Osgyányi Vilmos

Miért lesz egy alkotóművészhez méltó rajz- és szobrászi tehetséggel megáldott fiatalemberből „csupán" restaurátor?

A korai élettények erősen befolyásolják a személyiség kialakulását, megalapozzák későbbi gondolkodásmódját, életszemléletét. Nem mindegy, hogy valaki magas kultúrájú, jól szituált családban látja-e meg a napvilágot egy önállóan prosperáló ország kiegyensúlyozott társadalmának kedvezményezett fiaként, vagy egy sötét történelmi korszak drámai nehézségeivel küszködő, többszörösen hátrányos helyzetű család gyermekeként kezdi meg az eszmélés útját egy nagyhatalom kényének-kedvének kiszolgáltatott kis országban.

Osgyányi Vilmos gazdálkodó felmenőinek kisbirtokát ketté szelte a vesztes háború következtében Magyarországot sújtó trianoni döntés. Édesapja a második világháború végétől a család immár végleg Jugoszláviához csatolt hajdújárási otthonából átjár földet művelni Ásotthalomra, majd a magyar lakosokat érintő szerb „túlkapások" elől feleségével átszökik a végleg lezárt határon Magyarországra. Ásotthalom a Szeged környéki tanyavilág hírhedten legsötétebb, legszegényebb zuga – amely Átokházaként „dédelgette" többek közt Rózsa Sándort és Pipás Pistát –, csak Vilmos születése előtt egy évvel, 1950-ben kap községi rangot. Osgyányi ebbe az immár községgé avanzsált, elmaradott tanyavilágba születik 1951-ben.

Ez a családi származástörténet érzékenyíti a legújabbkori történelem megszenvedőinek sorsa iránt, míg az áttelepüléssel együtt járó, évtizedekig tartó nélkülözés megtapasztalása élesíti szociális érzékenységét. Mit jelent(het) mindez egy művészi képességekkel és vágyakkal megáldott/megvert fiatalember számára az 1960-as évek Magyarországán? A felejthetetlen, mélyreható gyökerek áthághatatlan parancsát. A nehezen élhető jelen helyett a hajdan volt múlt iránti erős érzelmi kötődést. Kiszolgáltatottságérzetet. Magányt. Szerény vágyakat.

Általános iskolai rajztanára, Szűcs Árpád figyelt fel tanulójának messze átlagon felüli rajzkészségére. Vilmos akkoriban szakács vagy erdész szeretett volna lenni, mindkét foglalkozást elérhetőnek vélte, önmagától nem igen pályázott volna „magasabbra". Végül győzött a szaktanári „erőszak": Vilmos felvételt nyert a szegedi Tömörkény István Ipari Szakközépiskola kőfaragó–kőszobrász szakára, ahol az érettségi bizonyítvány mellé szakmunkás bizonyítványt is kapott.

Kiváló szaktanárai közül kiemelkedett Kopasz Márta grafikusművész, aki a rajz és a művészettörténet iránt érdeklődő tanítványainak szívébe plántálta a művészet feltétlen szeretete mellett a kötelesség és felelősség életre szóló parancsát: Istentől kapott tehetségünket alázattal szolgálni kell, nem csupán a magunk, de szűkebb és tágabb közösségünk érdekében is. Kimagasló tehetsége mellett ennek az alázatnak és felelősségnek parancsa segítette Osgyányi Vilmost Átokházától az Akadémiáig.

Érettségi után sorkatonai szolgálatot teljesített, majd kőfaragó–kőszobrász szakmunkásként az Országos Műemléki Felügyelőség Visegrádi Építésvezetőségénél tudott elhelyezkedni. Jó munkájának eredményeként a Műemlékfelügyelőség ösztöndíjasaként iratkozhatott be a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Szakál Ernő növendékeként kőszobrász–restaurátorművész diplomát szerzett, majd ugyanott tanársegédként oktatott néhány éven át. Mestere később sem engedte el tehetséges tanítványa kezét, közös munkáik során tovább oktatta, segítette őt restaurátorművészi pályájának első szakaszában.

A magyarországi műemléki helyreállítás szellemi tartalmát hosszú időre az 1964-ben született Velencei Charta határozta meg. A Charta lényege szerint a legtöbb eredeti dolgot meg kell tartani a feltárt épületből. Szárazon, racionálisan, töredékes mivoltában kell bemutatni a múlt értékeit: ez és ez a műtárgy ilyen volt, ilyennek készült ekkor és ekkor: lám, ilyen volt a múlt. Osgyányi Vilmosnak a Charta szellemében készült korai munkáit elsősorban a felújítandó díszítőelem- és szoborrészletek által ihletett, mesteri kézzel kivitelezett megoldásai jellemezték, gondoljunk akár a Schallaburgban kiállított Mátyás kori reneszánsz kőfaragványok, akár a sárospataki Vöröstorony teammunkában végzett restaurálására.

