Száraz Miklós György

Életrajz

Budapesten születtem 1958. május 19-én. Édesanyám dr. Marek Márta, édesapám Száraz György, Kossuth-díjas író. Gyerekkoromban Törökbálinton éltem, az egykori Majláth-kastélyban működő kórház egyik szolgálati lakásában laktunk: anyám a tüdőkórház orvosa volt. Általános iskoláimat Törökbálinton végeztem, a gimnáziumot Budán: a Kaffka Margit gimnáziumban, ahol 1976-ban érettségiztem. 1978-ban fölvettek az ELTE Bölcsészkarára, majd elvittek katonának. Tanulmányaimat a következő évben kezdtem történelem-levéltár szakon, majd belekóstoltam a régészetbe is.

Hogy végül mégsem lettem régész, sőt történész-levéltáros diplomám megszerzése után a történészséggel is szakítottam, az talán azért különös, mert három-négy éves koromtól rendíthetetlen hit élt bennem arról, hogy történész-régésznek, esetleg könnyűbúvár-régésznek kell lennem. Kölyökkoromban római őrtornyok maradványait, avar kurgánokat sejtettem minden dombocskában, és biztosan tudtam, hogy én leszek az, aki megleli Attila és Árpád sírját. Általános iskolás koromban többször is találtam a falunkban Árpád-kori falumaradványokat, tizenhárom éves voltam, amikor a XII. századi település egyik nagy szemetesgödrébe ástam bele gyerekkori cimborámmal. A Budapest Történeti Múzeum munkatársa, miután megtekintette a bizonyítékul neki küldött, fazekas-bélyegekkel ellátott, kora-árpád-kori fekete cserepeket és egyéb leleteket, lelkesen ki is szállt a helyszínre, aztán megállapította, hogy a kórház hatalmas derítőjének építésekor, sajnos, tönkretették a lelőhelyet.

Kórházban lakni gyerekként? Ijesztőnek, kiábrándítónak tűnhet. Pedig éppen ellenkezőleg: nagyon jó volt. A főváros, pontosabban Buda környéki falu, Törökbálint, kádári szocializmus ide vagy oda, nekem paradicsomi világ volt. A falu erdős és hegyes peremén, egy óriási parkban álló hajdani főnemesi kastélyban működött (és működik ma is) a tüdőkórház. Fent, a park felső szélén, egészen az erdő alatt terebélyesedett a nagy kastély, egy kétemeletes, sárga színű, oszlopos-timpanonos épület, mellett a kisebb piros kastély, aztán lejjebb a gigászi terű garázsok, a mosodák, a kazánház, alatta a hozzá tartozó – csillékkel zakatoló, szénöntő liftekkel zúgó, állandóan gőzölgő – kiismerhetetlen pincelabirintus. Meg a kertészet az öreg, kísérteties toronyházával, vén üvegházával, a hullaház, a szemétégetők, a nővérszállás, a raktárak, a tengerimalactenyészet, az asztalosműhely. Szerettem a hatalmas parkot, benne az óriás gesztenyefasorokkal, római kövekkel, kutakkal, a régi kastély időkből maradt díszlépcső- és díszkút maradványokkal. És ezt az egészet fél karéjban ölelte át az erdő. A kórház körülkerített, saját erdeje. Egy csavargó természetű kölyöknek maga volt a mennyország.

És akkor a faluról nem is beszéltem. Erdők, patakok, halastavak, a kálvária, a Walla-villa, a faácsolatú kilátó, a lakatlan, kísértetjárta házak, az öreg svábok zörgő szekerei, a gyerekkoromban gondozatlan régi-temető…

Hogy végül mi riasztott el a régészettől? Azt hiszem, a tudomány szigora és pedantériája. Úgy gondoltam, a tudós – ha jól akarja művelni a hivatását – kevéssé használhatja a képzeletét. Régóta tudom már, hogy a tudomány legjobbjait nem csak a kitartó és precíz munka, de gyakran éppen a fantáziájuk teszi azokká, akik, és régóta tudom azt is, hogy a művészet vélt szabadsága és látszólagos könnyedsége mögött gyakran baromi munka és embertelen kínlódás rejtezik.

Egy időben foglalkoztatott a filmezés, fotózás: fényképeztem és forgattam Andalúziában, Tibetben, Marokkóban, Erdély és a Felvidék tájain.

De ez már a felnőttkor. Innen kezdve tulajdonképpen ráunok magam is. Innen kezdve a legnagyobb csodák sem olyan hihetetlenek és varázslatosak, mint a kölyökkor megrendülései és felfedezései. Egy kivételt tudok csak mondani: az a fájdalom.

Írni – vagy újra írni (hiszen általános iskolás koromban és középiskolás koromban is papírra vetettem ezt-azt, csak nem érdekelt, nem akartam nyomtatásban látni, csak „úgy jöttek" ezek a „szövegek" – viszonylag későn, harminc éves korom körül kezdtem.

Hogy miért akkor? Erről régebben sokat faggattak újságírók, riporterek. A válaszom egyszerű: nem tudom. Azt mondták, biztosan folytatni akarom apám megszakadt művét. Nem tudom, feleltem. Lehetséges, de nem hiszem. Mások arra vettek volna rá, hogy ismerjem be: míg apám élt, nem akartam versenyre kelni vele. Elképzelhető, válaszoltam, de ezt sem hittem el. Miért ne akartam volna versenyre kelni vele? Olyan is akadt, aki arra gyanakodott, lustaságból kezdtem írni, mert nem leltem a helyem. Ez biztosan nem igaz, hiszen, ha rest volnék, más hivatást találtam volna. Ugyanis nehezen írok, sokat dobok el a késznek látszó szövegekből is, ha úgy érzem, nem akar az lenni, amit elképzeltem, amit igazából mondani akarok.

Ezek ma már régi dolgok, talán nem is érdekesek. Írok.

[2022]

Életrajzi adatok

Budapest, 1958. május 19.

Tanulmányok

1979–1984: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi kar, történelem és levéltár szak, ugyanott 1980 – 1981: régészet szak

1972–1976: Kaffka Margit Gimnáziumban, Budapest, Magyarország

1964–1972: Általános Iskola, Törökbálint, Magyarország

Munkahelyek

1984–1987: Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Levéltár

1987–1988: üzemilapos újságíró a Hírlapkiadó Vállalatnál (különböző építőipari, gyári és gyógyszergyári újságoknál dolgozott Kőbányán, Zuglóban, Albertfalván)

1988–1990: Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat

1989–1991: Új Írás tanulmány rovatának vezetője

1991–1994: Pannon Könyvkiadó szerkesztője, majd irodalmi vezetője

1994–1995: Dunakanyar 2000 Könyvkiadó irodalmi vezetője

1995– 2005: Központi Statisztikai Hivatal Levéltár

2009–2010: Nagyítás című hetilap főszerkesztő-helyettese

2018–2019: Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft. Előretolt Helyőrség Íróakadémiája (a széppróza műhelyfogásai)

Művészeti, társadalmi, közéleti szervezeti tagság

2023-: Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja

2021-2023: Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja

2018–: Magyar Írószövetség választmánytagja

2003–: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE)

2002–: Magyar Írószövetség tagja

1988–: Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ)

Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (MASZRE)

Magyar PEN Club

Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (MISZJE)

Artisjus – Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület