Buglya Sándor

Buglya Sándor: Ars Poetica

Az alkotó ember ars poeticája szinte észrevétlenül, fokozatosan alakul ki pályája során. Én is bizonyos kor fölött kezdtem el gondolkodni azon, hogy mit csináltam addig, mit kellene még tennem, és mi az, amiben élek. Mik hatottak rám igazán, honnan indultam, és merre tartok. Sohasem az izgatott, hogy hol kellene már járnom, mit kellett volna elérnem, mi járna nekem és mit nem kaptam még meg az élettől. Ez a „nekem", az „én, én és megint én" mindig ellenszenves volt számomra.

Az alföldi tanyán élő anyai nagyszüleim felelősségérzete, kötelességtudata, erdélyi felmenőim mindennapi humorral átszőtt, szerény életvitele alapvetően hatott rám. Iskolás koromban visszahúzódó gyerek voltam, nem verekedtem, nem voltam virgonc, örökmozgó, kiváló futballista sem. Inkább csendes megfigyelő. Este, lefekvés után titokban, a saját készítésű detektoros rádión hallgattam a színházi közvetítéseket és magam elé képzeltem a színpadi látványt. Kisgyerekként arról is gondolkodtam, ha balesetet szenvednék, és nem tudnék járni, mennyi időt töltenék rajzolással, festéssel. Ez az „álom" szerencsére nem teljesült.

Jó tanuló voltam, de a tanulás mellett próbálkoztam írással, zenével. Általános iskolás koromban még színdarabot is rendeztem Karinthy írásaiból a budakeszi művelődési házban. A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban két évig tartott, amíg sikerült felzárkóznom az osztály legjobbjai közé. Minden szabadidőmet moziban töltöttem, olykor a lógásig. A biológia volt a kedvenc tárgyam, így egyenes út vitt az orvosi egyetemre, ahol az emberekkel való törődés, felelősség iskoláját járhattam ki. Az, hogy párhuzamosan filmezni is kezdtem, lényegében a véletlen műve volt. Viszont a kétféle tevékenység néhány év alatt lassan egybeforrt.

Filmes neveltetésem ugyan játékfilmes alapokon történt, de a finomodó megfigyelő készség és a beteg emberekkel való mindennapos kapcsolat elmélyülése a dokumentumfilmezésben talált egymásra. A dokumentumfilm nem egyszerű dokumentáció, hanem filmnyelven előadott alkotás. A képkivágás, a képkompozíció, a mozgás, az optika „torzításai", a montázs teljesen azonosan működik a játékfilm eszközrendszerével. Nincs kétféle filmnyelv, a nézőre gyakorolt hatásban hasonló pszichológiai folyamatok játszanak szerepet. A lényeges különbség az alkotónak az anyaghoz való viszonyában rejtőzik. Míg a fikciós filmnél a kamera előtti játék az alkotó szándéka szerinti, addig a dokumentumfilmes felvevőgépe előtt lejátszódó történés vagy az így észlelhető, megfigyelhető jelenség a saját törvényszerűségei szerint működik. Ez utóbbi filmfajta igyekszik minél többet megőrizni abból a világból, amelyikről szól. A kamera jelenléte és főleg tudatosulása sok mindent befolyásol, átalakít, finoman áthangol, árnyal, de lényegében ez történik akkor is, amikor színészre bízzuk a játékot.

Rendre olyan filmet képzelek el, amelyiken alig érezhető, hogy valaki csinálja. Filmjeimben természetesen számtalan apró szakmai manipulációt használok munka közben, de nagyon zavar, ha bármiféle hamisítás, torzítás, barkácsolás felsejlik az anyagban. Dokumentumfilmben az az ideálom, amikor a néző már nem is filmet néz, hanem úgy érzi, hogy ami elé kerül, az maga az élet. Gyakran forgatok egyedül, hogy a stáb jelenléte ne színezzen rá a filmezett szituációra. A kamera sosem lehet korlát köztem és alanyaim között, mert rajta keresztül természetesen ábrázolódik a viszonyunk. Ez jellemző az általam kedvelt szituatív forgatásokra, ahol „itt és most" kell érzékelni a helyzet alakulását, közelíteni vagy távolítani, a megfelelő irányba fordulni és mégis észrevétlennek maradni, hogy ne zavarjuk meg a folyamatot. Ezzel a szabadsággal csak a szituáció terében szabadon mozogva tud élni az operatőr.

Sokat tanultam a főiskolán Szőllősy Éva művészettörténet-tanárunktól. Ő tanított meg a kompozíciók, a fények, árnyékok, a színek és tónusok tudatos és érzékeny használatára. Poszler Györgytől az irodalomhoz, Petrovics Emiltől a zenei építkezés elsajátításához vezető utat kaptam. Gaál István filmes erkölcstanával, emberi tartásával és barátságával volt rám nagy hatással. Filmjeimhez sokszor kerestem zenét, és számtalan alkalommal meghallgattam a kiválasztott részleteket. Egy idő után úgy éreztem, hogy a zene már az enyém, bennem él. A filmes hallgatóknak olykor J.S. Bach A fúga művészete variációival példálózva mutatom meg a film-szövet kialakításának egyik lehetséges útját.

