Hámory Judit

Hámory Judit belsőépítész életét és munkásságát alig lehetne tömörebben jellemezni, mint azzal a találó egyéni szóalkotással, amely tőle származik és művészi identitását fémjelzi: „enteri-őr", valamint azzal az idézettel, amelyet művészi szakmagyakorlásának esszenciáját foglalja össze: „az enteriőr a lélek ruhája" (Cocteau). Életművének sajátosságát és művészetének egyediségét több mint fél évszázados alkotópályáján az enteriőr fizikai és metafizikai tulajdonságainak kérdésfelvetései, és a körülmények kényszerítő ereje által megszabott, azokra adható válaszai határozzák meg.

Művészeti kontextus

A 60-as évek derekán akkor lépett a pályára, amikor a modernizmus szemléletmódja és gyakorlati tapasztalata alaposan megváltoztatta az építészet és a társművészetek korábban elkülöníthetetlennek tűnő státuszát. Az építészet egyeduralma megszűnt és a belsőépítészeti tervezés felértékelődött. A modernista építészet tagadta az önálló enteriőrt, abból a filozófiából következően, ami az üresség fizikai kifejezésének elsődlegességét tűzte ki célul. Az enteriőr az építészeti alaprajzban jelent meg és csak bútor formájában. A bútor és az enteriőr szinonimaként szerepeltek. Az építészeti tervezés raszterben folyt, és ez a raszterháló rátelepedett a bútorokra is. A sorolhatóvá, folytathatóvá és végteleníthetővé vált bútor egy kompakt rendszer részét képezte, ami az alaprajzokon magasság nélkül csak lebeghetett a padló felett. A társadalmi helyzet és különösen a gazdasági szerkezet számára épp ez a fajta modernitás kedvezett, hiszen pontosan az aktuális igények kielégítésére született. Az építészet dominanciája megkérdőjelezhetetlen volt, őszinteségét a nyersbeton jelentette, formavilágát pedig az üvegfalon keresztül egyesülő külső és belső gondolata határozta meg, ezért lett minden alacsony és üres. Gigantikus épületek és monumentális beruházási tervek készültek el hónapok alatt, amelyek a maguk legnagyobb természetességével integrálódtak a korszak társadalmába. Hámory Judit pályára lépése kezdetén a modernizmus dogmáit akkor mindenki komolyan vette, sem ok, sem idő nem volt a megkérdőjelezésére. Aztán előbb-utóbb Hámory Judit és nemzedéke számára egyre világosabbá vált, hogy a modernizmus logikai tere nem fedi le maradéktalanul a valóság tereit, mert a modernizmus logikája mellett más igazságok is léteznek. Úgy érezték, hogy a modernizmust a materializmus béklyói kötik meg, amely mellett nagy erővel hatnak a világban fontosabb aspektusok és szemléletmódok is. Felfedezték a lelki enteriőrt, ami megszabja a tárgyi világ rendezettségét vagy szétesettségét. Az analógiás gondolkodás vált vezérelvükké, ami rövidesen hozta magával azt a meggyőződést, hogy az addigi és olyan formán megismert európai kultúra nem az egyetlen a világon. Központi gondolattá vált a „hely szelleme", amely létező és hatóerő. Ez pedig a tervezés eszközeivel válik lehetségessé. Egy enteriőrnek vagy bútornak magának is emlékezetesnek és emléket ébresztőnek kell lennie, hogy tájékozódási ponttá válhasson. A bútorok és az egész tervezési folyamat individualizálódott. A modernizmus építészetében gyökerező szuperstruktúrák és szuperterek kihívás elé állították az enteriőrtervezőt, akinek meg kellett találnia és oldania a benntartózkodás komfortját. A tevékenységek így válhatnak örömforrássá, amelyhez a környezet is hozzájárul. A design mellett az építészeti struktúra másodlagossá vált, mert a hangsúly nem az épület külső jellemzőire esett. A design nem más, mint a korszellem kifejezője, amely tükrözi a kor látásmódját és a benne élők lelkiállapotát. Hámory Judit a fogyasztani akaró társadalmat kiszolgáló, eklektikus stílusteremtő szándékkal fellépő és a hagyomány gyökereitől elszakadó design jogos bírálhatóságára egy sajátos progresszív design megalkotásával felelt. A progresszív design elsődleges feladata a tárgyi környezet humanizálását jelentette számára. Az enteriőrtervezésnek támogató és kritikai feladatát tartotta szem előtt. Az emberi kapcsolatok előmozdításának segítését, a szociális problémák megoldását, a környezet lehetőség szerinti kímélését, valamint a gyártásban és használatban jelentkező anyagi és emberi munkaerő takarékosságát. Az enteriőrtervezésben a kritikai szemléletet önmagára vonatkoztatva érvényesítette. A belső terekben nem törekedett okvetlenül az egyedileg fejlesztett és gyártott termékek alkalmazására. A különböző szakterületeken és iparágakban tervezett megoldásokat kívánatosabbnak tartotta a funkció szempontjából a bútor- és formatervezők egyénieskedő művészi gőgjénél.

