Szabó Dénes

Életrajz

Szinte lehetetlen felsorolni azokat a kitüntetéseket, elismeréseket és díjakat, amelyeket kimagasló munkájáért Szabó Dénes kapott az elmúlt negyvenhét évben zenepedagógusként vagy karnagyként. Mindezek ellenére mégis azt vallja, soha nem lehet lazítani, teljes erővel és lendülettel kell mindig a jobbra és szebbre törekedni, fáradhatatlanul mindent el kell követni annak érdekében, hogy minél több szép és maradandó élményhez jussanak diákjai és kórusainak tagjai. Talán éppen emiatt vívja ki mindenkori tanítványainak tiszteletét, akik számára ő nem csupán tanár úr, hanem Dénes bá'.

A zene már a makói családi házban meghatározta életét: a református lelkész édesapa, Szabó József és a tanítónő édesanya mind az öt gyermeküket taníttatta zenére. Dénes fiuk nagy mozgásigényét látva úgy döntöttek, hogy a zongora helyett más hangszert választanak. Mivel a szomszédban volt egy klarinétos, a kántor öccse, nála kezdett el klarinétozni. A zene betöltötte a lelkészi lakást, hiszen valaki mindig gyakorolt otthon. Aztán amikor bátyja javaslatára már lemezjátszót is vettek, a bakelit lemezeken a zeneirodalom nagy része is beköltözött a családi hajlékba. Mindezek ellenére Szabó Dénest jobban érdekelte a foci, a sport, s hogy mégis zenei pályán indult el, abban fontos szerepet játszott a történelem: az 1956-os forradalmat követő megtorlás idején a gimnáziumot végzett testvérei nem tanulhattak tovább, ezért a megrémült család a makói József Attila Gimnáziumból azonnal a szegedi Tömörkény István Gimnázium zenei osztályába íratta át a legkisebb fiút, aki akkor már fuvolázni tanult. Olyan osztálytársai voltak, mint a későbbi Kossuth-díjas fuvolaművész Matuz István, vagy a szintén Kossuth-díjas gordonkaművész Onczay Csaba. Kölcsönösen hatottak egymásra: míg a többiek elszántan, hatalmas szorgalommal gyakoroltak hangszerükön, addig Szabó Dénes a zeneirodalmi ismeretekben jeleskedett.

Érettségi után a szegedi Zeneművészeti Főiskola fuvola szakán szeretett volna továbbtanulni, de ezt a szakot időközben áthelyezték Miskolcra, ezért végül a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Miskolci Tagozatán (1977-óta a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete) szerzett fuvola-, szolfézs- és általános iskolai énektanári diplomát 1969-ben.

A miskolci főiskolai évek alatt ismerte meg jövendő feleségét, a szintén fuvolás Ágnest, s házasságukból két gyermekük született: Barbara és Soma.

A Miskolci Zeneművészeti Főiskola elvégzése után hallották azt a hírt, hogy Nyíregyházán két fuvolást is keresnek. Azonnal indultak a szabolcsi megyeszékhelyre, azonban a városban kiderült: a zeneiskolában van egy szolfézstanári állás, a 4. Sz. Általános Iskolába pedig énektanárt várnak.

Úgy döntöttek, maradnak a Nyírség fővárosában: 1969. szeptember elsejével Ágnes elhelyezkedett a zeneiskolában, ahol később fuvolát is tanított 2011-ig, párja pedig a nehezebbnek ígérkező munkát választotta: énektanár lett az általános iskolában. Az oktatási intézményben kodályi rendszerben ének-zenei tagozat is működött 1958 óta, a diákok emelt óraszámban tanulták az éneket. Ez heti hat énekórát jelentett, hiszen akkoriban még szombaton is jártak iskolába a diákok. Gyorsan kiderült: a zenei tagozaton tanuló gyermekek másfajták, mint a nem zenés társaik. Nyitottak voltak minden iránt, örültek a feladatoknak, ráadásul igényelték is a szépet, a nehezebb feladatokat. Szabó Dénes számára megdöbbentő volt, hogy mennyire szerették az énekórát a fiatalok, ugyanis korábban ilyennel nem találkozott. Szerencsére Miskolcon kiváló tanárok tanították a tanítás elméletét és gyakorlatát, legyen szó zeneiskoláról vagy általános iskoláról. Volt tehát muníció, amivel elkezdhette a tanítást.

