Károlyi Amy

Életrajz

Károlyi Amy 1909. július 24-én született Budapesten, Krisztinavárosban. Értelmiségi családban nevelkedett, édesapja a II. kerület tisztviselője, helyettes polgármestere volt. Édesanyja zongoraművészi pályára készült, ám három gyermekük öröme-gondja mellett ambícióit nem hivatásos művészként teljesítette ki. Ám az az érzékenység, amelynek birtokában volt, gyermekei kreativitására termékenyítőleg hatott.

Károlyi Amy, aki akkor még a Mária keresztnevet viseli, viszonylag korán kezdett verseket írni, hat évesen már próbálkozik, s fiatal kamaszként már Reviczky-utánzatokat ír, egyszerű stílusgyakorlásból. Kedvenc olvasmányai között Petőfi és Vörösmarty költeményei szerepelnek, de a népköltészet és a barokk költők világa is igen közel áll hozzá. Ezt a szimpátiát felnőtt korában is őrizte. A matúra után a pesti egyetem bölcsészkarára iratkozik be, magyar-német szakra, tanárai között ott szerepel Horváth János irodalomtörténész is. A diploma után tanítani kezd, a Bajza Utcai Általános Iskolában kap állást, magyar, német és történelem szakos tanárként dolgozik. Szeret tanítani, ám néhány év múlva mégis más utat választ és szabadúszóként tevékenykedik.

Ekkorra már jelennek meg költeményei, ezek közül az első 1940-ben, a Nyugatban. Babits Mihály pártfogolja és ajánlja közlésre verseit, s az, hogy épp a Nyugatban, az külön ajándék, hiszen Károlyi Amynak „a Nyugat a tiszta, romlatlan levegőt, az irodalom mércéjét és a tiszta értékek védelmezőjét jelentette". A második világháború után a Magyar Rádiónál volt állásban, s rövid ideig az Atheneum Kiadónál is dolgozott szerkesztőként.

Fülep Lajost tartja mesterének. Költői indulása nem szokványos, első kötete megjelenésekor, 1947-ben, harmincnyolc éves. Ez nem jelenti persze azt, hogy Károlyi Amynak ne lett volna eredendő költői tehetsége, ám az, amit ő képvisel a magyar költészettörténetben, egy elsajátított tudás- és műveltséganyagra épülő líra. Az ötvenes évek politikai légköre őt is, mint oly sok költőt, hallgatásra ítéli, meséket, gyermekverseket ír. Következő kötete megjelenésekor, 1957-ben, már nagy tudatossággal válogatta verseit, fontos volt számára, hogy csak azokat publikálja, melyek valóban alkalmasak arra.

Károlyi Amy 1965-ben megjelent A harmadik ház című kötetében mutatkozik meg költészetének esszenciája. 1977-es Kulcslyuk-líra című kötetének újszerűsége a kompozíció, ami egyfajta „lírai montázs". Idézetek, aforizmák szerepelnek benne többnyire versszövegekkel kiegészülve.

Életművének gondozója és köteteinek szerkesztője Steinert Ágota, akihez a munkakapcsolaton túl személyes barátság is fűzte.

Károlyi Amy nemcsak költőként, de műfordítóként is jelentőset alkotott. Emily Dickinson magyar fordítója, de köthető a nevéhez operaszövegkönyv és számos esszé is. Pontosan és jól beszélt nyelveket: angolt, németet, franciát. Visszaemlékezésében arról olvashatunk, hogy már-már kínos precizitással keresi a szinonimákat egy-egy fordítás kapcsán, hiszen nem elégedhet meg azzal, hogy „valami majdnem ugyanazt jelenti".

Ez az igényesség, az önmagához való szigorúság nemcsak a munkájában, de a magánéletében is megmutatkozott. 1947-ben házasságot köt Weöres Sándorral, a költőgéniusszal. „Amikor férjhez mentem Sanyihoz, az valahogy az irodalmi életnek nem tetszett. Ariel meg Puck ne házasodjon meg, ugyan ki az, aki őt elkany arta, ilyen hangulat volt. Az irodalmi élet – amivel különben nem tartottam összeköttetést, még egy előszobát életemben nem láttam, ahol az ember ül, hogy a műveit ajánlja –, tehát ez az ismeretlen irodalmi élet valahogy nem volt elragadtatva, hogy Sándor nem közülük vett el valakit."

Különös, legendás házasságuk negyvenkét évig tartott. Károlyi Amyt sokan csak Weöres Sándor árnyékaként látták, „egy zseni felesége, akit a zseni miatt költőként is kénytelen számon tartani a világ." Véleményem szerint ez azonban messze áll a valóságtól. Alkotótárs volt, s ugyanakkor Weöres Sándortól teljesen független költő.

Férje 1989-es halála után Károlyi Amy elszigetelte magát a külvilágtól, Steinert Ágota irodalomtörténész így vall a költőnő utolsó éveiről:

„Halála után – kivéve a veszteség szörnyű élményét megfogalmazó, döbbenetes erejű és szépségű verseit – szükségszerű, hogy egyre inkább töredékes sorokat, kisebb jelentőségű műveket írt, de ezekben is nagyon sok szép kép, részlet van. Mégis, azt gondolom, hogyha az egész pályáját áttekintjük, akkor azt a lehetőséget, amit magában hordott, végül is meg tudta valósítani."

Munkásságát számos díjjal ismerték el, 1981-ben József Attila-, 1996-ban Arany János-díjat kapott, az Év Könyve jutalommal 1990-ben és 1992-ben is kitüntették. 1997-ben Salvatore Quasimodo-életműdíjat kapott. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja volt.

Tizennyolc kötete jelent meg, ezeken túl műfordítások, s nem utolsó sorban a Weöres Sándorral közös alkotások őrzik Károlyi Amy költői életművét, mely méltánytalanul kevés figyelmet kapott életműve a magyar irodalomnak.

Károlyi Amy 2003. május 29-én hunyt el Budapesten, Weöres Sándorral közös sírja a Farkasréti Temetőben található.

Az életrajzot összeállította Marosi-Nagy Edit [2015]

__________________________________

Életrajzi adatok

Budapest, 1909. július 24.

Budapest, 2003. május 29.

Tanulmányok

Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, magyar-német szak, Budapest

Munkahelyek

Bajza Utcai Általános Iskola, magyar-német-történelem szakos tanár, Budapest

1949 Atheneum Kiadó, külső munkatárs

Magyar Rádió, külső munkatárs

Művészeti, szervezeti tagságok

1992–2003: Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja