Schrammel Imre

Életrajz

Schrammel Imre Schrammel László és Szavári Emilia gyermekeként látta meg a napvilágot Szombathelyen. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatott (1952–1957), ahol Borsos Miklós és Gádor István voltak a mesterei. A diploma kézhez vétele után hamarosan bekerült tanítani a Magyar Iparművészeti Főiskolára, ahol a lépcsőfokokat végighaladva 1990-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, 1991-ben nyerte el a DLA fokozatot, majd 1993-1999 közt az egyetem rektoraként működött, közben mind a MOME, mind a JPTE képzőművészeti mesteriskoláinak témavezető tanára, 3 fő szerzett vezetése alatt DLA fokozatot, jelenleg 2 fő dolgozik keze alatt Doctor Liberalium Artium, azaz a szabad művészetek doktora címért.

Már fiatal korától kezdve megtanulta a klasszikus kerámia mesterség minden csínját, majd hozzá az új stílus-lehetőségeket is, non-figuratív kifejezési módokat, szürreális figurákat, az új technikákat, maga is az új technikák egyik bevezetője, így nem csoda, hogy nemcsak mestertanárként, hanem vendégtanárként is működött Amerikában (Haystak Mountain School of Craft) 1983-ban, Innsbruckban (Art Didacta) 1987-88-ban, Kanadában (Banff Centre) 1987-ben, Trierben (Europäische Akademie) 1987-ben és 1989-ben a haifai egyetemen.

Nevéhez fűződik az első magyarországi kerámiaszimpozion megszervezése (Siklós, 1969). 1981-től a Nemzetközi Kerámia Akadémia vezetőségi tagja, 1986 óta alelnöke.

Mintáz porcelánedényeket, kisplasztikákat, agyagfigurákat, monumentális hatású szobrokat. Művészetének motívumait a természetből, a néprajzból, a mítoszokból és önmagából meríti. Számos híressé vált agyagszobra és agyagból mintázott sorozata van, köztük Lőtt oszlopok 1-8. (1981–85) és porcelánból mintázott sorozata a Karnevál című (1995-98).

______________________________

Életrajzi adatok

Szombathely, 1933. október 29.

Tanulmányok

1952–1957: Magyar Iparművészeti Főiskola, mestere: Borsos Miklós

Oktatói tevékenység

1958–: Magyar Iparművészeti Főiskola, 1990–: egyetemi tanár; 1993–1999: rektor

1972; 1974: a zebegényi Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskola kerámia-osztályát vezeti

1987: Art Didacta, Innsbruck; Banff Center, Kanada, vendégtanár

1989: Haifa University, Izrael, vendégtanár

1992: Institut für Künstlerische Keramik, Németország, vendégtanár

részt vett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Képzőművészeti Mesterképző Intézetének létrehozásában, 1991–: professzor

Munkahelyek

1959–1962: Hollóházi Porcelángyár, művészeti tanácsadó

1996–2006: Herendi Porcelán Manufaktúra, művészeti tanácsadó

Művészeti szervezeti tagság

1969: az első siklósi Kerámia Szimpozion egyik szervezője; 1972-ig a Szimpozion vezetőségének tagja

1970–: MKISZ (Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja)

AIC (Academy International of Ceramics), 1986–: AIC alelnöke

1980– Kecskemét Group

1991–2011: az MMA társadalmi szervezet alapító tagja

1991–: TERRA csoport tagja

1992–: Szinyei Merse Pál Társaság tagja

2011–: Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja

Schrammel Imre: Curriculum vitae

Tanulmányaimat a Magyar Iparművészeti Főiskolán, a fém-ötvös szakon kezdtem. Az 50-es években a rajzolás és a mintázás fontosabb volt, mint a mesterség ismerete. Ez meghatározta akkori szemléletünket is, mert felsőbbrendűnek hittük a képzőművészeti műfajokat, mint a választott szakmánkat. Harmadévesen a porcelán szakon folytattam, mert ott a kisplasztikával foglalkozhattam. A porcelán-kerámia mesterségben immár a diploma megszerzése után mélyedtem el alaposabban, és a porcelángyárakban tanultam meg a technológiák rejtelmeit.

