Tóth Péter

Tóth Péter 1990-ben szerzett zeneszerzés diplomát Petrovics Emil növendékeként a Zeneakadémián. Diplomamunkája az 1989-ben komponált Istar című balettzenéje volt, amely Déri András vezényletével került bemutatásra 1990. június 10-én. Ugyanezen hangversenyen csendült fel először két, még tanulmányai alatt komponált műve: a Pas de deux két ütőhangszeres játékosra (1986) Antal János és Kérdő Gábor előadásában, illetve a címével is Liszt kései munkásságára utaló Hangnemnélküli keringő (1989). A diploma-hangversenyen megszólalt kompozíciók több, Tóth Péter munkásságának egészére érvényes jellegzetességet vetítettek előre.

„Azt vallom, hogy a zenének szólnia kell valamiről. Nem nagyon hiszek az abszolút zenében." [1] – nyilatkozta Tóth bő egy évtizeddel később. Számára azonban nem az a lényeges, hogy a 19. századi programzenék mintájára minden egyes zenei momentumnak jelentése legyen, hanem a háttér, az eszmei alap a fontos.

A diplomamunkaként beadott, nagyzenekarra írt balettzene például a mezopotámiai mitológiából vett részletek nyomán keletkezett. Nem sokkal később további, ezúttal antik görög mitológiából vett témákra írt művek kerültek ki Tóth műhelyéből: a kamaraegyüttesre írt Bacchanalia (1990, bemutató: 1993), a szimfonikus zenekarra írt, szerzője által „retrográd szimfonikus költeménynek" nevezett Kheiron (1992, bemutató: 1994), a vonószenekarra és cselesztára komponált Ámor és Psyché - Jelenetek az istenek életéből (1998) illetve a fúvószenekarra írt variáns (2003, bemutató: 2005, revideált változat: 2014). A mitológiai témák mellett az irodalom jelentős alkotásai is inspirálták: Cervantes klasszikusának nyomán keletkezett a Seres Borinak ajánlott Don Quijote szerenádja gitárdarab (2001), Petőfi inspirációja áll a 2002-ben keletkezett, de visszavont A helység kalapácsa című „szimfonikus hősköltemény" hátterében, illetve Shakespeare Viharjának hatására keletkezett a Prospero szimfonikus költemény (2014). (A 2006-ban keletkezett vonószenekari Téli rege csak címében utal az angol reneszánsz drámaíróra.)[2] Az irodalom klasszikusai mellett a kevésbé reflektorfényben lévő művek is inspirációs forrássá válhattak, amint azt például a szólógordonkára írt Cyrano de Bergerac utolsó levele (2002) tanúsítja. Tóth művei között találhatóak továbbá képzőművészeti előképpel rendelkező művek is, mint például a gitárra komponált Levél na'Conxypánból (2001) vagy a Csontváry-szimfonietta (2014). A Mester és Margarita című, „filmkölteménynek" nevezett darab (1994, bemutató: 1995) ebből a szempontból egy „öszvér-kompozíciónak" tekinthető, mert egyszerre táplálkozott Bulgakov eredetijéből és az abból készült filmadaptációkból. Külön csoportot alkotnak a földrajzi helyek által inspirált művek, mint a Budapest Concerto hegedűverseny (2002) vagy a Pompeii (2016).

Tóth műveinek címeit böngészve találhatóak korábbi vagy más stílusrétegből származó zenékre való utalások is. A már említett Liszt-allúzió folytatására lelt a két évvel későbbi Kísértet-csárdásban (1992, bemutató: 1994), illetve a 2004-ben szólóhegedűre komponált és ugyanabban az évben bemutatott Rapsodie-ban. A romantikus vonósszerenádok hangját idézi meg a Szerenád jobb időkre (2000). Szintén a 19. századi zenére reflektálnak a különböző keringők – az említett Hangnemnélküli keringő mellett például a 2005-ös, vonószenekarra írt Megtalált keringők. A másik, Tóth által gyakran hivatkozott stílus a barokk zene. Barokk előképeket sejtet a két hegedűre írt Duo Concertante (2005), a szólóhegedűre és vonószenekarra komponált Telemanner Concerto (2011), a kamaraegyüttesre szánt és barokk-utalás mellett Stravinsky-hommage-nak is tekinthető Concerto italiano (2012), illetve a trombitára, harsonára és orgonára komponált Sonata da chiesa (2014). Mindezek mellett Tóth életművében találni Dowland- (Lachrymae vonószenekarra – 2004), Haydn- (Haydn hét szava cimbalomra – 2008), és Bartók-utalást (a Balázs Jánosnak ajánlott Modern barbárok – 2016) is. A népzene sem hagyta érintetlenül Tóthot, de hangszeres műveiben – egy magyar komponistától némileg meglepő módon – a balkáni népzenére való utalások dominálnak: Balkán expressz (rézfúvós kamaraegyüttesre vagy csellóegyüttesre vagy kürtre, hegedűre, zongorára és nagybőgőre – 2001) és Balkán Concertante (két hegedűre és brácsára – 2007, vonószenekarra – 2007, szólóhegedűre és Ifjúsági vonószenekarra – 2012).

