Bede-Fazekas Csaba

„»Pályafutásom«? Ezt csak némi iróniával tudom leírni, inkább nevezném vesszőfutásnak, hiszen a sors eleget vesződött, s mindig futnom kellett, hogy utolérjem önmagamat a szűkre-szabott időben."[2] Így kezdi vallomását Bede-Fazekas Csaba[3] saját pályájáról. A pesszimista hangnem oka, hogy viszonylag későn, harmincévesen léphetett először hivatásos színészként színpadra. Valóban egy nehezen induló, de annál izgalmasabb pályával találjuk szembe magunkat, amikor a művész életművét kutatjuk. A pályakép megrajzolásához az újságokban megjelent kritikákat, recenziókat hívhatjuk segítségül. Ezeken keresztül megismerhetjük a színész-énekes szerepeit, és végigkövethetjük egy lassan kibontakozó, de különleges vidéki színészsors stációit.

Családja az 1950-es években osztályidegennek számított. Mikor behívták katonának, Budapestre került, ahol Maleczky Oszkár közbenjárásának köszönhetően látogathatta a Zeneművészeti Főiskolát. Később felvették a Bartók Zeneművészeti Szakiskolába, de a konzervatórium elvégzése után még több évig nem tudott színházhoz szerződni. Egy amatőr csoportban kezdett színészkedni, ahol megismerkedett Szegleth Ferenc operaénekessel. Az ő segítségével sikerült elhelyezkednie az Állami Déryné Színházban.[4] A Déryné Színház utazó színházi társulás volt, mely a vidéki kisvárosok, falvak lakóihoz juttatta el a színház élményét. Ez a működési forma természetesen nagyban befolyásolta a repertoárt: a klasszikus világirodalmi és magyar művek mellett elsősorban zenés, szórakoztató jellegű előadásokkal járták az országot.

A színház rögtön egy beugrással bízta meg, Johann Strauss A denevér című operettjében. Tehetségével bizonyított, s pár hónappal később már Falke szerepét énekelhette.[5] Nagy sikert hozott számára Kacsóh Pongrác János Vitézének Bagó szerepe, melyet a későbbi években is számtalanszor eljátszhatott különböző rendezésekben. „Bede-Fazekas Csaba Bagója nemcsak szerelmes parasztlegény, hanem kitűnő népi figura, s énekhangja is remek."[6] Énekesként és színészként tehát már a kezdetektől fogva elismerték. „Hangjának rendkívül szép színe kulturált énekléssel párosult. Szentimentális túlzásoktól mentes, eszköztelen játéka csak fokozta a sikerét."[7] Bár adottságai sikereket hoztak számára, a Déryné Színház előadásaiban (azok műfajából is adódóan) nem használták ki operaénekesi képzettségét.

Sorsfordító esemény következett az 1970-es évben. A Déryné társulata épp a János Vitézzel turnézott, amikor egy este a győri Kisfaludy Színház igazgatója és karmestere, Várady György és Gulyás Sándor is megtekintették az előadást. Egy másik színészre voltak kíváncsiak, de Bede-Fazekas Csaba annyira lenyűgözte őket, hogy végül őt szerződtették a színházhoz.[8] Ez a szerencsés véletlen egész pályafutását meghatározta, de az operaénekesei karrierje még ekkor sem kezdődhetett el. A győri színháznak ugyanis nem volt operatagozata, így a repertoár mellőzte a komoly énekes szerepekkel bíró műveket. Ez persze nem jelenti azt, hogy a művésznek tétlenkednie kellett. A kezdeti évek alatt operettekben és musicalekben, illetve prózai előadásokban tökéletesíthette tudását.

Az első győri szerepét Miljutyin Nyugtalan boldogság című nagyoperettjében játszhatta és énekelhette el. Ebben az előadásban mély benyomást tett a közönségre: „rokonszenvesen mutatkozott be mint Andrej: vonzó megjelenése, kellemes hangja és visszafogott játéka az előadás biztos pontja volt."[9] Az Eltüsszentett birodalom Juhászaként a gyermekek szívébe is belopta magát. „A legerőteljesebb figura volt ebben a szereplőgárdában. Mindent el kellett neki hinni […]."[10] A győri bemutatkozás tehát igen jól sikerült.

