STOPPER rendezvényhajó

Stáb:
Generál tervező: Napur Architect Kft.
Szerző, felelős tervező: Ferencz Marcel DLA
Tervező munkatárs: Détári György, Nyul Dávid, Holyba Pál
Szakági tervezők:
Statika: Szalai László VÁZTERV Kft.
Hajótervezés-hajógépész-elektromos generál: PANNON Építőműhely Kft.
Hajótervező-hajógépész tervező: Pompor Gyula

Fotó: Bujnovszky Tamás, Kovács Apor (drón)

A Stopper – a kajak-kenu szövetség új vízi központja, az egykori úszómű hajóforma épület – az átépítés után vált egyszerre zárttá és nyitottá, végtelenné és végessé, installációvá és építészetté. „Egy talált tárgy megtisztítása” (TD), azaz metaforikus upcycling, egy egyszerre szakrális és indusztriális, konceptuális alapvetésű, de végeredményben funkcionális alkotás ring a Vizafogónál, a Duna vizén. Ha létezik a Max Weber-i „varázstalanítás” (Entzauberung) fogalma, akkor talán létezik ennek a kifejezésnek a pandantja. Az egykori ütött-kopott kőszállító, majd girbegurba vasútiszerelvény- és tankhordozó uszály az építészek koncepciójának, a szerkezetépítőknek és hajómérnököknek hála nem pusztán rekonstrukción ment keresztül, hanem épületté szellemült át. Patetikusan hangzik az átszellemülés szó, noha az építészettörténet közismert toposza tesz egyenlőségjelet a múlt hajó- és katedrálisépítő mesterei, a hajótestek bordaívei és a templomhajók (!) fölé kifeszülő boltívek, tetőácsolatok szerkesztési elvei közé. Ferencz Marcel korábbimunkáit előszámolva építészetének szakrális, illetve mimézisen alapuló megközelítése nem áll távol az alkotó szemléletétől. Így nem meglepő, hogy a most tárgyalt épület-hajón is kimutathatóak az átszellemítést támogató szerkesztési, konstrukciós elvek. Ennek az átszellemülésnek a kulcsmozzanata a hajótest bordakiosztásának (2,3 méter) a felépítmény acél tartószerkezeti kiosztására felvetített ritmusképlete.
Végeredményben az úszó alépítmény és a ránőtt csarnok-idom, a „templomhajó” új, szerves egységet képez: az úszó test szinte egész hosszán, a testben végigfutó láthatatlan bordák a felépítmény tartószerkezetében válnak alkotóelemmé. Manapság az újrafogalmazás, újradefiniálás szinonimájaként gyakran használjuk a „keretezés” fogalmát. Itt a keretezés fizikai értelemben, de metaforikus jelentéseit kibontva is az átszellemítés eszközévé válik. A tatra kisétálva végül megnyílik az az egyiránypontos perspektíva, ami a párhuzamos üvegfalak segítségével azt az illúziót kelti, mintha a borda- és tartószerkezeti-sorok egymásba tükröződnének. Ezt az illúziót az egyöntetű fehér festés derengése tovább erősíti, amitől a katedrális-hatás, az ipari tárgy metamorfózisa érzékszervi tapasztalattá válik. (szöveg: Martinkó József, Octogon)

Forrás: Ferencz Marcel DLA