Hámory Judit alkotópályája két részre osztható fel a belsőépítészeti megbízások jellege szerint. Az első korszak a 60-as évek elején vette kezdetét és a 70-es évek derekán ért véget, amikor a legendás építész irodákban, a KÖZTI-ben, az IPARTERV-ben és a LAKÓTERV-ben dolgozott. A második korszak a 70-es évek végétől a rendszerváltoztatás és az ezredforduló időszakán átívelően bontakozott ki, amikor önálló belsőépítész tervezőművészként dolgozott.

Állami vállalatok árnyékában

Hámory Judit 1952–1958 között járt a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, ahol festő és szobrász szakon tanult. Osztálytársa volt mások mellett Nádler István festő, Meszlényi János és Szabó Gábor szobrászművészek, tanára pedig Somogyi József volt, de ő mégsem érzett késztetést a képzőművészet iránt, azonban a formaérzéke hamar megmutatkozott. A Kisképzőnek is nevezett alma mater biztos előképzést biztosított a művészeti főiskolákhoz és a művészeti ipar számára olyan középfokú szakképzést nyújtott, amely bármelyik főiskolára érdemessé tette az itt végző tanulókat. Hámory Juditnak azonban származása miatt négyszer kellett felvételi vizsgát tennie az Iparművészeti Főiskolán, hogy megkezdhesse tanulmányait belsőépítész szakon 1961-ben. A főiskolát megelőző évek alatt ipari tanuló volt a Litográfus Szakmunkásképzőben 1958-1960 között, amelyet litográfus-szakmunkás vizsgával fejezett be. A kezdeti nehézségek után 1961-1966 között az Iparművészeti Főiskolán tanult, ahol Jánossy György, Németh István és Szrogh György voltak a tanárai. Az 1966-ban diplomázott évfolyamtársai között olyan későbbi pályatársakat találunk, mint Flamm György, Görgényi Judit, Máthé András és Tímár Annamária. Az oktatás nagyon magas színvonalon folyt, mert olyan mesterek tanították a hallgatókat, akik az építészet és belsőépítészet szerves egységét vallották és ennek szellemében fordítottak figyelmet a szakmai felkészültségre. A szabad légkör és a merész tervezési gyakorlatok meghatározták Hámory Judit későbbi alkotótevékenységének irányvonalát. Diplomamunkájának opponense Virág Csaba volt, akivel a 70-es évek első felében több állami megbízáson dolgozott. Diplomamunkája egy fiktív terv volt a Mátyás-templom mellett akkoriban elhelyezkedő üres telekre. Az L alakú pavilonsor egymásra merőlegesen összetartó tetőszerkezetének kapcsolódását egy szövevényes szerkezettel oldotta meg, de a hangsúly az építmény megformálásán volt, ami a környezetéhez illeszkedő építészeti szemléletet tükrözött.

