Balassa Sándor

Életrajz

Balassa Sándor a fővárosban született 1935-ben egy cipészmester fiaként. A Felvidék visszacsatolása után a család előbb Érsekújvárra, majd Észak-Komáromba költözött az apa családjához. A világháború után el kellett hagyniuk az új csehszlovák államot, s rövid ideig Dél-Komáromban, Keszthelyen, végül Komádiban telepedtek le édesanyja rokonai közelében. Édesapja felhagyott a cipész mesterséggel és vásáros kereskedésből tartotta el családját. Balassa az általános iskolát a két Komáromban és Keszthelyen járta, a felső tagozatot már Komádiban végezte el. A háború és a helyváltoztatások zaklatott ideje után Komádiban a béke szigetére talált, ahol rácsodálkozhatott a természet harmóniájára, és megismerkedhetett a paraszti élet szépségeivel, archaikus, ősi ritmusával.

Az olvasás szenvedélye mellett – vagy annak hatására – írni kezdett; verseket, rövidebb-hosszabb történeteket, amelyeket azután saját rajzaival illusztrált. Ezeket a próbálkozásokat később megsemmisítette, érezte, hogy ezen az úton nem tud teljességgel kibontakozni. „Vajon található-e egy másik nyelv, amely kulcs lehet számára a megsejtett titkok ajtajához?"

A trubadúr

Balassa középiskolai továbbtanulását a komádi párttitkár személyes bosszúból megakadályozta, miközben két fiát Békéstarhosra iskoláztatta be. A szerző édesapja felismerte a reménytelen helyzetet, és a megoldást Pesten találta meg. A későbbi zeneszerzőt géplakatos ipari tanulónak adta. Szakmunkásként a Danuvia Gépgyárban kezdett el dolgozni. Sorsa a zuglói moziba vezette, ahol Verdi A trubadúr című operafilmet vetítették. A művészi zenével való találkozás élménye megrázó volt, hatása megváltoztatta egész életét. Felismerte, hogy zeneszerzőnek született.

Jelentkezett a Munkaerő Tartalékok Központi Énekkarába, s beiratkozott a Goldmark Zeneiskolába, hogy zongorázni tanuljon. A kórusművek megismerése, a zongoraórák tanulsága megnyitotta az utat Bartók Béla Konzervatórium felé. A sikeres felvételi után otthagyta a gyárat, nagyon szerény ösztöndíjra támaszkodva végezte el a konzervatórium karvezető előkészítőjének négy esztendejét. 1954-től kezdve komponálni kezd, dalokat, zongoradarabokat, de a zenei írás-olvasás alapjainak elsajátítása kevésnek bizonyult a kibontakozáshoz.

Rottenbiller utcai dalok

A Zeneakadémiára azonban érettségi vizsga nélkül nem felvételizhetett. Ismét munkát vállalt és beiratkozott egy esti levelező gimnáziumba. A Telefongyárat az Orion Gyár Kávaraktára követte, végül két évig dolgozott anyagmozgatóként a Könyvterjesztő Vállalat Zenei Raktárában.

A felvételi előtti hónapokban feleségül vette Balogh Irént. Ebből a házasságból született Júlia nevű lánya. Őt négy évvel később Péter fia követte. Lánya születésekor nagy odaadással készült a felvételire, átlagban napi hat-hét órát gyakorolt a zongorán, három hónap alatt megtanulta a klasszikus összhangzattant. A felvételin két saját Kosztolányi-dalt mutatott be. Zeneakadémiai tanára a zárkózott, útját megújító Szervánszky Endre lett (1960-1965). Szervánszky soha nem szólt bele a szabad kompozíciókba, csak a javítható, az ismert stílusokban komponált, kötelező gyakorlatokban volt szigorú bíró. A technikát vélte taníthatónak, a művészetet nem. Szervánszky hatása példaadás volt. Balassa nála látta, hogy miként lehet a zenében és zenei világban az ideológiák háborúja idején etikusnak, bátornak és tisztának maradni.

