Sebő Ferenc
Kossuth-díjas énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató és építészmérnök, a Nemzet Művésze
Sebő Ferenc a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebő együttes vezetője. Zenei tanulmányait a székesfehérvári zeneiskolában kezdte. 1970-ben végzett a Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Csak rövid ideig dolgozott építészként, hamar elragadta a zene szeretete. 1989-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi részén, a Zenetudományi Szakon is lediplomázott.
Énekesként és szerzőként 1969-ben játszott először az Egyetemi Színpadon. A Műegyetemi zenekarban ismerte meg Halmos Bélát. Az első énekelt verseket vele játszották. Később Berek Kati csatlakozott hozzájuk és együtt léptek fel 1970. március 8-án, Elérhetetlen Föld című darabjukkal. 1971 és 1973 között a 25. Színház zeneszerzője és előadója. Az alternatív műhelyben ismerkedett meg az író, majd politikus Gyurkó Lászlóval, illetve a koreográfus Szigeti Károllyal. Itt komponálta első igazi darabját a Tou O igaztalan halála című darabhoz. A művet Bereki Kati, Mezei Éva és Szigeti Károly közösen rendezte és abban Sebő Ferenc volt az egyszemélyes zenekar. Egy jászárokszállási citerán játszott. A középkori kínai darabot 1971. február 27-én mutatták be, de Sebő nem kínai, hanem kitalált zenét komponált a műhöz. Ebben az időben ismerkedett meg a tekerőlanttal is. Egy belga zenész, Claude Flagel tanácsára jutott el Bársony Mihály hangszerkészítőhöz, aki elkészítette neki a híres, ma is gyönyörűen szóló, első tekerőlantját.
A Tou O igaztalan halála Debrecenbe, Egerbe, majd Belgrádba is eljutott. Ekkor már sorra jöttek a munkák. 1971. november 25-én a Fényes szelek című darabhoz Sebő írta a zenét, a rendezők Hernádi Gyula és Jancsó Miklós voltak.
Aztán Gyurkó László A búsképű lovag Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűszép halála következett. Ez volt egyébként Berek Kati első önálló rendezése 1973. január 18-án. A kísérőzene előadásában már részt vett Halmos Béla is.
De az énekelt versek terén is sikereket aratott. 1972. április 6-án Játszani is engedd… címmel színházi-irodalmi sorozatot indított, amit egészen 1973 nyaráig műsoron tartottak. Ehhez jött a Síppal, dobbal, nádihegedűvel című irodalmi összeállítás, amelynek során Weöres Sándor, Nagy László, Szécsi Margit és mások verseit adták elő. Sebő és Halmos mellett közreműködött Éri Péter és Koltay Gergely is. A Színház nevű szaklap szerint „tartalmában és formájában egyaránt forradalmi előadás született."
Bár Sebő és Halmos elindultak a Röpülj páva országos népdalversenyen, de duójuk nem jutott a döntőbe. A gálaműsorokon viszont ott voltak, ahogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon és több más vidéki városban is a saját programjukkal. Országszerte ismertté vált a duó, gitárral előadott népdalokkal.
Meghatározó pillanat volt, amikor Martin György eredeti népzenét mutatott nekik. Zerkula János gyimesi muzsikálását vagy Lajtha László széki, valamint Kallós Zoltán mezőségi hangszeres és vokális gyűjtéseit. Sebő ekkor jött rá, hogy a népdal nem más, mint egy történeti műfaj, az énekelt vers túlélője. Mert a Balassiék által kitalált dallamkövető költészet nem halt ki, a szájhagyományos népdalban még mindig él, és tanulmányozható. Mivel a muzsikát átalakítás nélkül, eredeti formájában igyekeztek megfigyelni és eltanulni, lehetővé vált a Táncházmozgalom kialakulása is.
Nagy hatást gyakorolt rá Timár Sándor, akivel Martin György ismertette meg. Timár ugyanazt kereste a táncban, mint Sebő a zenében. Timár javaslatára gyakoroltak először élő zenére a táncegyüttesek a próbateremben. A zenét Sebő és Halmos szolgáltatta. Életet vittek az órákba.
1972. május 6-án az első budapesti táncházban is ők játszottak, Éri Péterrel kiegészülve. A helyszín a Liszt Ferenc téri Könyvklub volt. A nevezetes eseményt a Bihari együttes táncosai, Foltin Jolán, Lelkes Lajos és mások szervezték a Bartók, a Bihari, a Vadrózsák és a Vasas együttesek táncosainak zártkörű mulattatására. Sebőék és a Bartók együttes táncosai azonban nyitott rendezvénnyé alakították és új helyszínen (az FMH-ban) beengedték az utca emberét is, gondoskodva a tanításukról. A Fővárosi Művelődési Ház körtermében nyílt meg 1973. februárban az első budapesti, immár mindenki által, szabadon látogatható táncház. Az eseményről film is készült Hajnalban indultunk címmel. Ezzel kezdődött meg az ún. Táncház-mozgalom, mint afféle alulról szerveződő műfaj, amely mind a mai napig meghatározó erővel bír, és amelynek híre elterjedt szerte a világban.
Az eseménynek olyan nagy sikere volt, hogy a zenészeket és táncosokat további tanulásra, az eredeti helyszínen való gyűjtésre serkentette. Sebő és Éri Péter 1971-ben Kallós segítségével a mezőségi Alsótökre ment gyűjteni, majd1972 telén Halmos Bélával Széken is jártak.