A főiskolát követően 1966-tól 1970-ig a Középülettervező Vállalatnál dolgozott Jánossy György építész mellett építészkonstruktőri és belsőépítészi munkakörben. A tervezőiroda akkoriban egy dokumentáció gyár volt több száz munkatárssal. A belsőépítészet a rendszerelvű, funkcionalista építészet egyik alrendszere volt. Építészeti pallértervekhez tervezett rendszerelvű és funkcionalista bútorokat: beépített szekrényt, sorolható bútorokat, fénycsöveket, tört mozaikot, kerámia faliképet és álmennyezeteket. A szocializmus esztétikájának sivársága, a kivitelezés kisszerűsége és az összeállítás rendezetlensége voltak azok a meghatározó erők, amelyek miatt szinte semmi nem maradt fenn a Hámory Judit által tervezett tárgyakból és enteriőrökből ebből az időszakból. Az egyetlen időtálló hasznát a belsőépítész számára a szabadkézi rajz abszolút érvénye jelentette, ahogy Szrogh György fogalmazott: „a sajátkezű rajz szellemi aláírásunk", ám ennek a meggyőződésnek a művészi hatásfoka a környezettervezésben nem érződött. Hámory Judit a Szekszárdi Csecsemőotthon (építész Jánossy György) és a Kaposvári Növényvédő Állomás (építész Kékessi László), a Budaőrsi Növényvédő Állomás (építész Kékessi László), a Pálvölgyi Turistaház (építész Kékessi László) kiviteli tervein dolgozott, az Egri Múzeum (építész Jánossy György), a Székesfehérvári Múzeum (építész Jánossy György), a Budaőrsi Repülőtér és a Császár uszoda beruházási programjait készítette, valamint a Váci Kőtár és egy Aranykéz utcai iroda ajánlat-terveit jegyezte.

1970-től 1974-ig az Ipari Épülettervező Vállalat alkalmazásában állt Virág Csaba munkatársaként. 1971–1974 között alkotómunkája részben szünetelt, mert ebben az időszakban született két gyermeke. Az IPARTERV-nél 1973-ban dolgozott a Magyar Televízió IV. Stúdiójának belsőépítészeti kialakításán. A TV IV. Stúdiója különösen nehéz feladat elé állította az építész Virág Csabát és Hámory Judit belsőépítészt. A meglévő régi épület bizonyos határokat szabott a funkcionális elrendezés számára, amit a tervezők az adott lehetőségek között mégis megfelelően tudtak áthidalni. 1974–1976 között a Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalatnak dolgozott. Virág Csabával a Visegrádi Múzeum tervein dolgozott, Töröcsik Sándorral az Óbudai Szolgáltatóházban a Postát tervezte. Férjével, Maros Tamás építésszel együtt dolgozott és több tervpályázaton vett részt. Díjat kapott a Pascal Gyógyfürdő, a Rácz Gyógyfürdő és a Velence tavi rendezési tervekért.