Ekkor még nem tudhatta, hogy szűk harminc év múlva ő fogja a mestere által elindított hazai szerializmust végképp lezárni, és a tonalitás magyar gyökereihez való visszatérése miatt ő is szembenéz majd az elmagányosodással, akadályoztatással és kénytelen lesz megalkuvást nem ismerően bátornak lenni.

Diplomadarabjait egy ma már alig ismert szempont is befolyásolta. Szervánszky ugyanis megtudta, hogy a Zeneakadémia mindenható főigazgatója, Szabó Ferenc zeneszerző dodekafon technikákat fog keresni a darabokban. Amennyiben bizonyítható weberni hatást talál, úgy a hallgató nem kaphat diplomát. Tanára kérésére Balassa újraélesztette ösztönös invencióját és visszatalált a zeneakadémiai évek előtti hangjához; így született a Hegedűverseny (op. 3), mint diplomadarab. Ma már bevallható az is, hogy a diplomahangversenyen a tíz évvel korábban komponált Rottenbiller utcai dalokkal nyerte el a kitüntetéses diplomát.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Életrajzi adatok

Budapest 1935. január 20.

Budapest, 2021. május 14.

Tanulmányok

1960--1965: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, Szervánszky Endre (zeneszerzés)

Munkahelyek

1964–1980: Magyar Rádió, zenei rendező

1981–1996: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola; adjunktus, docens, egyetemi tanár

Művészeti szervezeti tagság

1992–2011: az MMA társadalmi szervezet alapító tagja

2011–2021: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag

Művek

Énekes-zenekari alkotások

Operák

Az ajtón kívül, (opera 5 tételben), Op. 27, 1976 – Wolfgang Borchert színműve alapján

A harmadik bolygó – operakantáta 2 részben, Op. 39, 1987

Karl és Anna, (3 felvonás), Op. 41, 1992 – Leonard Frank azonos című művei alapján

Földindulás, (3 felvonás), Op. 70, 2001 – Kodolányi János művei alapján

Kantáták

Hajak, Op. 2, (1963/1979) – Szopránszólóra és kamaraegyüttesre, Ch. Vildrac költeményeire

Aranykor, Op. 4, (1963) Szoprán- és tenorszólóra, vegyeskarra és zenekarra, R. Tagore költeményére

Zenit, Op. 10, 1967, Altszólóra és zenekarra (G. Apollinaire költeményére)

Rekviem Kassák Lajosért, Op. 15, 1969, Szoprán-, tenor- és basszusszólóra, vegyeskarra és zenekarra, Kassák Lajos költeményeire

Cantata Y, Op. 21, 1970, Szopránszólóra és zenekarra (Beney Zsuzsa versére)

Téli kantáta gyermekkarra és ifjúsági vonószenekarra, Op. 67, 1999 (Csukás István, Szalai Borbála, Weöres Sándor, Gazdag Erzsi és Csanádi Imre költeményére)

A szív titkai, Op. 75, Tenorszólóra, kórusra, cimbalomra, klarinétra és vonószenekarra (Petőfi Sándor verseire)