A következő kisebb-nagyobb szerepek sorából ki kell emelnünk a Zorba című musical Nikóját, melynek első bemutatója 1973-ban a Soproni Ünnepi Hetek keretében a Felsőrákosi Barlangszínházban volt. „Ez a fiatal színész egyre tisztább, természetesebb, visszafogottabb játékkal lepi meg a közönséget."[11] Nem csak hangjával nyűgözte le a nézőket, a túlzó teatralitást és manírokat mellőző szerepformálásai (még a kisebb szerepekben is) sorra az előadások legjobb alakításai közé emelték. Azonban az operaelőadások híján tehetségét továbbra sem tudta minden tekintetben kibontakoztatni. Ezért is kellett élnie a lehetőséggel, hogy a Csokonai Színházban is kipróbálhassa magát, ugyanis Debrecenben már ekkor is szép számmal játszottak operákat.

Debrecenben a Bánk bán II. Endréjeként mutatkozhatott be, eljátszotta Gábor diák szerepét a Gül babában, felbukkant Shakespeare Antonius és Kleopátrájában, és sikerrel énekelte Delibes Lakmé című operájának Frederic szerepét. Akárcsak Győrben, itt is lelkes fogadtatásra talált: „Bede-Fazekas Csaba baritonjának lírai színe jól fogja szolgálni az operarészleg férfi énekesei színskálájának teljességét."[12] De ahogy a szerepek sorából is látható, a debreceni színházban is olyan színészként tekintettek rá, aki bármilyen szerepet bármilyen darabban képes eljátszani. Ez egyrészt elismerés volt, hiszen a művész sokoldalúságát bizonyította, másrészt viszont visszafogó erőként hatott az énekesi karrier kiteljesedésére. Bede-Fazekas Csaba ezért egy színházi évad után visszatért Győrbe.

Lassan a Kisfaludy Színházban is hagyománya lett az operajátszásnak, ugyanis 1978-ban megépült az új színház, melyben már több tagozattal kezdett működni a társulat. A zenei tagozat megszervezésének és vezetésének feladatával Bor József rendezőt bízták meg. Az új épületben 1979 februárjában került sor az első opera bemutatójára, mely ősbemutató is volt egyben. Ránki György operafantáziát írt Weöres Sándor A holdbéli csónakos című művéből. Az új darabot Bor József vitte színre, a győri művészek mellett a Szegedi Nemzeti Színház és a Magyar Állami Operaház meghívott vendégeivel. Az előadást nagyon jól fogadta a közönség. Bede-Fazekas Csaba Vitéz László szerepében aratott nagy sikert. „[…] alakítása a dramaturgiailag fontos helyeken nagyon hatásos volt, humora és temperamentuma segítségével biztosan játszotta, énekelte végig szerepét."[13]

