Szalay Tihamér

Mottó:
„Nem tudom eldönteni, mi áll közelebb hozzám: egy új épület megtervezése vagy egy régi rekonstrukciója. Az új épületnél nagyobb a tervezői szabadság, míg a felújításnál előbb alaposan meg kell ismerni az épület múltját, az adott kort, és azonosulni kell az eredeti tervező gondolkodásmódjával. Egy új épület terveit akár többször is fel lehet építeni, egy régi épület azonban egyszeri és megismételhetetlen."  Szalay Tihamér 

Szalay Tihamér a hazai építőművészet egyik legsokoldalúbb, legszínesebb egyénisége. Kortárs építészetünk jeles alkotója, az épületrekonstrukció és az épített környezet védelmének elismert szaktekintélye, ugyanakkor aktív szereplője a szakmai közélet formálásának. 

Indíttatás, motiváció 
Alkotásainak, tervezői és emberi karakterének, alkotói szemléletének a megismeréséhez és megértéséhez nélkülözhetetlen a családi háttér, a neveltetésének ismerete. Olyan valódi polgári értékrendet valló közegben nőtt fel, ahol a szülők szeretetteljes szigorral nevelték gyermekeiket, nagy hangsúlyt fektetve nemcsak a testi egészségükre és szellemi fejlődésükre, de a lelki egyensúlyukra is. Édesapja, id. Szalay Tihamér, elismert vízerőmű-tervező mérnökként a műszaki tudást, míg édesanyja, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának vezetőjeként a humán műveltség értékeit a művészetek szeretetét közvetítette. Ezeket az alapokat erősítette tovább a Piarista Gimnázium, ahol középiskolai tanulmányait végezte. Az iskola szellemisége – a fegyelem, a tudás szeretete, a szellemi igényesség és az erkölcsi értékek tisztelete – szorosan összecsengett a családból hozott elvárásokkal. Tanulmányai során korán megmutatkozott kiváló matematikai képessége és rajzi tehetsége. Az alkotás örömének élményét is már gyerekként felfedezte. Különösen sokat tanult abból, amikor a Balatonon töltött nyarakon az édesapjával és a bátyjával vitorlást építettek. Mindezek tükrében evidens volt, hogy tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán folytassa, ahol 1978-ban kitüntetéssel (diplomadíj) végzett.

Az első megvalósult terv jelentősége
Kevés az olyan építész, - talán nincs is - akinek az első, lényegében még az egyetem alatt  készült, majd megvalósult terve olyan szakmai, műszaki felkészültségről és érettségről, határozott, tervezői szemléletről tanúskodik, ami évtizedek múltával is helytállónak bizonyul és így, már-már időtlen. A saját maga és családja számára készült, csak kevesek által ismert, családiház tervei 1978-ban (!) készültek és az azt követő években valósultak meg. A Remete-hegy gerincén, a Simon utcában a kíváncsi tekintetek elől rejtve, egy bevágásban álló, a terep rétegvonalaira illeszkedő téglaburkolatos ház, formailag és térszerkezetében is a környezet folytatásaként jelenik meg, tömegével mintegy visszapótolja, kiegészíti a hegygerinc vonalát. Tartószerkezetét a homlokzati falba rejtett vb. oszlopokra ültetett, különböző magasságban, emelkedően beépített fa rácsostartók sora alkotja, kiadva ezzel a tetősíkok felületét. A tervező a kivitelezési munkálatokban mindvégig személyesen is részt vett, (lényegében maga építette) sőt még a fa rácsostartókat, valamint az azokkal azonos rajzolatú homlokzati nyílászárókat is maga gyártotta le az általa konstruált famegmunkáló gépen. 