Zenekari művek

Szimfonikus zenekari alkotások

Iris, Op. 22, 1971

Glarusi ének, Op. 29, 1978

Az örök ifjúság szigete, Op. 32, 1979

Hívások és kiáltások, Op. 33, 1981

Egy álmodozó naplója, Op. 35, 1983

Három fantázia zenekarra, Op. 36, 1984

Szőlőcske és Halacska, Op. 40, 1987

Tündér Ilona, Op. 45, 1992

Magyar táncok, Op. 50, 1994

A nap fiai, Op. 54, 1995

Négy arckép szimfonikus zenekarra, Op. 56, 1996

301-es parcella, Op. 58, 1997

Magyar koronázási zene, Op. 63, 1998

Hunok völgye, Op. 69, 1999

Október virágai, Op. 77, 2003

Cívisek városa, Op.91, 2005

Utazások Biharban Op. 93, 2005

Lovagi erények dicsérete, Op. 100, 2007

Öt zenekari darab, Op. 109,

Trianon, Op. 112

Versenyművek

Hegedűverseny, Op. 3, 1965

Pécsi concerto öt szólistára és vonószenekarra, Op. 61. 1998

Fantázia hárfára és vonószenekarra, Op. 76, 2002

Kettősverseny oboára és kürtre vonószenekarral, Op. 72, 2002

Trombitaverseny, Op. 86, 2004

Cimbalomverseny vonószenekarral, Op. 121, 2011

Fúvósegyüttes

Lupercalia – fafúvókra és rézfúvókra, Op. 24, 1972

Vonószenekarra

Bölcskei concerto, Op. 49, 1993

Csaba királyfi, Op. 46, 1993

Naphegyi kirándulás, Op. 81, 2003

Szegedi concerto, Op. 88

Nyári zene, Op. 89, 2004

Nyitány és jelenetek, Op. 103

Virradat, Op. 117, 2011

Európa elrablása – zenekari tétel, Op. 126, 2012

Kamarazene

Kamaraegyüttesekre

Xenia - nonett, Op. 20, 1970

Tabulae, Op. 25, 1972

Nyírbátori harangok - Tizenkét rézfúvósra, Op. 57, 1996

Gödöllői concerto – négy gitárra vagy gitárzenekarra, Op. 80, 2002

Xenia II - nonett, Op. 85, 2003

Kamaradarabok

Divertimento – két cimbalomra, Op. 6, 1961/93

Fúvósötös, Op. 9, 1966

Dimenziók – fuvolára és brácsára, Op. 8, 1966

Antinómia, Op. 14, 1968 – szoprán énekhangra, klarinétra és csellóra

Ütőskvartett, Op. 18, 1969

Hárfástrió, Op. 19, 1970 –a szerző megsemmisítette

Három Intermezzo fuvolára és zongorára, Op. 23/1, 1971

Pastorale és tánc két fagottra, Op. 23/4

Rézfúvóskvintett Nr. 1, Op. 31, 1979

Füzérke – fuvolára, hárfára és brácsára, Op. 51, 1994

Népdaltrió fafúvókra, Op. 23/3, 1994

I. Vonósnégyes (Süss fel, nap), Op. 53, 1995

Pasztorál és rondó – hegedűre és kürtre, Op. 66, 1998

Duettek fuvolára és hárfára, Op. 64, 1998

Nyári intermezzo – oboára és zongorára, Op. 71, 2001

Nyolc tétel két klarinétra, Op. 74, 2002

Párosító hegedűduók, Op. 79, 2003

Vonóstrió Nr. 1, Op. 99, 2006

Eszterlánc - duettek fuvolára és hegedűre, Op. 96, 2006

Fagottzene zongorával, Op. 108, 2009

Dum-dum nélkül – tárogatóra és cimbalomra, Op. 102, 2010

Vonóstrió Nr. 2, Op. 104

Fafúvóstrió Nr. 2, Op. 105

II. Vonósnégyes, Op. 114, 2010

Rézfúvóskvintett Nr. 2, Op. 116

Kvartett két trombitára és két harsonára, Op. 118

„Még egy csokrot" – két hegedűre és gordonkára, Op. 122, 2010

Tavaszváró kettősök – hegedűre és angolkürtre, Op. 125, 2012

Karácsonyi párbeszéd – hegedűre és gordonkára, Op. 124

Csepeli kvartett fafúvókra, Op. 127, 2012

Adagio - vonósnégyesre, Op. 128, 2013

III. vonósnégyes, Op. 130, 2013

Négy miniatűr oboára és brácsára, Op. 132, 2013

Kapunyitó - Zene két trombitára és két kürtre, Op. 134, 2013

IV. vonósnégyes, Op. 135, 2013

Kürtök párbeszéde, Op. 138

Scherzo tétel vonósnégyesre Op.142

Trio három trombitára Op. 143

Levendula, Rozmaring, Kettősök hegedűre és brácsára Op.144

Zongoradarabok

Öt testvér, Op. 5, 1960

Bagatellek és szekvenciák zongorára, Op. 17, 1970

Szonatina Nr.1, Op. 23/5

Szonatina Nr.2, Op. 83, 2003

Fantázia, Op. 97, 2006

Művész utca 11/a, Op. 101 (csembalóra)

