Pongrácz Zoltán

Életrajz

Pongrácz Zoltán gazdag œuvre-jében sokféle hatás és sokrétű zenei tevékenység ötvöződik egységes egésszé. Életművében nemcsak a zeneszerzői tevékenység játszik fontos szerepet, hanem – főleg pályájának kezdetén és delelőjén – a karmesteri, a kórusvezetői és a pedagógusi feladatok is. Munkásságát két nagy, egymástól meglehetősen különböző korszakra lehet bontani. Az első vitathatatlanul Kodály hatását mutatja. Egykori mesterének ösztönzésére kezdett a fiatal zeneszerző a Felvidéken – saját szűkebb hazájában – népdalokat gyűjteni, melyek hangzásvilágát a harmincas éveket meghatározó kórusművekben, népzenei feldolgozásokban és dalokban kamatoztatta. A nyugat-európai ösztöndíjaknak köszönhetően a fiatal Pongrácz számára kiszélesült a zenei horizont, a Berlinben megismert indonéziai és kelet-ázsiai zenék élményének hatására Pongrácz megtette az első lépést a Kodálytól való elszakadásra.

Az 1964-es év radikális változást hozott a szerző életében: megismerte a nyugat-európai elektroakusztikus műhelyek eredményeit, melyek egy addig feltáratlan, új világot nyitottak meg számára. Németországba és Hollandiába ment, hogy behatóbban foglalkozzék az elektronikus zeneszerzéssel. Tanulmányai befejeztével nemcsak egyedi, különleges szerzeményei újították meg az itthoni zenei életet, hanem a felnövekvő zeneszerző-generáció látásmódját is jelentősen árnyalta, hogy a zeneszerző-jelöltek a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakán első kézből tanulhatták az elektronikus zeneszerzést, melynek pedagógiai gyakorlatához Pongrácz két alapvető (tan)könyvvel is hozzájárult.[1] A kilencvenéves zeneszerzőt méltató Eősze László szerint Pongrácz Zoltánt „a hagyomány és az avantgárd kettős vonzása kíséri egész életútján",[2] melynek szintéziseként értelmezhető az utolsó mű, a Missa solemnis.

* * *

Pongrácz Zoltán 1912. február 5-én született, Diószegen, Pozsony megyében (ma Sladkovičovo, Szlovákia) Novák Ida (1883–1924) tanítónő és Pongrácz Ernő (1882–1972) sebészorvos első gyermekeként. Öten voltak testvérek, de egy kislány meghalt, a három fiatalabb fiú sebész, grafikus és mérnöki pályát választott.

Az elemi iskolát Diószegen végezte, majd az 1921/22-es tanévben a gimnázium első osztályát már Pozsonyban. A század eleji polgári családban felnövekvő Zoltán számára minden napos volt a muzsika. Édesanyja zongorázott, a család egyik muzsikus barátja, Rajter Lajos[3] pedig gyakori vendég volt a szülői házban, aki az első zsengéket átnézve további munkára ösztönözte a tizenéves fiút. Szinte magától értődő volt, hogy mikor 1922-ben Budapestre kerülve az Érseki Katolikus Reálgimnáziumban, azaz a Rákócziánumban folytatta tanulmányait, magánúton zeneszerzést is kezdett tanulni Mathia Károly gimnáziumi énektanárától. Első kompozícióját – mely romantikus szerzők hatását viseli magán – Heinrich Heine Loreley című versére komponálta mezzo hangra hegedű-zongora kísérettel. 1930-ban, nyolcadikos gimnazista korában nyerte első zeneszerzői versenyét, gordonkára és zongorára írt Szonettjével.[4] Tanárai tudatában voltak tanítványuk zenei tehetségének, így a végzős gimnazista Pongrácz Zoltánt az a megtiszteltetés érte, hogy az iskola dísztermét felavató ünnepségre az iskola magyar tanárának, Radványi Kálmánnak mesejátékához kísérőzenét írjon.[5] A meghívott vendégek között Dohnányi Ernő is helyet foglalt,[6] aki a hallottak alapján támogatásáról biztosította az ifjú zeneszerző-jelöltet. Pongrácz a Zeneakadémián Kodály Zoltánnál akart zeneszerzést tanulni. Az édesapa, Pongrácz Ernő jó érzékkel ismerte fel, hogy Kodályhoz a legrövidebb út a népzenén keresztül vezet, ezért fiának azt tanácsolta, hogy a nyári vakáció alatt gyűjtsön népdalokat a Felvidéken. Így a szeptemberi zeneakadémiai felvételin a saját kompozíciókon kívül[7] a nyáron gyűjtött népdalokat is bemutatta Kodálynak, aki miután figyelmesen átnézte a gyűjtött anyagot, közölte az első óra időpontját. Pongrácz 1930–1935 között tanult zeneszerzést Kodály irányítása alatt a Zeneakadémián. Ez az öt év kitörölhetetlenül bevésődött az ifjú zeneszerző sejtjeibe.[8]

Kodálynak köszönhetően Pongrácz 1931-ben a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjával ismét népdalgyűjtő útra indult a Csallóközbe és Galánta környékére, ahol mintegy hatszáz népdalt gyűjtött.[9] A lejegyzett népdalok egy része – sok hasznos szolfézsgyakorlattal együtt – az Énekjegyzetek című kiadványban látott napvilágot, melyet a Rákócziánumban tartott énekóráin ismertetett meg a tanuló ifjúsággal.[10] Az egykori Alma materébe visszatérő fiatal tanár – első alkalommal, de nem utoljára – saját könyvet írt diákjai számára.

