Szőnyi Erzsébet
Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, énektanár, karnagy, a Nemzet Művésze
Pedagógiai és művészeti (előadó, illetve alkotó) tevékenysége elválaszthatatlan egymástól. Életművét mindkét szakmai ág jellemzi, különbség csak abban nyilvánul meg, hogy épp mely terület, az oktató, vagy a művészi munka áll előtérben.
Már gimnazista korában megmutatkozik mind zenei fogékonysága, mind pedagógiai képessége. A Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium diákjaként írja első szerzeményeit: igen sok latin szövegű szakrális kórusművet (pl. Pater Noster, Ave Maria), népdal-feldolgozásokat (pl. Virágos kenderem, Lement a nap…), s számos zongoradarabot. Ezeken a műveken természetesen több hatás érződik. A családi környezetből adódó polgári háttér és a romantikus zene szeretete, valamint a középiskola, ahol legendás énektanára (Sztojanovits Adrienne) révén megismerkedik Bartók kórusműveivel, s Kodály népdal-feldolgozásaival. A 15 éves korában zongorára írt szerzeményei leginkább formai tanulmányok (szonatina, rondó, fantázia, románc, prelűd, capriccio), melyeket már tudatosan opus számmal lát el. Ebből a korszakból legjelentősebb dala a Heine szövegére komponált Der Fichtenbaum und die Palme, melynek ihletét a tankönyvükben található vers adta. Ezeket a kéziratban megtalálható szerzeményeket a kor szelleme, a romantikus stílus, s azon belül leginkább a schumanni hangvétel jellemzi.
Előadói tehetségének korai megnyilvánulását bizonyítja, hogy iskolai koncerteken gyakran kíséri a kórust, valamint Liszt Gondolieráját játssza. Pedagógiai vénája először akkor mutatkozik meg, amikor a zene iránt érdeklődő diáktársaiból zenei önképzőkört szervez és vezet. Nemcsak a zenetörténet korábbi korszakaival foglalkoznak, hanem Bartók és Kodály népdalkutatásaival is. Különböző tematikájú összefoglalókat ír ezekre az önképzőköri összejövetelekre. Zenekedvelő társaival külön kórust alapít, amit évekig ő irányít. Hittantanára pártfogásával rendszeresen közreműködnek templomi szertartásokon, melyeken még, mint diák orgonál és vezényel. Itt ismeri meg mélyebben a gregoriánt, s az egyházi zeneirodalmat.
A Zeneakadémián a középiskolai énektanárképző szakon megkezdett tanulmányokat egy évvel később a zeneszerzéssel párhuzamosan folytatja. Ezekben az években mégis az előadóművészi oldala dominál. Mivel nagyszerűen olvas kottát, s kiválóan zongorázik, nemcsak évfolyamtársai, hanem a főiskola tanárai is gyakran kérik fel zongorakísérőnek. Évek során megismeri a dalirodalmat, s a kamarazene nagy részét. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy a karvezetés mellett karmesteri, sőt hegedű tanulmányokat is folytat. Két vonós kollégájával triókat játszik a Magyar Rádióban. Széles zenei érdeklődése nemcsak a hangszerjátékban nyilvánul meg, hanem a szólóéneklésben is. Továbbra is vezeti a Szilágyi Gimnázium kórusát. Felkelti a szakma figyelmét, amikor a Szent István Bazilikában Pergolesi Stabat materét dirigálja.
Mindezek mellett zenét szerez: bemutatják saját Magnificatját, melyet volt tanárának jubileumára ír. Székelynóta című zongoraművével megnyeri a Rózsavölgyi-díjat. A kötelező stílustanulmányok mellett igen sok szerzemény születik tollából kórusra, zongorára, (utóbbi van túlsúlyban), valamint néhány műdal. Zongoraműveinek már a címe is gazdag fantáziájáról tanúskodik. (pl. Ködben – északi kép, Fababák indulója, Dudástánc stb.) Zeneszerzés-tanára az egykori Kodály-tanítvány, Viski János. (Kodály ekkor már nem tanít zeneszerzést, így messziről figyeli Szőnyi Erzsébet pályájának alakulását.)
Miután megszerzi középiskolai énektanári diplomáját, hivatalosan is tanít. (1945-től a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban és egy budapesti gyakorlóiskolában oktat.) Kinevezik a Zeneakadémián, ahol nemcsak szolfézstanár, hanem egy évig Kodály Zoltán helyettese is lesz a népzene órákon. Elkészül diplomamunkája: egy szimfónia tétel két variációban. Egyik, a tradíciókat követő akadémikus stílusban, másik viszont már saját egyéni hangjának megfelelő.