Kodály Zoltán egyik fontos elképzelése volt a kórusban való éneklés. Mielőtt elkezdett tanítani, az ének szakos kollégák azokból az osztályokból szerveztek énekkart, ahol éppen tanítottak. Tarcai Zoltán főiskolai tanár javaslatára szakítottak ezzel a szokással. Megosztották a feladatokat: az alsós osztályokban tanított és a kisdobos énekkart vezette Kovács Lászlóné, a felső tagozatot és az úttörő énekkart pedig Szabó Dénesre bízták. A koncepciózus főiskolai tanszékvezető pedig feladatot is adott az újjáalakult énekkaroknak: az első nagy eseményre, Bárdos Lajos születésnapjára egy hónap alatt több művet kellett megtanulniuk. A zeneszerzőtől érkezett elismerő szavak, a jól végzett munka öröme lelkes folytatást és újabb feladatokat eredményezett. Részt vettek a Magyar Rádió által szervezett Éneklő Ifjúság című találkozókon, melynek eredményeként 1975-ben az ország akkor legjobb hat gyermekkara között Szabó Dénes is ott volt kórusával. Jutalmuk egy zánkai utazás és élő rádióadás volt. Később ezt az eseményt jelölték meg születésük dátumának. Mindez új lendületet adott a művészi munkának és a közösségi életnek. 1978-ban Debrecenben a Nemzetközi Bartók Béla Kórusversenyen elnyert második hely hozta meg számukra az országos hírnevet és az első külföldi meghívásokat. Fesztiválokon, versenyeken való részvételek sora következett. Barátságok szövődtek hazai és külföldi kórusokkal.

Az évek során a tagozat létszáma megduplázódott. A párhuzamos osztály belépésével az énekkar létszáma már száz fölé nőtt. Ekkor született az ötlet, hogy az angol fiúkórusok mintájára alakítsanak az iskolában tanuló srácokból külön fiúkórust. Az együttes meg is alakult, így aztán az 1981–82-es tanévben már a gyermekkar mellett a fiúkórus is énekelt a rádió által szervezett „Éneklő Ifjúság" című műsorban.

A Cantemus Gyermekkórusból kikerült középiskolás leányok nosztalgiázva jártak vissza egykori iskolájuk hangversenyeire, és a koncertek után szívesen énekelték kedvenceiket. Visszaemlékeztek a Dénes bá'-val töltött énekkari próbákra, a versenyekre, s annyira bennük volt az éneklés iránti szeretet, hogy Szabó Dénes nem tehetett mást, a volt diákjaiból egy újabb énekkart szervezett. Sokan akkor még azt gondolták, hogy csupán alkalmi jelleggel született meg a középiskolás lányokból 1986-ban a leánykar, mely a jubiláló Debreceni Kórusversenyre meghívott gyermekkar helyett, de teljes jogú résztvevőjeként megnyerte kategóriája első díját, majd a Nagydíjat is. Így született meg végül a Pro Musica Leánykar, ami egyre inkább folytatást követelt magának. A gyermekkórus neve ebben az évben lett Cantemus, amelyet Bárdos Lajos kórusműve ihletett. „Énekelj!" Lehet-e ennél kifejezőbb egy énekkar neve, hiszen a kórustagok arra buzdítanak másokat, ami számukra az éltető erő.

1988-ban a nyolcadikos évfolyam fiúinak egy csoportja merész ötlettel állt elő: szeretnének a King Singers kamarakórushoz hasonló együttest alakítani. Szeptemberben tényleg összegyűltek, próbáltak, dolgoztak kitartóan, és jött az eredmény. Sikert arattak az Éneklő Ifjúságban, megnyerték a Magyar Televízió „Ász" című vetélkedőjét, majd egymást követték az országos és külföldi megmérettetések, jöttek az újabb elismerések, díjak. A hat fiatal a Banchieri Singers nevet választotta, gazdagítva a Cantemus-családot.

Az évek múlásával egyre jobban érezték az éneklés hiányát azok is, akik az egykori növendékekből édesanyákká, édesapákká váltak. Hosszú vajúdás, többszöri nekifutás után alkalmi kórusként létrejött a felnőttekből egy vegyeskar is, amely lelkesen vállalta az újabb és újabb feladatokat, szorgalmasan tanulta a műveket: Tallis: Spem in Alium, Bach: h-moll mise Credo, Beethoven: IX. szimfónia. Az alkalmi kórusból aztán 1998-ban hivatalosan és rendszeres próbákat tartva megalakult a Cantemus Vegyeskar, melynek vezetője Szabó Soma lett.

A mindenkori nyolcadikos osztályok adottsága időnként lehetővé tette, hogy vegyeskari összeállításban is kipróbálhassák magukat a fiatalok. A vegyeskar megszületése azonban már folytatást is ígért ennek a formációnak. A középiskolás fiúk előtt is megnyílt a lehetőség a folytatásra. 2003-től kisebb megszakításokkal próbáltak, városi- és országos rendezvényeken szerepeltek, keresték a helyüket, de már nemzetközi versenyek helyezettjeiként is jeleskedtek. Ez az Ifjúsági Vegyeskar a kóruscsalád legfrissebb „bimbója", de biztató a jövője. Alkalmanként a Cantemus Vegyeskar nagyszabású műveinek előadásában is részt vesznek.

Bármivel is foglalkozott pedagógusként, karvezetőként Szabó Dénes, mindig azt kereste, hogyan is lehetne eredményesebben csinálni mind a tanítást, mind az énekkari munkát. A mai napig vallja, hogy soha nem lehetünk elégedettek, mindig a jobbra kell törekedni. Egy geothei idézet számára az iránytű: "Ha úgy vesszük az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket. Ha úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, akiknek kellene lenniük, akkor segítjük őket azzá válni, akivé válni képesek."