Pongrácz Zoltán 1935-ben kapta meg zeneszerzői diplomáját, azonban továbbra is Kodály mellett maradt: az 1935/1936-os tanévet egy évig ún. volontőrként, azaz fizetés nélküli asszisztensként töltötte mestere mellett. 1937/1938-ban Bécs lett az életút következő állomása, ahol Rudolf Nilius karnagyképzőjében vezénylést tanult. Az ösztöndíj lejárta után hazajött, és egy tanévig a Rákócziánumban tanított éneket és zeneelméletet, majd 1939/1940-ben az Operaházban korrepetítor volt Sergio Failoni és Rubányi Vilmos mellett. Az 1940/1941-es tanévre egy újabb ösztöndíjjal Berlinbe, a Humbold Egyetemre ment, hogy összehasonlító zenetudományt tanuljon. Az egyetem hatalmas könyvtárának és lemezgyűjteményének köszönhetően itt találkozott először autentikus indonéziai és kelet-ázsiai népzenével. E kutatómunka nyilvánvaló eredménye az 1942-ben komponált Gamelán zene, melyben a szerző az őt ért ezernyi egzotikus hatást a saját zenei nyelvére fordította le, és sikeresen kombinálta a szuggesztív, kolorisztikus hatásokat, a gamelánra jellemző sajátos formavilágot az európai zenében használatos struktúrákkal. Berlin után a salzburgi Mozarteumban tökéletesítette tovább vezénylési technikáját Clemens Klaus tanítványaként, 1941 karácsonyáig.

Magyarországra visszatérvén Dohnányi hívására, aki többek között a Rádió zenei főigazgatója volt akkoriban, 1943-tól a Rádió karnagya és zenei referense lett. A gyerekkori baráttal, Rajter Lajossal felváltva vezényelték a Rádiózenekart, és Pongrácz modernzenei, népzenei és magyarnóta-műsorokat is szerkesztett. Itt ismerkedett meg behatóbban a cigányzenekarokkal, és a szerkesztőként eltöltött tapasztalatokat is kamatoztatta a Népzenészek könyve című munkájában.[11] Pongrácz Zoltán a zenésztársadalom minden rétegét szerette volna megszólítani, zenei műveltségüket szélesíteni, csak úgy, mint egy évtizeddel későbbi könyvével, amit a szórakoztatózenészek számára írt.[12]

1944-ben Pongrácz Zoltánt bízták meg a Filharmóniai Társaság vezénylésével a zenekar osztrák turnéjára. A háború zűrzavarában azonban végül is Lipcsében kötött ki az együttes, s ott érte Pongráczot az ostrom vége. Mikor 1945-ben hazajött, koholt vádak alapján háborús bűnösnek nyilvánították, ami alól sikerült tisztáznia magát, az ítéletben azonban benne volt, hogy Budapesten határozatlan ideig nem működhet.

Pongrácz útja Debrecenbe vezetett, ahol 1946 februárjától 1949 februárjáig a debreceni MÁV zenekart és a Szent Anna templom Szent László kórusát vezette. A háború alatt a zenekart sok kár érte, még évek múltán is több hangszer hiányzott, éppen ezért nem értékelhetjük eléggé a zenekar élén eltöltött három évet, melynek során Pongrácz romjaiból építette újjá az együttest. Erre az időszakra esik Pongrácz Zoltán első házassága Mátyás Mária operaénekessel (1946–1950).

1949 februárjában a zenekar egy – a próbákra rendszertelenül járó – tagja feljelentette karmesterét háborús bűnökért. Pongrácz csak egy barátja jóindulatának köszönhetően tudott elmenekülni a politikai rendőrség elől. Ezután kalandfilmbe illő jelenetek következtek Pongrácz életében: egy szénásszekér alatt Rityicánál Jugoszláviába menekült, de elfogták és visszatoloncolták Magyarországra.