A tanítás mellett változatlanul komponál, ekkor főként vokális műveket. Mivel a gimnázium megalapozta sokoldalú műveltségét, így széleskörű irodalmi ismeretekkel is rendelkezik. Nagyon sok verset zenésít meg: többek között Vajda János, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Vörösmarty Mihály, Endrődi Sándor, Ady Endre költeményeit, valamint Kriza János által gyűjtött népi szövegeket. Kiadják első nyomtatott sorozatát, Huszonegy énekes játék kórusra és gyermekzenekarra címmel. Ady verse (Új várak épültek) annak a vegyeskari műnek is az ihletadója, mellyel pályázatot nyer 1947-ben. A magyar kiadás után hamarosan megjelenik Londonban az angol fordítás is. Ez az év mérföldkő életében: lehetőséget keres, hogy tudását francia állami ösztöndíjjal Párizsban gyarapíthassa.
A Conservatoire-ban eltöltött hónapok megalapozzák nemzetközi pályáját. Elsősorban zeneszerzés szakra jár, de látogatja a neves francia zeneszerző, Olivier Messiaen, illetve az Európa-szerte ismert, sokoldalú zongoraművész-tanár Nadia Boulanger óráit is. Hatalmas ismeretanyagra tesz szert. Nemcsak a francia impresszionizmussal, hanem a Magyarországon még kevéssé ismert Sztravinszkij kompozícióival is foglalkozik. Tapasztalatszerzés céljából a szolfézstanítás metodikájában is elmélyül. Kodály javaslatára az egész francia zeneoktatás rendszerét tanulmányozza. Mindezek mellett szakít időt előadóművészi tevékenységének folytatására is: rendszeresen fellép a Magyar Intézet rendezvényein, így megismeri a párizsi közönség. Az itteni szereplések több szempontból is gyümölcsözőek számára: bemutathatja tudását, megismertetheti a magyar népzenével a francia publikumot (Bartók és Kodály dalait énekeli saját zongorakíséretével), nem utolsó sorban pedig szakmai és társadalmi kapcsolatokra tesz szert.
Alkotói kedve töretlen: számos új művet alkot. Párizs inspirálja egy újabb Ady vers, az Ádám, hol vagy? megzenésítésére. Zeneszerzés tanára, Tony Aubin, aki aktív karmester is a Francia Rádió Zenekaránál, bemutatja az egyik rádióhangversenyen Parlando és Giusto című zenekari művét. Első Divertimentójával nagy sikert arat: első díjat kap a Conservatoire zeneszerzői versenyén. A Magyar Intézet estjeinek színesítésére, a repertoár gazdagítására szánja Öt magyar népdalát. A ciklus közismert népdalok feldolgozása hegedűre és zongorára. Annak ellenére, hogy egyenes folytatása a Bartók által harmonizált népdaloknak, mégsem lehet összetéveszteni azokkal. Az öt népdal nagyszerű példája a komponálás magasiskolájának. Alapvetően fölényes technikát vár el az előadóktól, viszont a tételek hangszerszerűek. A lá-pentaton tonalitást egyéni harmóniákkal látja el (Kicsi madár…). Az aszimmetrikus lüktetésű A bolhási kertek alatt… népdalt játékosan variált formában, szinte már zsonglőrként dolgozza fel. A változatos karakterek között – a Szőnyi életműben egyébként ritkán előforduló – csárdással is találkozhatunk (Fehér fuszulykavirág…). A negyedik népdal dudanóta (Pista bácsi…). Az utolsó darabban (Aki dudás akar lenni…) már megjelenik a stílusára oly jellemző kvart-mixtúra.