Tóth Péter zenéjében a régi korokra való reflektálás azonban nem csak a darabok címeiben merül ki, hanem sokszor a zenei alapanyag vagy annak használata is korábbi korszakok megoldásaihoz nyúl. (Ennek szembeszökő példája 2009-es A helység kalapácsa kórusopera, melynek minden tétele Karinthy Így irtok ti-jéhez hasonlóan más-más szerző stílusában keletkezett.) Azt, hogy Tóth nagyban építkezik elődei munkásságára „saját" stílusában is, egyes kritikusok már pályája kezdetétől igyekeztek negatív színben feltüntetni, sőt, Tóthot sokszor érte az epigonizmus vádja is. Farkas Zoltán 1992-ben a Dellusion (1991 – visszavonva) műről például azt írta, hogy „ez a fiatalkori alkotás úgy hat, mintha 1906-ban, és nem 1991-ben keletkezett volna."[3] Tóth műveinek stílusát Farkas „neoromantikusként", majd Hollós Máté a kétezres évek elején „neo-Richard Straussosként" határozta meg.[4] A régi korok megidézése Tóth Péter zeneszerzői munkásságának valóban fontos eleme, amelyet soha sem tagadott, tagad meg: „a zenei gondolkodásunk, a szépre, a harmóniára való igényünk ma is erős, sőt talán erősebb, mint valaha".[5] A visszautalás azonban nem egyetlen zeneszerzői eszköze. Zenéje a sűrű harmóniaváltások miatt alapvetően mikrotonálisnak nevezhető. Műveiben a dallam kiemelt szereppel bír, s ennek érdekében az esetek nagy részében a harmonizálás és minden egyéb paraméter alárendelődik. A dallam elsődlegessége rendszerint csak a polifon szakaszokban kerül felfüggesztésre. Tóth darabjaiban a dallamhoz hasonló elsőbbséget élvez az érzelemkifejezés a szerkezettel szemben.

Tóth Péter diplomakoncertjén azonban egy valami még nem mutatkozott meg: vokális zene iránti vonzódása. Pedig első jelentős sikerét is egy kórusművének köszönhette: az 1984-ben, azaz még szakközépiskolásként komponált Kis szvittel az 1992-es Katona-Kodály Zeneszerzőverseny 3. díját szerezte meg, majd a mű a következő évben – első Tóth Péter-műként – a darab nyomtatásban is megjelent.[6] Egy bő évtizeddel később is kórusműveivel aratott kiemelkedő szakmai sikert: a KÓTA zeneszerzőversenyén 2006-ban a Dsida-versre írt Lángok (2005) művel 2. helyezést, 2010-ben a Gráf Zsuzsának és az Angelica Leánykarnak ajánlott Salve Regina (2010, bemutató: 2011) kompozícióval 1. helyezést ért el. 2008-ban a jihlavai Nemzetközi Zeneszerzőversenyen a ...canticum novum (2006) című műért kapott különdíjat. 2012-ben a csábi Hajnalok Völgye Kortárs Kóruszenei Fesztivál és versenyen a Pénteki ima műért (2011) közönségdíj, a Buborékok (2012) műért a szakmai zsűri díját kapta meg. Műveinek népszerűségét jelzi, hogy a 2000-es évektől kezdve több Tóth művei a Debreceni Bartók Béla Kórusverseny – 2012-ben Agnus dei (2008), 2016-ban Stiamo, amor (2009) – és a Budapesti Kodály Zoltán Kórusverseny kötelező darabjaiként szerepeltek.

Kórusait kezdetben 20. századi magyar költők – Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Nagy László, majd később Dsida Jenő – szövegeire írta, az ezredforduló táján váltak egyre fontosabbá a népi szövegek – pl. 2000-ben keletkezett Magyar Madrigálok ciklust esetében. A folklórból vett szövegek azonban – a magyar zeneszerzői gyakorlattól eltérően – nem lettek automatikusan népies- vagy „neo-Kodály"-hangvételű darabok. 2004, az Ave maris stella megírása óra Tóth rendszeresen komponál latin szövegekre is, amellyel feltehetőleg műveinek nemzetközi terjedését próbálja elősegíteni. Ebben nagy segítségére van továbbá a 2009 januárjában az általa és Daróczi Kata által alapított Kontrapunkt Kiadó.