Pályafutásának hivatalos állomásai
Pályáját a Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalatnál (LAKÓTERV) Roth János műtermében kezdte, ahol tervezőtársként vett részt az előregyártott vasbeton paneles  szerkezetű Út- és Vasútépítő Vállalat üdülőjének (Balatonszéplak) és a Volga Diákszálló (Prága) terveinek, majd pedig később, a Grand Hotel Hungária (Budapest) tervezésében is. Az 1981-ben a Budapest, XI. Beregszászi úton fiatal építészek tervei alapján megépült ú.n. kispaneles sorházakból megvalósult mintatelepen az általa tervezett oromfalas, tetőtérelemes sorház sikerének eredményeképpen további 3x4 egységes ú.n. kistársasház is felépülhetett a közeli Gulyás utcában. (A házgyári kispaneles program azonban ezt követően leállt.)Eközben felvételt nyert, majd 1984-ben elvégezte a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) Mesteriskolájának a  VII. ciklusát. 
1985-től a Diplomáciai Testületet Ellátó Igazgatóság (DTEI) műszaki és tervezési osztályának vezetőjeként dolgozott, majd 1990 és ‘95 között a CD Design Építésziroda vezető tervezője volt. Mindkét pozícióban lehetősége nyílt a szabadabb, önálló tervezésre, ami az 1995-ben megalapított,  tervezőirodában, az MD Studioban teljesedett ki. 

Alkotói attitűd
Szalay Tihamér építész számára nem létezik kis vagy nagy feladat, egyszerű vagy bonyolult funkciójú épület, és legyen bár a megrendelő tehetős, befolyásos vagy ú.n. hétköznapi ember a tervezési feladatot mindig új kihívásnak tekinti és ugyanazzal a lelkesedéssel és odaadással végzi. A tényleges tervezési munkát nagyon alapos, mindenre kiterjedő feltáró munka előzi meg. Munkásságában az invenció, a spontaneitás helyett inkább az intellektuális tervezés, a tudatos kompozíciós rend megteremtése és az elméleti megalapozottság dominál. Összefüggéseket keres, amiket aztán következetesen visz végig az épület egészén. Mindez az avatott szem számára pontosan felismerhető, míg az utca embere mindebből annyit érzékel, hogy ezek az épületek “kellemesek”, “jók”, olyanok mintha mindig is ott álltak volna, tökéletesen “működnek”, minden a helyén van és a terek jól átláthatók. Épületei jó forma-, arány- és színérzékről, a szerkezeti részletek magasszintű, elméleti és gyakorlati műszaki tudásról tanúskodnak. A saját útját járja, tartózkodik az éppen aktuális, öncélú pusztán formai gesztusoktól. 

Az (eddigi) életpálya két nagy periódusa 
Szalay Tihamér eddigi, immár közel fél évszázados pályája két markánsan elkülönülő szakaszra osztható.
Az első korszakot az egyedi épületek funkcionális sokfélesége jellemzi: családi- és társasházak, apartmanházak, nagyköveti rezidenciák, meditációs ház, kollégiumok, irodaházak, követségi irodák, bankfiókok, bevásárlóközpont, autós- és gyorséttermek, barkácsáruházak, raktárcsarnokok színesítik a sort.
A második korszakban - pályája érett szakaszában - szinte kizárólag nagyívű épületrekonstrukciók váltak meghatározóvá. Ezekben az évtizedekben a történeti értékek megőrzése és újragondolása került az alkotói figyelem középpontjába.

Egyedi, jellemző épületek az alkotói pálya első feléből
Az életmű figyelemre méltó részét képezik a családi- és apartmanházak sora, amelyek koncepcionálisan egymásra épülnek, mintegy sorba állíthatók. 
A sor első elemeként értékelhető  a Szentendrei úti családiház (1978.), amely valójában egy térbeli raszterben szerkesztett, nagy kockából származtatott épület. Alaprajza ú.n. átlós szerkesztésű, vagyis az emelet és a nappali megközelítése a négyzetes alaprajz átlójának a vonalában zajlik. A kiszolgáló és egyéb lakóhelyiségek, egymásra merőleges két oldalon fogják közre a nappalit. A zajos Szentendrei út felől az épületet vastag, rusztikusan rakott természetes mészkőből készült fal zárja le. E mögül a kő fal mögül emelkedik ki az üvegezett raszterhálóban szerkesztett, fa szerkezetű homlokzati fal és a tetőszerkezet. Az anyagválasztást a közeli Aquincum (is) ihlette. Ritka az ilyen kis, ennyire átgondolt és  kompakt épület.
