Skardelli György

„...ami elkészül évekre, évtizedekre meghatározza az emberek életét. Akár akarják, akár nem. Belenyomulsz az életükbe a házaiddal, sokak minden napjainak részese leszel. Ez nem egy könyv, ha unalmas leteszed, nem festmény, amelyről elfordíthatod a fejed, ha érdektelen és nem zene, amelynél a disszonáns elemekre reagálva otthagyod a koncertet vagy leveszed a lemezt a lejátszóról. Ha te disszonáns elemekkel operálsz, azt mindenki, mindenkor megszenvedi, mert, ahogy mondják az építészet megfagyott muzsika. Az sokáig ott marad, azt lakják, oda járnak tanulni, dolgozni, szórakozni, gyógyulni és meghalni. Ezért aztán gyakran teremtőnek képzeled magad. Ha összeállnak a dolgok, szárnyalsz, repül a kezedben a ceruza, minden jónak tűnik. A fények úgy hasítanak, ahogy gondoltad, az árnyékok úgy esnek, ahogy vártad, harmóniában vannak az anyagok egymással, és működik az egész. Mámorító érzés, ezért érdemes élni..."

(Jelentés a harcvonalról, SZIMA székfoglaló előadás, 2012)

A mottónak kiemelt szövegrészlet pontos és tömör összegzés: Skardelli György építészete a legszélesebb értelemben vett felelősségvállalás jegyében teljesedik ki. Nem csupán szakmai hitvallásában hangsúlyozza ki az építész feladatának ezt a legfontosabb elemét, hanem munkáiról is azonnal leolvasható az elvi elkötelezettség. Skardellinél az idea és a végeredmény komplex egységben marad, nem feszíti szét a magyarázat igénye. Épületeiben szinte szóról szóra leolvasható a tervet formáló gondolatnak mind funkcionális, mind szellemi vonulata. Az alaprajzi szerkesztés, a tömegformálás, az anyaghasználat, az épület elhelyezése, a mozgásirányok megkomponálása mind magától értetődő harmóniában összegződik, s mindezt rendszerint egy nagyvonalú gesztus teszi jól befogadhatóvá. Ezzel a gesztussal éri el, hogy épületei a mérnöki precizitás, a funkcionális tisztaság és a gazdaságos kialakítás mellett mégis poétikus erővel jelennek meg, amely azonban semmilyen öncélú esztétikai réteget nem hordoz.

Igazi mesterektől tanult, és ez egész pályáját meghatározza. Friss diplomásként került be a Köztibe, ahol szinte azonnal felfigyelt rá Zalaváry Lajos, és a rá következő néhány év pályázatokban való közös munkával telt. A pályázatra tervezés olyan szakmai iskola, ahol a fiatal építész elsajátíthatja a koncepció és a részletek pontos összehangolását, ahol nem éli át azt a kudarcot, hogy a kivitelezői gyakorlatban felismerhetetlen lesz az épületet formáló alapgondolat. Ez egyfajta kemény elköteleződést ad a tervezőnek, anélkül, hogy vállalhatatlan kompromisszumokat kellene kötnie. Megélheti a koncepció érvényességét, a korra és a helyzetre adott válaszainak sikerét. A pályázati megmérettetésekkel induló pálya Skardellit megerősítette építészeti attitűdjének helyességében.

Mire az 1990-es évek elején önálló műterme lett a Köztiben, mesterei mellett – és a Mesteriskola elvégzésével – megszerezte a tervezői magabiztosságot és a szakma megkívánta gyakorlati tapasztalatokat. Szerencse is kellett hozzá, hogy sokféle feladattal találkozzon, sokféle megbízói elvárásnak kelljen megfelelnie. Kedvező helyzetbe került azáltal is, hogy első önálló tervezéseit külföldi cégeknek, szervezeteknek készítette, így hamar találkozott a nemzetközi színvonallal, a magasabb elvárást támasztó külföldi megbízói attitűddel. Nem kötelezte el magát egyetlen kortárs stílusirányzat mellett sem. Karakteres építészete mindig az adott feladatból indul ki, az épülettel nem üzenni akar, hanem szolgálni, a házai emberi viszonyokat jelenítenek meg a térben. Ugyanakkor szintetikus látásmódja, humán műveltsége és szimbolikus érzékenysége minden épületében olyan megoldásokat eredményez, amelyek nem a funkció szenvtelen, neutrális kibontása mellett jól befogadható, érzelmeket is megmozgató műalkotásokká avatják a házakat. Lendületes, gyakran merészen ívelő formái, nagyvonalú telepítési koncepciói, az építészeti értékek megőrzése és a helyes léptékben szem előtt tartása azok az alapfogalmak, amelyek Skardelli szinte minden munkájában tetten érhetők. Időrendben haladva, a legfontosabb épületek bemutatásával közelebb jutunk az életmű megértéséhez.