A győri visszatérés egyre változatosabb szerepeket hozott, mint például Mircse prímásét a Nem élhetek muzsikaszó nélkül előadásában. Így „kiszabadulhatott a »délceg huszárkapitány« skatulyából."[14] A tőle már megszokott és elvárt színvonalon teljesített minden produkcióban, s egyre több operaelőadásban remekelt. A Bor József által rendezett Donizetti vígoperában, a Don Pasqualban, „Malatesta szerepében az előadás egyik legkiegyensúlyozottabban megformált egyénisége. Puszta megjelenése, szellemesen stilizált mozgása, megfontolt hanghordozása egyben véleményét is jelenti az emberekről, eseményekről. A történések hátterében ő áll – s ezt elhisszük neki. Énekesként pontos, kellően árnyalt, nagynevű társaihoz méltó produkciót nyújt."[15] 1981-ben a szintén Bor József által rendezett A sevillai borbély című vígoperában Figaro szerepében láthatták a nézők, majd egy évvel később Verdi Rigolettójának címszerepét, vagyis az operairodalom egyik leghíresebb bariton főszerepét énekelhette el. „A Rigolettóban mindent megmutathat az énekes, amit tud."[16] - vallja Bede-Fazekas Csaba a műről. Ebben az előadásban ő is bebizonyította tudását: „[…] feszült érzelmi telítettséggel eleven emberi mivoltában mutatta meg Rigoletto nagyon összetett jellemét. Erre a komplexitásra kevesek képesek."[17] Ez a szerep a pályafutása elkövetkező részében is hasonló sikerekkel kísérte: 1987-ben az Erkel Színházban, 1990-ben a debreceni Csokonai Színházban, 2000-ben pedig a Miskolci Nemzeti Színházban is eljátszhatta. A Rigoletto után újabb és újabb Verdi-szerepek találták meg a győri színházban. Előbb A trubadúr Luna grófja, majd a Don Carlos Posa márkija. „Bede-Fazekas Csaba Pósa márkit az előadás kulcsfigurájának rangjára emelte. Szélesen ívelő hídként funkcionál a múlt és a jövő, a zsarnokság és a szabadság eszméje között. Hangjának természetessége, meleg tónusa, kifejező eszközeinek zenei tisztasága és egyértelműsége, színészi játékának meggyőző volta önmaga körül légkört teremtett."[18] Ezt követte a Nabucco, melyet 1989-ben a Győri Nyár programsorozat kertében mutattak be Bor József rendezésében. Bede-Fazekas Csaba ismét címszerephez méltó alakítással állt a közönség elé. „Ez a rendkívüli képességű baritonista énekesként és színészként megrendítő és megható alakítással gyarapította eddigi operaszerepeit. Vad zsarnokból földön kúszó senki-emberré váltott át; majd az értelem lassú fényeinek kigyultát ábrázolta szuggesztíven. Sehol egy szokványos »operai« gesztus, sehol egy sablon! S közben a legszebb magyar operahangok egyike élő hangszerként szólaltatja meg Verdi dallamait. Bede-Fazekas Csaba már korábban elénekelhette Rigolettót, most egy előképpillanatot is megoldott Nabucco szerepében."[19] Germont Györgyként a Traviatában is maradandó alakítást nyújtott, nem csak Győrött, hanem Miskolcon is. „Mesteri példáját adta annak, hogyan kell az öreg Germont szentimentalizmusba hajló románcát igazi érzéssel, emberi egyszerűséggel és mértékkel megszólaltatni. Alakítása: a nemes arányérzék párlata."[20] S a kiváló alakítások sora folytatódik: Renato az Álarcosbálban, Almonasro az Aidában és Jago az Otellóban. 2002-ben a Szegedi Nemzeti Színházban a Kovalik Balázs által rendezett Simon Boccanegra előadás főszerepét játszhatta el, mellyel a legjobb operaénekesnek járó Dömötör-díjat is elnyerte. Alakításának összetettségét az alábbi idézet is jól szemlélteti: „Bede-Fazekas átütő a két nagy összecsapásban Fiescóval, ám alakításának csúcspontja a tanácstermi nagy jelenet. […] Ritkán találkozni manapság olyan művésszel, aki mindvégig fölényesen uralni képes ezt a jelenetet hangilag és színészileg egyaránt. És képes közvetíteni a szerző olyan végletes utasításait Paolo lelki megkínzásának jelenetében, mint „con forza terribile" (iszonyú erővel), „con tremenda maesta e con violenza sempre piu formidabile" (rémítő fenséggel és egyre félelmetesebb erővel)."[21]

A Verdi-művek mellett a '90-es évektől kezdve a Giacomo Puccini által jegyzett operák is a művész repertoárjára kerültek. A Puccini művek nem csak az operaénekesi karrier beteljesedésének tekintetében fontosak, Bede-Fazekas Csaba számára is sokat jelentenek: „Igaz, hogy nagy bariton szerepeimet: Rigoletto, Nabucco, Posa márki, Luna gróf, Jago stb. Verditől kaptam, a szívemhez mégis inkább Puccini áll közelebb – hogy miért? Ha meg kellene indokolni, talán így fogalmaznék: Verdi gyönyörködtet, lenyűgöz, ámulatba ejt, Puccini ezeken túl felkavar és megríkat!"[22]

