Zalavári József
Ferenczy Noémi-díjas szobrász, formatervező
„A formatervezés képlete: magas színvonalú, kulturálisan telített formát környezetbarát anyaggal párosítani.” (Zalavári, 2010)
Zalavári József sokoldalú alkotó: formatervező, szobrász, egyetemi oktató, kutató, szakíró, szervező. Az az érdekes, hogy időben nem egymás után alakulnak ezek az érdeklődési körök, hanem már egészen korán, a 1980-as évek elejétől jellemzi tevékenységét ez a változatosság. Természeten van kronológiájuk és egymásra épülésük, azonban korrektebb az a megfogalmazás, hogy a pályán belül figyelhetők meg hangsúly eltolódások, az egyes területek más-más nyomatékkal jelennek meg az idők során. Egyszerre jellemzi munkásságát kontinuitás és szerves fejlődés, állandóság és folyamatos változás.
Zalavári József 1955-ben Pécsett születetett. A helyi műszaki technikum elvégzése után az 1970-ben alapított Pollack Mihály Műszaki főiskolán – ma már Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kara - szerzett üzemmérnöki diplomát. A főiskola elvégzésével párhuzamosan az 1970-es évek végén került kapcsolatba a Pécsi Vizuális Műhellyel, amelynek a hatása egész további pályafutására meghatározónak bizonyult. Ekkor már nagyon intenzív, nemzetközi léptékben is kiemelkedő történések zajlottak a város művészeti életében.
Napjainkban is nagyon fontos szerepet tölt be a régió és az ország kulturális életben az 1950-es években alapított Modern Magyar Képtár, amely a hazai képzőművészet egyik legjelentősebb kollekcióját őrzi, kiegészülve a Kortárs Gyűjteménnyel teljes keresztmetszetét adja a modern magyar festészetnek. Pécs modern képzőművészeti központtá válásában kiemelkedő szerepet játszott, hogy 1968-ban útjára indult a Pécsi Műhely. Lantos Ferenc festőművész köré szerveződő, a 20-as éveik elején járó fiatalokból álló neoavantgárd művészeti csoport (Pinczehelyi Sándor, Ficzek Ferenc, Halász Károly stb.) a modern képzőművészet egyik eleven gócpontjává tette a dél-nyugat magyarországi nagyvárost a 70-es években. E pozíció elérésében és kiteljesítésében fontos szerepet játszott Martyn Ferenc, az 1945 utáni pécsi képzőművészeti élet központi alakja, akit Lantos Ferenc is mesterének tekintett. Martyn aktív alkotója volt az 1930-as évek közepén Párizsban formálódott Abstraction-Création csoportnak, amelyben olyan nemzetközileg kiemelkedő geometrikus absztrakt festők, szobrászok működtek közre, mint Naum Gabo, Antoine Pevser, Piet Mondrian, Max Bill, El Liszickij. Az absztrakt geometrikus művészet vidéki, ugyanakkor országosan is jelentős központja státusz megerősítésében kimagasló fontosságú volt, hogy 1976-ban megnyílt a Victor Vasarely Múzeum a Káptalan utcában. Saját művei mellett az európai absztrakt, kinetikus, koncept művészet ismert alkotóinak, többek között Nicholas Schöffer, Hans Arp, Günhter Uecker, Jean Gorin művei is láthatók és megismerhetők lettek a nagyközönség számára.