Kőszeg, SOS Gyermekfalu, 1993 (tervezőtárs: Torday Krisztina)

A kőszegi SOS gyermekfalu tervezési megbízása egy sikeres pályázat eredménye volt. A nevelőszülőknél, biztonságos és szerethető családi környezetben elhelyezett gyermekek életfeltételeit biztosító nemzetközi alapítványi szervezet munkáját egy német központ felügyeli. Ez azzal járt, hogy az igényes részletekre, a gyermekközpontú kialakításra és működtetésre való figyelem sokkal nagyobb volt, mint amit a rendszerváltás utáni években a hazai építőipari valóság kínálhatott. Skardelliék terve a kisvárosias beépítésből indult ki, ennek szerkezetét valósította meg kis léptékben a házak elrendezésében, egymáshoz való viszonyában és a közöttük kialakított terekben. Ezáltal nem csupán különféle szerepű épületek komplexuma jött létre, hanem igazi „falu", elkülönülve a várostól, amelynek szélén áll, de kapcsolatot is tartva azzal. A bejárattól elnyújtott tér vezet a középre helyezett épületekhez, ide került a közösségi ház, a műhely, az óvoda, a faluvezető és a helyettes házai. Ezt a magot félkörben ölelik körül a négyesével összekapcsolódó családi házak, amelyekben a nevelőszülők és a gyermekek élnek. A félkörív végén helyezkednek el a szabadidős terek: a sportpálya és a várszerű játszótér, ezeket a város lakóival közösen használják a gyermekfaluban élők.

A biztonság és a kapcsolódás kettős élménye tehát a helyszínrajzról leolvasható. Az egyforma szerkezetű családi házak egyszerű, kétszintes tömege is kisvárosi mintát követ, a bejárat fölött előrenyúló felső szintet oszlopok támasztják alá, a negyedkörcikkelyes ablakok és a bejárat együtt kirajzolják a ház „arcát". A homlokzat díszítő elemei a Nagy Márta és Stössel Nánda keramikusok által készített, mesemotívumokat megjelenítő „cégérek", ezek az azonosítást, a tájékozódást segítik. A közös használatú házak kinyúló ereszei, a bástyaszerű sarokelem, az áttört farácsozatú erkély mellvédek, az árkádos találkozóhelyek és a kerek-szögletes ablakformák váltakozása ésszerű, de kedves, barátságos környezetet teremt. Ezt a hatást erősíti a cseréptetők terrakotta színe, az egyszerű fehér vakolt homlokzatok, a zöldre festett oszlopok és a kezelt fa elemek természetes derűje.

Knorr-Bremse Kutatási és Fejlesztési Központ, Budapest, 1999

A fékrendszereket gyártó német vállalat irodaházában a magyar szoftverfejlesztők dolgoznak. Az irodai részhez a földszinten egy három egységes kamionbeálló kapcsolódik, ahol a termékek tesztelése folyik. A megbízás egy kész terv adaptációjára szólt, de Skardelli a szokatlan formájú telek és a házban folyó tevékenység jellegének megismerése alapján önálló koncepcióval állt elő, amit a megbízó elfogadott. Az épület kialakítása azt a feszültséget jeleníti meg, ami egy többtonnás járműben fékezéskor keletkezik. Skardelli a hagyományos középfolyosós irodaépületet elnyújtotta arra a hosszra, amit a három kamionbeálló igényel, és lendületes formaképzéssel olyan házat tervezett, amely uralja az egyébként vegyes minőségben beépített környezetét. Az íves hosszanti homlokzatok feszültsége a tompaszögben megtört bütühomlokzatnál megtorpan, könnyed, majdnem lebegő érzést kelt. A főhomlokzat üvegfala és a karcsú fém osztóbordázat az itt folyó munka csúcstechnológiai karakterét jeleníti meg, a végfalakon és a kerítésen megjelenő téglaburkolat a családi házas beépítéssel tart kapcsolatot, a fém árnyékoló szerkezet és a lapos hajlású tető fém fedése könnyeddé és egyedivé formálja teszi a háromszintes irodaházat. Az erősen kiülő eresz és az áttört lamellák az üvegfelületre jutó erős napfény hatását csökkentik. Az épület 2001-ben Pro Architectura díjat, 2002-ben Budapest XI. kerületének Pro Architectura díját nyerte el.

