Szűcs Endre
Ybl Miklós díjas és Pro Architektura-díjas építész
Egy Vas megyei kis falu szülötte, családjának dunántúli és erdélyi kapcsolatai meghatározóak építészeti gondolkodásában. Mérnök édesapja hatására kezdte meg tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, ahol 1968-ban szerzett diplomát. A politikától átitatott egyetemi légkört fojtogatónak, az oktatásban előtérbe helyezett Bauhaust túl szikárnak és ridegnek érezte. Az akkor tudatosan háttérbe szorított népi építészet, a szecesszió és a historizmus iránti elköteleződésében az egyetemi korrektorként oktató Makovecz Imrétől kapott megerősítést, akivel később, a Kós Károly Egyesüléshez való csatlakozáskor szoros baráti és szakmai kapcsolatba került. A 68-as események hatására több évfolyamtársa hagyta el az országot, ő azonban – Orosz István szavaival élve – nem térben, hanem időben disszidált, műemlékekkel foglalkozó építészként a múltban találva meg a kapaszkodót. A „klasszikus" műemlékvédelem kezdő építészként lett a szakterülete, majd 1981-ben műemlékvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett. A FIMÜV Műemléki Osztályán kapott tervezési feladatok során találkozott a századforduló üvegablakaival. Évtizedek óta keresi, dokumentálja és rendszerezi a nagy-magyarországi üvegművészet remekeit. Ebből írta doktori disszertációját, és ennek eredményeit összegezte a többéves, építész (Dörgő Miklós, Obreczán György, Földényi György) és üvegfestő (Fűri Judit és Gonzáles Gábor) alkotótársakkal folytatott kutatómunka eredményeit összegző, 2005-ben megjelent hézagpótló könyvét a Megfestett fény – díszüveges munkák a történelmi Magyarország építészetében 1945-ig címen.
Kezdetben a FIMÜV Műemléki Osztályának munkatársaként, majd később magánzóként, jelentős számú műemlékfelújítás tervezője volt: Simontornya, ferences kolostor; Soponya, volt Zichy kastély; Márkó, kálvária és kálváriakápolna (Kuslits Tiborral); Gyöngyös, Szent Bertalan templom gótikus ablakok kibontása (Szekér Györggyel); Csobánka, görögkeleti templom (Szekér Györggyel, Sebestyén Józseffel); Bp. VII. Rózsák tere, Szent Erzsébet templom belső helyreállítás és neogótikus ablakok (Szekér Györggyel, Sugár Gáborral, Füri Judittal és Gonzáles Gáborral); Központi Papnevelő Intézet, Budapest (Sugár Gáborral); Gyulakeszi, Eszterházy kastély; Batthyány kastély, Bicske. Egyik legjelentősebb munkája az alsóbogáti Festetics-kastély felújítása (Tóth Péterrel, 2014), amely Europa Nostra díjat nyert az Európai Unió legrangosabb, műemlék felújításokra kiírt pályázatán. Az építészek tetszhalott állapotából élesztették újra a környezetet és a barokk kastélyt, melynek ablakai már régen betörtek, vagy ellopták őket, a falai vizesedtek és penészesek voltak. Az elhivatott megrendelők - országos és Európa-hírű, régiségekkel foglalkozó galériatulajdonosok - nyári rezidenciát álmodtak ide, amely később állandó lakhelyként is szolgálhat. Ennek megfelelően a földszinten az eredeti belső térrendszert teljes egészében visszaállították, az utólag beépített válaszfalakat elbontották. Új elem a két fürdőszoba, amelyet két korábbi szoba helyére illesztettek. Az egyedüli átalakítás a két szalon megnyitása a nyugati terasz irányába, mellyel a nyugati homlokzat vitatott aszimmetriája is helyreállt. A pincébe borozó, előadóterem és tároló került, az eredeti szerkezetek újravakolásával, illetve a téglaboltozat homokfúvással történt bemutatásával. Az eredeti barokk tetőszerkezet változatlanul megmaradt, a hibás elemek javításával, illetve cseréjével. A tetőfedést bontott hódfarkú cseréppel újra készítették. Az összes nyílászáró a még fellelhető eredeti elemek alapján került újragyártásra, a padló felhasználható elemeit megtartották. A déli oldal egyik szobájának mennyezetfreskója Dorfmeister munkája, amelyet a restaurátorok szabadítottak ki a felső rétegek alól. A falkutatás a többi teremben is Dorfmeister freskókkal ajándékozta meg a tervezőket. A XIX. század előtt elpusztult „U" alakot bezáró épületszárnyakat a felújítás során nem sikerült visszaállítani, helyette új építésű téglakerítéssel zárták a teret. A finoman hangolt, igényesen kivitelezett belsőépítészet is a tervezőket dicséri, a kastély berendezését a megrendelők feltűnő gondossággal válogatták össze. A megrendelő és a tervezők harmonikus együttműködésének eredményeként létrejött helyreállítás a nemzetközi elismerésen túl a Pro Architectura és az ICOMOS díjat is kiérdemelte. Műemlékes munkái kapcsán elmondható, hogy Szűcs Endre azon kevés szakemberek közé tartozik, akik a Velencei Charta merev, teoretikus értelmezését már fiatal építész kora óta elutasítja.