Csak később tudatosult bennem, hogy a mesterség két titkát egyszerre kell elsajátítanom, ha az élményeim és gondolataim kifejezésére törekszem. Az egyik az anyag tulajdonságainak a megismerése, a másik a látás képességének a kiművelése. Ennek a két feltételnek a megteremtése csak sok kudarc után, fokozatosan sikerült. Akkor még nem tudtam, hogy míg a rajzolás, a festés és mintázás készsége szinte velünk született adottság, a technológia ismereteinek csak racionális úton, kemény tanulással juthatunk a birtokába. Az ösztönösen felvázolt ötletet a tudatos kontroll sokszor sivárította élettelenné, mire ráéreztem a megoldásra. Mind a rajzolás, mind a mintázás klasszikus tanításai érvényüket vesztették, amikor az agyaggal építettem a formát. Amíg a kőben, fában már benne van a szobor, csak a felesleget kell lefejteni róla, az előre megszerkesztett vázra felhordott formák vezetik a szobrász kezét, addig az agyagból üregeket kell körbeépíteni fallal, márpedig az üreg az alaktalan. A keramikus gondolkodása itt az építész térformálásával rokonítható, hiszen egy vázát vagy tálat ugyanúgy a belső öble miatt készítünk, amint az építész is a belső terek miatt épít falakat. Ha az urnára, a legősibb edények egyikére gondolunk, a cserépfalon kívül és belül az evilág és a túlvilág válnak el egymástól.

A máig követett útra 1967 után szántam el magam, mert az ausztriai Gmundenben együtt dolgozhattam nyugati kollégákkal, és rádöbbentem, hogy ők más anyagokkal és más eszközökkel dolgoznak, melyet itt a „vasfüggöny" mögött nem is ismertünk. Esélytelennek láttam magam abban, hogy én valaha is utolérhetném őket, és elhatároztam, hogy én az ellenkező irányba indulok. Azt gondoltam, hogy ha az ősember eszköztelenül, a környezetében található agyagból remekműveket hozott létre, ez az út előttem is nyitva állhat. Ettől kezdve az agyagot nem a szükséges nyersanyagnak tekintettem, melyből különböző módszerrel ezt is, azt is készítenek, hanem tanulmányozni kezdtem az agyag viselkedését a természetben. A keletkezésének a folyamataitól a vándorlása közben felvett alakváltozásain át, amíg egyszer csak termőtalajjá, földdé alakult. Röviden megértettem, hogy az agyag élő anyag, melyben az évmilliók szervetlen és szerves nyomokat hagytak, és a bibliai mondás, hogy „földből vétettünk, földdé leszünk", szó szerint igaz.

Fontos még annak a felismerése, hogy a föld igazi arcát nem oldalnézetből látjuk, hanem felülről lefelé, tehát a perspektíva szabályaival is szakítottam.

Ma már tudom, hogy sem a kerámiamesterség tradícióit követve, sem a képzőművészet tanulmányozása alapján nem ismertem volna meg azt a sok érdekességet, csodát, amivel csak a saját utamat járva találkozhattam. Így sikerült. Egyik felismerésből szinte következett a másik, és csupa olyan ötletek felé vezetett az agyag kutatása, mely örömmel töltött el. Így tanulmányoztam először a föld rétegezettségét, majd a földből növő növények szerkezetét, megértve a kettősspirál logikáját, morfológiáját. Döntő élményem volt Pompeiben a vulkáni hamu alá temetett emberekről utólag készített gipszöntvények megismerése. Ahhoz, hogy meg tudjam jeleníteni a természetben működő ellenerők harcának drámaiságát, előbb meg kellett értenem: milyen környezeti ellenállásba ütközik az élőlények fejlődésének, növekedésének elemi dinamikája. Előbb elhullott madártetemeket égettem agyagba, ahogy őket iszapba ágyazódva találtam, majd lövedékkel alakítottam át organikussá geometrikus formákat. Az eredményből messzemenő következtetéseket vontam le, és ezek törvényszerűségei mentén állati és emberi figurákat formáltam. Az alakokat üregesen mintáztam, és az üregekben bezárva maradt levegő nyomásra úgy alakította a formát belülről, mint ahogy a felfújt gumitömlő viselkedik. Az eredmény engem is meglepett, mert ettől a formák ritmusa olyan lett, mint a hullám verte, szélfútta homokdűnék felülete.