Az absztrakt geometrikus művészet iránti alkotói fogékonyság, a neoavantgárd törekvések intenzív jelenléte és az erős műszaki tudás együttese olyan kombinációt alkotott, amely szinte törvényszerűen irányította Zalavári érdeklődését az ipari formatervezés irányába. Intenzív mintázási stúdiumok után másodjára már sikeresen abszolválta a felvételit 1980-ban, a Magyar Iparművészeti Főiskolára, ahol az ment ritkaság számba, ha valaki elsőre bejutott a nagy múltú, s rendkívül népszerű intézménybe. Az Iparművészeti Főiskola abban időben unikális helynek számított, az országban egyedül itt képeztek ipari formatervezőket. Csak a 1990-es évek közepétől változott meg a helyzet, amikor először Sopronban (1994), majd Műszaki Egyetemen (1996) is elindult az ipari formatervező oktatás, ezek a helyszínek később Zalavári pályafutásában fontos szerepet kapnak. A formatervező képzésnek két iránya alakult ki, az egyik a művészeti, a másik mérnök-műszaki szempontokat helyezte előtérbe a tanítás során. Ez a kettősség az ’80-as évek elején még nem jelentkezett az Iparművészeti Főiskolán, a két szemlélet a szakon belül, az oktatók által képviselt attitűdökön, tantárgyakon, tervezési feladatokon keresztül érvényesült. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején a Formatan tantárgyat mások mellett Scherer József is oktatta a 3. és 4. évfolyamos hallgatók számára. A formatan a schereri értelmezésben olyan plasztikai és tervezői alapstúdium, amely a sík- és térbeli alkotások létrehozásához szükséges képességeket fejleszti. Scherer bevezette az oktatásban a valós méretek, valós anyagok, valós megmunkálások szerinti feladatmegoldást. Ezek a „részleges funkciójú” tárgyak tényleges technológiát, anyagot, méretet reprodukáltak, de az a szigorú funkcionális kötöttség, amely az „éles” tervezési feladatokat jellemezte, a formatan keretében szabadabbá vált. (100 év formatan, 68.o.) Ez a képzési rend nagyon jótékonyan hatott a hallgatókra, sokkal nyitottabbá tette tervezői gyakorlatukat. A formatan Zalavári számára is alapvető fontosságúvá vált kutatási területként és mint oktatott tantárgy végig kíséri pályafutását. Friss diplomás formatervezőként a Mengyán András vezette MIF Alapképzési Intézetben kap lehetőséget a tárgy oktatására (1985 – 1990). Mengyán maga is elismert tanára és kutatója a formai tanulmányoknak. Ezt követően a Műszaki Egyetem Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszékén (1991 – 1995) és a Formatervező Tanszéken (2001 – 2016), majd a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében (2017-től) oktatja a tantárgyat tervezési órákkal párhuzamosan. Az általa vitt kurzus legfontosabb célja a természet, a geometrikus formák és a kultúra szövetében felfedezhető formai törvényszerűségek fokozatos megismertetése, tudatosabbá tétele és alkotó módon átélhető gyakorlása. A vizuálisan tervezett világ formatani kritikai elemző szemléletének kialakítása. Olyan formatani ismeretek és formakészlet elsajátítása, amely lehetővé teszi önálló formakarakter, saját stílus megteremtését és fejlesztését. (100 év formatan, 75.o.)
Gádor Endre szobrászművészt a főiskola rektori pozíciójában Gergely István belsőépítész követte (1982 – 1991), aki jelentős változásokat indított el a képzési struktúrát és a szellemiséget illetően egyaránt. Az 1970-es évek végén, az 1980-as években az Iparművészeti Főiskolán a modern magyar funkcionalista design nagyon aktív generációja volt jelen és határozta meg a képzés szellemiségét, s ebbe ágyazódott be a Zalavári által is képviselt geometrikus – racionalista irány. Idősebb és fiatal tervezők sora működött közre a képzésben: Bárkányi Attila, Gollob József, Mengyán András, Németh Aladár, Simon Károly, Scherer József, Szentpéteri Tibor. Életkortól függetlenül általánosan megfigyelhető alapvetés volt a tervezők között a goemetrikus modern funkcionalista szemlélet, amelyet nemzetközi szinten az 1960-as években a németországi Ulmi Formatervező Iskola képviselt a legmagasabb szinten Max Bill, később Tomás Maldonado vezetésével. Az utóbbi rendkívül nyitottan az interdiszciplináris design megközelítésre, amelynek egyik sarok köve a szemiotika és a design viszonyrendszerének vizsgálata állt. Az egyetem legnagyobb hatású tervezői Hans Gugelot, Otl Aicher, Herbert Lindinger és az iskolával szorosan együttműködve, Dieter Rams voltak, akik a funkcionalista rendszerelvű design trenddiktáló mestereivé váltak. Hatásuk a magyar formatervezésben is alapvetőnek és maradandónak bizonyult. Az 1960-70-es évek másik fő formatervezési iránya az organikus modern, amelynek a skandináv országok (Hans Wegner, Alvar Aalto, Arne Jacobsen, Bruno Matthson, Verner Panton) és az Egyesült Államok (Frank L. Wright, Charles Eames, George Nelson) voltak a központjai, szintén éreztette befolyását, különösen a bútortervezés és az építészet területén. A természet mint alapvető inspirációs forrás és mint a fenntartható gazdaság megvédendő fundamentuma, az újrahasznosítás ökológiai problémakörével kiegészülve Zalavári későbbi kutatásainak kitüntetett terepe lesz.