Szinte szöges ellentéte a népdaloknak a nyolc darabot tartalmazó sorozat, a zongorára készült Színek. Itt már szemmel látható a Magyarországról hozott népies dallamfordulatok és az újonnan elsajátított francia stíluselemek találkozása. Az első tételekben a kis és nagy szekundok szokatlan váltakozásával új skálák sora keletkezik. Az impresszionista hatásról már a cím is árulkodik: 8 alapszínt kell „kikeverni" az interpretálónak. A Pepita tétel a Mikrokozmosz 5- és 7/8-os ütemeire, makacs Ostinatojára emlékeztet, a szinte zakatoló, néhol eltolt hangsúlyok pedig a Bartóknál gyakran előforduló giusto karakterekre. A Szürke, monotóniája ellenére, az alapszín többféle árnyalatát villantja fel. A jobb kéz állandóságot szimbolizáló oktávbontásaival szemben kontrasztként egy atonális melódiát játszik a balkéz. Az utolsó tétel nem véletlenül Fekete, mivel alcíme Gyászinduló, igaz, nem a hagyományos értelemben. Bár nem a szokott kisnyújtott ritmus emlékeztet az adott karakterre, mégis érezni a gyászmenet vonulását. A szvitet egy négyszólamú, modern harmonizálású quasi-korál zárja.
A posztgraduális tanév csúcspontja Szőnyi Erzsébet számára a Conservatoire zeneszerzői versenye, melyen 19 darab közül az ő vonószenekari műve, az Első Divertimento szerezte meg a győzelmet. Az első díjat kiérdemlő zenekari kompozícióban szokatlan hangszeregyüttest alkalmaz a szerző: a vonósok mellé zongora, hárfa, dob és üstdob társul. Ez a siker megalapozta volna a szerző franciaországi karrierjét, de ő úgy dönt, 1948 nyarán hazatér, hogy Magyarországon hasznosítsa tudását.
Egyéb változás is történik életében: férjhez megy. Ezután még egyszer dirigál – legújabb díjnyertes művét az Erkel Színház gálakoncertjén –, s ezzel befejezi karmesteri pályafutását. A pedagógusi életforma ettől kezdve igazi hivatássá válik számára, mely – ha nem is intézményhez kötve, – napjainkig tart. Elkezdődik életének az a szakasza, melynek kezdetén Kodály Zoltánnal megalapozza, majd felépíti a magyar zeneoktatás rendszerét az óvodától egészen a Zeneakadémiáig. Utóbbi intézményben zenei előképzős gyerekekkel, valamint felnőttekkel is foglalkozik, emellett a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban a középiskolás korosztály zenei nevelését irányítja. Szülővárosába visszatérve lehetőséget kap, hogy saját ötleteit, s a Franciaországban tapasztaltakat hasznosítsa. Országos szakfelügyeletet lát el, évekig rendszeresen utazik vidékre. Így az intenzív oktatómunka következtében a zeneszerzés természetesen háttérbe szorul. Csak a nyári szünidőben jut ideje, hogy a tanév során felhalmozott zenei ötleteket papírra vesse. Alkotói periódusát ekkor az ifjúság számára készült kompozíciók jellemzik, melyeket pedagógiai célzattal, főként gyermekeknek szán. 1949-ben készül Kerti mese címmel egyfelvonásos gyermekbalettje, majd a későbbiekben A tücsök és a hangya című színpadi műve. A műfajok változatossága most is jellemzi szerzeményeit: az újdonságok között találunk például négykezeseket (Kis kamarazene), oratóriumot (Babilon), a cappella és zenekari kíséretes kórusokat (Lepetye, Bartók Béla halálára).
Politikai hovatartozására jellemző, hogy soha nem tagadja meg katolikus hitét, s még nagy nyomás hatására sem lép be a pártba. Természetesen az '50-es években háttérbe szorulnak a szakrális művek, viszont a rendszer elvárásait nem szolgálja ki. Nem komponál lelkesítő, mozgalmi dalokat, mindössze pár úttörő kórusművet.