1949 és 1953 között Csanádapácán kántorkodott, majd a békéstarhosi zeneiskola zeneszerzés tanára lett az 1953/1954-es tanévben, mellyel párhuzamosan a békéscsabai városi zenekart és énekkart is irányította. A békéstarhosi iskolát egy év múlva megszüntették, s Pongrácz másodszor is Debrecenbe ment, ahol 1954-től 1964-ig a város több iskolájában tanított egyidejűleg.[13] Ismét karmestere lett a debreceni MÁV Filharmonikus Zenekarnak, s az első közös hangversenyükön a közönség felállva, hosszasan tapsolva üdvözölte a városba visszatérő muzsikust.[14] A zenekarral együtt töltött tíz év alatt sok magyarországi bemutatót is megszólaltattak.[15]

Szerencsés véletleneknek köszönhetően a hatvanas évek közepétől Pongrácz Zoltán művészi érdeklődése visszavonhatatlanul az elektroakusztikus zene felé fordult. Sorsdöntőnek bizonyult a holland Henk Badings Káin és Ábel elektronikus balettjének megismerése egy lemezfelvételről, és a kölni rádió éjszakai adásaiban „elcsípett" előadássorozat az elektroakusztikus zenéről. Világossá vált Pongrácz számára, hogy ez az az út, amit már olyan régóta keresett. 1964 nyarán, majd a következő év nyarán ismét sikerült kijutnia Darmstadtba, utóbbi alkalommal az a Gottfried Michael Koenig tartotta az előadásokat, akit Pongrácz már jól ismert a kölni rádió előadásaiból. A holland professzor ajánlására az ötvenes éveiben lévő zeneszerző az 1965/1966-os tanévben újból iskolapadba ült az utrechti Holland Királyi Egyetemen, hogy elsajátítsa a Magyarországon még szinte alig ismert és egyáltalán nem művelt új zenei irányzat mesterfogásait. Diplomáját 1966-ban kapta meg Kryptothesiphon című munkájáért.[16]

Ettől kezdve mind alkotóként, mind pedagógusként az elektronikus zenei irányzat egyik vezető képviselőjévé vált Magyarországon. Eleinte külföldi stúdiókban, illetve saját házi stúdiójában realizálta műveit, 1974 óta pedig már a Magyar Rádió Elektronikus Zenei Stúdiójában is.[17] Nevéhez fűződik az elektroakusztikus kurzus beindítása a zeneszerzés szakos hallgatók számára a Zeneművészeti Főiskolán, ahol 1975-től 1995-ig oktatott. Pongrácz Zoltán 1969-ben kötött házasságot Papp Mária tanítónővel.

Első kitüntetését, a Ferenc József-díjat 1939-ben kapta, addigi életműve elismeréséül. A háború utáni alaptalan vádaskodások nemcsak művei játszottságát szorították vissza egy időre, hanem a hivatalos elismeréseket is. Az áttörés külföldről jött: 1988-ban Magister fokozatot kapott a GMEB-UNESCO-tól, 1992-ben a francia Euphonies d'or-t. Az Érdemes Művész kitüntetés (1989), a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1992), az Erkel Ferenc-díj (1996) valamint a Magyar Rádió díja, a Vox Electronica (2000) jelezte, hogy az itthoni állami és zenei szervezetek is elismerték munkásságát. Tagja volt az Association des Journées d'Étude des Musiques Électroacoustiques nemzetközi elnökségének. A magyar kulturális közélet is igényt tartott tapasztalatára: 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagjává választották, ahol 1996-tól 2000-ig alelnöki tisztet töltött be.

[1] Mai zene – mai hangjegyírás. (Budapest: Zeneműkiadó, 1971), Az elektronikus zene. (Budapest: Zeneműkiadó, 1980).

[2] Eősze László, „Pongrácz Zoltán kilencvenéves." A Magyar Kodály Társaság hírei 1. (2002): 26-27. Elhangzott a Magyar Művészeti Akadémián 2002. február 7-én.

[3] Egy 1926. szeptember 12-én, Diószegen rendezett jótékonysági hangversenyen a tizennégy éves Pongrácz Zoli (ahogy a programban olvasható) zongorán és orgonán több kamaraműben is együtt játszott Rajter Lajossal, aki gordonkázott, valamint Hackenberger Béni hegedűssel. Utóbbi Pongrácz első művének, a Heine versre írott Loreley bemutatóján is közreműködött 1929-ben.

[4] A verseny elnöke Siklósi Albert, a Zeneművészeti Főiskola tanára volt, az eredményt a Budapesti Nemzeti Újság (1930. május-június) is közzé tette.

[5] A művet az 1929. december 15-i bemutató után december 22-én is előadták a Rákócziánumban.

[6] Az ünnepséget Dohnányi Ernő kórusműve, a Hiszekegy nyitotta meg, az iskola kórusának előadásában.

[7] Vonósnégyes-tétel, Suite futurist (lásd az ifjúkori műveknél) -- a szerző szóbeli közlése alapján.

[8] Még harminc évvel később is, egy 1965-ös cikkben a zeneszerző lakásába látogató újságíró a falon függő Kodály-képet tartja az egyik legfontosabb berendezési tárgynak. Kis János: „Egy mű ezüstfuvolára. Látogatás Pongrácz Zoltán zeneszerzőnél." Hajdú-Bihar-megyei Napló, 1965. április 11.

[9] Molnár Imre dr. (szerk.), A magyar muzsika könyve. (Budapest: Merkantil Nyomda, 1936). A gyűjtemény nagy része a háborúban megsemmisült, kb. 150-160 népdalt sikerült az ostrom előtt feldolgozni. L. Görföl Jenő: „A népzenétől az elektronikus zenéig. Beszélgetés Pongrácz Zoltán zeneszerzővel." Hét [Pozsony], 1978. dec 9., 12-13.