Önálló belsőépítész tervezőművész

Hámory Judit a KÖZTI-ben ismerkedett meg Maros Tamás építésszel, aki 1968-ban férje és később tervezőtársa lett számos építészeti és belsőépítészeti megbízásban. Maros Tamás 1970-ben kilépett a KÖZTI-ből és Perbál köszség TSZ-ének építésvezetője lett. Egy szerencsés véletlen folytán megtervezhette a teljes perbáli lakótelepet, amelyben mindenre kiterjedő tervezőtársa volt Hámory Judit. A belsőépítész itt átlépte szakmai határait és korábbi tapasztalatait kamatoztatva építészeti és környezettervezési konstruktőrévé vált a beruházásnak. Az 1971-re jóformán teljesen megvalósult lakótelep a korszak minimal art szemléletét tükrözte. A lehető legkevesebb anyagi ráfordítással és záros határidőn belül korszerű technológiával jött létre a lakótelep, amelynek első lakói között a Maros-Hámory házaspár és bővülő családjuk talált otthonra az elkövetkező 18 esztendőben. A tervezőpáros szeme előtt a terület ésszerű felhasználása és a költséghatékony munkaszervezés lebegett. A vasbeton panel elemeket a helyszínen gyártották le, hogy kiküszöböljék a szállítási költségeket, ami a későbbi lakók, a TSZ tagok, a helybéliek és a fővárosiak együttműködő közösségformáló erejének is alapot szolgáltatott. A házak közötti utcák négy méter fesztávúak lettek, amelyek minden eleme, a járdáktól a padkákon és mellvédeken át a burkolatokig előregyártott panelből készültek. A kétszintes lakások válaszfalai mozgathatóak vagy elhagyhatóak voltak, hogy idomuljanak a család szerkezetének igényeihez. Terjeszkedésre is volt lehetőség a lakáson belül galériával fölfelé vagy a házak közötti távolság könnyű áthidalási lehetőségét kihasználva összekötő híddal. A korszakban elterjedt panellakótelepi építészet szokatlan emberléptékű megoldását kínálta a lakásbelsők üdítő belmagassága a rézsútos tetőkkel és a teljes szélességében üvegezett nappali szobákkal.

A 70-es évek második fele egyéb kisebb megbízásokkal és nagyobb tervezések hiányában lehetőséget adott Hámory Juditnak, hogy bekapcsolódjon a GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep és a Zsennyei Művésztelep formatervezői és belsőépítészeti köreibe. A Zalaegerszegi Művésztelep kísérletezésekre ösztönözték, ami elmélyítette elméleti szemléletét és gyakorlati érdeklődését az anyag struktúrateremtő tulajdonságai iránt. Ezeknek a kísérleteknek és vizsgálódásoknak a makettjei és fotódokumentációi bepillantást nyújtanak Hámory Judit szemléletmódjának megértésébe és alkotómódszerének folyamatába. Kísérleti anyagnak a lécet választotta, amelyből a rács térformája születik meg. Választott anyaga a fa és annak funkciója, a rács közötti kapcsolat átgondolásával egy szerkesztési módot és egy funkció legkülönfélébb árnyalatait, egy nyílt rendszer keletkezésének tapasztalatát boncolgatta. Lécet bárki, bárhol, akár hulladékból is tud készíteni és az abból készült tárgyak léptéke átmenetet képez a földből brutálisan feltörő épület és az ember között. A rácsszerkezet olyan variációs játékot tesz lehetővé, amely alkalmas a védettség és védtelenség, a nyitottság és zártság legkülönbözőbb fokozatainak egyidejű kifejezésére. A lécekből létrejövő struktúra pedig abból az élményből származik, ami a Zalaegerszegi Művésztelep és annak közelségében lévő települések oromdíszeiben és a kerekes kutak ácsolt felépítményeiben, a kútházak lécszerkezetében köszönnek vissza. A rács léptéket és rasztert ad a környezetének, amely értelmezi és magyarázza az előregyártott panelek közelségében az emberi arányokat. Hámory Judit ily módon a lakótelepi környezetre és a mesterségesen létrehozott közegre gyakorolható humánus megoldásokat tanulmányozta. A rács pótolja a sivár környezetben a természetes anyagokat és elsődleges funkciói mellett – árnyékolás, határolás, szélvédettség – asszociációkra is módot ad. Alkalmas különféle megfigyelésekre, a természet változásainak jelzésére – évszakok, napszakok, fény és árnyékviszonyok, növekedés – és optikai hatások elérésére, mert a metszéspontok mozgás közben változnak, aminek hatását színezéssel még fokozni is lehet. A derékszögű rendszert feloldva, szabadabb alakítással organikus formák idézhetők meg. A keret kiemel és hangsúlyoz, az élek pedig síkokat érzékeltetnek. A lécnek, mint vonalrendszernek tendenciája és sűrűsége van, amely mozogni kezd bizonyos ritmusban, rendszerben és irányban egy adott vonal vagy kiterjedés mentén. Hámory Judit 80-as évektől keletkezett belsőépítészeti munkáiban ezzel a tudatossággal felvértezve tervezte enteriőrjeit.

