Vesmás Péter

Ybl Miklós-díjas építész

Szeged, 1953. február 19.
Az MMA levelező tagja (2015–2021)
Az MMA rendes tagja (2021–)
Építőművészeti Tagozat
Vesmás Péter építész munkássága majdnem egészében szülővárosához, Szegedhez, illetve a tágabb régióhoz, a Dél-Alföldhöz kötődik. Ritka a mai magyarországi építészetben, hogy
tovább olvasom.
Götz Eszter: Vesmás Péter építész

Vesmás Péter építész munkássága majdnem egészében szülővárosához, Szegedhez, illetve a tágabb régióhoz, a Dél-Alföldhöz kötődik. Ritka a mai magyarországi építészetben, hogy egy sokoldalú alkotó ilyen energiákkal, ráadásul egyszerre több szakterületen tevékenykedjen egy szűkebb régió érdekében.

 

Pályáját alapvetően meghatározta mestereinek szellemisége: az egyetemen Szendrői Jenő, aki diplomamunkájának konzulense volt, a Mesteriskolában Plesz Antal, végül pedig a szintén szegedi születésű Borvendég Béla, a szegedi tervezőiroda, a DÉLTERV műteremvezetője, aki jó szemmel látta meg a fiatal kollégában a folytatás esélyét: a magas minőséget célzó, a környezetre rendkívül érzékeny tehetséget. Egyengette az útját – ahogyan kicsivel később Vesmás tette ugyanezt az ő diákjaival és fiatal építész kollégáival. Borvendég támogatása jó ajánlólevél volt; a diploma megszerezése után Vesmás hazament, hogy Szegeden lehessen építész. A DÉLTERV műtermében hamarosan jelentős önálló feladatot kapott: ő tervezhette az iroda saját székházának bővítését, átalakítását. Az 600 alkalmazottat foglalkoztató cég ebbe az épületbe hozta vissza a korábban több helyen dolgozó műhelyeket. Az állami vállalat megszűnése után bérirodaházként működik tovább. Az irodaház tervezéséért 1994-ben Vesmás Péter nívódíjat kapott.

 

A DÉLTERV-ben eltöltött időszak után egy ideig a Mesteriskola demonstrátora lett. 1990-ben tervezőtársaival, köztük V. Zákányi Ildikóval és Sipos Györggyel – Tér és Forma névvel önálló irodát nyitottak. A névadás nyilvánvaló gesztus a hazai modern építészet felé: az annak az 1928–1948 között megjelent építészeti, belsőépítészeti folyóiratnak a címét vették kölcsön, amely hazai modern legfőbb fóruma volt.

 

A Tér és Forma irodában végzett tervezői munka mellett Vesmás figyelme a design, különösen a dán bútortervezés felé fordult. A formatervezés és az építészet kapcsolatában olyan esélyeket látott meg, amelyek arra indították, hogy 1994–97 között elvégezze a Magyar Iparművészeti Főiskola (a MOME elődje) művészet- és designelmélet szakát is. Az igényes részlet képzés, a tudatos anyagválasztás és a dán design letisztult szemlélete a 2000-es évek elejétől kezdve sajátos karakterként jelentkezik Vesmás épületein.

 

Építészetének másik jellegzetessége a műemléki környezet és a kortárs építészeti elemek harmonikus egymáshoz illesztése. A szegedi belváros számos ilyen feladatot kínált, és Vesmás okosan élt a lehetőségekkel. 1991-ben tervezőtársaival ők kezdték meg a szeged-alsóvárosi középkori templomfelújítását a hozzá kapcsolódó rendházzal együtt, ezt később az ÁMRK munkatársai folytatták. 2000-ben került sor a szegedi Vár rekonstrukciójára, néhány évvel később a Fellebbviteli Főügyészség műemléki épületének helyreállítására-korszerűsítésére, illetve a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum bővítésére – ez utóbbival a szakma és a nyilvánosság lelkes elismerését szerezte meg.

 

Megbízásai kapcsán egyre mélyebben kezdett foglalkozni a környezetrendezéssel, városrész-rehabilitációval, a közterek funkcionális és esztétikai megújításával. 2005-től folyamatosan dolgozik valamely szegedi városrész átalakításának tervén. Ezzel párhuzamosan került elő a szegedi Tisza-part rendezésének, élhetővé formálásának, a város és a folyó intenzív kapcsolatának témája, amely az utóbbi években Vesmás egész tevékenységét meghatározza. Hosszú távú koncepciók kidolgozásával, előadásokkal hívja fel a figyelmet a vízparti életmód jelentőségére. E gondolat jegyében született meg egyedi innovációja, a 2013-ban megvalósult Noé lakóhajó prototípusa is, amellyel Vesmás a vízparti életmód költséghatékony és fenntartható formáját dolgozta ki. Építészetének jellegzetességei néhány fontosabb munkáján végigtekintve tárulnak fel.