[10] Énekjegyzetek. A Rákóczi Kollégium kiadása, Bp., 1934. A kortársak közül Bárdos Lajos is felhasznált ebből a gyűjtésből két népdalt a Tizennégy vegyeskar c. kötetében. (Két csallóközi népdal Pongrácz Zoltán gyűjtéséből: Patkóéknál Patason, Az árgyélus kis madár.) Z. 281/A

[11] Népzenészek könyve. Zeneműkiadó, Bp., 1965.

[12] Zeneelmélet szórakoztatózenészek számára. Országos Szórakoztatózenei Központ, Bp., 1975.

[13] A Zeneművészeti Szakiskolában zeneszerzést tanított, ahol többek között Jeney Zoltánt is tanítványa volt. A Tanárképzőn népzenét, zenetörténetet és karvezetést, a Kossuth Lajos Tudományegyetem népművelési szakán zenetörténetet oktatott.

[14] (T. D.), „Énekes parádé a Központi Kultúrotthonban." Néplap, (1954. november 9).

[15] Köztük Sosztakovics 10. szimfóniáját és Honegger Pastoral d'été című művét.

[16] A Párizsban megjelenő „Repertoire international des musiques experimentales" Phonotèse-re változtatta a mű eredeti címét, (lásd még a Bibliográfiában Oltványi Ottó cikkét).

[17] Horváth István írása, Magyarország 46, (1983. november 13): 23.

Az életrajzot összeállította: Kovács Ilona [2017]
----------------

MŰVEK

Műtárgyjegyzék

Az alábbi összeállítás a szerzői gyűjtemény alapján jött létre. A műcímek magyarul szerepelnek, eltekintve azoktól a művektől, melyeknek a szerző által adott eredeti címe nem magyar (kivételes esetben a magyar cím után zárójelben közöljük a mű külföldön ismeretes címét). A műjegyzék műfajok szerint sorolja be az egyes műveket, melyek az adott csoporton belül időrendi sorrendben követik egymást. A mű címe után az előadói apparátus, a mű keletkezési éve, szöveges mű esetén zárójelben a szövegíró neve, a megrendelő/felkérő, a bemutató éve, és az előadók neve olvasható. Ha a kompozíció nyomtatásban is megjelent, a kiadó neve és a kiadás éve áll az adatsor végén. A diszkográfiai adatok külön besorolást kaptak.

Rövidítések: A = ajánlás; A = alt; B = bemutató; B = basszus; Bar = bariton; BHZ = Budapesti Hangversenyzenekar; br = brácsa; Bp. = Budapest; cel = celesta; cimb = cimbalom; egy. = együttes; Elektr./elektr. = Elektronikus/elektronikus; ékar = énekkar; felk = felkérésére; felv. = felvonás; ffik = férfikar; ford. = fordította; fuv = fuvola; gka = gordonka; gyk = gyermekkar; hars = harsona; hgmérnök = hangmérnök; heg = hegedű; hgv = hangverseny; JugR. = Jugoszláv Rádió; kamkr = kamarakórus; kamzkr = kamarazenekar; kl = klarinét; K = kottakiadvány; közr. = közreműködött; MR = Magyar Rádió; mf = magnetofon; MSz = mezzoszoprán; nb = nagybőgő; nk = női kar; org = orgona; PZ = Pongrácz Zoltán; rend. = rendezte; real. = realizálva; St. = stúdió; Sz = szoprán; szax = szaxofon; szimf. = szimfónikus; szint = szintetizátor; szól. = szólamú; T = tenor; tromb = trombita; vált. = váltakozva; vez. = vezényelt; vk = vegyeskar; Zeneműv. = Zeneművészeti; zg = zongora; zkr = zenekar

Színpadi művek

Az ördög ajándéka — egyfelv. táncjáték (népmese nyomán), 1935-1936. (PZ) B: A táncjátékból készült öttételes szvit, Bp., 1939. ápr. Korponay Vali - ének, a Lehel téri plébánia és a városligeti kápolna egyesített énekkara, Székesfőv. Zkr, vez. PZ

Magyar Csupajáték — kilenc képben. B: Bp., 1938. máj. 21., Művész Színház, R: Paulini Béla. 5. kép: Vízdal – magyar groteszk. Zene: PZ, díszlet: Mallász Gitta, vez. Vincze Ottó; Londoni turné: 1939. április-május. Hungarian Play of Plays. in: PZ: The Play is on (nyitány), vez. Endre Béla

Odysseus és Nausikaa — háromfelv. lírai opera 1949-1950. (PZ és dr. Kertész Andor, a homéroszi idézeteket Devecseri Gábor ford.) B: Debrecen, 1960. május 6., Csokonai Színház. R: Horváth Zoltán, Debreceni MÁV Filh. Zkr., vez. Rubányi Vilmos

Az utolsó stáció — opera három képben, 1989. (Polner Zoltán) A Szegedi Nemzeti Színház felk., hgv-szerű B: Bp., 1999. dec. 15. Frankó Tünde, Várhelyi Éva, Mukk József, Bordás György - ének, Fazekas Andrea, Kiss József - próza, MR Szimf. Zkr., vez. Kovács László