Tóth Péter mind ezek mellett írt még oratóriumokat is: például Magnificat koncertfúvószenekarra és vegyeskarra (2014) vagy a Mádl Ferenc emlékének ajánlott Res gesta mundi – A világ viselt dolgairól (2011) című oratórum; illetve opera-szerű műveket: Ádám-játék kamaraopera (1992), A helység kalapácsa koncert kórusopera (2009). Több, ifjúságnak szóló vokális-instrumentális művet is komponált: Tom Sawyer és Hucleberry Finn kalandjai családi musical (2011), Árgyélus királyfi - avagy Pomedória megmentése (2010). Oratórikus művei között kiemelt helyet foglal el a vonószenekarra és szopránra írt Lorca sanzonok-ciklus (2008).

Tóth Péter az 1990-es években, illetve a 2000-es évek első felében hangmérnökként, zenei rendezőként, televíziós adások rendezőasszisztenseként is dolgozott, illetve részt vett mozi- és tévéfilmek elkészítésében. Utóbbival a szakma érdeklődését is felkeltette: 1998-ban a Trencsénteplici Filmfesztivál 1. díját nyerte el a Dencity 0.37 című alkotással.

1998. október elsején, a Zene Világnapján alapította meg Dauner Nagy Istvánnal a világ első magyar nyelvű komolyzenei internetes magazinját, a Cafe Momus-t. A portál zenei szakírójaként szerzett elismertségemnek köszönhetően további szaklapokban (Muzsika, Fidelio, Opera magazin, Kompositio) is megjelentek írásai, zenekritikái, interjúi. Írásainak visszatérő gondolatai a közönségízlés hanyatlása, a hangversenyszervezések körüli anomáliák, illetve tiltakozott a régebbi korok zenéjének a modern zenével való preferálásával ellenében.

2008-ban az Óbudai Társaskör művészeti vezetője és igazgatóhelyettese lett, ahol évente kb. 150-180 programot szervezett, beleértve az Óbudai Nyár rendezvényeinek egy részét is.

Tóth Péter 2013-tól a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán a dékáni pozíciót tölti be. 2016-ig tartó első dékáni ciklusa alatt sok apró változást sikerült elérnie, elsősorban a kommunikáció (például a tanároknak hetente kiküldött hírlevél) és a PR területén (megpróbálta a kart fontosabbá és elkerülhetetlenné tenni egyetemi és városi szinten is). Ezek mellett sokat tett a kar leamortizálódott hangszerparkjáért, regnálása alatt több hangszerberuházás indult el – például nagy értékű zongorák és ütőhangszerek vétele, orgona-felújítás és vásárlás, illetve használt hangszerek beszerzése. Emellett erősítette az oktatói és a hallgatói összetartozást is, például a kar számos egykori kiváló oktatójának emlékét ápoló terem- és táblaavató ünnepségekekel vagy a diplomaosztókon bevezetett talárokkal és a saját kari alumni rendszer kialakításával. Dékáni megbízatásának három éve alatt jelentősen nőtt a külföldi hallgatók száma, és a zeneművészeti kar oktatói bekapcsolódtak az orvosi kar hallgatóinak zenei képzésébe is. Az országban másodikként Előadóművészi és Kortárszenei Szakkollégiumot hoztak létre a fakultáson, mely a kiemelten tehetséges hallgatók tehetséggondozását segíti.[7]

[2016]

[1] Péterfi Nagy László: „Opera, ahol nincsenek szólisták…" Opera Portál http://operaportal.hu/interjuk/item/39203-opera-ahol-nincsenek-szolistak (Utolsó megtekintés: 2016. június 5.)

[2] Kovács Ilona kísérőfüzete a Kovács, Zoltán: Double Concerto for Trumpet and Trombone / Tóth, Péter: A Winter's Tale / The Hammer of the Village. Hungaroton HCD32676. (2011) kiadványhoz.

[3] Lásd például: Farkas Zoltán: „Fiatal öregek, öreg fiatalok – Kortárs magyar bemutatókról." Muzsika 36/1 (1993. január), 32–35. 33.

[4] Lásd i. m. illetve Hollós Máté: „Művek bontakozóban. Tóth Péter Szerenádja – és más művei – jobb időkre." Muzsika 43/6 (2000. június), 37.

[5] https://www.mma.hu/muveszeti-hirek/-/event/10180/argyelus-kiralyfi-%E2%80%93-toth-peter-meseoperaja (Utolsó megtekintés: 2016. június 7.)

[6] Tóth Péter: Kis szvit [háromszólamú] gyermekkar[ra] Weöres Sándor verseire. Kecskemét: Kodály Intézet, 1993.

[7]Gajzer Erzsébet: „Dr. Tóth Péter: A magas színvonalú művészeti képzés gazdagítja az egyetemet." 2014. 10. 16. http://www.music.u-szeged.hu/hirek-esemenyek/szte-zmk-2014-oktober/dr-toth-peter-magas illetve Hajdu Fruzsina–Dinya Milán: „Interjú Dr. Tóth Péter dékán úrral." Partyponty 2015. 11. 16. http://www.partyponty.hu/posts/6284 (Utolsó megtekintés: 2016. június 5.)