Sára Ernő

Az 1947-ben született Sára Ernő Villamosipari Technikumban érettségizett 1965-ben, majd a Mechanikai Mérőműszerek Gyárának reklám osztályára került. A Magyar Iparművészeti Főiskola tanfolyamán szerzett grafikusi oklevelet. Felkészülésében nagy jelentősége van erős önművelő képességének, külföldi tanulmány útjainak, jelentős mesterek közelségében végzett fiatalkori munkájának. Mestereinek Kiss Lászlót és Papp Gábort tekinti. Hogy gyors szakmai fejlődési utat járt be, azt az is bizonyítja, hogy 1966-tól a szakmát tanítja is, s hosszú évekig volt az ELTE Természettudományi Karának óraadó tanára. Szakmai felkészülésében jelentős szerepe volt az ezen időszakban prosperáló Derkovits Gyula Alkotóközösségnek, amely itthon és külföldön vásárok, vásári arculatok, portálok tervezésével és kivitelezésével foglalkozott, magyar külkereskedelmi vállalatok megbízása alapján. Ebben az időszakban azonban már tervezett naptárokat, prospektusokat, hirdetéseket. Munkája elismerése, hogy 1971-től tagja lett a Művészeti Alapnak (1992 óta Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete). Szakmai fejlődésének fontos időszaka és állomása, hogy 1973-tól egy éven át az Art Institut Orell Füsli munkatársa lehetett Zürichben, ahova Bécsen és Münchenen keresztül jutott el. Ezt megelőzően Bécsben illusztrációs megbízásoknak is eleget tett. Svájcban „gestallter" szerződést kapott német-Svájc akkori legnagyobb művészeti intézetében. Erősen hatott rá a svájci tiszta, logikus gondolkodás, puritánság. Fontos volt számára a technikai háttér tökélye, a kifogástalan nyomda, a jól felszerelt műtermek hatékonysága. 1976-ban a milánói Franco Maria Ricci Editore kiadványaiban, mint svájci-magyar grafikust mutatja be. Ekkoriban figyelnek fel eredeti emblémáira, logóira, mely tevékenységi kör később központi helyet foglal el munkásságában.

A Derkovits Alkotóközösségben a szakma jeleseivel tudott dolgozni, Így vált – mintegy – mesterévé a már említetteken túl Töreky Ferenc, Gunda Antal vagy Kovács Vilmos, akik mindannyian a kor alkalmazott grafikájának kitűnőségei. Az első időszakban Sára Ernő részfeladatokat kapott e komplex munkákból, de módja volt megismerni a technikai fogásokat, technológiákat, munkafolyamatokat, az anyagok sokféleségét, a léptékek jelentőségét. Fontos részét képezte munkájának az építészekkel, belsőépítészekkel való együttműködés. A későbbi években több jelentős vásártervezési feladatot kapott, melyek megvalósításával a világ sok helyszínén járva mélyítette el tudását. A korábbi munkakapcsolatot követően 1982-től tagja lett az alkotóközösségnek. Mintegy három évtizeden át képezte munkája és megélhetése gerincét e kiállítások sora, melyek szakmai jellegzetessége, hogy csak pár napig álltak, ugyanakkor intenzív előkészületi tevékenységet, még hatékonyabb kivitelezést kívántak. Ezek a kiállítások a legkülönbözőbb helyszíneken valósultak meg, így szállodákban, sportcsarnokokban, éttermekben, vásári kiállító helyeken.

1978-tól kiállító művész. Egyrészt egyéni kiállításokat rendez, ekkoriban Árvai Ferenc szobrászművésszel, s ugyanebben az évben megjelenik munkáival az ország legfontosabb alkalmazott grafikai fórumán, a Békéscsabai Alkalmazott Grafikai Biennálén, melyeknek később folyamatosan résztvevője, kiállítója, majd egyik szervezője. Ezt bizonyítja, hogy 1984-ben elnyeri a Biennále fődíját. 1986-ban résztvevője a 100+1 éves a magyar plakát című összefoglaló kiállításnak a budapesti Műcsarnokban. Munkái eljutnak külföldre is, melyek közül kiemelendő a brnói grafikai biennále, 1988-ban. 1988–89-ben Ausztriában, Bécsben dolgozik. Ekkoriban már jelentős embléma kollekciójából 1989-ben kiállítást rendez a Pécsi Kisgalériában. Ugyanebben az évben tagja lesz a Derkovits Gyula Alkotóközösség vezetőségének. A vállalkozás megéli a rendszerváltozást, még egy-két évig tud tevékenykedni, de a radikálisan megváltozó társadalmi közegben 1994-ben megszűnt.