A MÉRMŰ Stúdió 1980-ban alakult, Szűcs Endre vezetésével, először Szépítők PJT névvel, műemlék-helyreállítási főprofillal. A rendszerváltás után csökkentek a műemlékes feladatok, így a hagyományőrző családi házak tervezése vette át ennek helyét, főleg a Balaton-felvidéken, az Őrségben és az alföldi tanyavilágban. Szűcs Endre a Balaton-felvidék szerelmese, a tájba simuló népi építészet ügyének élharcosa. Megszállott, aki ezt az örökséget „bebíróként" – azaz a 70-es években ideköltözött városi értelmiségiként – is folytatni kívánja, meggyőzve az ügy fontosságáról őslakosokat és építtetőket egyaránt. Megérti és képes megidézni a hagyományos népi kultúra értelmét, bölcsességét, kiemelt jelentőséget tulajdonítva az építési helyszín, a táj és a hagyományok tényezőinek. Segíti őt ebben műemlékes képzettsége, a régiségek iránti gyűjtőszenvedélye és nem utolsósorban Vas-megyei gyermekkori emlékei. Házaival iskolát teremtett a Balaton északi partján: „az álmodern, divatfüggő építészet helyett szeressük és becsüljük azt, ami csak itt, saját kultúránkban gyökerezve bontakozhat ki. Meg kell próbálnunk az építészetből is költészetet, játékosságot varázsolni, és ellenállni a múló világdivatok hívságainak"- vallja. A száznál is több (Szentbékkálla, Balatoncsicsó, Tihany, Badacsony, Füle, Salföld, Csopak, Dörgicse, Balatonszepezd, Balatonfüred, Szigliget) lakóház, présház felújításával, illetve az ide épített új házak tervezése során markáns hagyományőrző szemléletről tesz tanúbizonyságot, finom építészeti eszközökkel azonban minden esetben érzékelteti házainak ma épített voltát. A szakma egy része a mai napig értetlenül áll ezelőtt az anakronisztikusnak titulált magatartás előtt. Szűcs Endre a mai kor emberének tervez, a régi analógiájára épülő rekonstrukciót, vagy éppen új házat népi építészeti elemekkel, ugyanakkor az általa tervezett épületek datálhatósága avatott szemeknek egyértelmű. A hagyományőrző új házak építésével komoly értékmentő szerepet is vállal. Bárhová is tervezzen, munkáját a táj és a hagyományos településszerkezet ismeretében kezdi, épületei méretükkel, homlokzati anyagukkal, színükkel illeszkednek a megmaradt, vagy a valaha egységes formavilágot mutató faluképbe. A hagyománykövetés, és egy-egy tájegység minuciózus ismerete jellemzi valamennyi épület részletképzését, úgy, mint az eresz, a kémény, a nyílászárók, a vakolatdíszek, vagy éppen a kerítés kialakítását. Terveiben a racionális kialakítású háromosztatú magyar parasztház harántfalakkal tagolt alaprajzi rendszerét megőrizve, általában a szoba és a konyha között egy nagyobb átnyitást valósít meg, ahol a sparhelt és a hagyományos tüzelőberendezés mellett megjelennek a modern kornak megfelelő konyhai és gépészeti berendezések is. A belsőépítészeti kialakításban segítségére van Kenéz fia, aki restaurátorként hagyományőrző tüzelőberendezésekkel foglalkozik, valamint Apor fia, aki keramikusként kályhacsempéket és népi kerámiákkal készít. A tetőhéjalás esetében is a hely karakterének megfelelő hagyományos anyagokat részesíti előnyben (cserép, bontott cserép, nádfedés), az utcai tornácindítás sajátos módja immár visszatérő Mérmű-motívumként vonul végig az épületeken, csakúgy, mint a bejáratok kódisállással történő hangsúlyozása. A padlástér beépítésének kérése esetén, mely kétségtelenül a ma emberének igénye csupán, egyedi megoldásokat igyekszik alkalmazni.
Mi sem bizonyítja jobban elhivatottságát, mint saját portájának története. Az évek óta lakatlan faluvégi romos házat mindenekelőtt műemlékké nyilvánítatta és ennek megfelelő visszafogottsággal, alázattal kezdett felújításába. Az utcai homlokzat alsó részét, valamint az udvari tornácot a helyszínen fellelhető nyomok alapján tervezte meg. Alaprajzát a mai kor igényeinek megfelelően alakította, a tornácról nyíló kis kamrát a belső szoba terébe nyitotta. A hátsó tornácív beüvegezésével pedig egy lakószoba került kialakításra. Az elbontott kerítést újrarakatta, millenniumi felajánlásként pedig családjával keresztutat épített telekhatáruk vonalában. A kálvária 14 eleme elkészült, egyelőre kettő – Melocco Miklós és Petrás Mária – műalkotással.