A Remete-hegy gerincén, a bevágásban felépített, a Tátra utcában álló,  családiháznál (1998.) az átlót egy elméleti tengely váltja fel, amelynél a terep rétegvonalához illeszkedően az épület szöget bezáróan szétnyílik, és így jön létre a kétszintes nappali. A lejjebb egyre kiszélesedő ferde síkú rusztikus természetes kő fal itt még robosztusabb, az alsó szint egészét adja, az épület posztamensévé válik, ami csak a nappali előtt lett megnyitva. A fa szerkezetű, és fa burkolatú emeleti szintet az enyhe hajlású, nagy fa szerkezetű tető, mint egy kitárt szárnyú nagy madár, úgy fedi le.
A Szentendrei úti ház alaprajza szolgált előképül a Siófokon a Batthyány utcában (1998.) a megrendelői elvárásnak megfelelően már családi rezidenciaként megvalósult, magas reprezentációs igények kielégítését is szolgáló épülethez is. A klasszikus angol “georgiánus” ihletésű ház, tégla burkolattal, újraértelmezett csiszolt kő portikusszal, előlépcsővel, tagozatokkal, nyíláskeretekkel, a terasz felől egyedi acél külső oszlopsorral stb. készült. Ez a nagyvonalú, elegáns ház jó példa a tervező kifinomult stílusérzékére és parafrazáló képességére, amit a pályája második felében, az épületrekonstrukciós korszakában később különösen jól kamatoztat. 
A  Normafa utcában felépült két, egyenként négy lakóegységet magában foglaló diplomata apartmanházak (1990.) a siófoki ház igényességével épültek, jellemzően csiszolt és durván megmunkált felületű kővel burkoltak. Az épületekben az átlós alaprajzi elrendezésű, kétszintes, galériás, nagy teraszos illetve kertkapcsolatos lakások megközelítése úgy lett  kialakítva, hogy az a lakók számára a saját ház illúzióját adja.
A tájbailleszkedés különösen szép példája Vácon a Duna fölé magasodó Székhegy tetején (2003.) egymagában álló egyszintes, kőburkolatos családiház. Az épület különböző funkcionális egységei, különálló, fa szerkezetű, enyhe hajlású hagyományos cseréppel burkolt tetővel fedettek, amelyek a kilátás irányában legyezőszerűen nyílnak ki. A hegy ívét a ház előtt a lejtő fölé konzolosan kinyúló nagy, fa szerkezetű teraszok követik. Az épület körüli  ősgyep szinte  teljesen érintetlen maradt.
A nagyköveti rezidenciák a budai hegyekben illetve a pesti oldalon a palotanegyedben álló, hajdani nagypolgári, nemesi családok otthonának, nyaralójának a rekonstrukciójával jöttek létre. (Meg kell jegyezni, hogy ezek az épületek ugyan nem egyediek, mint a legtöbb épület az alkotói pálya első felében, - ahogy az a fejezetcímben is szerepel - de éppen azért, mert Szalay Tihamér számára utóbb  jó “ujjgyakorlatnak” bizonyultak a pályája második felét kitöltő nagy, épületrekonstrukciókhoz, fontos megemlíteni.) A tényleges tervezői munkát a diplomáciai protokoll ismeretén túl, az épületek történetének, alkotójának, eredeti terveinek a felkutatása, a kornak amelyben létrejöttek az ismerete és megértése előzte meg. Különösen nagy kihívást jelentett a tervező számára ezeknek az épületeknek a bővítése. Ebből a szempontból figyelemre méltó a Mátyás király úton, a hegy felőli oldalon, lejtős telken álló, Marokkói nagyköveti rezidencia (1987.). Itt a protokolláris terek az alagsor szintjén, az épület előtt létrehozott “dombban elrejtve” lettek kialakítva úgy, hogy a helyiségek egyrészt egy belső átriumba nyílnak, másrészt  kifelé, egy  terepbevágásban  a kilátás irányába néznek. 