 

Szegedi vár rekonstrukciója, Szeged, 2000; tervezőtársak: Zákányi Ildikó, Sipos György, Sz. Elekes Klára

 

A szegedi Vár az egykori római őrállomás alapjai, a 12. században épült, mint a tiszai átkelőhelyet és az Erdélyből érkező sószállítmányokat felügyelő királyi vár. Az alföld legnagyobb középkori erődítménye volt, II. József uralkodásától kezdve börtönnek használták, majd a város legnagyobb részét elpusztító 1879-es szegedi árvíz megroggyantotta a masszív falakat, a következő években gyakorlatilag elbontották, építőanyagát a város újraépítéséhez használták. A rekonstrukció során a maradványok egységes lefedésével és megőrzésével, a nyugati homlokzaton a Mária Terézia kapu visszaépítésével a Vár új funkciót kapott: tetőtereiben régészeti raktárat alakítottak ki, a megvastagított kapuépítményben és a barokk kori kazamata-sorban új múzeumi terek jöttek létre. A megmaradt falszakaszokhoz látványos módon illeszkednek az új homlokzati részek, faburkolatuk kiemeli az eredeti tégla- és kőfalak anyagszerűségét. A belső tér különlegessége az a körpanorámás előadóterem, ahonnan felülről látható, sőt tapintható az eredeti téglaboltozat.

 

Tisza-part rekonstrukciója, 2004–

 

Az 1879-es nagy tiszai árvíz a régi Szeged pusztulását hozta. A város kapcsolata a folyóval máig nem harmonikus. Vesmás több mint egy évtizede dolgozik a szegedi Tisza-part rekonstrukcióján, a folyó kiszabadításán a betonágyból és a partszakaszok bevonásán a város közösségi életébe. Ugyanakkor – amint 2006-ban ismét egy nagy árvíz jelezte – szükséges a belvárosi védmű átalakítása és magasítása. Vesmás koncepciójában a '70-es években épült beton mellvéd helyett korszerű mobilgát telepítése szerepel, amely csak az árvíz idején választja el a várost a folyótól. Ezzel a folyópart korzóvá válhatna; egy átgondolt, egységes összképet nyújtó, kellemes, elsősorban a gyalogos városlakók igényeit kiszolgáló Tisza-part lenne szeged új „főutcája". A partfal helyére vissza lehetne állítani a kovácsoltvas díszkorlátot, mellette díszburkolatos sétány futna, a Tiszán úszókosaras csónakházak horgonyoznának, a lépcsősorra teraszosan kávézók, sörözők nyúlnának, és megépülne a vízibástya. A két part között, valamint a Tisza mentén kishajók szállítanák az utasokat – ma a folyóparti Szegeden semmilyen személyhajó közlekedés nincs.

 

Várkert, Stefánia park, Móra park, Roosevelt tér rehabilitációja, Szeged, 2005–2011; tervezőtársak: Zákányi Ildikó, Egedi Gergely, Fontos Rómeó, Simó Anna

 

A Vár rekonstrukciója után Vesmás Péter folyamatosan dolgozott a Várat és a Móra Ferenc Múzeumot összekötő multifunkcionális közösségi terek kialakításán. A komplexumba bevonta a Tisza-parti sétány rekonstrukcióját, a partszakasz aktív használatát is. A partfal megerősítése után a koncepció szerint Roosevelt tér lefuthat a Tiszához. A Móra parkba szökőkutat, télen korcsolyázható víztükröt és rendezvényteret tervezett. A rendezés keretében bemutatható lesz a Vár előtt feltárt Szent Erzsébet-templom, földbe süllyesztett kiállítóterek kötik össze a Várat a Móra Ferenc Múzeummal, és egy várkert is része lesz a komplexumnak.

 

Szegedi Fellebbviteli Főügyészség, műemlék rekonstrukció, 2006; tervezőtársak: Zákányi Ildikó, Sipos György, Simó Anna, Egedi Gergely, Fontos Rómeó

 

Az 1891-ben épült Úri Kaszinó műemléképületében, több évtizedes romlás és ötletszerű átalakítások után, műemléki felújítás után kapott helyett a Szegedi Főügyészség. A földszinten és az emeleten irodákat alakítottak ki, a nagyteremből tanácsterem lett, eredeti belső díszei – az aranyozott stukkók, a kazettás parketta – mellé új freskók készültek. A kivitelezés során a pincében napfényre került a szegedi vár északi, kör alakú sarokbástyája. Az utcai homlokzat visszakapta eredeti kialakítását. Az udvar parkosításával, burkolatában a homlokzati téglaanyag megismétlésével az épület villaszerű hangulatot nyert.