A Tosca Scarpia rendőrfőnökét több alkalommal is megformálhatta, Győrött 1991-ben, 1992-ben és 2003-ban, míg Miskolcon 1996-ban. „[…] számító, magabiztos, cinikus Scarpia-alakítása a villanóan éles dialógusokban, a szituációt festő zenék fojtogató izgalmában rajzolódik kerekké[23]. A rendőrfőnök bonyolult és összetett karakterét „úgy valósította meg, hogy két 35 éves énekes is megirigyelné. Zenei és szerepmegformálása egyaránt a világ legnagyobbjai közé emelik."[24]

Gulyás Dénes 1993-as Gianni Schnicchi rendezésében is a főszerepet alakította, s „amit tett, az több volt, mint tisztes helytállás, egyedül változtatott operává egy zenés játékot."[25] Ahogy a komoly, drámai szerepekben, úgy az egyfelvonásos vígopera címszerepében is kellő súlyú alakítást nyújtott. „Teljes értékű furfangos testamentumhamisító. Hangsúlyai, jelzései, gazdag színei és változó karakterei helyenként a szerep adta lehetőségek határait is túllépik, s mindezt ízléses, könnyed humorral teszi."[26]

1994-ben a Pillangókisasszonyban kapott szerepet. Az Imre Zoltán által rendezett előadás vegyes fogadtatásra talált, de Bede-Fazekas Csaba Sharpless alakítása ennek ellenére is kiemelkedőnek bizonyult. „[…] kellemes megjelenésének és hangjának köszönhetően hibátlanul rokonszenves […]"[27] Sharplesst formált meg.

Nem hiányozhat a sorból a Bohémélet sem, melyben már 1983-ban bemutatkozhatott, mint Marcel. 1996-ban Alcinor szerepét játszhatta el benne. A pályafutás későbbi szakaszában, 2006-ban találta meg a Turandot, melyben Altoum császár szerepét alakította. Később a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Kesselyák Gergely rendezte előadásban is ezt a karaktert formálhatta meg. „A tróntól (és makrancos lányától) mielébb szabadulni akaró, a sors rendelése ellen erőtlenül tiltakozó Császárt Bede-Fazekas Csaba az öregedő hang gazdag árnyaltságával és vállalt esendőségével hozta."[28]

A kritikákat olvasva olyan érzésünk támad, mintha a Verdi és Puccini művek karaktereit kifejezetten rászabták volna. A testhez álló karakterek sorába illeszkedik a Bánk bán Tiborca is. Ez az opera is többször bukkan fel pályája során, elsőként a már említett II. Endrét, később pedig Petúrt és Tiborcot is énekelte. Az 1984-es Győri Zenei Nyár keretein belül bemutatott előadásban alakítását így méltatták: „A legérettebb, leghitelesebb produkciót Bede-Fazekas Csaba nyújtotta […]. Egyszerű és természetes mozgásához, alakításának megkapó őszinteségéhez dinamikus és kifejező énekhang társul – a legjobb hagyományokat folytatja ez a Tiborc-megfogalmazás, manírok nélkül, bensőséges átéléssel."[29] Egy 2007-es színrevitel kapcsán is elismerő szavakkal illetik: „Színpadi mozgása, akciói messzemenően ökonomikusak, a mimikát is minimalizálja. Illene-é holmi arcjáték középkori magyar paraszthoz? Éppoly kevéssé, mint hipokrita francia polgáratyához. A művész Tiborcként is csak bejön, áll, néz, mint Germont Györgyként teszi – mégis, póz és mimika nélkül is mennyire különbözik két személyisége, a nagy kisember és a kicsiny nagy ember! Bede-Fazekas nem is énekel: a tökéletesen hajló magyar hang és makulátlan intonáció egyedüli célja a zenei-emberi közlés."[30] Alakítása tehát több mint 20 év múltával sem vesztett erejéből.