Balaton-felvidéki tevékenysége szintézisének tekinthető a csopaki Szita-hegyen álló Szent Donát-borászat. Örömteli játék során alakult ki három ütemben egy földi pincéből a nagyméretű borászat-borozó-étterem-panzió együttese. A végeredmény egy Balaton-felvidéki emeletes présház és egy tornácos lakóház összeölelkezése.
Egy Balaton-felvidéki műemlék présház helyreállítása kapcsán került kapcsolatba Szűcs Endre a Kárpát-haza templom építésének főszervezőivel, Szabó Andrással és Bethlen Farkas polgármesterrel. Verőcén, a Katalinpusztára vezető völgy egyik dombján áll a 90. Trianoni évforduló emlékére, a magyar nemzeti összetartozás tiszteletére közadakozásból emelt és kalákában megvalósult kis ökomenikus templom. Az egyhajós Árpád-kori templomokra visszavezethető kenyérsütő kemencék analógiájára épült kemencekápolna falai hófehérre meszeltek, héjalása természetes pala. Tornyát stilizált, hármashalomból kinövő kettőskereszt ékesíti. Ugyanez a forma jelenik a belső térben a bontott tégla két színének játékaként, kijelölve a malomkő oltárasztal felé futó főtengelyt. A belső boltozat üvegablaksorra borul, a főtengelyben Emese látható a Turul ölében, a mennyezet díszítését Csaba királyfi története ihlette: az égbe emelt Emesétől csillagösvény vezet a boltozat közepén elhelyezkedő Babba Máriához. Szűcs Endre mesterként e kortárs, mégis minden ízében ősi hagyományokon alapuló, a pontos építészettörténeti, ikonográfiai, üvegművészeti és népi építészeti ismeretek szintéziseként megszületett zarándoktemplom tervezéséhez kiváló tanítványát, Tóth Pétert fogadta alkotótársul.
A Szűcs Endre által vezetett Mérmű alkotóműhely az építészeti feladatok széles körét öleli fel, nevéhez kapcsolódik Sopron Fő terének és belvárosi utcáinak rekonstrukciója, valamint a várfal sétány tervezése (Vladár Ágnessel, Sallós Csabával, Dósa Papp Tamással és Örsi Károly kerttervezővel).
Az előbbiekből is kitűnik, hogy Szűcs Endrét diákkorától kezdve vonzotta a népi építészet. Kereste a titkot, mi teszi őseink kunyhóit, paraszt- és polgárházait, templomait és kocsmáit összetéveszthetetlenül magyarrá. Végigrajzolta szinte a teljes Kárpát-medencét, legfőképpen Erdélyt. A Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként 1993 és 1996 között Zakariás Attila sepsiszentgyörgyi építésszel a gyimesi népi építészetet kutatta, melynek során mintegy 100 épület felmérése és fotódokumentálása történt meg. Ezt követően nem csupán rajzban és tudományos értekezés formájában, hanem a valóságban is átörökítették a gyimesi házakat: lebontásra ítélt régi épületeket vásárolnak, szedik szét, hogy a Gyimesközéplokon kialakított, alapítványi formában működő falumúzeumukban újra felépítsék. Az 1990 -ben indult kezdeményezéshez társult Salat Levente és felesége, Zakariás Erzsébet, valamint Pieter de Haan, holland barátjuk. A házakat a térségben gyűjtött bútorokkal és használati tárgyakkal rendezik be. Jelenleg tizennyolc épület és egy kápolna áll a területen.
Szűcs Endre közel 50 éve építész, s e fél évszázad java részét a műemlékek, a régi házak megmentése, és a történelmi múlttal rendelkező környezetben történő helyreállítások, új házak tervezése töltötte ki. A Balaton-felvidék hagyományos építészetének megújítása, a műemlékvédelem területén elsősorban a népi építészeti értékek dokumentálása és megmentése, valamint a 19-20. századi magyar építészet világszínvonalú üveges munkáinak kutatása során végzett kiemelkedő tevékenységéért 2014-ben Ybl-díjat kapott, 1990-ben a Magyar Műemlékvédelemért emlékplakettje szakmai elismerésben, két ízben Építészeti Nívódíjban, 2006-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetésben részesült. Több mint egy tucat Év Háza díj nyertese, 2011-ben Pro Architectura díjat, 2013-ban Europa Nostra díjat kapott az alsóbogáti Festetics-kiskastély műemléki felújításáért. Az általa vezetett műterem immár három évtizede működik sikerrel, a magyar szerves építészetet képviselő Kós Károly Egyesülés tagjaként mesterként közreműködik a Vándoriskolában. Tizennégy évig volt a soproni, jelenleg a szentendrei, és az óbuda - békásmegyeri főépítészi zsűri tagja. Rendszeresen publikál, az Országépítő folyóirat szerkesztője. A lengyel-magyar építészeti kapcsolatok ápolója. A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozatának tagja, a tagozat magyar-lengyel kapcsolatainak referense.
[Készült: 2016]