Munkássága egyik fő területévé válik az emblémák, logók tervezése, ezeket egyszerűség, lényegkiemelés, megjegyezhetőség jellemzi, ugyanakkor az adott megbízó szakmai területét és profilját is reprezentálja. Jellemzően fekete-fehérben dolgozik, amely egyszerűsíti terveinek széleskörű használatát. A nyolcvanas években a szakma egyik legismertebb komplexitást képviselő tervezője. 1988-ban tagja lesz a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, amely akkor a terület csúcs szervezetének számít. Összetett érdeklődése, szakmai felkészültsége nyomán nem is véletlen, hogy 1989-től az Iparművészeti Múzeum és a Nagytétényi Kastélymúzeum arculattervezője, amely reklámok, kiadványok, könyvek, katalógusok, plakátok tervezését egyaránt jelenti, s emeli e megbízás összetettségét, hogy munkája egyaránt kiterjed a múzeumi gyűjtemények és a kortárs művészeti gyűjtemények kiadványtervezésére.

A rendszerváltást követően létrehozza saját grafikai vállalkozását az Atelier 21-et, melyet követően megbízásait ennek keretében teljesíti, melyek tehát egyaránt lehetnek tervezői feladatok és egyedi, kisszériás tervek kivitelezései, megvalósításai. Alapvető feladatává válik idegenforgalmi kiadványtervezői tevékenysége, elsősorban a Medina Tours utazási iroda komplex grafikusaként. Ehhez kapcsolódik szorosan, hogy 1993-tól a Best Reisen Utazási Iroda teljes arculatának folyamatos tervezője lesz, állandó szemléleti, technikai korszerűsítéssel, a vállalkozás logóinak, kiadványainak tervezésével, amely azt is jelenti, hogy feladatokat vállal ezek érdemi szerkesztésében is, s szerepet vállal a cég perspektivikus reklám arculata tervezésében is. Az általa tervezett reklámkiadványok kitűnnek igényességükkel, látványosságukkal. 1989-től 2004-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem logó-, kiadvány- és arculat tervezője, mellyel egy emelkedett, elegáns, polgári hagyományokat követő, az iskola és az épület tradícióihoz kötődő vizualitás megteremtője. Ekkoriban a szakma egyik legfoglalkoztatottabb művészévé válik, melynek oka szinte egyedülálló profizmusa, a terület teljes szakmai, technológiai láncolatának mély ismerete, az innovatív technikák beemelése a tervezői, kivitelezői tevékenységbe. Széles érdeklődési körét jelzi, hogy 1994 és 2002 között a Lampart Vegyipari Gépgyár arculat és logó-tervezője, ugyancsak 1994-től teljesíti a Linde Gáz Magyarország Zrt. – szintén – lógó- és arculattervezői megbízásait, majd szakmai profiljának része lesz a gyógyszeripar is a Ciba-Novartis Hungária logóinak, reklámjainak, kiadványainak tervezésével. Szinte panoramikus érdeklődését jelzi, hogy több mint tíz éven keresztül megbízója a Humánsoft Informatika Kft., 1998-tól 2008-ig, amelynek szintén tervezi kiadványait, tájékoztató anyagait, logóit. Különleges egyedi megbízást teljesít 2002-ben a Steindl Imre halála századik évfordulójához kapcsolódó emlékkiállítás szervezésében (Országház), valamint az erre szorosan épülő kiadvány tervezésével. 2002-ben az Ajka Kristály kiadványát tervezi. A hozzá mindig közel álló kulturális-múzeumi terület egyik fontos műhelye, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum reklám- és kiadvány dizájnere lesz 2002-ben. Munkásságában központba kerül a fotó-alkalmazás, melyet elmélyült kutató munka nyomán adaptál, épít be munkásságába. 2005-től a Magyar Színháztechnikai Szövetség Színpad, Előadóművészetek technikája című periodika tervezője. 2007 óta van folyamatos munkakapcsolata a Balatonfüredi székhelyű Família Bergmann Kft.-vel, amely vendéglátóipari, cukrászati vállalkozás. Sára Ernő itt is arculattervező, s ezzel együtt logók és kiadványok koncipiálója. Nagy szerepe van abban, hogy a látványos vizuális arculat esetenként fontos marketingszereplővé válhatott. Tervezői feladatot vállal Finnország magyarországi nagykövetsége megbízása alapján ugyanúgy, mint a Harmónia Életmód Centrum ismertető anyagainak, arculatának alakításában. Balatonfelvidéki kötődése is szerepet játszik abban, hogy 2008-tól a Pécselyvölgyi pálinkafőzde, majd később a Dúzsi Tamás által vezetett borászat számára címkéket tervez. A címketervezés a tervezőgrafika különleges területe, amelyben az utóbbi években Sára Ernőnek artisztikus munkái születtek.