Az idő múltával a munkája túlnőtte a hivatalos munkaidő kereteit, de fel sem vetődött benne, hogy másképpen is lehetne. Mindez természetes volt a számára. Természetes volt számára az is, hogy míg feleségével a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar próbáin muzsikáltak, Barbara lányuk és Soma fiuk ott játszott vagy rajzolt a próbateremben. Szabó Dénes alapító tagja volt a Nyíregyházi Fúvósötösnek, ami több mint tíz éven át Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kulturális életének meghatározó együttese volt.

A zene kitöltötte a család életét. Baráti körük is zenészekből verbuválódott. Ezeken az összejöveteleken a zenéről, a vállalt feladatokról, a tanításról folyt a beszélgetés. A rádióból, a lemezjátszóról otthon csak klasszikus zene szólt. Gyermekei szintén zenei pályát választottak, bár sohasem kényszerítette rá őket. A zenével foglalkozó családtagok egyrészt biztos hátteret jelentettek számára, másrészt valamennyien megértették és elfogadták a zene és a munkája iránti elhivatottságát.

Mindkét gyermeke az ének-zene tagozatos általános iskola elvégzése után a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult tovább hegedű szakon. Barbara azt követően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatán szerzett diplomát. Egy rövid ideig Mátészalkán tanított hegedűt, aztán a Debreceni Színház Zenekarában, majd a Miskolci Nemzeti Színház Zenekarában játszott, de állandó résztvevője volt az énekkari próbáknak és szerepléseknek is. Napjainkban a Cantemus Kórusintézmény munkatársa és a Vikár Sándor Zeneiskola tanára. 1986-ban már alapító tagja volt a Pro Musica Leánykarnak, s ugyancsak tagja lett az öccse által vezetett Cantemus Vegyeskarnak is.

Soma a szakiskola hegedű tanszakának befejeztével a Zeneakadémián karvezetésből szerzett diplomát. Alapító tagja és művészeti vezetője volt a Banchieri Énekegyüttesnek. A diploma megszerzése óta a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola zenei tagozatán tanít, de karnagya a Kodály Zoltán Általános Iskolában működő Cantemus Fiúkórusnak, a Cantemus Ifjúsági Vegyeskarnak, és művészeti vezetője, karnagya a Cantemus Vegyeskarnak is.

Soma felesége, Földesi Ildikónak is szoros a kapcsolata a zenével. A 4. Sz. Általános Iskola elvégzése után a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában tanult szolfézs-zeneelmélet szakon, majd a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán szerzett diplomát 2003-ban karvezetés szakon. Énekelt a Cantemus Gyermekkórusban, a Pro Musica Leánykarban, tagja lett az átalakult Banchieri Énekegyüttesnek és jelenleg hangképzője és tagja a Cantemus Vegyeskarnak. A Cantemus Kórusintézmény munkatársa.

Szabó Dénes legidősebb unokája, Soma elsőszülött fia, a 11 éves Hunor ma már szintén a Kodály Zoltán Általános Iskola tanulója. A zene, az éneklés iránti fogékonyságát jelzi, hogy Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar vezetője 2015-ben Hunort is meghívta két diáktársával együtt, hogy énekeljék el Mozart A varázsfuvola című operájában a három fiú szerepét az Operaház ifjú énekeseivel felváltva a Müpa Bartók termében és Abu Dabiban. Hunor a Cantemus Fiúkórus tagja.

A család úgy teljes, ha megemlítjük az ikerunokákat, Zentét és Kendét is: ők most 2016-ban háromévesek.

AZ életrajzot összeállította: Magyar László Pál [2016]

________________________

Életrajzi adatok

Makó, 1947. március 6.

Tanulmányok

1961–1962: József Attila Gimnázium, Makó

1962–1966: Tömörkény István Gimnázium Zenei Tagozata, Szeged

1966–1969: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zene- és Énektanárképző Szak Miskolci Tagozata

1976–1979: Népművelési Intézet Felsőfokú Kórusvezető kurzus Párkai István vezetésével, Budapest

Munkahelyek/Oktatói tevékenység

1969–: Nyíregyházi 4. sz. Általános Iskola (1992-től Kodály Zoltán Általános Iskola), énektanár, az énekkar vezetője

1972–: Cantemus Gyermekkórus alapítója, vezetője

1986–1998: Művészeti Szakközépiskola (Nyíregyháza), zenetörténet és zeneirodalom tanár

2001–2017: Debreceni Egyetem, adjunktus, karvezetés, kargyakorlat, kórusirodalom tanár

2003–: Nyíregyházi Cantemus Kórusintézmény, igazgató

2006–2007: Nyíregyházi Főiskola, kórusirodalom tanár

Művészeti szervezeti tagság

Magyar Zeneművészeti Társaság

Magyar Kodály Társaság

Magyar Kodály Társaság Nyíregyházi Tagcsoportja

Bárdos Lajos Társaság

Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége (KÓTA)

2013–: a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja

2016 - Magyar Kodály Társaság Szabolcs Szatmár Bereg Megyei tagcsoportjának elnöke