Ezt követően a rendszerváltoztatás időszakáig három impulzus határozta meg Hámory Judit munkásságát: a Dunakanyar, Makovecz Imre és az OTP. A Dunakanyar közelsége számos megbízást hozott a Perbálon élő belsőépítésznek Esztergomban és Szentendrén, a zalai művésztelepi előzmények Makovecz Imre mellett jelölték ki szakmai útjának irányát társtervezőként a Zalaszentlászlói Faluház megépítésénél, a rendszerváltást megelőző legjelentősebb belsőépítészeti megbízását pedig az OTP-től kapta Szolnokon.

Az 1980-as évek elejétől Hámory Judit önálló belsőépítész tervezőművészként olyan megbízások enteriőrtervezésébe kapcsolódott be, amelyek Esztergom és környéke irodaberuházásihoz és cégfejlesztéseihez kapcsolódtak. A városi tanács megbízásából a METESZ székházát, IBUSZ fiókot, valamint vendéglátó-ipari egységet, fodrász- és ékszerüzletet tervezett Esztergomban, később pedig Szentendrén a Totó-Lottó üzlet invenciózusan formabontó kúpos berendezését valósította meg. Maros Tamás és Karácsony Tamás építészek ismeretsége révén csatlakozott az É-11 csoporthoz. Az É-11 Tervező Fejlesztő Kisszövetkezet 1986-tól lokális érdekeltségű építészekből állt, Karácsony Tamás mellett Bártfai Tamás és Kund Ferenc építészekkel.

1984-ben az OTP megbízásából Szolnokon a pénzintézet megyei központjának a belsőépítészeti terveit készítette Deák László építész mellett. A gránithomlokzat mögött húzódó enteriőrök biztonságot, állandóságot és eleganciát sugároztak. A technológia fejlettségének hangsúlyozása azt az építészeti célt és bankházi filozófiát szolgálta, hogy a korszerűség által felszabaduló energiát a pénzintézet az emberi kapcsolatokra fordítja, akik így ügyfélből partnerré váltak. Hámory Judit számára fontos feladat a padló és mennyezet megtervezése volt, ami magába foglalta a megfelelő színválasztás és fénykonstrukció illeszkedésének koncepcióját is. A fekete-fehér padló kőburkolatának geometrikus mintázata az ügyféltér formáját követte. A bejárat hangsúlyozását az átépítésen túl azzal tette impozánssá, hogy az elengedhetetlen rácsozatot rozsdamentes acéllal helyettesítette. Az épületben megvalósított enteriőr Hámory Judit belsőépítészeti munkásságának esszenciáját testesíti meg. Idegen számára a teljes álmennyezet alkalmazása, ami aránytalanul nagy ráfordítással csökkenti a belmagasságot, ezáltal összenyomva a teret. Az üzemi vezetékek, gépelemek és épületgépészeti csőrendszerek, valamint a födémszerkezet látható részei köré dobozokból készített plasztikus mintázatot, ami a gerendák minden oldalán, a folyosókon és az ajtók között is megjelentek. A dobozok üvegezése a természetes fény irányában opál színezetű volt, amit keskeny tükörcsíkok egészítettek ki az oldalfalakon, hogy megtöbbszörözzék a teret és tükrözzék a fényt. Az 1984-es szolnoki OTP központban kidolgozott belsőépítészeti látásmódot és gyakorlati konstrukciót 1990 és 1994 között több mint féltucat bankfiók kialakításánál igyekezett Hámory Judit a gyakorlatba ültetni elsősorban budapesti és a fővároshoz közeli beruházások alkalmával.

