét. Munkásságáért 1997-ben Szentgyörgyi István-díjjal tünteti ki az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) az "erdélyi színházi hagyományőrzésben kifejtett tevékenységéért és a Shakespeare-központ létrehozásáért".[2]

1998-ban a Stratford-Upon-Avon székhelyű és a világon akkor mindössze 34 tagot számláló International Shakespeare Association – melynek ezidőtájt Sir John Gielgud volt az elnöke – teljes jogú tagjai közé veszi föl az általa létrehozott sepsiszentgyörgyi The Shakespeare Kingdom House alapítványt. Ennek a nemzetközi ismertségnek és elismerésnek köszönheti a későbbi előadásokra való félkéréseket, rádió- és tv-interjúkat, a hazai és nemzetközi konferenciákra való meghívásokat.

2000-ben – mint a Nagy Shakespeare Garden tervének szakmai berkekben már ismert készítője – az ausztriai Schloss Leopoldskron ösztöndíjasaként vesz részt a Salzburgi Nemzetközi Shakespeare Szemináriumon, ahol szakemberek előtt mutatja be egyedi elképzelését. 2000 és 2005 között – a Magyar Tudományos Akadémia (Domus Hungarica Scientiarum et Artium Program) ösztöndíjasaként – évente egy-egy hónapot tölt Budapesten, ahol a magyar Shakespeare-honosítástörténetet tanulmányozza. Ennek köszönhetően jönnek létre azok a könyvek – először magyar nyelven – melyek közül két művét angol nyelvre is lefordítják.

Nagy Attila 1992-ben hozta létre a Shakespeare-alapítványt The Shakespeare Kingdom House néven, mely elsősorban, mint dokumentációs központ működik, de ahol országos és nemzetközi Shakespeare-találkozókat, valamint általános műveltségfejlesztő versenyeket, vetélkedőket is szerveznek.[3]

Érdemes még szót ejteni Nagy Attila filmművészeti és filmtörténeti előadásairól: 2010 februárjától a helyi rádió műsorában tartott rendszeresen filmajánlókat. 2010 júniusában indítja a filmművészet iránt érdeklődők számára a több évre tervezett Mozivarázs című filmtechnikai, filmelméleti és filmtörténeti tárgyú előadás-sorozatát, amelyre kéthetente, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem új, sepsiszentgyörgyi épületében került sor.

Könyveiről

A Shakespeare, a reneszánsz irodalmi zsenije (1980) című könyvében Nagy Attila saját maga fedezi fel napról-napra a költőzsenit. Számba veszi a Shakespeare-művek csodálatos világát, azok rejtélyeit, a bemutatott karakterek szellemi-lelki "megrázkódtatásait". Ezen kívül a kötet beszámol a nagy magyar költők, írók Shakespeare-rajongásáról, a gazdag magyar fordítástörténetről, Arany, Petőfi, Vörösmarty és a többiek nagy kultuszteremtő vállalkozásáról.

A Shakespeare-dosszié (I. és II. kötet, 1984) című kétkötetes mű följegyzéseket tartalmaz azokról az impressziókról, melyeket az olvasóban a shakespeare-i életmű indukálhat. Háttérként megjelenik a viharos korabeli angol történelem, de helyet kaptak benne különböző tematikusan csoportosított idézetek, illetve a kortársak, utódok, művészek és irodalmárok Shakespreare-ről írt véleményei, valamint magyar fordítás-variánsok, stb.

Az Ezerszer az évezred emberéről (1999. és 2. kiadása 2002.; angolul Thousand Times on the Man of the Millennium címmel jelent meg 2001-ben) – a kötet ötven témakörbe csoportosít egyenként húsz, azaz mindösszesen ezer gondolati egységet, miközben új formában dolgozza fel az életrajzi tudnivalókat éppúgy, mint az utókor évszázadai során fölmerült irodalomtörténeti, dramaturgiai és színháztörténeti kutatások eredményeit. A lexikális adatok feldolgozása mellett néhol szubjektív feljegyzések szinesítik az eredeti gondolatokat. Megtudhatjuk, mit írt Shakespeare például a színházról, a szeretetről, az életről, halálról; a becsület, a jog vagy az idő kérdésköréről. A könyv beszámol az írófejedelem munkáinak utóéletéről, illetve más művészeti ágakra gyakorolt hatásáról.

Nagy Attila csak angol fordításban publikált Under Shakespeare's Magic Mantle című kötete részletes információkat közöl arról a 71 alkotásról, melyeket az évszázadok során valamilyen formában kapcsolatba hoztak Shakespeare nevével. Mintegy 650 oldalon mutatja be az összes alkotás (37 dráma, 5 elbeszélő költemény, a szonettek, a 16 apokrif és 10 szatelit apokrif dráma) forrásanyagát, cselekményét, az eredeti szereposztást, az első előadások, kiadások körülményeit; részletesen foglalkozik minden egyes alkotás magyar fordítás- és előadástörténetével.

A Shakespeare vonzásában egy eredeti dokumentumokra épülő, rendhagyó Shakespeare-életrajz, mely foglalkozik a szerzőség kérdésével, képet nyújt a korabeli színjátszásról, társulatokról, közli a ma autentikusnak és apokrifnak tekintett művek kronológiáját, a kánon különböző csoportosítási változatait. Felsorakoztatja az életmű magyar fordítóit, 1785-től napjainkig. 2009-ben megjelent a kötet második, bővített kiadása is.

Míg a Shakespeare-kertek üzenetében (2005) – melyet előszavában Mészöly Dezső látott el ajánlásával – Nagy Attila fentebb említett kertterveinek célját, rendezőelvét és szimbolikáját mutatja be, addig a Kalandozás Shakespeare idő-univerzumában (2006) című könyv első részében a biblikus idő és a shakespeare-i időképzet párhuzamáról esik szó, a második részben pedig sor kerül a shakespeare-i idő fogalmának, jelentőségének és ábrázolásának részletes bemutatására

Művészeti vonatkozású kerttervei

1996 Nemzetközi Shakespeare Központ (ISC), terv és makett

2002 Nagy Shakespeare Garden (NSG), terv és makett

2003 Shakespeare Nagy Magyar Kertje (HNSG), terv és makett

2005 Nobel-díjasok Nagy Kertje (NNG), terv és makett

2006 Híres Drámaszerzők Nagy Kertje (NFDG), terv

2007 Székelyföldi Magyarok Nagy Emlékkertje (SZMNE), terv

2008 Világirodalom Nagy Kertje (NULG), terv

2010 Bibliai Személyiségek Nagy Kertje (NBPG), terv

[2017]

[1] Magyari Lajos költő írja: ,,Nagy Attila mérnök-tanár halhatatlan hivatástudattal, nagy bátorsággal és küldetésük hasznosságának hitével vezeti a Concordia csapatot, amely a legsötétebb kultúra- és nemzetiség-ellenes időszakban olyan darabok bemutatására vállalkozott, mint Székely János Caligula helytartója című műve – mintegy csendes lázadásként a színház fegyverével a diktatúra ellen. [...] Ezt a darabot, amelyet az ő rendezésében mutattak be először hazánkban, 1984-ben egymás után háromszor nyírbálta meg a hivatalos cenzúra, hogy majd az akkori első nyilvános bemutató után végleg betiltsa." (Háromszék napilap, 1991. március 2.)

[2] A díj kolozsvári átadási ünnepségén köszönő szavait a következőkkel zárja Nagy Attila: ,,Megköszönöm, hogy megerősítették bennem a hitet: annak az értelmiséginek is van jövője, aki nem az »uniformizált«, igénytelen, arcnélküli tömegek szószólója. Van jövője annak, aki megpróbál nem behódolni a piacorinetált pénzvilágnak, aki a politikai elit engedélye és a pártpreferenciák figyelembevétele nélkül cselekszik, és aki csekély tehetségével is az autonóm egyéniségek alkotta emberi közösségek érdekét képviseli, emel szót, álmodik, remél és »ültet fát«!

[3] A kezdeményezést üdvözli Nánay István is: ,,Hogy Shakespeare-ház van Romániában, az egy megszállott Shakespeare-hívőnek köszönhető. Nagy Attila mérnök egy élet munkájával lett Shakespeare-kutató, s megszerzett tudását, a drámaköltő iránti szeretetét sajátos módon próbálja átadni másoknak. Egymaga létrehozott egy Shakespeare-központot, amelynek működési köre nemcsak Erdély és Románia, hanem egész Közép-Európa" (Színház, 1993. november).