Természetesen az operaénekesi karrier fellendülése mellett továbbra is játszott operettekben, musicalekben és prózai előadásokban is. 1986-ban a Kisfaludy Színház Kálmán Imre Cigányprímás című operettjét tűzte műsorra. A darab szinte kínálta magát, hiszen „[…] ha egy színháznak van egy Bede-Fazekas Csabája, aki sorra aratja sikereit nemcsak Győrött, de más színpadokon is, akkor annak nem szabad elmenni egy olyan szerep mellett, mint amilyen Kálmán Imre címszerepe, 36. Rácz Pali, a cigányprímás."[31] A művész természetesen ebben a szerepben sem okozott csalódást. „Csak az igazán nagyokra jellemző természetességgel azonosul a címszereplő múltjával, jelenével, egész életével. Érzelmei, indulatai emberiek, eszközei egyszerűek. A szöveg és zene példás egységben jellemzi hősét, magabiztos mértéktartással, a zenei formanyelv kifejezésének választékos és folyamatos alkalmazásával szép, telt tónusban teszi emlékezetessé Kálmán Imre melankolikus muzsikáját."[32]

A színészi jelenlét ereje és az alakítás összetettsége rajzolódik ki egy másik címszerep kapcsán is. A Hegedűs a háztetőn című zenés darabot kétszer is bemutatta a győri színház Bede-Fazekas Csaba főszereplésével, előbb 1993-ban, majd 2003-ban. A 60. életévét betöltő művészt ezzel a „jutalomjátékkal" ajándékozta meg a teátrum. Korcsmáros György, a Győri Nemzeti Színház akkori igazgatója hasonlóan érvelt a bemutató mellett, mint azt korábban a Cigányprímás esetében is tette a vezetőség: „Ahol van egy Bede-Fazekas Csaba, ott van főszereplője a Hegedűs a háztetőn című musicalnak. Ő a Tevje!"[33] A előadás kritikusai kiemelik Bede-Fazekas Csaba szerepformálását, ami újszerű tudott maradni olyan előzmények mellett is, mint Bessenyei Ferenc és Gregor József alakítása. „[…] nemcsak a feladat zenei részét oldja meg kitűnően, hanem a színészit is. Figyelemre méltó jellemábrázoló képességgel, rengeteg árnyalattal állítja a nézők elé a nehéz életű, de a „sors minden nyűgát s nyilait" végül is derűs belenyugvással fogadó, szüntelenül istennel társalkodó tejesembert […]."[34]

Az alakítások sorát sokáig folytathatnánk, de az eddig bemutatott produkciók kritikai visszhangjából is tökéletesen kirajzolódik Bede-Fazekas Csaba pályaképe.

1963 óta szinte minden műfajban ki kellett próbálnia magát. Ennek oka a vidéki színházak profiljában keresendő. Míg a fővárosban a nagyobb színházak egy-egy műfajra specializálódhatnak, addig a vidéki nagyvárosokban egy intézménynek kell kiszolgálnia minden ízlést. Ehhez pedig egy igazán sokoldalú társulatra van szükségük. Bede-Fazekas Csaba ezért is lehet a mai napig a Győri Nemzeti Színház oszlopos tagja. Adottságainak köszönhetően minden szerepet – legyen az főszerep egy operában, vagy epizódszerep egy komédiában – kiemelkedő módon old meg. Ezt bizonyítják a szemlézett kritikák is, melyek a legkisebb szerepek kapcsán is kiemelték nevét és alakításainak jelentőségét – azt, hogy alakításai minden esetben az előadások színvonalát növelték, függetlenül attól, hogy az adott rendezés sikeres volt-e vagy sem. Bede-Fazekas Csaba „a vidéki művészsors könnyűnek igazán nem nevezhető évtizedeivel a háta mögött ma is olyan emberi tartást és szakmai színvonalat képvisel, amire színházat, zenekultúrát lehet építeni."[35]

[2016]

[1] Bóka Gábor: Mihez képest? Muzsika, 2012/5.

[2] Bede Fazekas Csaba: Pályafutásom – Bede Fazekas Csaba. Színlap, 1989/1.

[3] Az egységesség érdekében a művész nevét következetesen kötőjellel írjuk azokban az idézetekben is, ahol eredetileg más írásmódot használtak.

[4] Pátkai Tivadar: Azt csinálom, amit szeretek. Elmondja: Bede Fazekas Csaba magánénekes. In: György Ágnes szerk. Ez is szerelem (A győri színház története 1945 – 75), Győr, Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, 1988, 144–145.