A legnagyobb kihívást az építészethez kapcsolódó kerámiák készítése jelentette. Főként színházhoz kötődő feladatokkal foglalkoztam. A Pécsi Színház reliefjének készítésekor gondoltam arra, hogy mint egy színházi rendező, színészeket választok, illetve mintázok agyagból, és úgy illesztem őket egymáshoz, hogy a még puha alakok egymás formáját alakítsák, és egyben, mint építőelemek, az épület szerves részeivé váljanak. Ezt azt ötletet ott, akkor technológiai okok miatt nem sikerült megvalósítanom. De azóta is izgat ennek megoldása, és különböző méretben mind az építészeti elemek egymáshoz sorolásának lehetőségeit, mind az emberi figurák animálásának változatait sokféle formában variáltam. Így sikerült elvont építészeti elemmé egyszerűsíteni emberi és állati figurákat, de önálló kisplasztikaként is megvalósítani két figura egymáshoz való viszonyát.

Rövid ideig a porcelánhoz is hozzásegített a szerencse, amikor a Herendi Porcelán Manufaktúra keretei között készíthettem figurákat. Ekkor volt nagy segítségemre ötvös tapasztalatom, ugyanis a hőre könnyen lágyuló európai porcelán első darabjait Meissenben ötvösök tervezték, és az arany merevítésére szolgáló ötvös lelemények stabilizálják legjobban a porcelánt is. Ennek eredményeként a herendi kényes porcelánból is nagyobb méretű alakokat formálhattam.

Az utolsó években kisebb méretű kerámiákat készítettem, mert nagyobb munkákhoz már kevés az erőm. De változatlanul a kísérletezés teszi ki tevékenységem döntő részét, mert a kíváncsiságom nem tompul.

Budapest, 2014. január 9.

