Erfán Ferenc

Életrajz

Erfán Ferenc 1959-ben Ungváron született. Édesanyja, Erfán Eleonóra (Boksay) zenetanárnő, 1927-ben született Ungváron; édesapja, Erfán Pál (1921-1997) orvos, 1944-ig a debreceni orvostudományi egyemen tanult, majd a Lvov-i Orvostudományi Egyetemen szerezte meg diplomáját.

Pályaválasztását a családi örökség határozta meg: nagyapja, Boksay József festőművész (1891–1975), a kárpátaljai magyar művészet kiemelkedő, iskolateremtő alakja.[1] Első tanító mestere nagyapja volt; a festészet alapjait tőle sajátította el. Nagyapja hatásáról úgy nyilatkozik Erfán F., hogy beleszületett a művészetbe. „Gyakorlatilag soha nem volt kérdéses, hogy milyen pályát választok. Csak ezután jöhet szóba, hogy bizonyos értelemben persze teher az ember számára az ő hagyatéka, hiszen magasra tette a mércét. De ezzel együtt is mindig úgy érzem, hogy inkább ösztönzőleg hat rám nagyapám emléke, semmint teherként." Eredetileg restaurátor szeretett volna lenni, de nem vették fel a főiskolára. Utána két évig festészeti szakra jelentkezett, sikertelenül. Így döntött az iparművészet, azon belül (a mintázás miatt) kerámia szak mellett. Két év után az üveg szakra jelentkezett át.

1974–1977 között a kijevi Képzőművészeti Szakközé iskola (Sevcsenko Köztársasági Festőszakiskola, Kijev) festészeti szakán tanult, majd a lembergi Iparművészeti Főiskola kerámia szakán (Lvov, 1979-1984) folytatta tanulmányait; 1984-ben diplomázott. Mesterei: Monasztirszkij Vitold, Frank Iván voltak.

A két iskola közötti időszakban (1977–1979) az ungvári Festő Szövetség Művészeti Alapjának a műhelyében dolgozott. Agitációs plakátok, reklámok, és különböző ünnepi programok tervezése és kivitelezése volt a feladata. A Főiskola elvégzése után, 1984-2002 között ugyanitt foglalkoztatták tovább; elsősorban üvegablakok (vitrázsok) és térkompozíciók (pl. fali-textilek) tervezésével és kivitelezésével bízták meg. A legjelentősebb üvegből készült iparművészeti alkotásai közé tartoznak: Térkompozíció (kézzel formált üveg, 1987, Kárpátaljai megyei Ukrán Zenei-Drámai Színház, Ungvár); Térkompozíció (üveg, könnyűfém, arany, 1987, Ifjúsági Művelődési Központ, Ungvár). A Velencéhez tartozó Monte Lepre-i úti-kápolnához üvegablakokat tervezett, melyek kivitelezésében is személyen részt vett.[2] Ugyanide, a Mária-templomba készült egyik nagyméretű textil falképe (Figuratív kompozíciók, faltextil, 1992-1995). Másik nagy textilmunkája aTiszaújfalu-i Mária Templomának oltárképe (Oltár, faltextil, 1997). A Beregszász-i II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Kollégium, Esztergom teremébe készült II. Rákóczi Ferenc üvegre festett portré-t 2004-ben, az itt nyílt jubileumi kiállítása alkalmával ajándékozta a kollégiumnak (II. Rákóczi Ferenc félalakos portré, üveg, 200x100 cm). A fejedelmet ábrázoló üvegablak tükrözi az alkotó mindkét műfajban való kiválóságát; festészeti tehetségét, valamint üvegművészeti szaktudását.[3]

Több más egyedi megrendelésre készült üvegablaka (vitrázsok és festett ablakok) Kárpátalján kívül Magyarországon és Olaszországban is megtalálható.

