Sebestyén Márta
Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, előadóművész
Boldog az, aki nemhogy az anyatejjel szívja magába a zenei anyanyelv nedűit, de már magzatként is a szebbnél szebb dallamokban fürödhet. Sebestyén Márta így indulhatott útnak, hiszen ezt vallotta édesanyja, Sebestyénné Farkas Ilona is, aki Kodály Zoltán tanítványaként lett zenepedagógus és karnagyként a magyar kóruskultúra karizmatikus művelője. Kodály komplex művelődési modellje hatotta át néhány szerencsés nemzedék eszmélését, Mártáét is. A tehetséges kislányt maga a mester dicsérte meg tökéletes dallamtolmácsolásáért. Egyik korai, nyilvános szólószerepe a didergő király szívét csengő énekével megmelengető kislányé volt. Édesanyja révén a népdalok bűvöletében a klasszikus zene közös értékeivel is megismerkedett (szolfézs, zongora és a Béres-furulyára alapuló oktatás általános volt), hozzáértve a békéstarhosi zenei nevelési elv és gyakorlat szellemiségét. A színvonalas, összetett zenei művelődés aranyfedezete Sebestyén Márta minden produkciója mögött jelen van.
A pálya másik, hasonló mértékben meghatározó komponensét a táncház világába való bekapcsolódás hozta. Márta ekkor már évek óta ismerkedett az archív népzenei anyagokkal (többek között a moldvai Jánó Anna felvételeivel), Kodály, Bartók és Kallós Zoltán gyűjtéseivel. A tizenhat éves lány énektehetségét és előadói rátermettségét egy Kassák klubbeli esti bemutatkozásakor azonnal fölismerő és az első perctől színpadképesnek tartó Sebő Ferenc és Halmos Béla hívására Márta már Sebőék következő előadásán fellépett az együttessel, annak értékes tagjaként. Sebestyén Márta szélsebes táncházi karrierjét nagyban lendítette, hogy maga is évekig táncolt a Bartók Táncegyüttesben. Az előadói temperamentum a táncházi énekkel együtt jár, miként együtt jár a hűség az eredetihez. Rendkívüli fogékonysága, zenei, nyelvi és stílusérzéke a legjobbak körébe emelte, karaktere és választott világa egymásra talált. A táncházi feltámadás színárnyalatait a nemzetek, nyelvek és égtájak minden elérhető tónusában tőle ismerhettük meg teljes szépségében.
Külön vonásokat érdemel a pályakép íriszén az autentikus népművészeti, népköltészeti anyagból, az énekelt versekből és a régizenei dallamokból fonódó ív egymásból kibomló ornamense. Akár egy virtuóz fantáziájú varrottas egymást előző, ölelő, visszaforduló, ám mindig egymást föltételező indái. Azok az együttesek, amelyekkel Márta évekig dolgozott: a Sebő Együttes, ahol a néptánc és az énekelt vers azonos súllyal szerepel, a Muzsikás, ahol a bartóki tiszta forrás kiáradása immár nemzetközi példa, vagy ahol a táncház megmutatja integráló erejét a népzenék közös szépségében – Vujicsicsék délszláv színeivel, a Zsarátnok (azaz Nikola Parovék) bolgár, görög, makedón és török kavalkádjával és a magyarországi nemzetiségi táncházaknál –, ott Sebestyén Márta otthon van. Nem csoda, hogy Mártának jó korán számos követője akadt, és mára az ugyancsak nagyhatású, táncházban edzett pályatársaival, énekesekkel, zenészekkel, koreográfusokkal az újra felívelő eredeti kultúrát fémjelezik, határokat nem ismerő önazonsság-tudatunk példáiként. A forrás hiteles megismerése gyűjtés nélkül félszeg maradna. Sebestyén Márta utánozhatatlan természetes közvetlenségére bárhol megnyílnak az „adatközlő" lelkek, s mert nem idegen tőle a paraszti világ, mutatja, hogy apja szülőfalujától, a „vazs" megyei Csempeszkopácstól az eldugott erdélyi falvakig számontartják „Mártit", velük ő is elmondhatja: „Dúdoltam én, Sebestyén Márta".
Nem győzzük számolni, hány nyelven csendül föl tőle az ének: angol, baszk, bolgár, burját, cigány, görög, horvát, ír-gael, japán, latin, norvég, román, szerb, török... Általa nem csupán bizonyos dallamrokonságokra vetül fény, hanem a néplélek rokonságaira is, megénekelt sorsokon át a történelmi dimenziókig, mint az írek esetében. Énekesi népszerűsége hitelének, tartósságának, organikus sodratának eltéphetetlen szálai ezek. Sokszínűségét illusztrálja, hogy gyakran föllép a Bolya Mátyás – Szokolay Dongó Balázs duóval és a Söndörgő együttessel. S mert énekművészként együtt énekel a barokk zene kiválóságával, Andrejszki Judittal, zsoltárokat fúj a Gryllus testvérekkel, fellép a Szent Efrém Férfikarral, Szamosi Ferenc orgonaművésszel, úgy a zemélyével a moldvai ballada, a mezőségi, a székely, a kalotaszegi népdalok és velük az eredetit őrző nótafák azonos rangra jutnak a világ klasszikus zenei produkcióival. Vajon hány ezer magyar és más ajkú népdalt ismer? Altató, apokrif ima, bujdosó, csúfoló, dudanóta, katonanóta, kesergő, leánybúcsúztató, mulató, siratóének, szerelmi dal, ünnepeink és népszokásaink dallamai – az élet valamennyi rezzenésére adott válaszok a számtalan vegyértékű népköltészettől. A bartóki modell vetületén megelevenedni látjuk a modern alkotások világában is érvényt szerző, időtlen mélységből feltörő dallamkultúrát.
Sebestyén Márta palettáján különleges színként jelentkeznek az énekhangját felhasználó produkciók. Hallhatjuk Zolnay Pál Fotográfia és Sámán című filmjében, a Deep Forest Grammy-díjas albumán, az István a király rockoperában Réka énekével (botrány, hogy csak a hangjával szerepelhetett), a többszörös Oscar-díjas Angol beteg című filmben a Szerelem, szerelem énekkel. Semmi nyegle felszínesség, semmi csöpögős giccs. Sebestyén Márta Szörényi Leventével vagy Bródy Jánossal közös produkcióiban, vagy Szomjas György filmrendezővel dolgozva egyaránt a magabiztos értéktudatot érvényesíti, a magyar népdal és a természetes forrásból fakadó előadásmód átütő erejét sugározva világgá.
Munkásságának tekintélyes részét a külföldi szereplések teszik ki hol zenésztársakkal, hol egyéni előadóként, a kluboktól, templomoktól a legkomolyabb koncerttermekig. Valamennyi emberlakta földrészen járt, hírneve nyomán uralkodói udvarokba is meghívták, a magyar népdal csodáit tőle hallhatta például az angol és a spanyol királyi család és a japán császár. Méltán lett Sebestyén Márta a magyar kultúra nagykövete.
Ma is felelősséggel gazdálkodik a tálentumaival, hiszen annyit érünk, amennyit másoknak használunk. Életét is föltéve hivatására, gyönyörködtetve avat be a népdal organizmusába, a legcsodálatosabb hangszerrel, énekhangjával. Róla és a sorsának választott útról a leghitelesebb gondolatokat a Sebestyén Márta: Magyar népköltészet című hangoskönyvének előszavában olvashatunk Sebő Ferenctől és magától az énekestől.
[2017]