Az egyedi autós éttermek sora szintén fontos részét képezi az életműnek. Meglepő, de nyilván nem véletlen, hogy a nemzetközi étteremlánc a tervezőnek bizalmat szavazott és  lehetőséget biztosított - természetesen a szigorú sztenderdek betartása mellett - egyedi épületek megformálására is. 
Az első ilyen étterem, amely egy korábbi, földszintes étterem bővítésének az igényével született a Budaörsi úti drive étterem (1999.). A zárt téglaburkolatos, az üzemi funkciókat magába foglaló földszintes tömeg elé-fölé egy könnyű, teljes homlokzatán üvegezett, kétszintes acél szerkezetű tömeg került, amelyet egy változó keresztmetszetű, fémlemez borítású, merészen konzolos tető fed le. Ez, az először ezen az épületen megjelenő, nagyvonalú, a repülőgépek szárnyprofilját idéző tetőforma más funkcióval, és átértékelt formában, de a későbbi éttermeknél is szerepet kap. 
Így például a Debreceni és a Ferihegyi, Vecsési (2006.) autós éttermeknél a könnyű, keskeny, szimmetrikusan formált, fémlemez tetősáv, a kétszintes, lapostetős épület felett vízszintesen, szinte lebegve fut végig kihangsúlyozva az épület tengelyét, az étterem bejáratát. 
A Váci úti autós gyorsétterem (2005.) azzal válik karakteressé, hogy az acél szerkezetű, lényegében a fogyasztóteret magában foglaló üvegezett emeleti tömeg nagyon markáns hegyesszögben nyúlik túl a téglaburkolatos földszintes épülettömegen, kijelölve ezzel a bejáratot. 
A negyedkör alaprajzú Vörösvári úti nagyméretű autós étterem (2006.) az út felőli két téglaburkolatos, feliratos “torony” között futó hosszú, íves kétszintes üvegsáv, a  jól látható, asztaloknál ülő és étkező emberekkel, önmaga reklámjaként működik.
Külön ki kell még emelni Veszprémben a Brusznyai utcai autós éttermet (1999.). A  kétszintes magastetős hagyományos zártsorú beépítésű utca végén egy olyan épület jött létre, amely azzal, hogy átveszi a szomszédos épületek méretrendjét, belesimul az utcaképbe, ugyanakkor a tér felé kinyílik. A tervező az autós forgalom számára növényekkel befuttatott árkádot alakított ki, felette terasszal, tetőkerttel. Sok-sok év múltán az épület ma úgy áll és működik a Brusznyai utca sarkán mintha mindig is ott lett volna, miközben egyáltalán nem tűnik avittnak. 
Az alkotói pálya első felében épült egyedi irodaházak közül jelentős az 1992-ben épült  Európa Center a Károly körúton. Imponáló az a mértéktartás, ahogy a vörös téglával burkolt egyszerű homlokzat a szomszédos, ikonikus Wälder-ház és a 80-as években épült lakóház homlokzatképzését mintegy szintetizálja. Ugyanakkor a szomszédos árkád magasságában a földszinti zóna más hangot üt meg: a korai amerikai irodaházak gesztusait idézik a magas üvegportálok, a gránit burkolatú homlokzat lizénákkal és stilizált oszlopfőkkel, valamint az egyedi lámpatestekkel. (Kevésbé ismert az irodaház szabadabban formált Asbóth utcai “hátsó” homlokzata.) 
A Tusnádi utcában - a közterületről alig látható  - Intersoft irodaház (1995.) jól példázza, hogy egy mindössze kétszintes, kis alapterületű irodaház a tömegformálásnak, anyaghasználatnak  köszönhetően, mégis  figyelemfelkeltő tud lenni  és rangot kölcsönöz a  tulajdonos cégnek. 