Nemzeti Színház pályázat, 2000

Az új Nemzeti Színház megtervezésére kiírt pályázat legizgalmasabb, bár díjazás nélkül maradt eredménye Skardelli különleges színház-terve volt. A koncepció radikálisan szakított a kiírás elhelyezési követelményeivel, és a nemzet kulturális szimbólumát a Budapest jelképének számító Dunára telepítette. Üveghéjjal fedett, több rétegű szerkezetet javasolt, egy mesterséges szigetet a folyón, amelynek parti fölvezető tere közösségi helyszínként működik. Az üveghéj kívülről körbesétálható. Belülről az osztóbordák között feltárul a dunai panoráma, a bordák között áttörő fény izgalmas játékokat vetít a belsőbe. A kilátóteraszokról egyszerre látni kifelé az üveghéjon át, illetve a színház terébe. A kávézó és a szabadtéri színpad is ebbe a köztes térbe került. A színház tömbje ház-a-házban megoldással egy faburkolatos tömbben helyezkedik el. Az üveghéj szerkezet az intézmény energiaellátásához is egyedi megoldást kínál: az üvegburok jól szabályozható, csökkentett energiaszükségletet eredményez, a burok külsejébe telepített fotovoltaikus cellák megtermelik a szükséges áramot, a Duna vize pedig helyben szolgáltatja a fűtés-hűtéshez szükséges hőenergiát. Skardelli színház-tervéből ikonikus épület születhetett volna, egy valóban 21. századi nemzeti szimbólum.

Gandhi Közalapítványi Gimnázium és Tornacsarnok, Pécs, 2002

A pécsi Gandhi cigány gimnázium tervezésére Skardelli az iskolát működtető közalapítvány pályázatának nyerteseként kapott megbízást. A panorámás, családi házas környezetben lévő, erősen lejtős telekre egy erősen tagolt iskolaépületet és egy tornacsarnokot ültetett. A főbejárathoz fasor vezet, a kapu előtt az út kis térré bővül, ez a gyülekezés és a megérkezés helye. A sárga klinkertégla burkolat és a tető zöld lemezfedése a zöldövezetbe illeszti az iskola viszonylag nagyméretű tömbjeit. Skardelli additív-hierarchikus térszervezéssel élt, az egymással lazán összefűzött tömbök tört U-alakban veszik körbe a lépcsősen kialakított iskolaudvart. A három egyforma tanulóegységet egy-egy évfolyam foglalja el, a nagyobb termekhez kisebb csoportszobák kapcsolódnak. Az osztott üvegfal a belső kertekre, illetve a középső udvarra néz, így kerüli el a belső terekben a zártság érzését. A tornacsarnok külön bejáraton át közelíthető meg.

Az egyszerű, tagolatlan formák izgalmas, de rendezett összefűzése, a kiemelkedő saroktorony az iskolaépítészet hagyományos eszköztárából merít, de kortárs átiratban alkalmazza azokat. A nyújtott formájú, galériás aula a sokféle belső tér-egységet vizuálisan összekapcsolja a központi udvarral, így tagolt, mégis átlátható az egész térszerkezet. Az aulából körlépcső vezet az igazgatási szárnyhoz. Az iskola hagyományos elemekkel, de nagy tervezői szabadsággal valósít meg egy olyan környezetet, amelyben a tanulás nem zárt falak mögé szorul, hanem közvetlen kapcsolatban van a szabad térrel, és ahol a kötelező iskolai munkán túl a közösségi események, a csoportfoglalkozás, a személyes fejlődés is teret kaphat.

2003 Sportaréna és városi tér, Budapest (tervezőtársak: Pottyondy Péter, Gáspár László, Lázár Ferenc)

Az 1982-ben átadott, 12 500 fő befogadására alkalmas Budapest Sportcsarnok 1999 telén egy rövidzárlat következtében porig égett. Az újjáépítés programja először csak a rekonstrukciót célozta, később jelentősen kibővült a sporteseményeken túl a rendezvények kiszolgálásához szükséges flexibilitás igényével, illetve az előtte lévő tér köztérré alakításával. Skardelli javaslata egy komplex városi térbe illesztett ikonikus formájú épület volt, amely azonnal megjegyezhető vizuális élményt kínál, és ezáltal bárki, aki egyszer látta, Budapesthez köti a látványát. Erősíti a koncepciót, hogy a helyszín egy forgalmas légifolyosó alatt van, így az „ötödik homlokzat", az épület felülnézete is szerepet játszik.