Sára Ernő minden tervezőgrafikai szakterületen tevékenykedik. Emblémák, logók, valamint címerek tervezésében ugyanolyan otthonosan mozog, mint csomagolások, kisnyomtatványok, prospektusok, katalógusok tervezésében. Ezzel együtt oklevelek, sőt zászlók tervezése is foglalkoztatja. Fontos terület volt számára a kiállítás grafika, annak összetettsége, alapvető a kiadványok, könyvek világa, s az ezeket egyesítő arculatok megálmodása, tervezése.

Logóiról, emblémáiról már szó esett, de fontos megemlíteni, hogy vannak olyan tervei, melyek évtizedeken át teljesítik funkcióikat. Minden bizonnyal rekord a magyar tervező grafikában, hogy 1975-ben tervezett Magyar Hirdető logóját a cég ma is alkalmazza, pedig – különösen a gazdaság mai folyamataiban – a logók, jelképek hamar elavulnak, erodálódnak. Kalligrafikus igényes munka a Magyar Nemzeti Bank részére készített terve

Jelentős helyet foglal el munkásságában a címerek tervezése. Sajátos felkészültséget, kutatómunkát igényel ez a szakterület, hiszen fokozott történeti, földrajzi, heraldikai ismeretek birtokában lehet csak értékes, pontos, egzakt, s ugyanakkor fantáziadús címert tervezni. Több település címerét készítette el, melyeknél lényeges megjegyeznünk, hogy nemcsak határainkon belüli, hanem határokon túli (természetesen jellemzően magyar) településekről szó van. Figyelemreméltó a Magdolna negyed, a Palota negyed, a Corvin negyed számára készített tervek sora, de tervezett címert Budavárnak, Budapest XI. kerületének, Csepelnek, Józsefvárosnak, Dorognak, Kesztölcnek, Balatonszőlősnek, Tiszainokának. A különböző szervezetek sorából pedig kiemeljük a Magyarok Világszövetségét, a Kárpátaljai Református Egyházat, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségét. 2016-ban mély mondandójú címert tervezett a Zrínyi emlékév eseményei számára.

Pályáján meghatározó szerepe van plakátjainak. E munkáit is egyfajta ornamentális felfogás hatja át. Plakátjai soha nem képviselnek hűvös funkcionalizmust, hanem mindig emócióval telítettek. Ez jellemzi immár klasszikusnak mondható Magyar Kultúra Napja vagy Magyarok Világszövetsége plakátjait. A magyar kultúra szívekből gyökerezik, hajt ki. 1989-ben készített Középeurópa című plakátjával, egy Krisztus ábrázolásnak a központba helyezésével katartikus és emelkedett szimbolikájú művet alkotott. A művész sok plakátot készített a korábban említett megbízásaihoz kötődően (Iparművészeti Múzeum, Esterházy kincsek, Ajka Crystal, Egyiptom, Marokkó stb.). Tevékenységének nagy szerepe van a plakát műfajának megtartásában, még ha ezek köztéri jelentősége radikálisan csökken is.

Sára Ernő tervezőgrafikai munkássága egyik jellemzője a széles megbízói kör igényes kiszolgálása, melyben éppen úgy benne foglaltatik az állami szféra, mint a vállalkozások területe, fontos számára az idegenforgalom, a kultúra, a múzeumok, közgyűjtemények területe, s az önkormányzatoké.