A BMF kollégium (2007.) a Tavaszmező utcában a nagy tömege és teljesen modern, minimalista homlokzatképzése ellenére is jól illeszkedik a szomszédos historizáló épületekhez, alkalmazkodik a szűk, zártsorú józsefvárosi utcaképhez. A homlokzat “réteges” felépítésű. Az “alap” a mögöttes funkciónak megfelelő, szürke szerelt fémlemez burkolatú homlokzat. Ez elé kerül az áttört, robosztus vörös téglafal, ami a szomszédos épületeknek megfelelően adja meg az utcai homlokzat tényleges osztását, ritmusát, valamint a földszinten az árkádot, amellyel a járda kiszélesedik. (A tömbbelsőben a fehér vakolt kollégiumi épületszárnyak racionális rendben takarják a tűzfalakat.)
A korszak vége felé megvalósult Alapítványi mamaház, Miskolc, Megyei Kórház, (2004.) amely arra szolgál, hogy a már lábadozó beteg gyerekek a teljes felépülésükig ebben az otthonban az édesanyjukkal együtt lakhassanak, különösen szép példája a nagyvonalú tömegformálásnak és a kidolgozott, finom részleteknek. A mamaház két, a szobaegységeket magábanfoglaló egyszerű, fehér vakolt homlokzatú tömeg és a közösségi terek számára kialakított nagy belmagasságú, fa tartószerkezetű, tégla-. faburkolatos másik tömeg összemetszetésével jön létre. A téglafalak mintegy túlfuttatásával a bejárat érdekes, izgalmas hangsúlyt kap, míg a terasz ezzel válik intimmé.  

Épületrekonstrukciók, értékvédelem az alkotói pálya második  feléből
Szalay Tihamér, az elmúlt bő húsz évben az egyre jelentősebb, épületrekonstrukciók révén  mindinkább a műemlékvédelem elismert elméleti szaktekintélyévé is érett. (Nem véletlen, hogy az MMA-székfoglalóját is, “Com’era – Dov’era?!”, azaz “Ahogy volt, ahol volt?!” címen, e tárgyban tartotta.) Az építészeti és műemléki felújítási módszerek, úgymint  konzerválás, restaurálás, rekonstrukció, kiegészítés, adaptív újrahasznosítás, replika építés, egyike mellett sem foglal kizárólagosan állást és kategorikusan egyik megközelítést sem zárja ki. Valójában az œuvre-ben mindegyikre van példa, és értelemszerűen egy épületen belül több módszer is érvényre jut. 
A műemlékileg védett Millenáris Irodaház (2007.) közvetlenül a Millenáris Park mellett, a budai Ganz-gyár történelmi törzsépületének (ipari-irodai funkció) az átalakításával jött létre. A felújítás célja a műemléki értékek, úgymint a klasszicista homlokzat illetve a belső térben az ipari örökség elemeinek (nyerstégla falak, acél tartószerkezetek stb.) megőrzése mellett,  a modern irodai igények maradéktalan kielégítése volt. Az irodaterek bővítése a tetőtérben korszerű tetőszerkezet - nagy bevilágító felülettel - létrehozásával történt. A Millenáris Irodaháznál konzerválás, restaurálás, részleges rekonstrukció, kortárs kiegészítés és adaptív újrahasznosítás együttesen valósult meg.