Zalavári formatervezői pályafutása az 1980-as évek elején indult, s rögtön repülő startot vett. A Ganz Árammérőgyár számára 1983-ban tervezett H10 egyfázisú fogyasztásmérő és az 1985-ös ET-S MD távösszegző rendkívül időtálló termékdesign bizonyult, hiszen hosszú évtizedekig forgalomban voltak. Mindkettőre jellemző a letisztult formákból építkező, nagyon ökonomikus tervezés, racionális vizuális nyelv, remek arányok, kiváló funkcionalitás, tartósság, az egyszerűség és a hatékonyság elemi értékekként jelennek meg a produktumokban. A magas színvonalú design elismeréseként a távösszegző 1986-ban elnyerte az időszak legjelentősebb design díját, a Formatervezési Nívódíjat. Ebből a periódusból Zalavári másik nagyon sikeres designja, a budapesti hétköznapok szerves részévé vált BKV információs rendszer (1985), amely több évtizedes sikeres együttműködés kezdetét jelentette az Euroelement Kft.-vel. Zalavári a már rendelkezésre álló, piacon elérhető alumínium vitorlás árboc adaptálásával, az adott funkcionális csatlakozási pontok alkalmazásával sokoldalúan felhasználható, esztétikus megoldást talált a problémára. A termék nem igényelt különösebb technológiai fejlesztést, ezért nagyon gazdaságosan volt előállítható.
Zalavári 1985-ben alapította meg napjainkban is működő saját tervező stúdióját a Zalavári Design-t, amely már előre vetítette a következő évek radikális változásait mind a gazdaságot, mind a szakmát illetően. A designer mint egyéni vállalkozó a rendszerváltást követően, az 1990-es évektől lesz meghatározó működési keret a formatervezők számára. A gyáron belüli (in-house) tervező foglalkoztatási típus rövid idő alatt visszaszorul, s helyét átveszik a többnyire egyszemélyes, kényszerűségből mindenhez értő (freelancer) tervezői vállalkozások. Ez gyökeresen más, sokkal kezdeményezőbb, innovatívabb hozzáállást kívánt meg a tervezőktől. A designeri szcénában megnyilvánuló változások egyértelmű leképezései annak a nagy átalakulásnak, amely az1990-es években lezajlott Magyarországon. Egyrészt az intenzív privatizáció, másrészt iparágak, gyárak leépülése és megszűnése (textil, divat, jármű, bútor, elektronika stb.) merőben új helyzet elé állította a formatervezőket. Van, aki tudott alkalmazkodni az új körülményekhez, mások a design egyéb területei felé fordultak. Amíg az alkalmazott grafika (reklám, arculattervezés, lapkiadás) és a csomagolástervezés erőteljes pezsgésnek indult, addig az ipari formatervezés látványosan kezdett teret veszíteni. Az átalakulásnak természetesen azért voltak nyertesei is. Az 1994-ben privatizált Hajdúsági Iparművek az ISO 9001 szerinti minőségbiztosítási rendszer és tanúsítása (TÜV CERT) bevezetését követően meglévő termékpalettájának korszerűsítésére és újabb készülékek kifejlesztése mellett döntött. Zalavári ennek a programnak a keretében tervezte meg Fodor Lóránttal közösen az FZ forróvíztárolót és F5 vízmelegítőt (1995-1996), amely a gyár kínálati termékpalettáján napjainkban is megtalálható (Aquastic AQ 5F), a külföldi és a hazai piacokon is megvásárolható. A letisztult, organikus természeti formát követő készülék egyszerű kezelhetőséggel és megbízhatósággal párosul, 1996-ban Formatervezési Nívódíjjal ismerték el a tervezők színvonalas munkáját.