Oratórium, Mise

A Teknőkaparó legendája — oratórium, Bar, vk, négykezes zg, 3 szin, ütők, elektronika, 1985. (népi gyűjtés alapján Polner Zoltán) B: Bp., 1992. január 26. Bordás György - ének, Debreceni Kodály Kórus (karig.: Kamp Salamon), Kovalszki Mária, Marija Mrkic - zg., Ménes Aranka - szint., hgmérnök - Horváth István, vez. PZ

Ut omnes unum sint — ökumenikus oratórium 10 tételben, vk., szavaló kórus, 3 heg, nb, 3 tromb, 3 hars, tuba, négykezes zg, 2 szint, elektronika, 1998. 1. Invitatórium, 2. Magasztalás, 3. A nyolc boldogság, 4. Tropárion, 5. Motetta, 6. Antifóna, 7. Falso bordone, 8. Sonata da chiesa, 9. Üzenet az embereknek, 10. Óda az Istenhez, (Ó- és Újszövetségi Biblia, Holttengeri tekercsek, Korán, hindu upaniszádok, ókeresztény himnuszok, liturgikus versek, katolikus és protestáns költők versei) B: Debrecen, 1999. ápr. 18., a Debreceni Oratórium Társaság Ének- és Zkr-a, karig. Deményi Sarolta, vez. PZ

Missa solemnis — ünnepi mise oratórium formában, vk, zkr, előre felvett CD-anyag, 2001-2003. 1. Praeambulum és Kyrie, 2. Praeambulum és Gloria, 3. Credo, 4. Sanctus, 5. Benedictus, 6. Pater noster, 7. Agnus Dei, 8. Glossolalia. B: Budapest, 2004. nov. 18.

Kantáták

Karácsonyi kantáta I. — 3szól. vk, kis zkr, 1935. (népi és egyházi szövegek), B: Bp., 1935. dec., a Rákócziánum ének- és zkr-a, vez. PZ

Karácsonyi kantáta II. — Sz, vk, zkr, Debrecen, 1948. (Nagy Ernő), B: Debrecen, 1948. dec. Tóth Valéria, a Szent Anna Főplébánia ékar., a debreceni MÁV Filharmónikus zkr, vez. PZ

Apollón Muzagetész — nk, zg, kl, 4 ütő, 1958. (Homérosz himnusz-töredékek alapján ford. Devecseri Gábor), A: Gulyás György és a debreceni Kodály leánykar, B: Debrecen, 1958. május. Kodály Leánykar, a Kodály Zoltán Zeneműv. Szakiskola tanulóiból alakult hangszeres egy., vez. PZ

Negritüd — 4-9 szól. vk, szavalókórus, zg, ütők (vibrafon, xilofon vagy marimba, claves, kisdob, nagydob, cintányérok és triangulum), Debrecen, 1962. (Néger költők versei, Kulifay Gyula ford.)

Kossuth kantáta — Kossuth Lajos halálának 100. évfordulójára. 4szól. ffik, fuv, (vált. kis fuvolával), 2 kl, tárogató, 2 cimb, 5 I. hg, 3 II. hg, 2 br, 2 gka, 2 nb, Bp., 1992. ('48-as népi szövegek, valamint Bajza József és Czuczor Gergely versei). A Magyar Rádió felk.

Kórusművek

Rózsafüzér-ének, Sz, A, T, B, Diószeg, 1933.

Szent Imre kánon, bármilyen hangfaj, Bp., 1933.

Pange lingue, Sz1, Sz2, A, Bp., 1933. (Aquinói Szt. Tamás)

Falucsúfoló, 3szól. gyk, Sz1, Sz2, A, 1933.

Dal a kis Jézuskáról, Sz1, Sz2, A, 1933.

Háromkirályok napján, T1, T2, B, 1933.

Névnapi köszöntő, bármilyen hangfaj, Diószeg, 1934.

Kispócs régi híres város, Sz, A, Bar, Diószeg, 1934.

Dudanóta, Sz, A, Bar, Diószeg, 1934.

Szomorú legény nótája, Sz, A, T/Bar, Diószeg, 1934.

Pláváj milá [Ússzál kedvesem], Sz, A, Bar, 1934.

Exegi monumentum, Sz, A, Bar, 1934. (Quintus Horatius Flaccus)

Őszi harmat után — 9 kórusmű kuruc versekre, a Nagyságos Fejedelem halálának 200-ik évfordulójára, 1935. 1. Kurucdal Székelyországban - Sz1, Sz2, A., T./B. (Szeőke Ambrus, 1670). 2. Kegyelmes az Isten - Sz, A. (Szegedi Kiss István, 1510). 3. Rákóczi búcsúja - Sz., A. (Egy régi népének utolsó soraiból). 4. Rákóczi Ferenc imádsága - Sz., A. (Szöv. és dallam Bartalus István gyűjtéséből, 1883). 5. Kuruc siralmas - Sz1, Sz2, A. (A „Rákóczi nóta" kezdő sorai, 1708). 6. Újvári leányok dala - Sz1, Sz2, A. (Dr. Ozorai J. és egy népi gyermekdal). 7. Egy bújdosó szegény legény - Sz, A. (Kuruc vers 1711-ből). 8. A bújdosó kuruc - Sz, A, T, B. (Thaly Kálmán). 9. Tiszta az ég Tallós felett - Sz/A, T/B. 2szól. kánon. (Endrődi Sándor). B: a 8. és a 9. Bp., 1935 - rádióhgv, Forrai Miklós kamarakr. K: Bp., Magyar Kórusművek, 1935.