[5] M. I.: Nívódíjasok. Bede Fazekas Csaba, Kisalföld, 1971. augusztus 20.

[6] Szakály Éva: Színházi jegyzet. János Vitéz. Vas Népe, 1969. szeptember 19.

[7] Horváth Erika: A János vitéz Tatabányán – A Déryné Színház előadása. Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1968. szeptember 21.

[8] Pátkai Tivadar: Azt csinálom, amit szeretek. Elmondja: Bede Fazekas Csaba magánénekes. In: György Ágnes szerk. Ez is szerelem (A győri színház története 1945 – 75), Győr, Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, 1988, 144–145.

[9] G. B.: Miljutyin – Nyugtalan boldogság. Bemutató a Kisfaludy Színházban. Kisalföld, 1970. február 26.

[10] (-ács): Eltüsszentett birodalom. Kisalföld, 1972. november 26.

[11] Illés Jenő: Fertőrákosi Barlang Színház – Zorba. Film Színház Muzsika, 1973. július 28.

[12] N. N.: Lakmé – Delibes operájának bemutatója a Csokonai Színházban. Hajdú Bihari Napló, 1975. március 5.

[13] Baróthy Zoltán: A holdbeli csónakos – Új magyar opera bemutatója Győrött. Kisalföld, 1979. február 27.

[14] P. M.: Színházi este – dramaturg nélkül. Kisalföld, 1978. január 17.

[15] Kóbor László: Donizetti – Don Pasquale. Sikeres operabemutató. Kisalföld, 1979. december 28.

[16] (pió): Rigoletto két arca. Chilei vendégművészek Győrött. Kisalföld, 1982. február 25.

[17] Baróthy – Kóbor: Verdi – Rigoletto. Kisalföld, 1982. március 13.

[18] Kóbor László: Verdi – Don Carlos. A hatalomhoz fűződő viszony drámája. Kisalföld, 1988. október 19.

[19] D. L.: Nabucco. Bemutató a győri Kisfaludy Színházban. Film Színház Muzsika, 1983. július 8.

[20] D. L.: Traviata. Film Színház Muzsika, 1990. július 7.

[21] Márok Tamás: Élet és halál határmezsgyéjén. Színház, 2002/11.

[22] N. N.: Puccini 150 – I. rész, Opera-Világ, 2008. december 22. http://operavilag.net/interjuk/puccini-150-i-resz-2/

[23] B. Kóbor László: Megcsorbult dráma - Puccini Tosca című operája Győrött, Kisalföld, 1991. november 2.

[24] N. N.: Tosca még kétszer. Kisalföld, 2004. február 14.

[25] Fáy Miklós: Diptichon. Népszabadság, 1993. június 15.

[26] B. Kóbor László: Szép színek, remek tónusok. Kisalföld, 1993. november 6.

[27] Fáy Miklós: Koncepciókiasszony. Népszabadság 1994. november 10.

[28] Jászay Tamás: Háromból kettő. Revizoronline.com, 2009. július 28. http://www.revizoronline.com/hu/cikk/1674/puccini-turandot-szegedi-szabadteri-jatekok-2009/?label_id=2171&first=0

[29] Kerényi Mária: „Névtelen hősök" – a Győri Zenei Nyár Bánk-bemutatóján. Muzsika, 1984/10.

[30] Tallián Tibor: Arbitrium elegantiarum. Erkel Ferenc: Bánk bán – Győri Nemzeti Színház. Muzsika, 2007/4.

[31] Pió M.: „Generációs" operett. Bemutató előtt a Cigányprímás. Kisalföld, 1986. december 18.

[32] Kóbor László: Jó ritmus, kellemes hangulat. Kisalföld, 1986. december 27.

[33] Pass András: Hegedűs a háztetőn – Beszélgetés Korcsmáros György rendezővel. Kisalföld, 1993. december 11.

[34] Hochenburger Ágnes: Eljő a tejes. Criticai Lapok, 1994/6.

[35] Kerényi Mária: Verdi Don Carlosa Győrött – Tízéves a Kisfaludy Színház operatársulata. Népszava, 1988. december 12.