„A filmet én a fotografált színpadnál sokkal többnek, a modern technika bonyolult gépeivel fölszerelt ember önálló, új művészetének tartottam. Ahol a színpad festett díszletei leomlanak, a felvevőgép objektívje pedig az egész világra szabadon kitágul... Ezért neveztem a filmet az ég és föld világszínpadán játszódó kozmikus művészetnek." (Szőts István)