1973 nyarán Sebő Ferenc és Halmos Béla hat hónapig Japánban egy tokyói magyar étteremben zenélt. Mindketten beleszerettek a japán kultúrába. Amikor hazaértek, már várt rájuk Koltay Gergely, aki harmadikként csatlakozott hozzájuk, s így megalakult a Sebő együttes. A Kassák Klubban otthonra találtak, ahol Sebő Klub néven kéthetente muzsikáltak. Ide már nemcsak a népi kultúra iránt érdeklődők jöttek, hanem értelmiségiek is. Az énekelt versek előadása mellett itt is meghonosodott a táncház, melyben a tanítást Timár Sándor vezette. Csoóri Sándor az itt tapasztaltak hatására mondta a következőket: „ A szakemberek vagy a boldog mindentudók ítélkezzenek aprólékosan és mondjanak mást! Én csak azt mondhatom, amit meggyőződésem és a jókedvem súg. A néptánc történetének két fontos történeti pillanat volt: az egyik, amikor a néptánc felkerült a színpadra, és a másik, amikor a színpadról újra visszakerült a földre. Nem művészetként, hanem azért, hogy tánc maradhasson, mint ahogy szél a szél, eső az eső."
1973 és 1977 között tizenegyszer jelent meg a Síppal, dobbal…, a Sebő együttes klubjának kiadványa, amelybe bekerültek beszélgetések, kották és leírások is. Olvasni lehetett – egyebek mellett – az eleki táncház történetéről, vagy a széki háromhúros kontráról.
A hetvenes években Sebő számos táncprodukcióhoz készített kísérőzenét. A legemlékezetesebb ezek közül a legelső, a Nagy László versére született Tánc-szók. A Kassák Klub nyári táborait a Népművelési Intézet bevonásával Sebő 1974 után országos táncházvezetői tanfolyamokká szervezte át, Timár Sándor vezetésével.
1972-től egyre több rádiós produkcióban is részt vett. A Síppal, dobbal, nádihegedűvel című estjét a Magyar Rádió rögzítette, majd néhány hónappal később sugározta is. Zeneszerzőként is alkalmazták elsőként A pénz hatalma című hangjátékhoz. Együtt dolgozott Bozó Lászlóval, Marton Frigyessel, Siklós Olgával és Csajághy Jánossal. Előadóként is bemutatkozott. Ezzel egyidőben, a Magyar Televízióban is elkezdett dolgozni. A Duna menti költők szerelme 1971. április 10-én került képernyőre Zolnay Pál rendezésében. Később jött a Hallhatatlanul…irodalmi sorozat, majd a csúcspont 1979-ben a Folkszimfónia: Énekelt versek c. műsor volt.
A hetvenes években játékfilmesekkel is együtt dolgozott. Zeneszerző volt – egyebek mellett – Jancsó Miklós: Még kér a nép, Szomjas György: Talpuk alatt fütyül a szél vagy Bódy Gábor: Amerikai anzix című filmjeiben.
36 évesen beiratkozott a Zeneakadémia zenetudományi szakára és ott diplomázott. Kedvenc tanára és mestere Dobszay László volt. A Zeneakadémia elvégzése után Dobszay javaslatára az MTA Zenetudományi Intézetéhez került, ahol részt vett először a nagy népzenei gyűjtemény számítógépes feldolgozásában, majd a Magyar Népdalok Egyetemes Gyűjteménye hagyományos, könyvformátumú kritikai összkiadásának előkészítésében. Közben kivonult a mozgalomból. Döntésében szerepet kapott, hogy a nyolcvanas években a táncházügyet, mint az amatőr művészeti ágak egyikét kezelték, s nem folytatódott a felsőfokú oktatás megszervezése.
2000-től, a Fonó Records megbízásából CD-Rom formában megszerkesztette és kiadta a negyvenes évek legendás Pátria-sorozatának addig hozzáférhetetlen világi népzenéit és vallásos népénekeit. A munka során Sebő az eredeti bartóki koncepciót valósította meg: a hangzó felvételek a hozzájuk kapcsolódó teljes meglévő dokumentációval együtt jelenhettek meg.
A kilencvenes évektől a Duna Televíziónál is dolgozott. Szerkesztője volt a Táncház – Népzenei magazin vagy a Magyar Televízióban a Nyitott stúdió illetve a Zenelánc nevű produkcióknak.
1996-ban a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője lett. Itt dolgozta ki azt a koncepciót, amelynek eredményeképpen 2001-ben létrejött a Hagyományok Háza. Olyan intézmény született, ahol az állam biztosítja megfelelő támogatással a hagyományőrzés minden formáját. A szakmai igazgatónak kinevezett zenész hiánypótló tudományos műveket jelentetett meg, például Lajtha László dunántúli gyűjtésének második kötetét vagy Marin György botolókönyvét. Az ő nevéhez fűződik a 2007-ben kiadott Népzenei olvasókönyv, majd a 2009-ben megjelent Vikár-összkiadás is. Innen ment nyugdíjba 2011-ben. A munka azonban nem állt meg.1997 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem óraadó tanára, 2010-ben megkapta a címzetes egyetemi magántanári címet.
2012-ben indult a Duna televízió és a Hagyományok Háza közös produkciója, a Fölszállott a páva népzenei és néptánc vetélkedőműsor. Ebben Sebő zsürielnökként vett rész. Pályáját, amely ma is töretlen Sebestyén Márta szavaival élve lehet leginkább szemléltetni: „Feri azon ritka személy, akiben tökéletesen egyesül a professzorság, a zenészség és a közvetlenség. A rendszeres énekeltetéssel erősítette az ember önbizalmát és hozzájuttatta egyfajta rutinhoz… Ahogy ő beszél, az olyan, mint egy szabadegyetem: zenetörténeti súlyú dolgokat ennyire közérthetően kevesen tudnak mesélni."
[2021]