A népdalszerű hangvételt meghatározó korszak 1951-ben lezárul. Annak ellenére, hogy néha még merít a pentatóniából, harmóniavilága gyökeresen megváltozik. Még érződik a népzenei inspiráció az ekkor készült Második Divertimentón, melynek a klasszikus értelemben vett tonalitása felbomlik. (A kísérletező hangzásvilágot már az 1949-es keltezésű balett, a Táncjelenet vetíti előre.) A kisebb baletteken keresztül egyenes út vezet a nagyszínpadig: megírja első operáját, a három felvonásos Dalmát. A Jókai Mór drámája alapján készült kompozíciót a Fészek klubban adják elő a szerző zongorakíséretével. Annak ellenére, hogy a művön még a klasszikus forma (nyitány, recitativók, áriák, kórusok váltakozása) és a posztromantika elemei egyaránt felfedezhetők, megveti a'60-as évek új magyar operáinak alapjait. Négy évvel később folytatja az 1953-ban megkezdett műfajt: elkészül az egyfelvonásos Firenzei tragédia, melynek szövegkönyve Oscar Wilde hasonló címmel megjelent drámáján alapul Kosztolányi Dezső fordításában. A mű példa arra, hogy miként feszíti szét a szerző a XX. századi opera kereteit, hogyan töri meg az áriák, kórusok, zenekari betétek szerves folytatását. A szereplők párbeszédes recitativói rövid ariosokkal váltakoznak. Az eredeti ötletekkel teli, túlnyomórészt „énekbeszéd" technikára épülő mű kivívta a Kodály-házaspár tetszését is. A színpadi művet nagy sikerrel mutatták be Koppenhágában, majd több német színpadon, valamint Budapesten. Közben megírja A zenei írás-olvasás módszertana – Kezdettől a felsőfokig című kézikönyvét, melyet a későbbiekben nyolc gyakorlófüzet követ, s az olaszországi Vercelliben első díjat kap a Viotti versenyen. Egyik kedves hangszere kerül a fókuszba, amikor elkészül a Hat orgonadarab, majd az Orgonaverseny (1958). Utóbbi hagyományos, három tételes formában íródott. Népzenei elemekre épülő, barokk és romantikus stílusra emlékeztető fordulatokat, váratlan modulációkat találunk az alapvetően tonális versenyműben. A tradicionális kadenciákat az előadó fantáziájára, improvizatív készségére bízza.
Az eddig leírtakból nyilvánvalóan következik, hogy politikailag a „tűrt" kategóriába sorolják, mégis munkásságát Erkel-díjjal ismerik el (1959).
Szem előtt tartva a célt, hogy a fiatalok már a kezdetektől fogva aktívan muzsikáljanak, színpadi darabot ír Kováts Edit szövegkönyvére A makrancos királylány címmel. A premierre 1955-ben került sor. A gyermekopera számos sikeres előadását a mű könnyedsége, egyszerű játszhatósága biztosítja. A darab népszerűségét nemcsak a hazai és külföldi bemutatók sora igazolja, hanem az is, hogy a Magyar Állami Operaház 2017 tavaszán műsorára tűzte.
1960-ban kinevezik a középiskolai énektanár- és karvezetőképző tanszak élére, melyet két évtizeden át vezet. A pozíció nem jelent lényegi váltást életében, mivel tanárként eddig is a Kodály-módszer első számú nagykövete. Annyiban viszont változás, hogy a pedagóguslét hitvallássá, életformává válik számára, még inkább elköteleződik az oktatás iránt, nemcsak itthon, hanem külföldön is: megnyílik előtte a világ. Előadásokat tart, nemzetközi kapcsolatai révén egyre több felkérést kap. Általa ismeri meg a világ a magyar zeneoktatást a kezdetektől a felsőfokig. Kezdetben a szocialista országokba (NDK, Románia, Szovjetunió) kap meghívást. A '60-as évektől fokozatosan nyílnak meg előtte a vasfüggönyön túli városok (Bécs, Tokió, Bonn, Berlin, az USA több helyszíne, Oslo, Montreal, Párizs, Dijon, Brüsszel, London, Sydney, Tunisz, Lausanne, Jeruzsálem stb.) Megismeri a zenei világ, egyre nagyobb népszerűségre tesz szert. 1964-ben sikerül meghívnia Magyarországra az ISME (International Society for Music Education) konferenciáját, amely a Zeneoktatás Nemzetközi Szervezetének szakmai csúcstalálkozója. Ez a budapesti esemény széles lehetőséget teremt a magyar zenei nevelés megismertetésére. Megválasztják a vezetőségbe: a szervezet vezetőségének tíz éven át tagja marad. A konferenciának nemcsak internacionális, hanem kultúrpolitikai hatása is van. Az ISME összejövetelének eredményességét bizonyítja, hogy Magyarország ettől fogva a zeneoktatás egyik vezető hatalma lesz. Számos országból érkeznek pedagógusok, karvezetők, zeneszerzők, hogy tanulmányozzák a magyar zenepedagógia Kodály elvein alapuló koncepcióját, mely szinte már filozófia: „Legyen a zene mindenkié!" A rövidebb-hosszabb továbbképzésekhez zenei általános iskolai és zeneakadémiai óralátogatások társulnak. A külföldi érdeklődők a gyakorlatban tapasztalhatják a módszer hatékonyságát. 1967-ben elindítják az Esztergomi Nyári Egyetemet, melynek majd négy évtizeden keresztül aktív szervezője, s előadója.