Az Aréna csarnok formáját egy folyami kavics ötlete kínálta: egybefüggő, zárt, szabálytalan, áramvonalas alakzat, amely különleges elemként jelenik meg a környezetében. Külseje alumínium burkolatú, áttörések nélkül a térburkolattól a tetejéig. Az oldalbejáratok száj-szerű hasítékként nyílnak meg a tömeg alsó sávjában, a gépészethez szükséges nyalásokat lamellasorok takarják. Egyedül az üvegezett főbejárat kínál közvetlen kapcsolatot a külvilággal. A csarnokbelső mögött patkó alakú nézőtér és hatalmas méretű küzdőtér fogad, belső tere rugalmasan alakítható a legváltozatosabb programok és az ezekhez társuló nézőszám befogadására. A gyors átalakítást kétsávos kamionbehajtó, illetve mozgatható széksorok segítik. A csarnok belsejében nyers és festett betonfelületek, illetve áttört fémhálós álmennyezet szerkezetek uralkodnak.

A Sportarénát körülvevő városi tér 6 méterrel magasabban fekszik a mellette futó úthoz képest, emiatt még erősebben meghatározza a környezetét. A hatalmas tömeg megérkezését, irányítását szolgáló burkolt gyalogos felület, illetve alatta a parkoló, beszállító járműforgalom közvetlenül kapcsolódik a metrókijárathoz és a buszpályaudvarhoz. A tér rámpákkal, lépcsőkkel, keskenyebb sétányokkal, nagyobb zöld felületekkel tagolt, ez kellemes városi térré teszi a nagy felületű burkolatot. Ennek felszínébe ékelődnek vendéglátó és árusító helyek, a Sportmúzeum, a hűsítő vízfelület, liftek és a két körút kereszteződésében 2008-ben megmagasított, figyelemfelhívó jel, az ún. Logótorony. Az átfogó koncepciónak köszönhetően a korábban jellemző töredezettség megszűnt, az egész óriási terület komplex vizuális egységet alkot.

Az az építészeti táj, amit Skardelli és tervezőtársai itt megalkottak, példát mutat a hazai városfejlesztés számára még, most, majdnem másfél évtizeddel az Aréna tervezése után is: az egységben gondolkodás, a komplex funkciók összesimítása, a sokféle irány, használat és ízlés együttes szemlélete nem diktátumnak, hanem a városhasználók igényeit kielégítő, közösen elfogadható megoldás lett. Magas minőségű kompozíciós egység, amelyben egy biomorf alakzat szépen megfér a nagy burkolt felülettel, a forgalmas közlekedési csomópont használatával és a városi találkozóhely megkívánta oldottsággal. 2003-ban a komplexum elnyerte Budapest Építészeti Nívódíját.

Bencés Főapátság fogadóépülete, Pannonhalma, 2004 (tervezőtárs: Lázár Ferenc)

A pannonhalmi bencés apátság a 2000-es évek eleje óta a kortárs építészet eszközeivel fogalmazza át 21. századi szerepét. Ennek a tudatos átalakulásnak egyik lépése a fogadóépület megépítése és az onnan az apátság felé vezető erdei sétaút kialakítása. A folyamatosan növekvő turistaforgalom igénye tette szükségessé az épületet, amelynek tervezésére a Közti megbízást kapott. Skardelli és Lázár terve az út, a keresés szimbolikáját kapcsolta össze a turisták kiszolgálásának gyakorlati feladataival.

A fogadóépület monolit tömb, tagolatlan tömegét, nyers betonfelületét csak néhány szigorú vonalú, keskeny üvegsáv töri meg. A hosszanti homlokzaton az üvegsávok két, egymást metsző vonalban kereszt formát adnak ki, a rövidebb homlokzatokat a lépcsőházak terét transzparenssé nyitó üvegsávok uralják. A földszintre lépve félhomály fogadja a látogatót, itt kapott helyet a jegypénztár és az információs pult, a második szinten könyv- és kegytárgyboltot alakítottak ki, a harmadikon vetítővel felszerelt előadótermet és innen egy üveg mellvédű híd lendül át a hegyoldalba s folytatódik egy finom törtvonalakkal kísért erdei sétaútban, amely elvezet az apátsági főépülethez. Az út tehát több stációra tagolódik, melyeket a fény fokozatos erősödése kísér. A fogadóépületben fölfelé haladva a külső fény egyre erőteljesebben jut be a térbe, a harmadik szinten pedig, a horizontális üvegsávot elérve, belülről is kirajzolódik a kereszt forma. Ez az épület egyetlen dísze, de szimbolikus ereje a kinti fénnyel együtt erős transzcendens tartalmat hordoz. A tagolatlan formálás, a tömbszerűség ősi építményekkel tart kapcsolatot, a kortárs anyagok, a beton és az üveg, illetve a karcsú híd és a kereszt forma finom vonalaránya a jelenben gyökerezik. Ez a ház az építészet nyelvén a katolikus vallás alapjairól szól: a rendíthetetlen hitről, természet és vallás szoros kapcsolatáról, és ebben a határozott állításban, egy építészeti nyelvezettel finoman megfogalmazott mellérendelésben jelöli ki a 21. századi ember helyét.