Nagy lelkesedéssel indult, azonban csak egy működő prototípusig jutott el az IKARUS 955 busz kifejlesztése (1999-2000). A megbízást megelőzte a japán Car Styling évenként kiírt nemzetközi autótervező pályázaton elnyert díjazás (Open Air / Honorable Mention Car Styling International Car Design Competition, Tokyo 1988). A design ismét Fodor Lóránttal közös munka eredménye. Letisztultság, funkcionalitás, lágy formák és élek (soft edge) finom összhangja jellemzi a járművet, amely egyben tisztelgés is akart lenni a legendás előd, az 55-ös busz nagyszerűsége előtt. Az általa újratervezett Ikarus „szárnyas” embléma a jármű elején mindenképp ezt a retrospektív szemléletű kontinuitást kívánta jelképezni. A Zalavári-féle modern organikus – funkcionalista design következő hosszú életű darabja a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt.-nek tervezett Unipress kávéfőző lett (1998), amely letisztult csepp (vagy tojás) formájával, magától értetődő használatával és megbízhatóságával rövid idő alatt népszerűvé vált a fogyasztók körében, s ami legnagyobb elismerése a terméknek, hogy még jelenleg is kapható. A vízmelegítő és a kávéfőző a magyar ’long life’ design méltán elismert darabjai.
A Zalavári alkotói munkásságában a 2000-es években fontos helyet foglaltak el az utcabútorok és építmények (szerkezetek) tervezése, megrendelő és gyártó partnerek ezeknél a munkáknál a Direkt-Line Kft. és Euroelement Kft. voltak. A BKV részére tervezett utasváró pavilonok a budapesti felszíni tömegközlekedés szervezés részeivé váltak, tették azt elviselhetőbbé és kulturáltabbá. A 2009-es K4-L Eco utasváró kialakításánál a korábban már jól bevált ökonomikus megoldással élt a tervező. A már eredetileg német mintájú utasvárónál alkalmazott négyzetkeresztmetszetű acélprofil újszerű csomóponti megoldásával készültek az építmény főbb tartó szerkezeti és funkcionális elemei, ezek nagy teherbírásúak voltak, egyben könnyed konstruktív megjelenést és sokoldalú felhasználást tettek lehetővé. A különféle funkcionális elemek, mint az ülőpad, a fa állótámasz, a térkép a CityLight hirdetőpanel az oldalfali üvegtáblák könnyedén telepíthető voltak, és az egész műtárgy nagyságrendekkel volt költséghatékonyabb a konkurens termékeknél. A jelenleg a JCDecaux megrendelései alapján gyártásban lévő utasváró, a budapesti és más városok utcaképét és azok meghatározó elemeként szolgálja a városi tömegközlekedést.
A Tungsram General Electric és a BME Gépipari- és Terméktervezési Tanszéke között intenzív szakmai együttműködés alakult ki 2000-es években, amelynek részeként a 2010-es évek elején új LED-es kültéri lámpák kifejlesztése indult el, s kérték felpályázat útján Zalavárit mint az egyetem praktizáló oktatóját a formatervek elkészítésére. Különböző területek hatékony kooperációjaként realizálódhatott a csúcstechnológiás Spinella és Navona lámpák, amelyek utcákban, parkokban, városközpontokban válthatták ki a hagyományos világítótesteket. A Navona lámpatest nonfiguratív szobor minőségével rendelkezik, ugyanakkor megfelel a sokoldalú alkalmazás követelményeinek is.
Három nagy alkotói terület között teremt harmonikus összhangot: mérnök – formatervező – művész. Ezek az egymást erősítő fúziók már korábban is fellelhetők voltak Zalavári ’időtlen’ (long life product) produktumaiban, így az F5-ös vízmelegítőben, az Unipress kávéfőzőben, az utasváróban vagy a 955-ös Ikarus buszban.