Az A66 Irodaház (2015.) felújításánál is a Millenáris Irodaház esetében alkalmazott műemléki felújítási módszerek érvényesültek, azonban itt, a belső tekintetében még szélsőségesebb, radikálisabb formában, a legkisebb kompromisszum nélkül. Az Andrássy úton álló, az 1800-as évek végéről származó palotaépületnél a műemléki eklektikus homlokzat korhű rekonstrukciója és a menthető mennyezeti freskók helyreállítása mellett a belsőépítészeti kialakítás a „minél kevesebb beavatkozás” elvét követi. Ennek jegyében például az eredeti tartógerendákat, belső nyílászárókat, padlóburkolatokat megtartották, a korábbi fal- és egyéb festések nyomait láthatóvá tették, a felületeket úgy tisztították, kezelték, hogy ne tüntessék el, a hiányokat figyelemfelkeltő módon pótolták, a gépészeti vezetékeket, berendezéseket nem takarták el stb. A minimalista, indusztriális stílus – jó értelemben – a budapesti romkocsmák hangulatát idézi. Mindez a kivitelezési költségek alacsonyan tartását eredményezte, ugyanakkor a tervezők részéről még nagyobb odafigyelést, körültekintést, igényelt. Az A66 Irodaház  2016-ban elnyerte az „Az Év Irodája Különdíjat”.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campus Főépületének, (2014.) vagyis az adminisztratív központjának a rekonstrukcióját az épület közel kétszáz éves drámai fordulatokban gazdag történetének alapos feltárása előzte meg. Az épület attól vált ikonikussá, hogy a kiegyezést követően – az 1919-es rövid vörös forradalom pusztításától eltekintve – 1944-ig a katonai tisztképzés, és ezen keresztül a magyar katonai erények és a nemzeti elköteleződés egyik fellegvára volt. Közel hetven évnyi kényszerű szünet után az újonnan rekonstruált épületben a kontinuitás helyreállt.  A kutatómunka során a tervező arra a meggyőződésre jutott, hogy az épületrekonstrukciónál nem csak az 1832-ben felépült, Pollack Mihály tervezte neoklasszicista kaszárnya épületet kell “eredetinek” tekinteni, hanem - főleg az eklektikus, historizáló homlokzat tekintetében - a későbbi, (1872.) Linzbauer István-féle épületet is. Ennek oka, többek között az, hogy ekkor jött létre a kétszint magas impozáns  díszterem, amely kivetült a homlokzatra is. Így eredeti formájában állították helyre a Pollack-féle nagyvonalú lépcsőházat és kápolnát, a dísztermet, az elesett ludovikásoknak emléket állító Hősök folyosóját és az immár valamennyi magyar vármegye címerével díszített belső udvart. A földszinten a  korábbi kocsiáthajtóból előcsarnokot hoztak létre. Az épületben korszerű oktatási termeket, nagy előadót, egységes egyetemi könyvtárat és hatalmas zsibongót (többfunkciós tér) alakítottak ki a hallgatók számára. A tervező célja miszerint, “aki a Ludovikába bejön, az a 19. század hangulatába lépjen be, de a 21. század komfortját kapja”, maradéktalanul megvalósult. Az új főépület előtti Ludovika tér is megnyílt, mintegy az épület “előszobájává” vált és az Orczy kert/park is megújult és sok funkcióval gazdagodott.
Szalay Tihamér (eddigi) életművében a nagy műemléki felújítások, épületrehabilitációk sorában is kiemelkedő jelentőségű a MNB Felügyeleti Központ és Pénzmúzeum (2022.), amely a Széll Kálmán tér fölött “várként” magasodó, Sándy Gyula által tervezett, emblematikus, eredetileg irodai és ipari funkciókat is betöltő Postapalota (1926.) épületének a rekonstrukciójával jött létre. A tényleges tervezői munkát ebben az esetben is alapos feltáró, elemző munka előzte meg. Szalay magát Sándy Gyula szellemi, alkotói örökösének vallja. A rekonstrukció során két vonalat tartott egyensúlyban: (1) az eredeti Sándy-féle késő eklektikus, magyar-szecessziós, sőt már-már az amerikai korai felhőkarcolók stílusjegyeit felvillantó homlokzat helyreállítása, a megmaradt elemek, így a teljes vasbeton pillérvázas tartószerkezet (az eredeti 7 szintes födémosztással) megerősítése, valamint a páternoszter, a lépcsőkorlátok stb. felújítása, (2) a belső terek radikális újragondolása elsősorban a banki-közfunkcionális igényeknek megfelelően, ami magában foglalja a Krisztina körút felöli bejárati előcsarnokot, a pénzmúzeum tereit, a mélygarázst, a korábbi logisztikai udvar lefedésével létrejött különleges élményt nyújtó aulát, valamint a korszerű gépészeti és biztonsági rendszerek integrálását. Az aula, vagyis az üvegtetővel fedett átrium tartószerkezete mindössze, a tér közepén felállított négy ágas-bogas acél pillér fényes “arany” lemezzel borítva, amely mint egy mondabeli liget úgy áll, hogy a tényleges üvegezett bevilágító sáv a tér szélén fut körbe, láthatóvá téve az épület udvarra néző teljes belső, téglaburkolatos homlokzatát. A felújítás kapcsán a Csaba utca átépítésével létrejött a Széll Kálmán térnek és a Krisztina körútnak a szintbeni gyalogos összekötése is. Ezt a rövid útszakaszt, Szalay Tihamér javaslatára, közbenjárására, a nagy előd tiszteletére nevezték el Sándy Gyula köznek. A Pénzmúzeum látogatói főbejárata közvetlenül innen nyílik. Különleges attrakció a vár felőli ikonikus sarokbástya tetején létrehozott, csigalépcsőn és látványliften megközelíthető kilátó és a panoráma-teraszon létrejött kávézó. A korábbi üzemi területként működő udvar attraktív zöldfelületté változott. 