Művek

Közösségi megbízásra és magán megrendelésre készített művek

1965 Budapest XII., Maros utca 16/a, dekoratív kerámia burkolat – 3 m2

1966 Budapest XIV., Közlekedési Múzeum, kerámia relief – 60 m2

1967 Szolnok, MSZMP Megyei Bizottság székháza, Madár és hal – kerámia kútplasztika, 145 cm

1968 Budapest I., Budai Várpalota, Budapesti Történeti Múzeum, kerámia relief – 30 m2 (1976-ban lebontották)

1970 Sopron, AFIT főbejára, körplasztika – zsaluzott beton, 380 cm

1976 Vác, Madách Imre Művelődési Központ, samott murália – 50,5 m2

1977 Balassagyarmat, Szontágh Pál utca 1., Csecsemőotthon, szélfogó, kerámia murália – 220x1220 cm

1978 Balassagyarmat, Szontágh Pál utca 1., Csecsemőotthon, előcsarnok fala, kerámia murália – 220x560 cm

1980 Zalaegerszeg, Kilián György Általános Iskola, plasztika – beton, 250x175 cm

1982 Hegyeshalom, Határátkelőhely, két dombormű – samott, 30 m2

1983 Balatonföldvár, KPM Oktatási épület, samott faliképek – 7 x 60x40x5 cm

1984 Győr, Magyar Vagon és Gépgyár Vendégház uszodája, kerámia dombormű – 13,5 m2

1985 Edelény, Ifjúsági Ház előtere, kerámia dombormű – 13,2 m2

1986 Pécs, Nemzeti Színház, „nyaktag", pirogránit dombormű – 480x1400 cm

1987 Budapest XIV., Állatkerti út, Vidámpark, Elvarázsolt Kastély homlokzata, kerámia murália – 77 m2

1994 Vasvár, Március 15. tér parkja, A II. világháború áldozatainak emlékműve – mészkő, 300x600 cm

1995 Miskolc, Nemzeti Színház, Minotaurosz – magastűzön égetett pirogránit, 210 cm

1996 Herend, Porceláneum, épületszobrok és dísztéglás fal (Szekeres Károllyal)

2002 Budapest IX., Nemzeti Színház, épületplasztika (Szekeres Károllyal) – kerámia, 18 x 380 cm

2003 Keszthely, Balaton Színház, relief – kerámia, 130x800 cm

2003 Kassa, Márai Színház, dombormű – beton, 260x380 cm

2003 Kaposvár, Teleki utcai lakóépület, Szent Flórián – beton, 350 cm

2005 Budapest IV., Tavasz utca 1-3., Könyves Kálmán Gimnázium, Babits Mihály-emléktábla – márvány, bronz dombormű, 70x50 cm