Az organikus szemléletmód és építészet kézzelfogható megtapasztalása Zalaszentlászlón következett be, ahol Makovecz Imrével együtt dolgozott az új faluház kialakításán. Hámory Judit társtervezőként szabad kezet kapott az új funkcióval rendelkező terek kialakításában. A meglévő adottságokat felhasználva kellett olyan épületkomplexumot létrehozni, amely magába sűrítette a lehető legorganikusabb módon a falu és vonzáskörzete számára elérhető kulturális szolgáltatásokat. A fedélszék alatti tér könyvtár lett, de kávézó, bál-, mozi- és tornaterem is helyet kapott más rendezvények lebonyolítására alkalmas helyiségekkel. A szükség eredményezte, hogy különféle szakmai hátterű és kvalitású kivitelezőcsoport valósította meg a faluházat. Színházi TMK-s karbantartók, népi fafaragó és szőnyegszövő kézművesek, műbútorasztalosok és a professzionális tervezők különbözőségei ellenére mégsem eklektikus, hanem homogén eredmény született meg elsősorban Makovecz Imre egyénisége és módszere okán. Hámory Judit számára az organikus szemlélet éppen a funkció és környezeti hatások által meghatározott kollektív tevékenységben öltött formát, kevésbé jelentett filozófiai vagy esztétikai programot az enteriőrtervezésben.

A 90-es évek második felében két merőben eltérő megbízói attitűd határozta meg Hámory Judit belsőépítészeti munkáit: konzumizmus és szakralitás. A jó tervező ismérve, hogy a megrendelői igényeknek maradéktalanul rendeli alá szakmai képességét. A HUNGEXPO kiállítási pavilonjait tervezte éveken keresztül és az építész számára legnemesebb kihívást jelentő egyházi megbízatásait az ezredfordulót megelőző évekből.

A Budapest Nemzetközi Vásár vagy közkeletű nevén BNV alkalmával 1994 és 1997 között a Nádor Rendszerház informatikai cégnek, a Falco faipari lapterméket gyártó gazdasági társaságnak, a Nagykőrösi Konzervgyárnak és a Szolnoki Papírgyárnak tervezett pavilonokat. A leginkább díszlettervezésre emlékeztető megoldások a túlzások műfaját testesítették meg. A napjainkban használatos marketing zsargon szókincsével élve „egylövetű ötlet" köré épültek a könnyen összerakható, szétszedhető és szállítható olcsó alapanyagok felhasználásával készült installációk. A korabeli fotódokumentációk tanúságai szerint a Hámory Judit által tervezett látványvilág középpontjában mindig a termék esszenciájának a megragadása állt. A tárgy konkrét hangsúlyozása helyett fókuszba helyezett gondolat megjelenítésében a merész fényvezetés és rendhagyó tükröződések szolgáltak eszközéül, ami a zajos, fényárban úszó térben üdítően hatottak az egymás túlharsogására hivatott kiállítási pavilonok között.