A festészet mellett, üveg ablakok, vitrázsok tervezésével és kivitelezésével a mai napig is foglalkozik. Az új technikai eljárások, az üveg megmunkálás különböző lehetőségei újabb és újabb kísérletezésekre ösztönzik. Az üveget, áttetsző, fényáteresztő volta miatt transzcendentálisnak tartja. „A mázfelület, csak visszatükrözi a fényt, ellenben az üveg sokkal többre képes…Az üveg színskálája a legnagyobb terjedelem" –vallja a művész. Az üveg inspirálja festészetét is. Állítja, hogy a festés és a színes üvegablak készítés, ugyanaz a festés, mert ugyanazok a feltételek. A különbség csak annyi, hogy a színnél és a vonalaknál, az ecset helyett, az üvegvágót veszi kezébe az ember. A festészet elve – véleménye szerint, a legjobban az üvegablak művészetnél érvényesül. Nem lehet „csalni" az üvegnél.

A másik iparművészeti műfaj, a fali-textilek és térkompozíciók tervezése és kivitelezése, szintén a mai napig foglalkoztatják. Az iparművészet területén (üveg és kerámia) végzett munkái után, később kezdett magával a festészettel foglalkozni. Festészeti pályája kezdetei egybeesnek a Révész Imre Társaság megalakulásával.

Korai tájképei és portréi, nagyapja, Boksay József és Erdélyi Béla által megteremtett kárpátaljai festőiskola hagyományainak szellemében születtek. Hamarosan rálelt egyéni formanyelvére. Festői stílusára naturalista ábrázolási elv, a konkrét témát visszaadó impresszionista és a posztimpresszionista alkotásmód a jellemző.

Tájképeket, virágcsendéleteket (Íriszek, 2013, olaj vászon, 55x80 cm), portrékat fest. Harmonikus egységben felvitt színek, a jól megválasztott szemszögből való ábrázolás, és a jól szerkesztett kompozíció határozzák meg műveit. Témától függetlenül, alkotásainak élénk színvilága elárulja bravúros színérzékét. A fény, a szín, a harmónia a legfontosabb festészeti elv a számára. Amely inkább – a művész megfogalmazása szerint, „lepuhítja", lágyítja a kép összehatását.

Tájképein érződik a látott táj hangulatának, szépségének a visszaadása (Kassa, 1998, olaj, karton, 66x50 cm; Tükröződés, 2000, olaj, vászon, 95x70 cm; Hegyi viskó, 2006, olaj, vászon, 80x60 cm; Hegyi tó, 2007, olaj, karton, 70x65 cm; Deskófalvi fatemplom, 2009, olaj, karton, 75x60 cm; Munkácsi vár, 2010, olaj, vászon, 70x90 cm; Ungvári vár, 2013, olaj, karton, 61x82 cm; Nevickei vár, 2013. olaj karton, 61x81 cm). Képeit szemlélve, az ő tájképfestészetének mottójául is idézhetnénk Aba József művészettörténész szavait: „A kárpátaljai festőművészet ott kezdődik, ahol a lélek a tájra eszmél".

Oldott, széles ecsetkezeléssel, némi expresszív könnyedséggel megfestett portréi a késő nagybányai stílus mai továbbviteleként tűnnek fel (Fiúportré, 1992, Férfi portré, 1993, A kertben, 2005, olaj, karton, 66x61 cm; Hucul menyecske, 2012, olaj vászon, 80x70 cm). Kiváló portréfestő: a képein a személy karakterének a hű, lélekkel teli megragadása tükröződik (Vári Fábián László portréja, 2014, olaj, vászon, 70x60 cm).

Erfán Ferenc az ungvári és a kárpátaljai magyarság életének egyik kiemelkedő személyisége.

Az 1990-ben megalakult Kárpátaljai Magyar Képzőművészek és Iparművészek Révész Imre Társaságának egyik alapító tagja.[4] Azóta rendszeresen részt vesz a Társaság kiállításain. Boksay József Megyei Szépművészeti Múzeum főmunkatársaként (2002-2009), majd megválasztott igazgatóként (2009) támogatja és segíti a csoport szervezési munkáit, bemutatóit. Régi barátság fűzi Magyar László festőművészhez, a Társaság jelen elnökéhez.[5]

Baráti kapcsolatokat ápol a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) vezetőivel, a kárpátaljai írókkal, művészekkel, tanárokkal, és másokkal. Szoros az együttműködése a magyarországi és az ukrán, ruszin kulturális intézményekkel. A MMA tagsága óta, személye újabb fontos szálat jelent a kárpátaljai magyarság művészeti- és közéletében.

