Kossuth-dijas színművész
„»Pályafutásom«? Ezt csak némi iróniával tudom leírni, inkább nevezném vesszőfutásnak, hiszen a sors eleget vesződött, s mindig futnom kellett, hogy utolérjem önmagamat a szűkre-szabott időben."[2] Így kezdi vallomását Bede-Fazekas Csaba[3] saját pályájáról.