Sára Ernő kezdettől fogva aktív részese az alkalmazott grafika, tervező grafika közéletének. 1992-től egyik fontos szereplője annak, hogy megalakulhasson a tervezőgrafikusok kamarája, amely sok-sok kezdeményezés, vita, tervezet és tárgyalás ellenére végül nem jöhetett létre (legalábbis jogi értelemben). 1992-től tagja lett a Hungart, vizuális szerzői jogvédő, jogkezelő szervezet elnökségének, 1998-ban a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete iparművészeti tagozatának elnöke lett. 2002 óta tagja a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége választmányának, ugyancsak ez évtől szerzői jogi, igazságügyi szakértő. 2004-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafikai diplomabizottságának tagja, 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozatának levelező tagja, majd 2014. szeptember 27-én elmondott székfoglalóját követően 2015-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Székfoglalója címe olyan témájú volt, mely őt régen foglalkoztatja: Jelbeszéd. Ebben önéletrajzi vonatkozások feltárásával együtt a jelek, a jelek általi kommunikáció, a jelek vizuális fontossága képezte gondolatmenete centrumát.

Sára Ernő főként jelentős csoportos kiállításokon vett részt, ezek sorából is kiemelkednek a békéscsabai tervezőgrafikai biennálék, melyeknek nem csak résztvevője, hanem az idő előrehaladtával egyre gyakrabban szervezője is. Minden jelentős magyar plakátkiállítás résztvevője is (A változás plakátjai, Magyar Nemzeti Galéria, 1992, Plakátparnasszus, 1996). A kétezres évek végén munkáit bemutatták San Diegóban és Santiago de Chilében is. 2013-ban a Csepel Galéria rendezett egy jelentős összefoglaló kiállítást műveiből (a művész évtizedek óta csepeli lakos és e városrész lokálpatriótája), majd 2014-ben a Józsefvárosi Galériában állította ki műveit, koncentrálva a címerekre, emblémákra, de bemutatva kiállítási terveit, plakátjait is. 2014-ben nemcsak egyik szervezője, kurátora, de egyben kiállítója is az MMA Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozata Név-jegy című, Esztergomban megrendezett reprezentatív bemutatkozó kiállításának.

Az 1984. évi békéscsabai biennále fődíj mellett Sára Ernő 1995-ben World Star díjat nyert el Domé Eszterrel közösen, a Hélia csomagolás tervezéséért, Pekingben. 2002-ben részesült Ferenczy Noémi díjban, 2010-ben Aranyrajzszög díjban és 2012-be nyerte el szakmája, a tervezőgrafika fontos jutalmát, a Konecsni-díjat.

Sára Ernő munkásságáról 1970-ben, 1980-ban, 1990-ben jelent meg katalógus. Fontos forrásmunka az általa, illetve vállalkozása, az Atelier 21 kft. által, 2005-ben megjelentetett Jel beszéd, Emblémák című kiadvány, amely Nemes Juli és a művész bevezetőjét követően közzé teszi a pályafutása során tervezett legfontosabb emblémákat, logókat. 2010-ben jelentette meg Vannak köz és vannak ünnepnapok című kiadványát, amely bepillantást enged az alkotó szakterületeire, látványos képanyagot tesz közzé és információkat ad megbízóiról, miközben megosztja az olvasóval gondolatait.

Sára Erő tervezői szemléletére általánosságban jellemző, hogy egyesíti, mintegy szintetizálja a hagyományt és a modernséget, technikai oldalról a rajzosságot és a legmagasabb technikát (high-tech.), amely a digitális tervezés, nyomtatás láncolatának életműbe építését jelenti. Szemléletét meghatározza, hogy nem a morbid, groteszk, meghökkentő ötletek felsorakoztatásai vannak tervei központjában, hanem egy mélyen humanizált stílus, átéltség, empátia, amely a díszítettségre, a magas rendű esztétikumra ad sokat, s valamilyen áttételes módon utal bizonyos nemzeti karakterre, annak jelenlétére, fontosságára is. Emberi, szakmai alapállására egyfajta perfekcionizmus jellemző, azaz, hogy mindent tökéletesen kell megoldani, s ezzel együtt életműve meghatározó fogalma lehet az elegancia, a fokozottan jó ízlés világa. Áthatja munkásságát, ahogy ő is fogalmazott, hogy a tervezőgrafikus képes legyen hozzáadott érték megteremtésére. Fontos alkotója annak az arc poeticának, hogy a tervezőgrafika, mint vizuális kommunikáció ne csak információkat adjon, hanem élményt is. Sára Ernő hetvenedik életévéhez közeledve a magyar tervezőgrafika legjelentősebb tervezőinek sorában számon tartott alkotó.

[2016]