Sütő András

Kossuth-díjas író

Pusztakamarás, 1927. június 17. – Budapest, 2006. szeptember 30.
Az MMA posztumusz tiszteleti tagja
Hogy őrző lehetett; hogy az „erdélyi magyarság eszméletében" ő is őrző lehetett a strázsán, Sütő András számára az írói létezés céljaként-okaként is értelmezhető. Hetvenötödik születésnapján (2002) Sopronban elmondott, vallomásos beszéde az írásnak a maga számára föl nem adhatóan fontos szolgálatjellegét hangsúlyozta: „élet és irodalom páros viszon
tovább olvasom.

„Ha igyekezetemnek és álmatlan éjszakáim írott gyötrelmeinek csak olyan zsenge nyoma, emléke marad bár, mint friss havon a fölszálló madáré: ez talán már mentség arra, hogy kis ideig én is itt voltam, itt éltem e földön veletek, sorstársaimmal együtt, egy térkép mögé kényszerült Nagyfejedelemségben, amelyet oly sokszor jártunk be közösen az emberi igazság, méltányosság, a félelem és megaláztatás nélküli élet vágyának, az emlékezés örök jogának álomfogatán". (Sütő András)