Szűz Mária siralma — 3szól. nk, Bp., 1938.

Népzenei feldolgozások

Csallóközben, Patason — 2szól. gyk, 1931. nov. K: Tavaszi bokréta — gyk-i gyűjtemény, Magyar Kórus, Bp., 1933; Gyermekkarok — Zborník piesni pre detské zbory, Osvetovŷ ústav, Bratislava, 1971.

Két parasztdal gyermekkarra és zenekarra — Kirje, kirje kisdedecske, Házasodik a tücsök, Bp., 1933. B: Bp., 1933 - rádióhangverseny, a san francisco-i rádió „Goodwill Day" alkalmából rendezett körkapcsolása alkalmából; a Rákócziánum gyk-a és ifjúsági zkr-a

Egyszer egy királyfi — néprománc, gyk, Bp., 1935.

Új hangszínek - népdalok 2szól. gyermekkarra, Bp., 1935. jún. - Diószeg, 1935. aug.

1. Katonanóta, 2. Mikor megyek Gyergyó felé, 3. Aratónóta, 4. Az árgyélus kis madár, 5. Látod rózsám, 6. Addig megyek, 7. A deáki barna kislány, 8. Szépen szól a cimbalom, 9. Hozz bort kocsmárosné

Három népdal gyermekeknek — 2szól. gyk, Bp., 1935. 1. Híres madi csárda, 2. Víz, víz, víz, 3. Hív bennünket Ferenc császár.. K: Magyar Kórus, 1937.

Kisalföldi parasztdalok — ffik (T1, T2, Bar, B), Diószeg, 1936. ápr. 12. B: 1944. Budai Dalárda, vez. Endre Béla.

Pozsonyi vadrózsák — négy pozsony megyei parasztdal énekhangra és zg-ra. (PZ gyűjt. és feldolg.) 1. Szép gyerekek a huszárok (Kismácséd, 1930), 2. Sűrű mogyorószár (Deáki, 1930), 3. Nincs minden kislánynak (Kismácséd, 1930), 4. Mikor engem Galántára visznek (Diószeg, 1930). B: Budapest, 1939. április 27. (szerzői est), Máthé Jolán és PZ - zg

Három szlovák népdal. 1. Prala som ja na potučku, 2. Jaj, valacha zabili, 3. Ej, duby, duby, Bécs, 1938. ápr. 12. B: Bp., 1939. ápr. 27. Máthé Jolán - ének, PZ - zg

Magyar népdalok és népi táncok — cimb, 2 br, gka, nb, cel, 1965. B: Bp., 1988-1989 - rádióhgv., Bicskei Géza - cimb és a Rádió Népi Zenekarának tagjai

Dalok zongorakísérettel

Szegény Zsuzsi a táborozáskor — dal női hangra, 1933. dec. (Csokonai Vitéz Mihály), B: Bécs, 1938. febr. 21., Bécs - Eyssen Irén - ének, PZ -zg

Madárdal — T, zg., Bp., 1942. jún. (dr. Molnár Imre), B: Debrecen, 1948. dec. 18. Szabó Miklós - ének, PZ -zg

A vad kovács — T, zg, 1944. jan. (Kosztolányi Dezső), B: Bp., 1944. febr. 19. Szabó Miklós ének, PZ - zg

Add nekem a te szemeidet — T, zg, 1946. okt. 4. (Ady Endre), B: Debrecen, 1948. dec. 18. Szabó Miklós - ének, PZ - zg

Tengeri gőzösön — T, zg, 1944. jan. (Ambrózy Ágoston), B: Bp., 1944. febr. 19. Szabó Mikós - ének, PZ- zg

Vásárban — Bar, zg, Bp., 1944. júl. 15. (Arany János: Őszikék), B: Bp., 1944. júl., Horváth József - ének, PZ - zg

Egyhelyben — dal ffi vagy női hangra. Bp., 1997. (Gyurkovics Tibor), B: Bp., 1997. okt. 17., Bordás György, Faragó Laura - ének, Dubrovay László - zg

Dalok kamarazenekari kísérettel

Őrizem a szemed — A vagy MSz, kamzkr vagy zg, Bécs, 1939. (Ady Endre), B: Bp., 1944. Máthé Jolán - ének, PZ – zg, (rádióbem.), kamzkr-i vált.: Bp., 1944. okt. Birkás Lilian, Rádiózkr, vez. Vincze Ottó

Kék dal - A, kamzkr. vagy zg., Bp., 1944. (Borsi Darázs József), B: Bp., 1944. Máthé Jolán -ének, PZ – zg, (rádióbem.)