Kodály halála után célul tűzi ki, hogy összetartja a hazai muzsikustársadalmat. Segítségével megszervezik a zenét oktató tanároknak a Magyar Zenei Nevelési Konferenciát Győrött. Ezen a találkozón vetődik fel először az a gondolat, mely a későbbiekben a Magyar Kodály Társaság létrejöttéhez vezet. Pár évvel később Szőnyi Erzsébet kezdeményezésére sikerül megalapítani Kecskeméten a Nemzetközi Kodály Társaságot. (Napjainkig mindkét szervezet sikerrel ápolja a kodályi hagyományokat.)
Személyisége, tudása világszerte egyre nagyobb vonzerő a szakma számára, egyre inkább a Kodály-koncepció által felépített magyar zenei nevelés hirdetője lesz. Öt földrész nemzetközi nagykövete, tanszakvezető, több szervezetben tölt be magas pozíciót, a zeneakadémia egyetemi tanácsának tagja. A sok feladat mellett is szakít időt a zeneszerzésre. Főleg vokális műveket komponál, valamint kamaradarabokat az ifjúság részére. A színpadi művek sorozata folytatódik: A didergő király bemutatóját A kis rongyos (pantomim és daljáték ötvözete) és a felnőttek számára készült Képzelt beteg (Molière vígjátéka Illyés Gyula verseivel, illetve fordításában) követi. A musical is megérinti: Száz cifra ködmön címmel Mikszáth Kálmán ötletéből komponál egyfelvonásos zenés játékot. A színpadi darabokat némi kihagyás után Az aranyszárnyú méhecske és Az igazmondó juhász gyermekopera folytatja. A kortárs magyar irodalmat is jól ismeri: Sütő András Vidám sirató egy bolyongó porszemért című művéből zenés játékot ír Weöres Sándor versbetéteivel. Ezt követi az Adáshiba Szakonyi Károly drámájának megzenésítése.
A '70-es és '80-as évek termékeny évtizedek életében. Több mint száz kórusművének negyedét ez időszak alatt szerzi, melyek között találhatunk motettát, zenekari kíséretes oratóriumot és kantátát, sőt madrigáloperát is. 1970-ben mutatják be József Attila, s 1974-ben Radnóti Miklós verseire komponált kantátáját. Mindkettő vegyeskarra, zenekarra és szólistákra (előbbi szoprán, utóbbi szoprán, tenor és basszus hangra) készült. 1975 a keletkezési éve annak az egyszólamú orgonakíséretes Szent Erzsébet misének, amely már magyar nyelvű. A katolikus liturgia tételei könnyen énekelhetők a hívők számára, dallamuk egyszerű, az egyházi népénekekhez hasonlíthatók.
A sok utazás nemcsak tapasztalatszerzéssel jár: hatással van szerzeményeire is. Elsősorban pedagógiai céllal születnek biciniumai, melyek alapjául japán, amerikai, kanadai, ausztrál, francia és román népdalok szolgálnak. Az életműben csekély a versenyművek száma. A jelentős szerepet elfoglaló orgonaverseny után zongorára ír egy concertinót Három ötlet négy tételben címmel 1980-ban. (E korszakában ez az egyetlen zenekari darab, melyet nem az ifjúság számára komponál.)
1981-ben visszavonul a zeneakadémiai tanítástól, ennél fogva több ideje marad írásra, zeneszerzésre, valamint közéleti tevékenységre is. Elnöki szerepet vállal zenei társaságok élén (Bárdos Társaság, Kodály Társaság), továbbá a rendszerváltozás utáni első alapítványi zeneiskola kuratóriumában. Művésztársaival sokat tesz a Magyar Művészeti Akadémia megalakulásáért, melynek rendes tagja.
Sokat ír: tanulmányokat, cikkeket, s zenét. Fantáziája kimeríthetetlen. Többször ihleti meg régi korok szelleme. Stilizált táncai, szvit tételei, melyek pályája több korszakán is felbukkannak, sokszor Respighire emlékeztetnek (pl. 1983-ból a Francia szvit brácsára és zongorára).
A 80-as évektől újra egyre jelentősebb szerepet játszik az egyházi zene az életműben. 1984 júniusában, Lékai László bíboros, esztergomi érsek jelenlétében mutatják be nagy sikerrel azt a Motetta a lélekről című bibliai ihletésű, orgonakíséretes kórusművét, melyet az Óbudai Szentháromság templom felszentelésére írt a szerző. A motetta Márk evangéliumából az első fejezet 6-12. versét dolgozza fel. Szerkezete barokk stílusra emlékeztet (pl. négyszólamú korál van benne), a felfelé ívelő művet egy himnikus kóda zárja.