Szalay az elmúlt években a nagy épületfelújítások mellett négy műemlékként nyilvántartott századforduló utáni években épült, nagypolgári villa irodaházzá alakítását is sikerre vitte. Jelentőségére tekintettel ezek közül ki kell emelni a Benczúr utcában álló Kertész Imre Emlékházat (2019.). A Hoepfner Guidó és Györgyi Géza által tervezett asszimetrikus tömegű, négy szintes, magas kváderkő lábazatú épület, kő tagozatos szecessziós homlokzati ornamentikával, acélszerkezetű télikerttel, teraszok és erkélyek kovácsoltvas korlátokkal stb. a Szalaytól már megszokott magas színvonalon lett restaurálva. Hasonlóan a belső térben megmaradt faragott fa lépcsőhöz, lambériákhoz, stukkókhoz és kandallókhoz. A berendezést részben az eredeti tervezők egyik korabeli szaklapban megjelent gellérthegyi villájáról készült rajzok és fotók inspirálták. Az épületben az író hagyatékának tárolása (az alagsorban), életének és örökségének bemutatása mellett kutatás és oktatás is folyik. A  szinteken felfelé haladva egy bizonyos arany, geometrikus Art Deco motívum egyre erőteljesebben jelenik meg. Az alsó szinteken még csak tapétákon, tolóajtók üvegtábláin  láthatók, majd a tetőtérben kialakított, felülről bevilágított előadótérben már teljes falfelületet kitöltő téralakító elemként. A belsőépítészeti koncepció kialakításában, az építész tervező, mint mindig, ebben az esetben is részt vett.
A Budai Várban a Szent György téren állt József főherceg palotája, amely a Teleki-palota átépítésével, Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján, historizáló stílusban 1906-ban készült el. A II. világháború során azonban súlyosan megsérült, majd 1968-ban felrobbantották és elbontották. Szalay Tihamér tervezői, alkotói pályájának kétségtelenül legnagyobb kihívása ennek a megsemmisült, nagyméretű (közel 21 500 m²-es) épületnek az újraépítéséhez, vagyis a “replikájának” a létrehozásához szükséges tervek elkészítése, amit a Nemzeti Hauszmann Program tett lehetővé. Arra vállalkozott, hogy döntő szerepet vállal ennek az emblematikus épületnek az “újjászületésében”. Szalay rámutatott arra, hogy az épület jelentősége abban (is) áll, hogy a századelőn, a József főhercegi palota és környezetének elkészültével, a budai vár többszázéves történetében először, minden építkezés befejeződött. A létrejött építészetileg és városképileg egységes képet úgy a szakma, mint a társadalom egésze elfogadta, nagyra értékelte és élvezte. Az ú.n “boldog békeidőknek” a II. világháború vetett drámai véget. Az épület a különböző felújításokat követően az elkövetkező húsz évben mindenféle módon hol hasznosították, hol magára hagyták. Az épület felrobbantása egyrészt politikai döntés volt, másrészt ezzel a szakma általános historizmusellenessége is érvényre jutott. Azt, hogy a  Szent György teret nyugati irányban, épített térfallal kell lezárni és a romterület tovább nem maradhat, senki nem vitatta. Az egységes térélmény létrehozása és nem utolsó sorban a megfelelés a valós társadalmi igényeknek, elvárásoknak eredményezte a palota újraépítését, amely, ha elkészül az Alkotmánybíróságnak ad otthont. A cél a nemzeti identitás, a történelmi kontinuitás érvényesítése. A tervek elkészítését különösen megnehezítette, hogy az épület tervei elpusztultak, csak néhány kezdetleges korai vázlat maradt fenn és fotókat sikerült felkutatni. Az épület terveinek létrehozása, az azt irányító Szalay Tihamértól és az abban résztvevő valamennyi építész-  és szakági tervezőtől, szakértőtől majd pedig a megvalósításban résztvevő kivitelezőktől rendkívüli felkészültséget, hozzáértést és komoly erőfeszítést követelt. (A munka összehangolása BIM információs rendszer támogatásával történt.) A korabeli hiteles megjelenés modern technológiával, korszerű szerkezetekkel és anyagokkal kerül rekonstruálásra, ami számos eredeti, bravúros műszaki megoldást hívott életre. Az építkezés 2021. közepén kezdődött és jelenleg, 2025. második felében, már a homlokzati elemek felhelyezése és a tetőzet véglegesítése zajlik. A belső terekben is már belsőépítészeti munkálatok folynak. Az elkészült épület fogadtatása a nagyközönség részéről minden bizonnyal visszaigazolja a tervezők és az építők reményeit.