Mennyei színjáték - A vagy MSz, kamzkr, Bp., 1944. (Babits Mihály), B: Bp., 1944. okt. Birkás Lilian, Rádiózkr, vez. Vincze Ottó

Zenekar és kórus

Ispirationi, — vk, zkr, mf, 1965.

Nyírségi muzsika — énekhang, vk, népi egy., 1965. K: Szabolcs-Szatmári Megyei Tanács V.B. Műv. Oszt. és a MESZÖV, 1965.

Rapszódia — énekhang, cigányzkr, 1976. B: Bp., 1976. MÁV Ékar és Zkr, vez. Für Lajos

Zenekari művek

Magyar eklogák — Bp., 1933. B: 1936. máj. 30. Székesfőv. Zkr., vez. Kenessey Jenő

Verbunkos szvit kis zkr-ra. fuv, oboa, 2 kl, fagott, 2 kürt, hárfa, vonósok, 1934. dec. B: 1936. aug., Rádiózkr, vez. Bertha István

Burleszk — 1937. febr. 23. B: Bp., 1937. márc. 11., Székesfőv. Zkr, vez. Kenessey Jenő

Szimfónia, 1943. B: Bp., 1943. BHZ, vez. Ferencsik János. (A mű első vonósnégyes verzióját Albert Ferenc kvartettje mutatta be Bp-en 1938-ban.)

Ballo ongaro — Giovanni Picchi „Intavolatura di Balli d'Aprricordo" című gyűjteményének (Velence, 1610) motívumai nyomán, fuv, 2 kl, kürt, 5 I. hg, 4 II. hg, 4 III. hg, 3 br, 3 gka, 1 nb, zg vagy hárfa, 1955. K: EMB, 1959. Z. 2274. (L. a Magyar régiségek tizenhárom szólóhangszerre című művet a Kamaraműveknél)

Három zenekari etűd — 1963. A: A 2. tételt Roubál Rezső emlékének, az egész művet Rubányi Vilmosnak. B: Bp., 1964. Debreceni MÁV Szimf., vez. Rubányi Vilmos

Hangok és zörejek — aleatorikus zene grafikus hangjegyírással zenekarra, 1966. B: Utrecht, 1966.

Színek és vonalak - ifjúsági zenekarra, 1971. A: Till Ottó és a III. ker-i zeneisk. zkr-a, B: Veszprém, a III. kerületi zeneiskola zkr-a

Kamaraművek

Pastorale — szax, kürt, tromb, hars, zg, org, üstdob, 1941. B: Bp., 1941., az Operaház tagjaiból alakult kamzkr, vez. Nagy Olivér

Gamelán zene — fuv, szax, hg, nb, zg, 4 ütőhangszer, 1942. B: Bp., 1942., az Operaház tagjaiból alakult kamzkr., vez. Arató István

Zene öt gordonkára — 1955. B: Debrecen, 1955.

Fúvósötös — fuv, oboa, kl, fagott, kürt, 1956. A Magyar Rádió felk.

Három kis darab Orff-együttesre, 1956. 1. Regősének - ének 1, 2 Sz és A metallofon, csörgő, láncos bot, üstdob, 2. Maconkai kőhíd alatt - ének, furulya, citera, hg, gka , 3. Tim, tom, taláré - ének, Sz és A melodica, Sz fémcimb, Sz és A metallofon, gka, B: Eger, 1971, a Ho Si Minh Tanárképző Főisk. hallg., K: EMB, 1971. Z. 5860.

Három improvizáció — 7 ütőjátékos, zg, 3 mf, 1971. B: Rádióbem. Bp., 1972. Szelecsényi Norbert - zg, Budapesti Ütőegy., vez. Balázs Oszkár, hgvtermi bem: Bp., 1998. Balaskó Mária - zg, Budapesti Ütőegy., hgmérnök - Horváth István. vez. Héja Domonkos, K: Schott 1973, Z. 6457.

Három bagatell — 4 ütő, mf, 1972. B: Bp., 1978. febr.19. A Rádiózkr. tagjaiból alakult ütőegy., vez. Balázs Oszkár

Magyar régiségek tizenhárom szóló hangszerre — fuv, oboa, kl., fg, kürt, tromb, 2 hg, 1 br, gka., nb, hárfa vagy zg, ütő, 1986. B: Bp., 1986. Rádiózkr, vez. PZ. A mű a Ballo ongaro kibővített változata (l. a Zenekari műveknél)

Zongoraművek

Szlovák népi táncok, Bp. 1939. nov. 2. K: Bp. Cantate Zeneműkiadó, 1939

Hat Soliloquium, 1955. B: Debrecen, 1957. P. Nagy Ilona

Toccata, 1957. B: Debrecen, 1957. P. Nagy Ilona

Színpadi kísérőzenék

Arisztophanész: Madarak. Nemzeti Színház, Bp., 1938.