A sikeres szinergia alapját az teremtette meg, hogy az alkotói munkával párhuzamosan folyamatosan oktatott és kutatott: műszaki és művészeti egyetemeken, művésztelepeken és különböző műhelyekben, amelyek közül a Zsennye (1988 – 2016) és Szerencs (2001 – 2013) voltak a legmeghatározóbbak. A Zsennyei Műhely workshopjain, szemináriumokon és konferenciákon kiteljesíthette és teret adhatott formakutatási szenvedélyének, a környezettudatos alkotás melletti elkötelezettségének; a diszkussziókból és a közös feladatmegoldásokból később meríthetett, egyben az így megszerzett tudást és tapasztalatot át is adhatta másoknak. A közös műhelymunka során felszínre kerülő terminológiai hiányok, az egyetemi szemináriumok inspiráló légköre, a rendszerezett ismeretek iránti igény arra ösztönözte Zalavárit, hogy az ökológia és a design viszonyát tüzetesen tanulmányozza, legfontosabb fogalmait, folyamatait, összefüggéseit, társadalmi vonatkozásait szisztematikusan gyűjtse egybe és tudományos igényességgel dolgozza fel. Ennek eredményeként 1997-ben a Zsennyei Műhelyfüzetek sorozatban megjelenhetett a Designökológiai kislexikon. Nemzetközi bemutatására 1997-ben került sor az ICSID (Ipari Formatervezők Nemzetközi Tanács) konferenciáján, workshop keretében, ahol Zalavári mint a magyar formatervezők képviseletében (ICSID laison) lehetett jelen. A több kiadást is megért egyre bővítettebb formában, a kötetek ma alapműveknek számítanak ( Scolar Kiadó 2008, 2020) a magyar formatervezési szakirodalomban, egyetemeken ’jegyzetként’ használják. A design ökológiai, ökonómiai és evolucionista szempontú megközelítése végig kíséri egész designeri munkásságát. Ha az alapokat vizsgáljuk, akkor a formáról, a funkcióról, esztétikáról vallott gondolatait, kutatásait és művészeti alkotói munkásságát is mélyen áthatja.
Zalavári világot látott formatervezőként, kutatóként, oktatóként, szakíróként és szobrászként megélte, megtapasztalta, feldolgozta a hazai és nemzetközi design, s művészeti szcénában zajló törekvéseket. A modern funkcionalista design szemlélet és különféle trendjei, a geometrikus konkrét művészeti irányultság alapvetően kihatottak és megjelentek munkáiban, ugyanakkor az 1980-as években jelentkező posztmodern design áramlatok sem maradtak ismeretlennek számára, látta az erős konfrontációt a két nagy trend között ebben az időszakban. De jó érzékkel azt is felismerte, hogy az 1990-es évek második felétől, de különösen a 21. századtól ez a merev szembenállás megszűnt a két nagy irányzat között, s a meta vagy másképp fogalmazva a hibridizáció ideje köszöntött be a design és a művészeti világban egyaránt, az egyes területek sajátosságaiból adódóan nyilvánvalóan eltérő hangsúlyokkal és relációkban, de napjainkig erősödően. Azt is megértette, hogy a posztindusztriális érában a fenntarthatóság - ökológia lesz a szempontrendszer, amely az értékhierarchia csúcsán helyezkedik el a következő évtizedekben. A 2008-ban megjelent ’A forma tervezése / Designökológia’ könyvében ez a környezettudatos, fenntarthatósági alapállás jelenik meg konkrét alkotások elemzésein keresztül. Azonban, vizsgálódásai nem korlátozódnak a klasszikus evolucionista – funkcionalista – geometrikus történetei modell szolgáltatta keretei közé, hanem a nyitottság, alkotások értelmezésének és tovább gondolásának flexibilis jellege, időben és térben olykor nagyon távoli kulturális, esztétikai, tudományos, technológiai rétegek egymásra rakódása, s jelentés összetettségük már olyan értékek, amelyek alapvetően a posztmodern alkotói törekvések jellemzői.