Kicsi a bors, de erős, Op. 106

Ládafia I. – 14 könnyű zongoradarab, Op. 113, 2009

Ládafia II. – 14 könnyű zongoradarab, Op. 120

Tizenkét könnyű zongoradarab, Op. 123

Három szonatina, Op. 131, 2013

Szonatina zongorára, Op. 136, 2013

Két zongoradarab, Op. 137, 2014

Albumlapok Sayakának, Op. 140

Szólódarabok

Az utolsó pásztor – gordonkára, Op. 30, 1978

Hajta virágai – cimbalomra, Op. 38, 1984

Szonatina hárfára, Op. 47, 1993

Jánosnapi muzsika – hegedűre, Op. 52, 1994

Prelúdiumok és fantázia orgonára, Op. 59, 1997

Levelek a rezervátumból - cimbalomra, Op. 87, 2004

Üdvözlet Violának, Op. 90 - Szóló brácsára, 2004

Három tétel gordonkára, Op. 92, 2005

Három etűd gitárra, Op. 23/2, 2005

Ha szól a tárogató, Op. 95, 2006

Négy előadási darab cimbalomra, Op. 98, 2006

Madárlátta muzsika – tárogatóra, Op. 129, 2013

Négy etűd gitárra, Op. 133, 2013

Északi ajándék – hárfára, Op. 139

Margóra írt hangjegyek - tárogatóra op. 144

Kórusmű

Gyermekkarok

Öt gyermekkar, Op. 11, 1967

Kelet népe, Op. 44, 1992

Madaras énekek, Op. 37, 1998

Nőikarok

Nyári éj, Op. 13, 1968

Tavaszi dal - őszi dal, Op. 60, 1977

Nádi csibe, Op. 28, 1977

Kyrie, Op. 34, 1981

Bánatomtól szabadulnék, Op. 42, 1988

Köszöntő, Op 23/7

Capriccio, Op. 23/6

Két szerelmes egy pár, Op. 73/a, 2002

A fény kapuja, Op. 73/b, 2002

Várakozás, Op. 73c

Karácsony - ciklus Ady költeményeire, Op. 68, 2003

Nyári könnyű szellők, Op. 110

Szülőföldem szép határa, Op. 115

Férfikarok

Favágó, Op. 62, 1998

Holdének, Naphimnusz, Op. 65, 1998

Vegyeskarok

Legenda, Op. 12, 1968

Motetta, Op. 26, 1972

Oldott kéve, Op. 43, 1991

Damjanich imája, Op. 48, 1993

Magyar ének, a capella Op. 54/a

Az árvák éneke, Op. 55, 1996

A gólyához, Op. 82, 2003

Decemberi kiáltás Op. 94, 2005

Magyarország romlásáról, Op. 107, 2008

Ballada, Op. 111, 2009

A tengerszem, Op. 118, 2010

Dalok énekhangra és zongorára

Dalok a Rottenbiller utcából, Op. 1, 1955

a) Sziklák alatt

b) Ó akkor is

c) Meghúzták a harangot

d) Búcsú nélkül

e) Ahogy várlak

f) Kint remeg a nyárfa ág

g) Utolsó szonett

h) Csillag és virág

Két dal József Attila verseire, Op. 7

a) Mikor az utcán átment a kedves

b) Csodálkozás

Két dal Kosztolányi verseire, Op. 16, 1959,

a) Kedves

b) Üllői úti fák

Dalok a Sümegvár utcából, Op. 78, 2003

a) Milyen volt szőkesége (Juhász Gyula)

b) Erdélyi fák között (Wass Alber)

c) Ó jössz-e már? (Mihai Eminescu)

d) Búcsú (Nicola Vapcarov)

Három dal Wass Albert verseire, Op. 84, 2003

a) Darvak

b) Meghalt a patak

c) Lohengrin