Pavel Kohut: Ilyen nagy szerelem, Csokonai Színház, Debrecen, 1958.

Szophoklész: Oidipus király, Csokonai Színház, Debrecen, 1959.

Balassi Bálint: Szép magyar komédia, Csokonai Színház, Debrecen, 1961.

Elektroakusztikus kísérőzene

F. Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása — Sztereofonikus-elektr. zene. 1967. real. házi stúdió. Debreceni Csokonai Színház

Jevgenyij Schwarz: Sárkány. real. házi stúdió. Debreceni Csokonai Színház, 1970.

Elektronikus és elektroakusztikus szalagzenék

Phonotèse (első címe Kryptothesiphon), 1966. real. St. voor Electr. Muziek, Utrecht, B: Utrecht, 1967. febr. 28.

Luna 9, 1966-1967. real. St. voor Electr. Muziek, Utrecht, valamint a szerző házi stúd.

Halmazok és párok — elektr. variációk, 1968. cel, zg, real.: a szerző házi stúd.

Mariphonia — akusztikus portré a szerző feleségéről, 1972. A Csehszlovák Rádió felk., real. Elektr. St., Pozsony, hgmérnök Peter Janik és Jan Backstuber

Zoophonia — állathangokból, 1973. real. Mafilm Exaust., Bp.

Rotációk — kvadrofon elektronikus zene, 1975. real. MR Elektr. St., Bp.

Egy Cisz-dúr akkord története, 1975. A bourges-i Groupe de Musique Experimentale felk., real. Charybde St., Bourges

Közeledni és távolodni — hangdráma Gerhard Rühm költeményére (ford. Oravecz Imre), kvadrofon zene, 1975. real. MR Elektr. St., Bp. Közr. Béres Ilona, Ruttkay Éva, Váradi Hédi és Nagy Attila, hgmérnök Horváth István, rend. László Endre

Bariszféra, 1975. real. Exaust., Mafilm, Bp. B: Bourges, 1976.

Les parfums — multimedia színekre, illatokra és hangzásokra, valamint Charles Baudelaire „Harmonie du soir" című versére, kvadrofon zene, 1976. real. MR Elektr. St., közr. Zsadon Andrea

Tizenkét körszalag (Variation boucles), 1977. A buorges-i Groupe de Musique Experimental felk., real. Charybde St., Bourges. B: Bp., 1977. okt. 7.

144 hang — kvadrofon zene, 1977. real. MR Elektr. St., Bp., hgmérnök Horváth István

Sesquialtera — kvadrofón zene egy „tökéletes négyzet" paramétereiből, 1979. real. MR Elektr. St, Bp., hgmérnök Horváth István

A balgaság dicsérete — szatíra énekbeszédre, vk-ra és elektronikára, 1980. (Rotterdami Erasmus, ford. Kardos Tibor) real. MR Elektr. St., Bp. Közr. Bordás György és a MR Ékar-a (karig. Sapszon Ferenc), hgmérnök Horváth István

Madrigál — recitációra és elektronikára, 1980. (Petrarca: LXI. szonett), real. MR Elektr. St., Bp. Közr. Kertész Péter és a MR Ékar (karig. Sapszon Ferenc), hgmérnök Horváth István

Francia saláta, 1981. real. MR Elektr. St., Bp.

Poláris és szukcesszív kontrasztok, 1986. A bourges-i Gruope de Musique Experimental felk., real. Bourges. Charybde St.

Versenyművek

Concertino szaxofonra és elektronikára, 1982. október. real.: JugR Elektr. St., Belgrád. A: Paul Pignon. B: Stockholm, 1983. febr., Paul Pignon - szax

Cimbalomverseny elektronikus kísérettel, 1988. real.: MR Elektr. St., Bp. B: Bp., 1989. dec.- rádiófelv., ill. 1990. jan., Herencsár Viktória - cimb

Filmzenék

Úz Bence (Hunnia, 1938)

Berlini napló (UFA, Berlin, 1941)

Negyedíziglen (Hunnia, 1942)

És a vakok látnak (Hunnia, 1943)

A két Bajthay (Hunnia, 1944)

Ifjúkori művek

Loreley — MSz, hg, zg. Bp., 1928., (Heinrich Heine). B: Diószeg, 1929. márc. 3. Orosz Zoltánné - ének, Hackenberger Béni - hg, Richter Magda - zg

A szívkirály karácsonya — zkr-i kísérőzene Radványi Kálmán háromfelv. mesejátékához. 1929. B: Bp., 1929. dec. 15., a Csernussi Ferenc zeneiskola zkr-a

Suite futuriste — zgszvit öt tételben. 1. Chanson futurist (Futurista dal), 2. Coucher du soleil (Naplemente), 3. Danse du singe (Majomtánc), 4. Fantasie (Fantázia), 5. Rhapsodie (Rapszódia egy saját gyűjtésű diószegi népdalra), 1929.

Vonósnégyes-tétel. Bp., 1929.

Szonett — gka, zg, Diószeg, 1929. B: Pozsony, 1930. Rajter Lajos - gka, Richter Magda - zg