A belsőépítész és épszerkes- építész
Szalay Tihamér egyszerre definiálja magát építészként és belsőépítészként. Fontos számára, hogy az épület egészét meghatározó tervezői koncepció, szerkesztési elv, design  jusson érvényre a belső terek formálásában, gesztusaiban is. Épületei belsőépítészeti tervei rendszerint a szakavatott belsőépítésszel szoros együttműködésben készülnek. 
“Épszerkes-építésznek” vallja magát, vagyis számára nincs az épületnek olyan kis részlete, amire ne fordítana gondot és aminak az alakulását ne kísérné figyelemmel. A kulcsfontosságú részleteket minden esetben maga alakítja ki és rajzolja meg. “A  látványra egyszerű, nagyvonalú csomópontokat létrehozni a legbonyolultabb.” - vallja. Nagy épszerkes elődjének, példaképénak tartja Sándy Gyulát, aki a műegyetemen létrehozta az Épületszerkezeti Tanszéket, és aki garafikailag is lenyűgöző “épszerkes táblákat” hozott létre, amelyek meg is maradtak. Fontosnak tartja az építésztársadalom figyelmét ráirányítani  Sándy építésztervezői hagyatékának jelentőségére és a szakszerű feldolgozásának a szükségességére.

Szakmai-közéleti tevékenység
Szalay Tihamér a Magyar Építész Kamara alelnökeként a szakmai önigazgatás és  érdekvédelem hatékonyságának növeléséért küzd, a Mesterdíj Alapítvány kurátoraként pedig a kiváló tervezői és kivitelezői munkák elismerését segíti. A Szerzői Jogi Szakértői Testületben a tervek alkotóinak jogi védelmét képviseli, míg  a Szabványügyi Testületben a műszaki követelmények alakításában vesz részt. Az Országos Tervtanács tagjaként a építészeti tervek minőségének és színvonalának emelésén dolgozik, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjaként pedig az építészetnek, mint művészetnek a társadalmi elismertségét kívánja fokozni. Közéleti szerepvállalásra jó tárgyaló- és kompromisszumkészsége teszi alkalmassá, amit kitartása és emberi karaktere tesz hitelessé. Munkájának elismeréseként 2014-ben Ybl Miklós-díjat kapott, majd 2019-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

Összegzés
Szalay Tihamér életműve hiteles bizonyítéka annak, hogy az épületrekonstrukció nem pusztán technikai feladat, hanem felelős kulturális küldetés is. Alkotásaival képes kontinuitást teremteni, új életet lehelni a történelmi terekbe, és közben maradandó, magas minőségű építészeti értéket létrehozni. Mindez ugyanakkor azt is jelenti, hogy az új, önálló épületek tervezésére – amelyekben szintén kivételes érzékenységgel és alkotóerővel bizonyított – kevesebb lehetőség  és idő jut, ami sajnálatos.

[2025]