2008 Herend, Porcelanium, Gondolatok a jövőről – fehér porcelán, 90 cm; 110 cm; 80 cm

2009 Budapest IV., István út 14., Polgármesteri Hivatal, Lőwy Izsák-emléktábla – gránit, beton dombormű, 70x50 cm

Művek közgyűjteményekben

Bassano del Grappa (Olaszország), Palazzo Bonaguro

Bechyne (Cseh Köztársaság), Nemzetközi Kerámia Múzeum

Brockton (Amerikai Egyesült Államok), Múzeum

Budapest, Iparművészeti Múzeum

Faenza (Olaszország), Nemzetközi Kerámia Múzeum

Genf (Svájc), Ariane Múzeum

Gmunden (Ausztria), Szimpozion Gyűjtemény

Hamburg (Németország), Tiemann Gyűjtemény

Herend, Porcelánmúzeum

Höhr-Grenzhausen (Németország), Westerwald Múzeum

Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum

Karlsruhe (Németország), Stadtsammlung

Kecskemét, Nemzetközi Kerámia Stúdió Gyűjteménye

London, Victoria and Albert Museum

Losonc, Novohradské Muzeum a Galeria v Lučenci

Memphis (Amerikai Egyesült Államok), Academy of Arts

Miskolc, Herman Ottó Múzeum

Oslo (Norvégia), Kunstförbundet Múzeum

Pécs, Janus Pannonius Múzeum

Shigaraki (Japán), Shigaraki Ceramics Museum

Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum

Szombathely, Szombathelyi Képtár

Szöul (Dél-Korea), Art Museum

Tai-pei (Kína), Art Museum

Tokió, Santory Múzeum

Vallauris (Franciaország), Nemzetközi Kerámia Múzeum

Kiállítások

Egyéni kiállítások

1963 Budapest, Csók István Galéria (Fekete Györggyel és Nagy Józseffel)

1968 Budapest, Újpesti Mini Galéria

1969 Budapest, Ernst Múzeum (Fekete Györggyel)

1970 Sopron, Liszt Ferenc Művelődési Központ (Fekete Györggyel)

1970 Kőszeg, Zwinger (Fekete Györggyel)

1974 Budapest, Műcsarnok (A TV Galériája)

1974 Budapest, Vas utcai Szabadtéri Galéria (Farkas Ádámmal és Nagy Sándorral)

1975 Verőcemaros, Gorka Kerámiamúzeum

1975 Jönköping (Svédország), Lans Museum

1976 Düsseldorf (Német Szövetségi Köztársaság), Hetjens Museum

1976 Kőszeg, Zwinger

1978 Mönchengladbach (Német Szövetségi Köztársaság), Kunstkammer, Galerie Köster

1979 Varsó, Magyar Intézet

1981 Amszterdam, Galerie de Witte Voet

1981 Köln/Leichtlingen (Német Szövetségi Köztársaság), Galerie G. Heidrich

1982 Brüsszel, Galerie La Main

1982 Pécs, Pécsi Galéria

1983 Mönchengladbach (Német Szövetségi Köztársaság), Kunstkammer, Galerie Köster (C. Zaulival és P. Weiss-szel)

1983 Bécs, Keramikstudio

1984 Zalaegerszeg, Városi Hangverseny- és Kiállítóterem

1984 Freiburg (Német Szövetségi Köztársaság), Galerie G. E. Schneider

1985 Edelény, Művelődési és Ifjúsági Ház

1986 Hohenems (Ausztria), Galerie Schiestl

1986 Caen (Franciaország), C.E.P.A.C. Galéria

1986 Bad-Hersfeld/Kassel (Német Szövetségi Köztársaság)

1987 Prága, Magyar Intézet

1987 Nagoya (Japán), Chunichi Shimbun

1987 Koblenz (Német Szövetségi Köztársaság), Handwerkskammer

1987 Pécs, Pécsi Kisgaléria

1989 Hannover (Német Szövetségi Köztársaság), Galeria Böwig

1989 Horgen/Zürich (Svájc), Galerie Heidi Schneider

1989 Lausanne (Svájc), Galerie le Vieux-Bourg

1989 Montreal (Kanada), Gallery Franklin Silverstone

1990 Budapest, Műcsarnok

1990 Miskolc, Miskolci Galéria

1990 Hamburg (Németország), Galerie L

1990 Hamburg (Németország), Handwerkskammer (mesternövendékeivel)

1991 München (Németország), Galerie B 15

1991 Berlin, Magyar Kultúra Háza

1991 5 Ceramisti Mitteleuropei, Bassano del Grappa (Olaszország), Museo Civico

1992 Höhr-Grenzhausen (Németország), Westerwald Museum

1992 Sommerhausen/Würzburg (Németország), Galerie beim Roten Turm

1993 Szombathely, Szombathelyi Képtár

1993 ~ 60 éves, születésnapi kiállítás, Pécs, Parti Galéria

1994 Bukarest, Magyar Intézet

1997 Budapest, Mester Galéria

1997 Pécs, Parti Galéria

1998 Budapest, Tölgyfa Galéria

1998 Sommerhausen/Würzburg (Németország), Galerie beim Roten Turm

1998 Hüfingen (Németország), Stadtgalerie

1999 Budapest, Iparművészeti Múzeum

2003 Pécs, Múzeum Galéria

2005 Sopron, Körmendi Galéria

2005 Alsóörs, Török Ház

2005 Sommerhausen/Würzburg (Németország), Galerie beim Roten Turm

2007 Budapest, Ernst Múzeum

2007 Kerámiáim, Budapest, Körmendi Galéria

2008 Budapest, Museion No. 1. Galéria

2008 Balassagyarmat, Horváth Endre Galéria

2008 Tulln Art Spectra

2008 Losonc, Novohradské Muzeum a Galeria v Lučenci

2008 Kolozsvár, Consiliul Judetean Cluj, Muzeul de Arta

2011 Pásztó, Pásztói Múzeum

2012 Budapest, Újlipótvárosi Klub-Galéria

2012 Verőce, Gorka Kerámia Kiállítá

Szimpozionok, művésztelepek

1967 Gmunden (Ausztria)

1969, 1970, 1985 Kerámia Szimpozion, Siklós

1970 Bechyne (Csehszlovákia)

1972 Stoob (Ausztria)

1972 Bassano del Grappa (Olaszország)

1973 Memphis (Amerikai Egyesült Államok)

1974 Mettlach (Német Szövetségi Köztársaság)

1975 Rödjenes (Svédország)

1980 WCC (Világ Iparművészeti Tanácsának) Munkaszemináriuma, Kecskemét, Bécs

1981, 1983 Égetés a szabadban, Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét; Siklós

1981 Berlin/Buch (Német Demokratikus Köztársaság)

1986 Lehm+Ziegel (Ausztria)

1986 Maniana Szimpozion, Siklós

1988 Sómáz Nemzetközi Szimpozion, Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét

1990 Siklós

1991 East & West Nemzetközi Kerámia Szimpozion, Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét

1997 Nemzetközi Szimpozion, Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét

2000 Shigaraki Ceramic Cultural Park, Shiga-Prefectura (Japán)

2005 Nemzetközi Kerámia Szimpozion, Innsbruck (Ausztria)

2008 XX. Medzinárodné Keramické Sympozium, Losonc-Kalinovo