A korábban tervezett bankfiókok és kereskedelmi installációk szemléletét meghatározó kézzelfogható materializmussal szöges ellentétben állnak Hámory Judit templomi enteriőrjei, amelyek „a látható világ rendje önmagán túlmutat" Dante idézet szellemiségének jegyében születtek meg. 1998-ban a Szegedi Piarista Gimnázium bővítésére és egy iskolai kápolna megépítésére kapott megbízást Golda János és Maros Tamás építészek, akikkel Hámory Judit társtervezőként dolgozott a 24 tanterem és a tanári szoba, a három előadóterem, az udvarok, az előcsarnok, az aula, a könyvtár, valamint a tanács-, a színház-, a zene- és a tornaterem rekonstrukciós és újjáépítési munkálatain. Fórián-Szabó Zoltán szerzetestanárral szorosan együttműködve alakították ki a piarista rend ideáját tükröző épületrészeket és helyiségeket, amelyek a nemzeti érzelem, a humanizmus, a szociális érzékenység, a kötelességtudat és a tudományok tiszteletének eszméit voltak hivatott tükrözni. A gimnázium kápolnája az első emelet egy csendes sarkában épült, amelyhez kapcsolódó előtér tömör falszakaszát Hámory Judit pillérsorrá alakította. A bejárat rendhagyó módon nem a hossztengelyből, hanem az előtérből nyílt volna, ám ezzel a megoldással ezt a problémát felszámolta és a teret kiterjesztette. Az ajtó szemöldökeit díszítő ólomüvegek elkészítésére Szalontai Éva iparművészt kérte fel, aki a pillérek színes üvegfejezeteit is alkotta. A bejárattal szemközti falon Széles Judit plasztikus textilképét helyezte. A kápolna hét méteres belmagasságát arányosan két szintre osztotta oly módon, hogy a nyersbeton oldalfalat félmagasságig gipszlapokkal burkolta. Az oltár mögé a végfaltól elálló íves koracél hátfalat épített be, hogy a csupasz falon elhelyezett tabernákulumra irányítsa a figyelmet. A szentségház Maros Tamás tervei alapján Rékassy Levente ötvösművész munkája. Az arany- és zománcberakással díszített oltárszekrény alakja Salamon templomának archetípusát idézte meg formájában és gazdagságában. A kápolna kockás padlómintája ismétlődik a tabernákulum fekete-fehér négyzetrácsos ornamentikáján, ami hűen tanúsítja az építész és belsőépítész szoros együttműködését és közös gondolkodását a tervek elkészítésében. A végfalon meglévő vertikális ablakot fénycsővel hangsúlyozta Hámory Judit, míg a puritán díszítésre és figyelemfelkeltésre egy keresztbe tett durva fagerenda szolgált. Az így létrejött keresztalak a földi és égi világ metszéspontját szimbolizálta.

A szegedi megbízást követő esztendőben Újkígyós település plébánosa, Szigeti Antal kérte fel Hámory Juditot az új templom belsőépítészeti megtervezésére. Az 1999-ben Bánfi Zsolt építész tervei alapján organikus építészeti szemléletű alaprajzzal megépült formabontó templom megjelenése újszerűen hat a békési falu főutcájában a régi barokk templom közelében. A templom félköríves szentélye és íves falai bensőséges hatást keltenek. Az anyagi forrás hiánya a szerkezetben és az enteriőrben is találékonyságra ösztönözték a tervezőket. Az oltár, az ambó és a padok akácfából, az oszlopok azbesztcement csőből készültek. Az oszlopfejezeteket fülönfüggőkre emlékeztető síklapokkal tette egyedivé Hámory Judit. A tabernákulum elkészítésére Barna Borbála ötvösművészt kérte fel. A csupasz, halcsontvázszerű csillár és lámpasor megerősíti a templom bizonytalan hossztengelyét és a feszületre irányítja a tekintetet, amely a plébános, Szigeti Antal saját kezű munkája.

Az ezredfordulót követően Hámory Judit több mint féltucat bemutatótermet tervezett a Raab Karcher építőanyag kereskedelmi cégnek a fővárosban és vidéken egyaránt. Egyik legutolsó belsőépítészeti tervét a Sansha Tánc és Balett Kellék Szaküzlet részére készítette 2007-ben. Hámory Judit utoljára hagyta ott egyedi kézjegyét egy enteriőrben: tükrök összetett rendszerét, tekintetet orientáló fényinstallációt és különféle anyagfelületeket egymás mellé rendelő összeállítását alkalmazva. Életművének elismeréseként a Magyar Művészeti Akadémia 2017-ben levelező taggá választotta, amelynek Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozatában képviseli a belsőépítész szakágat.

[2022]