Az egyetemen a filmelemzéshez használt módszerem, hogy visszamegyünk a „molekulákig". Mindent lebontunk, hogy újra építkezve megértsük az alkotói szándékot és felfedezzük a mű titkát. Hasonló okból kezdtem el festeni. Érdekelt, hogy a filmeken begyakorlott vizuális tudást át tudom-e vinni a képeimbe. Az olajfestés technikája jó lehetőség variációk kipróbálására.

A kompozíciót, a világítást – Szőllősy Éva nyomán – képzőművészeti alkotások elemzésével tanítom a hallgatóknak. Kedvenc vizsgafeladatom, hogy válasszanak egy klasszikus festményt, majd alapos elemzés után a kamera számára rendezzék meg, és készítsék el a kép fotóváltozatát. Sok időt töltök a vizsgafilmek forgatókönyvi fejlesztésével, esztétikai, dramaturgiai kidolgozásával.

A pedagógia sorsommá vált, amikor a hatvanas évek végén elkezdtem előadni, tanítani. Mert igény volt rá. Egyébként a feladatok egész életem során megkerestek, rám találtak. Sohasem tudtam nemet mondani és hűséggel tanítottam egy-egy intézményben hosszú éveken, olykor évtizedeken át. Még a Duna Tévében kerestek meg, hogy tartanék-e médiaórákat a felvidéki magyar tannyelvű alapiskolákban és gimnáziumokban. Több mint negyven faluban, városban gyűjtöttem újabb tapasztalatokat pedagógiából éveken át. A tanár mindig tanulhat a diákjaitól.

A dokumentumfilmes elkötelezett ember. A forgatással nem ér véget az alanyaival kialakított kapcsolata. Ez a kapcsolat felelősséggel jár, és évekkel a filmbemutató után is él. Készítettem olyan filmeket, amelyeken egy évtizednél hosszabban is dolgoztam, mert nem akartam beleavatkozni, rendezői praktikákkal felgyorsítani az események folyását.

A hosszú idő, a makacs kitartás még több alkalmat adott a finom megfigyelésekre, észrevenni az élet apró örömeit, felfedezni a „fűnyi jót" – ahogy egy szerzetes az egyik filmben megfogalmazta az élet értelmét. A jó dokumentumfilm tisztelettel, alázattal közelít témájához, az emberhez. Sosem tekintettem a kamerát fegyvernek, a leleplezés eszközének. Sosem akartam kiszolgáltatni senkit a nyilvánosságnak, akkor sem, ha az illetőt egyébként nem zavarná. Mindig az én etikai mércém a döntő, még akkor is, ha a törvény egyébként enyhébben ítélkezik, többet megengedne.

Botcsinálta producernek neveztem magam egy interjúban, hiszen a szó eredeti amerikai értelmezése szerint nem vagyok az. Viszont a több száz filmalkotás útjának egyengetése a pályázástól a dramaturgiai vitákig megerősíti az embert a döntéseiben. Produceri működésem legszebb dicsérete, amikor egy tévénéző azt üzente: „Bekapcsoltam a tévét, egy dokumentumfilm ment éppen. Rögtön rájöttem, hogy ti csináltátok. A Dunatájnak arca van."

A feladatok, amelyek megtaláltak, egymásra rétegződtek. 2007-ben egy kis falu életéről szóló filmem kapcsán elindítottam a perőcsényi tájház felújítását. Az évekig tartó építkezés legfőbb hozadéka a falusi közösség építése lett. A különböző szakmai szervezetekben végzett fél évszázados szervezési munka, a tanítás évtizedei, a filmrendezői és produceri kihívások három évtizede nem halványította el a bennem kialakult orvosi szemléletet, amit a filmkészítésben rendre megélek. Boldog voltam, amikor Gaál István egyik munkámat látva azt üzente: „Hamva van a filmnek." Nem szeretem a hivalkodó, szenzációhajhász filmeket, a szándékosan rángatott képet, a televízió felszínességét.

Filmjeim csöndesek, mindig az emberszeretetről szólnak.

