„Míg életem első felében s kritikusi pályámon két durva Goethe-kifakadás volt a vezérelvem: »A vége úgyis az lesz, hogy az ember kitart, és a többieket túléli«, valamint »Zsákot nem selyemmel foltozni« – addig a rákövetkező emberöltő alatt egy finom oszmán észrevétel kalauzol el: »Ha én is úriember vagyok, és ha ön is úriember, akkor ki feji meg a juhokat?« Így megtanultam, hogy istállómunkához ne öltsön selyemkaftányt magára az ember. És olvasmányregényeket írtam, és vállaltam az újságíró létformáját."