A múlt értékei iránti elkötelezett odaadással végzett, kiemelkedő kőszobrász tevékenysége hozta el számára a jelentősebb, komplexebb megbízatásokat, amelyek során sikerült a Charta által meghatározott szellemiség hazai megújítói közt jelentős szerepet betöltenie. Az új gondolkodás szerint érdemes a múltat feléleszteni, élővé, a mai ember számára átélhetővé tenni. Ez a szemlélet a puszta helyreállítás helyett a rekonstrukciót teszi a múlt épített emlékei bemutatásának leginkább preferált módozatává – komoly dilemmával, és ebből fakadóan valós veszélyekkel. Milyen mértékig szabad – a rendelkezésre álló igazolt adatok és valós műemlékek korlátozott volta miatt – a képzeletünkre hagyatkozva belenyúlni az örökölt javakba, s azokból régi-új szerkezetet építeni? Könnyen előfordulhat, hogy az ilyen rekonstrukció során a helyreállított értékek fölött olyan épület születik, amely idegenforgalmi szempontból, üzletileg jól hasznosítható, ám bizonyos mértékig meghamisítja a hajdani értékeket.

A dilemmát fel kell oldani. Osgyányi közel tíz évig dolgozott a pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház kőszerkezeti rekonstrukcióinak és installációinak elkészítésén. Ő restaurálta a 2004-ben megnyíló Dómmúzeum teljes kőtári anyagát. Munkatársa, a nagyszerű belsőépítész, Héjjas Pál tervezte a kőtár installációs falait, amelyekbe az ezerháromszáz faragványból különféle szempontokból együvé válogatott köveket kellett Osgyányinak beépítenie. A kőtár négy nagy objektumát, a két altemplomi lejárót, a Szent Kereszt-oltárt és a márványkaput egyedül ő installálta.

A kezdeti templomhelyreállítási munkálatokat évtizedekkel korábban Osgyányi egyetemi mestere, Szakál Ernő kezdte. Ő fedezte fel, hogy a székesegyház építőköveinek jelentős részén római kori díszítő faragások vannak, de sajnos ezeket – vélekedett Szakál – nem lehet bemutatni, mivel az építőelemek úgy vannak beépítve a bemutatni kívánt szerkezetbe – a falba –, hogy csak egy oldaluk látható.

Osgyányi a problémát mesteri módon oldotta meg. A kapuzat római faragványokat tartalmazó kövei közé fémlemezeket illesztett, azokat összekapcsolta egy acél ívvel, hogy a szerkezet hordképes és mégis körbejárható legyen, lehetővé téve ezzel, hogy a látogatók ne csupán a csodálatos templomkapu főnézeti oldalát, de a hátoldalban megmutatkozó római kori faragványokat is megszemlélhessék. Munkáját Munkácsy-díjjal jutalmazták 2004-ben.

Úttörőnek számító szemléletváltása leginkább a füzéri várkápolna helyreállítása során általa végzett és irányított munka eredményén tetten érhető. A kápolna súlyosan sérült épületszerkezete – a fölfelé széttartó, kidőlni készülő ferde falak és a köztük lévő jelentős hézagok – nem tette lehetővé a szokásos restaurálási megoldásokat. Osgyányi sajátosan egyéni módon oldotta meg a problémát. Megőrzött eredeti állapotában mindent, amire módja nyílt, ugyanakkor egy „pszeudo"-boltozatot emelt a falak fölé, így az épület a jelenkor számára is használhatóvá vált.

További munkái során is a maga sajátosan egyéni, tudományosan megalapozott, ugyanakkor ihletett művészi megoldásaival vált szakmájának kiemelkedő alkotójává. Az ország számtalan szegletében végzett munkái közül kiemelkednek a pécsi Zsolnay Múzeum épületéhez tartozó kőfaragványai és a Zsolnay Vilmos-szobor művészi restaurálása, valamint a siklósi vár első ütemében kialakított reneszánsz loggia megépítése és a belső udvari nagy ablakok rekonstrukciója.

Az általa alapított és vezetett Reston Kft. már komplett kutatási és munkaterveket is készít, mint a fertődi Esterházy-kastély nyugati szárnyának turisztikai fejlesztésekor; szakértő diagnosztikai vizsgálatokat végez, ahogyan tette a Magyar Tudományos Akadémia székháza és könyvtára homlokzatainak restaurálásakor.

Évek óta tervezi, hogy visszavonul, és legfeljebb csak szakértői munkákat vállal, de génjeinek, a szülői mintának és mesterei példájának köszönhetően hetvenegy éves nyugdíjasként is képtelen letenni a ceruzát, a vésőt, a tervezői szemüveget. Mindennapi munkája mellett a Magyar Restaurátorok Egyesületének elnökeként harcol a szakmai működés jelentőségének széles körű társadalmi elismertetéséért, célja a Restaurátor Kamara létrehozása. Biatorbágy Önkormányzat Értéktár Bizottságának tagja, hét gyermek édesapja, szerető férj. Jelenleg a hajdani pénzügyminisztériumnak a budai várhegyen újjáépülő épületegyüttesének restaurátor szakértőjeként felügyeli a munkálatokat, hogy a múlt értékei a jelenben és a jövőben is átélhetők legyenek.

[2022]