A sok kórusmű mellett találunk ebből az időszakból oratóriumot (Béla király a Bükkben), kamaradarabot (pl. a két zongorára írott Jeruzsálemi képeket), továbbá ekkor keletkezik az Elfrida madrigáloperája is Arany László azonos című műve alapján. Zenés utazásra invitálja hallgatóságát a Zenetörténeti séta kilenc tételben című kompozíciója, mely több korszakon át ívelően mutatja be a fontosabb stílusokat.
A '90-es években legfontosabb kompozíciói közé három dalciklusát (francia, angol és német nyelven), valamint három kvintettjét sorolhatjuk. Szokatlan a zeneirodalomban, hogy a zeneszerző vonósnégyest orgonával, illetve hárfával egészít ki. Csak a harmadik, a zongoraötös megszokott hangszer összeállítás.
Ötletei kifogyhatatlanok. 1998-ban ismeri meg Szepesi Attila Sárkányfogak című verseskötetét Gerzson Pál illusztrációival. Ezek a versek inspirálják egy új műfaj megteremtésére: ötvözi az irodalmat a képző- és zeneművészettel. 52 verset zenésít meg, melyeket felolvasással és vetítéssel azonos időben, tetszés szerinti válogatásban és sorrendben lehet előadni zongorán. Szőnyi Erzsébet a kis formáknak is nagy mestere. Ékes példái ennek ezek a négysoros versek, melyek tulajdonképpen egy-egy karaktert ábrázolnak.
Az ezredforduló idején is ír számos vallásos tárgyú kórust. (Missa misericordiae, Veni Creator Spiritus, valamint három misetétel stb.) 2009-ben, 85. születésnapjára rendezett zeneakadémiai ünnepségen szólal meg először nagy ívű kantátája, a Néhány gondolat a könyvtárban, melyet Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című költeményére komponál szoprán és bariton szólóra, kamarazenekarra és vegyeskarra. Pár évvel később, 2011-ben mutatják be családtagjai emlékére készült orgonakíséretes Requiemjét.
A magyar és a világirodalom napjainkig központi szerepet foglal el életművében. A költők sorából kuriózumként kell megemlíteni Dante szonettjét, melyet vegyeskarra komponál zongorakísérettel. Alkotókedve töretlen, amit az is bizonyít, hogy túl a kilencvenen, továbbra is alkot. Például 2015-ben Nagy Gáspár Hótalan a hegyek inge, s Pilinszky János Harmadnapon című költeményét zenésíti meg. 2016-ban ismét gyermekkórus számára komponál, ezúttal Szepesi Attila verseiből, gyermekek által is előadható kísérettel (különféle hangszerekre: dob, citera, zongora stb.)
Szőnyi Erzsébet munkásságát kitüntetések sora fémjelzi, ezek közül legfontosabb a Kossuth-díj (2006), továbbá 2014-ben a elnyerte a Nemzet Művésze címet.
Végezetül egy idézet, mely ma is aktuális: „Ha egy feladat megoldásával nehezen boldogul az előadó, bátran fordulhat segítségért a legautentikusabb személyhez, Szőnyi Erzsébethez, aki a mai napig nemcsak zeneszerző, hanem vérbeli pedagógus is! Készséggel áll mindenki rendelkezésére: TANÍT! Nemcsak előadóinak nyújt útmutatást, hanem hallgatóságának is"1
Szőnyi Erzsébet pedagógiai és közéleti munkásságának betetőzése, hogy a Kodály-módszer 2016-ban felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára. Életfilozófiájának jellemzője lehet az a Kodály Zoltán-idézet, amely a Visszatekintés II. kötetében, a Szentirmaytól Bartókig című írásában olvasható: „Utóvégre lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a jó zene kulcsát, s vele a rossz zene elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos kerteken."
[2016]
Felhasznált irodalom
Szőnyi Erzsébet, Öt kontinensen a zene szolgálatában, Gondolat, 1979.
Jerry L. Jaccard, A zene nagykövete Szőnyi Erzsébet , Nap Kiadó, 2016.
Pintér Csilla, Szőnyi Erzsébet, Magyar Zeneszerzők sorozat Mágus Kiadó, 2014.