Igazgatóként elhivatottan és felelősség teljesen vezeti a legnagyobb és legjelentősebb kárpátaljai múzeumok közé tartozó Boksay József Megyei Szépművészeti Múzeumot.[6] Egyéb nagy értékű gyűjteményei mellett, ez a múzeum rendelkezik Ukrajnában a legnagyobb magyar képzőművészeti anyaggal (Munkácsy Mihály, Iványi Grünwald Béla, Glatz oszkár, Mednyánszky László, Aba-Novák Vilmos, Szüle Péter, Révész Imre, Erdélyi Béla, Boksay József és más alkotók). Szakemberként, gyakorlati oldaláról ismeri a megoldandó feladatokat. A lepusztult múzeum épület rekonstrukcióján és az értékes gyűjtemény rendbehozatalában, egyaránt hatalmas munkát fejt ki.[7] A korábbi romhalmaz épületet teljesen átalakította, folyamatosan mindent felújíttatott. A múzeum és a gyűjtemény további bővítését tervezi. [8] Eredményeik közt könyvelhető el, hogy évente tíz-tizenkét kiállítást rendeznek.[9]

Ami művészet és a múzeumigazgatói állás összeegyeztethetőségét illeti, a festő-igazgató mindkét tevékenységét igen fontosnak nevezi. Mint fogalmazott, a festés szükséglet, a múzeumi munka pedig azért fontos, mert a kárpátaljai művészeti hagyományokat ismét a régvolt magaslatokra szükséges emelni.

Az életrajzot öszeállította: Szabó Lilla PhD művészettörténész [2015]

[1] Boksay József festőművész (Máramaros, 1891-Ungvár, 1975) Gyertyánliget görög-katolikus papi csalódból származott. Főiskolai tanulmányait Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán végezte (1910-1914). Mestere Révész Imre. Az I. világháború után visszatérve szülőföldjére, tanárként működött. A 20-as 30-as években, Drezdában, Bécsben, Párizsban, Prágában és Budapesten járt tanulmányúton. 1927-ben Erdélyi Bélával megalapították az ungvári művészeti szabadiskolát, 1931-ben ugyancsak Erdélyivel a Kárpátaljai Képzőművészek Szövetségét. Majd az ungvári Képzőművészeti Főiskolán, majd az ungvári és a lembergi iparművészeti szakiskolán tanított. Irodalom: Kortárs Magyar Művészeti Lexikon A-G. Szerk.: Fitz Péter. Enciklopédia Kiadó, 1999; Boksay Béla festőművész. Monográfia (ukrán), Ungvár, 2008.

[2] Az olaszországi Monte Lepre-ben az I. világháború alatt sok magyar katona halt meg; ilyen vonatkozása is van a helynek.

[3] II. Rákóczi Ferenc üvegre festett portréja az egykori Törvényház tanácstermének nyomaveszett, Ferenc Józsefet ábrázoló üvegablak helyére került.

[4] Az induláskor tizennégy tagból álló művészeti csoport tagjai: Benkő György festő, Erfán Ferenc festő, Hidi Endre keramikus, Iván Ambrus festő †, Jankovics Mária textilművész+, Keisz Gellért grafikus, ötvös, Kolozsvári László festő +, Magyar Sándor ötvös, Pálfy István festő, Petky Péter grafikus, festő, Réti János festő, Szemán Ferenc festő†, Tóth Lajos grafikus, festő, Veres Péter festő †.

[5] A nyolcvanas években ismerkedtek meg; akkoriban mindketten az ungvári Művészeti Alapnál dolgoztak. Magyar László Tóth Lajos festőművész halála óta a Révész Imre Társaság elnöke. 2005-ben mindkettőjüket beválasztották az MMA Képzőművészeti Tagozatának rendes tagjai közé.