 

Mars téri Városi Piac, Szeged, 2011; tervezőtársak: Zákányi Ildikó, Sipos György, Simó Anna, Egedi Gergely, Fontos Rómeó, Balla Jenő

 

A Mars téri piac Szeged legfontosabb élelmiszer-ellátó bázisa. Korábban rendezetlen kialakítású bódék sorából állt, elfoglalva a város egyik legnagyobb terét. A 2005–2010 között zajlott komplex fejlesztés színvonalas kereskedelmi-szolgáltató központot, igazi városi agórát hozott létre: átlátható, kényelmes, rendezett „fedett utcát", közösségi helyet büfékkel, kávézókkal, boltokkal. A „főhajóra" és oldalterekre tagolt, fedett piaccsarnok középülethez méltó téglahomlokzata, felülvilágítókkal tagolt, horganyzott cinklemez sátor teteje méltóságot sugall. Belül az íves ragasztott fatartók lendületes expresszivitása dinamikus teret hoz létre. A csarnok mellett szabadtéri, színes sátortetőkkel védett piacasztalok állnak az őstermelők számára. A csarnok emeletén zöldtető és burkolt tetőterasz oldja a tömböt.

 

Tornyai János Múzeum bővítése és rekonstrukciója, Hódmezővásárhely, 2012; tervezőtársak: Zákányi Ildikó, Sipos György, Simó Anna, Egedi Gergely, Fontos Rómeó, Góg Bence, Priskin Zoltán, Varga Márton

 

A korábban két épületből álló Tornyai Múzeum bővítése egy új fogadóépülettel lehetővé tette a három múzeumi funkció – kiállítás, üzemeltetés és raktározás – önálló blokkokban való elkülönítését. A fogadóépület pincéjébe látványraktár, földszintjére rendezvényterem, az emeletre kiállítótér került, valamint szakkönyvtár, könyvesbolt és múzeumpedagógiai foglalkoztató. A két meglévő épületben az állandó kiállítások kaptak helyet, a fedett udvar körül alakították ki az adminisztráció és a kutatók irodáit. A komplexum sarkán emelt új, kifelé teljesen zárt épület a raktár feladatát látja el, árkádos földszintjén az utca felé megnyíló restaurátor műhelyekkel. Az átalakítással kétszeresére nőtt a múzeum alapterülete és az utcával közvetlen kapcsolatot tartó, hangulatos múzeumkerttel gyarapodott. A bővítés visszafogott formavilága léptékében a meglévő tömbökhöz igazodik, de más, kortárs karakterű építészeti nyelven szólal meg.

 

Noé lakóhajó tervezése és megépítése, innovációs fejlesztés keretében, 2010–2013; tervezőtársak: Zákányi Ildikó, Fontos Rómeó

 

A Tiszán, különösképpen a szeged partszakaszon régi hagyománya van a csónakházaknak, a belvárosi partszakaszon ma is láthatók egyszerűen elkészített lakóhajók. Vesmás Péter fejlesztése sorozatgyártásra alkalmas, magas komfortfokozatú, fenntartható életmódra lehetőséget nyújtó, kortárs designnal kialakított lakóhajót. A 2013-ban megépített Noé lakóhajó harmonikusan illeszkedik a környezetébe. Üzemeltetése energiatakarékos, áramellátását napelemek biztosítják, energetikai szempontból önellátó. Vesmás elképzelése szerint a környezettudatosan kialakított lakóhajók abban is segítenek, hogy az ártéri építkezések ne rombolják a természetes környezetet. A Noét a Tér és Forma iroda munkatársai maguk építették meg. A beton úszóműre könnyűszerkezetes felépítmény került, acél tartószerkezettel és hőszigetelt térhatároló falazattal. Külső burkolata vörösfenyő, de más anyagból is készülhet. A megépült lakóhajó egyszintes épület, tetőteraszként kialakított lapostetővel, hasznos alapterülete 50 m2, hossza 10 m, nem önjáró. Fenntarthatóságot, ökohatékonyságot és környezettudatosságot hirdet, rendkívül költséghatékony és kiaknázza a vízpart előnyeit. A Noé lakóhajó 2015-ben elnyerte a Highlights of Hungary díját.

*

Vesmás Péter sokoldalú alkotó. Évtizedes oktatói munkássága és az építészeti tervezés mellett környezetrehabilitációval, designnal, városfejlesztéssel foglalkozik. Építi a 21. századi Szegedet, azt a várost, ahol egyik mestere, Plesz Antal szerint Vesmás és munkatársainak tevékenysége „országos, vidéki és budapesti viszonylatban, szakmai igényesség és építészeti kultúra dolgában […] kibírja az összehasonlítást."

 

[2016]