A magyarországi és a nemzetközi design és művészeti szcénában zajló történésekkel párhuzamosan Zalavári alkotói személete is változott az évek során, noha egyes jellemzőiben folyamatosság figyelhető meg. Ez megmutatkozik például egyes anyagok, így az acél vagy az alumínium preferálásában, a geometrikus formaadásban, az ökonomikus gondolkodásban - a lehető legkevesebből a legtöbbet kihozni elv alkalmazásában, a játékosság és a kutatás összekapcsolásában. Zalavári munkásságában további szilárd elem a különféle alkotói területek párhuzamossága és összefonódása, noha ez időszakonként eltérő intenzitást és kitüntetettségi sorrendet mutat. A 2000-es évek elejétől erősödik fel szobrászi aktivitása, amely napjainkra meghatározóvá vált alkotói munkásságában. Német, osztrák, holland galériákkal áll kapcsolatban, ahol állandó kiállítóként folyamatosan bemutatják legújabb alkotásait is. (Messmer Kunsthalle - Riegel am Kaiserstuhl, Galerie Linde Hollinger – Ladenburg, Musuem Ritter – Waldenbuch, ZSART Gallery – Bécs), A hazai modern műtárgypiac meghatározó eseményén az Art Market-en rendszeresen megjelennek művei. Konkrét – absztrakt tematikájú csoportos kiállításokon gyakran szerepel plasztikáival - szobraival, ennek az iránynak elismert hazai képviselőjévé vált az elmúlt évtizedek során. Az egyik legismertebb alkotása, s képzőművészeti pályájának meghatározó darabja a ’Végtelen forma’ (2011) acél szobor, amely esszenciálisan, s nagyon kifejezően jeleníti meg a művészet a technológia a tudomány összefonódását nagyon ’konkrét’ fizikai formában. Minden bizonnyal ezek a vonatkozások is közre játszottak abban, hogy nyílt pályázat útján a KIA Magyarország Kft. ezt az alkotást választotta ki felállításra érdemesnek budapesti logisztikai központjában. 2017-ben a Futureal Kft. megbízásából a Direkt-Line Kft. Zalavári művészeti vezetésével kivitelezte a világhírű, a magyar kreativitást reprezentáló Gömböc-öt. A mértani forma (megalkotói Domokos Gábor és Várkonyi Péter) 4,5 méter magas 4 tonna súlyú szobor változata acélból készült és a budapesti Corvin sétányon lett elhelyezve. A geometriai test precíz, tudományos és esztétikai szempontból is magas színvonalú elkészítése ekkora méretben és acélból komoly szakmai kihívást jelentett, ezért is foglal el kitüntetett helyet munkásságában.
Zalavári több évtizedes sikeres oktatói pályájának újabb állomásaként 2017-től a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karának professzoraként oktat formatant és tervezést. Formatervezői munkásságát 2003-ban Dózsa-Farkas András, 2008-ban Ferenczy Noémi Díjjal ismerte el a szakma és a kulturális vezetés. Zalavári a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Képző- és Iparművészeti Osztályának (2018) rendes tagja, a Magyar Művészeti Akadémia akadémikusa (2023), Iparművészet és Tervezőművészet tagozatának levelező tagja.
„Munkáim konkrét fizikai, szín és formalogikai folyamatok egyensúlyi helyzetének síkban és térben való rögzítései, azt az állapotot keresve, ahol az anyag és a forma eggyé válik.” (Zalavári, 2024)
Felhasznált irodalom:
Lelkes, P. (1996). Zsennyei Műhely. Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége. Lelkes, P. (2004). ArtDesigner. Magyar Design Kulturális Alapítvány.nullSlézia, J. (2014). Kortárs magyar formatervezés. Designtrend Kiadó.nullScherer, J. (1999). 100 év formatan. Magyar Iparművészeti Főiskola.Zalavári, J. (2003). Designökológiai kislexikon. Oziris Kiadó.Zalavári, J. (2008). A forma tervezése. Scolar Kiadó.Zalavári, J. (2020). Design játékok A forma tervezés játékai és játszmái. Scolar Kiadó.
[2024]