[6] A Boksay J. Múzeum 1948-ban, a Kárpátaljai Megyei helytörténeti Múzeum részeként alakult meg, később annak fiókintézményeként működött. Gyűjteményi anyaguk egy részét a cseh időkben (1920-1938) alapított regionális múzeumtól örökölték meg, egy további hányada pedig az ún. államosítással került be a bankoktól, vállalatoktól, magánszemélyektől. A görög katolikus egyház betiltása után szintén egy nagyon jelentős műkincs együttes került a múzeumba. 2003-tól önálló múzeumként működik.

[7]A Boksay József Múzeum 1979-ben, még a helytörténeti múzeum részeként, (az ungvári várból) került az egykori ungi megyeháza épületébe (épült: 1809). A rendkívül rossz állapotban lévő épületben a múzeum helyzetét megnehezítette és nehezíti máig, hogy mellette több más hivatal is itt székel.

[8] A tíz ezer műtárgyat számláló gyűjteményükben pl. nincs egyetlen Hollósy Simon festmény sem.

[9] Együttműködési szerződést kötöttök a miskolci, a nyíregyházi és a kassai múzeumokkal, valamint komoly szakmai kapcsolatokat ápolnak az MMA-val.

Kiállítások

Egyéni kiállítások

2004 Erfán Ferenc 50 éves. A festőművész jubileumi kiállítás. II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Kollégium Révész Imre Kiállítóterme, Beregszász

2014 Erfán Ferenc festőművész kiállítása. Kárpát-haza Galéria, Budapest

Erfán Ferenc festőművész kiállítása, Forrás Galéria, Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Válogatott csoportos kiállítások

1991 Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának kiállítása, Kárpátaljai Honismereti Múzeum, Ungvár

1992 Alkotóművészek az olimpiai sikerekért. Népstadion, Sportcsarnok, Budapest

Révész Imre Társaság kiállítása. Mezőkövesd

Megbékéléseink., Hadtörténeti Múzeum, Budapest

Barsa Stúdió, Budapest

1993 Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának kiállítása, Árkád Galéria, Budapest

1995 UA köztársasági (Ukrajnai köztársasági) kiállítás, Kárpátaljai Képzőművészeti Múzeum, Ungvár

Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának kiállítása. Kárpátaljai Képzőművészeti Múzeum, Ungvár

Révész Imre Társaság kiállítása, Bátyu

Révész Imre Társaság kiállítása, Técső

1996 Tisztelgés a Honfoglalás 1100. évfordulója előtt., Vajdasági és Kárpátaljai Művészek (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társasága), Magyarok Világszövetsége székház, Budapest

1999 Révész Imre Társaság tagjainak kiállítása, Ungvár; Varsó, Krakkó

2000 Révész Imre Társaság kiállítása. II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász

Szalóka

Eperjes (Presov), Sellyei Múzeum

Ungvár

Művészet a mezőgazdaságban. Budapest, Vajdahunyad Vár, Mezőgazdasági Múzeum

Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága. Hannover – EXPO

2002 Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészeti Társaság kiállítása, Ungvár

2003 Révész Imre Társaság tagjainak kiállítása, Ungvár; Kijev

2004 Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának kiállítása. Kárpátaljai Megyei Néprajzi Múzeum kiállítótermében, Ungvár

2005 Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának kiállítása, Pécs; Ungvár

2009 III. Hollósy Simon Alkotótáborban készült művek bemutatása, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), Beregszász

2011 Révész Imre Társaság 20 éves jubileumi kiállítása, Ungvár

2012 Kárpátaljai magyar festők tárlata, Magyar Információs és Kulturális Intézet, Balassi Intézet, Brüsszel

Kárpátaljai magyar festők tárlata, Magyar Fejlesztési Központ, Brüsszel

Művésztelepen és szimpozionon való részvétel

1990-es évektől magyarországi (Tiszapéterfalva, Mezőkövesd, Lakitelek) és kárpátaljai (Visk, Ökörmező, Rahó) művésztelepeken vett részt