"Minden embernek tisztában kell lennie a gyökereiről, mert a gyökerek a hovatartozását, a szellemi kötődéseit és egyben a másságát is meghatározzák. Másképp bedarálják az egységesítésre törekvő multikulturális folyamatok, mikor összemosódnak a civilizációs határok és több ezer éves kultúrák tűnnek el nyomtalanul, mintha nem is léteztek volna soha. Nem könnyű ilyenkor megérteni, ki vagy és honnan jöttél.
Ittlétünk egyetlen elfogadható indoka, magyarázata a művészet. Semmi más, legfőképpen nem a biológiai reprodukciónk, vegetációnk, amely folyamatosan feléli természeti forrásainkat, de a tudományos tevékenységünk sem, amely útvesztőiben már senki sem tud kiigazodni és minél tovább, annál homályosabb az összkép.
Az építészet – művészet.
Mint a Világrendnek általában, az építészetnek is megvannak az idők kezdete óta érvényes íratlan szabályai, alapelvei, amelyeket többen is megkíséreltek rögzíteni, de mindhiába. Az örökkévalóság megértése messze meghaladja képességeinket. Csakis a ráérzéseinkre, a Szentlélek sugallatára hagyatkozhatunk. Ezért tudatában kell lennünk isteni küldetésünknek, és ehhez megfelelő alázattal viszonyulni.
Korunk kaotikus, rendezetlen viszonyai is ennek a szemléletnek a hiányáról tanúskodnak. A technológiai fejlődés diktálta versenyfutás csak egyre halmozza a koravén torzszülötteket. Az újsütetű Bábeli hatalmasságok már létrejöttük meghökkenést kiváltó pillanatától kezdve elindulnak az érdektelenség süllyesztőjébe, mialatt egy több ezer éves zikkuratnak még mindig van újabb mondanivalója.
Nem vetem el a modern felfogást, sőt elvetem a historizálást, de nem az eszköztár kell, hogy meghatározza a végeredményt, hanem a mondanivalónk lényege, amit természetesen korunk nyelvezetével kell továbbítani, mert az építészet végtére is csak egy kommunikációs eszköz a Teremtő és teremtményei között. Csak a zene az, ami felülmúlja a hatását."