Innovációs központ, Sopron, 2005

A Sopron mellett létesített Ipari Park „arca" a 2005-ben elkészült Innovációs Központ. Egy hosszan elnyúló, háromszintes tömbből és két, arra merőleges szárnyból áll. A hosszanti, ún. Passzázsépület vezeti át a beérkezőt az ipari park felé, ami funkcionálisan is megokolt, hiszen itt működik a parkot kiszolgáló összes iroda, bankhelyiség, műhely és technikai központ. A fémbordákkal osztott üveghomlokzat, a szélesen kinyúló ereszű lapostetős megoldás, a sarkokat alátámasztó karcsú oszlopok puritán szépsége a klasszikus modern építészet harmóniáját hordozzák. Elegáns, finom arányú épület, tiszta anyaghasználata és a transzparens üvegfal kellemes fogadóépületté teszi. Belül a két szinten is galériával megoldott folyosóról közelíthetők meg az irodák, műhelyek, kiszolgáló helyiségek.

A park felé hátranyúló, szintén háromszintes keresztszárnyban irodák és gépészeti egységek vannak, a harmadik szárny kétszintes, ovális alaprajzú, itt a földszintet étterem és konyha, az emeletet tárgyalók és előadók foglalják el: ez az épület védettebb, intimebb része, amit az ovális forma is láthatóvá tesz. Ennek a szárnynak a homlokzatán fa lamellasor is megjelenik, ami a passzázsépületben és a keresztszárnyban csak a belső árnyékolók anyagaként van jelen. A kompozíció klasszikus építészeti minőséget társít az ipari tevékenységet kiszolgáló funkciókhoz, s ezzel méltóságot ad az ott folyó munkának. Nyitottsága, az épület minden részébe akadálytalanul bejutó természetes fény derűt, a szabályozható lamellák kellemes munkakörnyezetet biztosítanak. Az Innovációs Központ szellemisége a néhány évvel korábbi Knorr-Bremse irodaházénak egy nagyobb szabású, környezeti összefüggésekben gazdagabb változatát mutatja. Az épület 2005-ben megkapta Sopron város díját, a Winkler Oszkár plakettet.

Kálvin tér felszíni rendezése, metrókijárat, Budapest, 2012

A 4-es metróvonal kiépítésének részeként került sor a Kálvin tér felszíni rendezésére. A Kálvin teret uraló gépkocsiforgalom az aluljárókba és keskeny járdákra terelte a gyalogos közlekedést, holott a környék nyüzsgő egyetemi élete, a Palotanegyed és a közeli Ráday utca turistaforgalma egyre jobban igényelte a szabadabb városi terek létét. Skardelli terve a Mikszáth utcát és a Kálvin teret összekötő új gyalogos tengelyt kezdeményezett, egyedi burkolattal, a térre kitelepülő kávézókkal és vendéglátóhelyekkel, padokkal, ülőpadkával, telepített növényszigetekkel, növény-planéterekkel és karakteres kandeláberekkel. A metrókijárat fölé nagyvonalú gesztussal formált acél-üveg esővédő tető került, melynek anyaghasználata igazodik a tér két oldalán álló bank- és irodaépületekhez, de organikus formája megszelídíti azok szigorú geometriáját. A körút mentén szabálytalan alakban telepített zöldfelületek leválasztják a teret a gépkocsiforgalomról, a facsoportok javítják a sok üvegfelület miatt nyáron alig elviselhető klímát. A járműforgalom teljes kizárása a Baross utca elejéről különleges minőségű városi helyet eredményezett, amely minden napszakban jól kihasznált és vonzó. A tér egyedi karakteréhez tartozik, hogy viszonylag kis helyen, egymás szoros közelségében egyszerre sokféle vendéglátó egység tud működni úgy, hogy mindegyik hangsúlyos része a tér egy szeletét alkotja, mégis marad szabad hely a találkozások számára. A Baross utca torkolatában elhelyezett Lord Rothermere emlékmű is kiszabadult a benzinkút közelségével járó peremhelyzetből, és vizuálisan a Wenckheim-palota díszes kapujához kapcsolódott.

Puskás Ferenc Stadion, Budapest, koncepció, építésengedélyezési és kiviteli terv, 2013–2015

Az 1953-ban megépült Népstadion korának egyik legkorszerűbb létesítménye volt. 2002-ben a magyar sport egyik legnagyobb, nemzetközi hírű alapjáról átnevezték Puskás Ferenc Stadionnak. A sportlétesítmény hat évtized alatt, erős igénybevételnek kitéve, igen rossz fizikai állapotba került, le kellett zárni a felső lelátó nézőtéri szektorait. 2013-ban kormányhatározat született a stadion jövőjéről, amely a „stadion a stadionban" tervkoncepció mentén határozta meg a létesítmény fejlesztését. Ennek értelmében a 60 éves épület építészettörténeti és városképi szempontból értékes karakterelemeinek – a lépcső pilonok, a toronyépület – megtartása mellett, azok szerves beépítésével egy korszerű 21. századi stadion felépítését célozta meg.

A megbízást az egykori tervet készítő vállalat jogutódjaként a Közti kapta, a tervezést Skardelli György vezeti. A megtartott elemek az átalakításban új funkciót kapnak. A toronyépületben a magyar labdarúgás száz évének történetét bemutató múzeumot alakítanak ki, a 18 lépcsőtoronyról az új lelátókat töltik fel nézőkkel, az eredeti – nem csupán elavult, de korszerűtlenné vált – lelátókat pedig elbontják és új lelátót alakítanak ki. A megtartott régi elemek és az új tömbök szorosan összekapcsolódnak, ezáltal a folytonosság építészeti értelemben is megteremtődik. A Stadion az átadását 2019-re tervezik, 2016 őszére elbontották az értéktelennek minősített épületrészeket.

2012–2016 Alsóvár és látogatóközpont, Füzér (tervezőtárs: Kelemen Bálint)

A füzéri vár Árpád-kori építményét a 15. és 16. század folyamán a Perényi család bővítette tovább a Perényi család bővíttette ki, majd 1676-ban felgyújtották. 1992-től folyik a helyreállítása. A Felsővárat Rudolf Mihály, az Alsóvár rekonstrukcióját az új látogatóközponttal együtt Skardelli György Kelemen Bálinttal tervezte. A feladat egyrészt a hegy alsó és felső része közti fizikai és építészeti kapcsolat megteremtése volt, másrészt egy olyan várrész megidézése, amelyről semmilyen ábrázolás nem maradt fenn. Így az Alsóvár egésze kortárs építészeti mű lett, amely anyaghasználatában és formavilágában a középkori várépítészet karakterét jeleníti meg. A terméskő falak, az oszlopos fa tartók, a tető szürke palafedése, a hangsúlyos gerendázat összhatása puritán, masszív, mégis könnyed, ami az osztóbordás üveghomlokzatnak és a meredek hajlású félnyeregtetőnek köszönhető. A látogatóközpont a turistákat kiszolgáló funkciókon túl rendezvényhelyszín is lett. Az Alsóvárhoz vezető felvonóhíd és várkapu a látogatóközpont anyaghasználatát viszi tovább, terméskő, faburkolat, fakorlátok, szegecselt fakapu formájában. Az Alsóvár kevés díszítőeleme – köztük egy griff-fejes fémkilincs, aminek motívuma a kutatások során talált cserépkályhadarabról származik, valamint a kaputorony tetején a nap-hold szimbólum – a középkori magyar hiedelemvilág képeiből merít.

*

Összefoglalva Skardelli építészetét, a 21. század alapdilemmáival találkozunk: közösség és tér, ember és hit, technológia és művészet, természeti és építészeti környezet ellentétét oldja fel egy-egy munkájában lendületes formákkal, ugyanakkor nagyon fegyelmezett, anyag- és tömegtakarékos módon. Látványos gesztusai ellenére nem látványépítészetet művel, hanem a társadalom igényeinek megfelelő, de az erőforrások józan használatára figyelő, egyszerre racionális és derűs térművészetet.

[Készült: 2016]