Válogatott filmográfia

1968 Egy nap (R/O/D) I.Díj

1969 Játék (R/O/J/Tv) Rendezői Díj/ Közönségdíj (MTV)

1975 Hatos dűlő 12. (R/O/J/Diplomafilm)

1976 Felnőtt fejjel (R/D) MÚOSZ I. Díj

1976–1978 Az értelmiség vidéken (D/Tv-sorozat, Péterffy Andrással)

1979 Változatok gyermekhangra (R/D) Ronda (E): Oklevél

1980 Ahogyan láttam és ahogyan elképzelem (R/D) Képzőművészeti fesztivál III.díj

1981 Látomás az üveggyárban (R: Péterffy András, O/D) Miskolc I. Díj

1982 Kell, hogy fontos legyek valahol (R/H/D), Leipzig

1983 Minden tizedik (R/Ism) Várna, II. díj, Budapest I. díj

1985 Sárkányrepülő eb (R/Sport) St.Hilarie Nemzetközi Filmfesztivál(Franciaország) Különdíj

1989 Sváb passió (R/O/H/D) Wien, Mannheim, Stuttgart

1992 Magyar Nemzeti Galéria (R/Képz.Műv)

Fejezetek a film történetéből (Operatőr, Vágó, 28 Rész, H/Okt)

1993 Október – 1956 (R/D) London

Mozgókép magazin (Duna Tv, Filmművészeti Folyóirat, száz adás rendezője)

1995 Animánia (R/D/Tv)

1996 Lelki egészségtan (R/D/Tv)

Úz völgyi hegyomlás (R/H/D, Sylvester Lajossal)

1997 Fejezetek a Magyar Film Történetéből (R/H/Okt./Tv-sorozat 34.)

1998 Nem mindenki Szabó Géza ám! (R/H/D, Herbert Dietmarral)

Hogy vagytok Tük Es (R/H/D, Sylvester Lajossal)

Ezredvégi krónika, tarkabarka (R/O/Tv-sorozatok)

2000 Nemzeti Dal (R/J, Vincze Tamással) Budapest, „Menekülés a rövidfilmbe" Különdíj

Árva Tésa (R/O/H/D)

2001 Homokon nőtt város (R/O/Animáció)

Pátosz nélkül – Az átörökített forradalom (R/D/Tv)

2003 Úgy mondjam, ahogy volt (R/O/H/D)

2005 Bánya utca – Leltár (R/O/H/D)

2006 Zsákfalu – avagy, amíg a temető eléri a postát (R/O/H/D)

A Magyar forradalom egyetemére jártam (R/O/H/D)

2010 Népművelő a felvevőgéppel (R/O/H/D)

2014 Engedelmeskedni az anyagnak /portréfilm Kótai Józsefről (R/O/H/D)

2015 Időben elmosódva /portréfilm Varga Csabáról (R/O/H/D)

2016 Körülvesznek dalok, versek (H/D)

2017 Őrizd az embert (H/D)

2020 Nálam ez ennyire egyszerű (H/D)

Válogatott Produceri Munkák

1991 Egyszer volt, hol nem volt (R/D)

1993 Kiss vakond (H/J)

Rúzs (H/J) Osztrák-magyar koprodukció

Brigitta (H/J) Német-magyar koprodukció

1994 A lépcső (H/D)

Az őrző (H/D)

1997–1998 Pipacsok (H/D)

1998 Marinka – Egy nap Krencsey Mariannal (H/D)

1997–1999 A misszió (H/D)

1998–1999 Budapesti bevetés (H/D)

1999–2000 Még mindig ültetek fákat (H/D)

2000 A Csitári hegyek alatt (H/D)

Ahogy az isten elrendeli – Olga Filmje (H/D)

2001 Gencsimese (R/D)

Száz év fotográfia (H/D)

Az ember lánya (H/D)

1998–2002 Északföld (H/D)

2003 Hazatérő képek – Szék (H/D)

Aranykalyiba (H/D)

Ez úgy igaz, ahogy hiszitek (H/D)

A képíró – Aba-Novák Vilmos (H/Ism)

A Vonat (Exp.)

2001–2004 Eszmélet után elégia József Attiláról (H/D)

2004 Az árulásról (H/D)

Kinder Garden (H/J)

Anima Formosa (H/D)

Csigavár (H/D)

2005 Ikrek (H/D)

Ecseri tekercsek (R/J)

2005–2006 Csodabogarak (H/D)

Élik Az Életüket (H/D)

2006 Varjúröptetés – 1956 Bukarestben (H/D)

2007 Poros öltöny (H/D)

Imádság (R/D)

Viva Constanta (R/D)

2009 Mozgóképregény (H/D)

Égiek és földiek (H/D)

Misike (H/D)

2010 Muzsikás történet (H/D)

2014 Panoráma (H/D)

2015 Az üvegfestő – Róth Miksa művészete (H/Ism.)

2018 Tiszta mozdulatok (H/D)

Szivecske (R/D)

A vajdasági Petőfi Brigád (H/D)

Rézangyalok (H/D)

2019 Védőőrizet I-II. (H/D)

A magyar csárdás 1-8. (R/D sorozat)

2021 Aranycipellő (H/D)

2022 Cukorból, akaratból, szerelemből... (H/D)

Digitális valóság (H/D)

A dublőr (R/animációs-dokumentumfilm)