Kelecsényi Csilla

Életrajz

Kelecsényi Csilla a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán gobelintervező művész diploma megszerzése után 1993-ban Master of Arts fokozatot szerzett a londoni Goldsmith's College-ban, majd 2006-ban Doktori (DLA) fokozatot a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Festő szakán, Summa cum laude minősítéssel. Disszertációjának címe: Lágy anyagok a képzőművészetben. Jelenleg az ELTE SEK (Szombathelyi Egyetemi Központ) Vizuális Művészeti Intézetének docense.

1976-óta rendszeresen részt vesz számos hazai és külföldi, egyéni és csoportos kiállításon. Pályakezdésétől máig elsősorban autonóm képzőművészként dolgozik. Eddigi tanulmányai és művészi gyakorlata mellett a festés, a kollázs, a kézzel merített papír, a szövés, a hímzés és az e tárgyak köré csoportosítható teoretikus kutatásban és oktatásban tevékenykedik.

Művészetében a design és az autonóm művészet határterületei foglalkoztatják. Képzőművészként 1983-ban elnyerte a Smohay Alapítvány díját, textilművészetét a szakma 1978-ban és 1986-ban a Szombathelyi Textilbiennálé I. díjával, majd 1997-ben Ferenczy Noémi-díjjal ismerte el.

Művei közül kiemelendő az 1980-as egyéni kőszegi kiállításának installációja és a 7.Kasseli Dokumentán való részvétele egyedüli magyar kiállítóként és performerként.

Kelecsényi Csilla: Curriculum vitae

Értelmiségi szülők gyermekeként először zenei pályára készültem. Tíz évig zeneiskolában hegedülni tanultam, kórusban, trióban énekeltem, szólistaként hegedültem és kamarazenéltem. Hazai és külföldi zenei sikereim mellett rajztanárom megszerettette velem a rajzolást, festést, és 14 éves

koromban a képzőművészeti gimnáziumba ajánlott, ahová díszítő festő szakra fel is vettek. Tanáraim Szalai Zoltán, Somogyi Gábor és Birkás Ákos festőművészek voltak. Érettségi után az Iparművészeti Főiskolára mentem. Tanáraim közül Eigel Istvánt és Szilvitzky Margitot említem, akiktől sokat tanulhattam. Elvégezve az akkor egyetlen, murális, festészettel rokon, gobelintervező-művész szakot, megszőttem diplomamunkámat, egy négy négyzetméteres francia gobelint, mellette pedig új kifejezési lehetőségeket kerestem terveimnek.

Nagyítás, „Blow up" 1978

Kiindulópontként egy csiga metszetét tanulmányoztam és egy részletét négy fázisban felnagyítottam, majd különböző minőségű és tónusú fonalból megszőttem. Szenes Zsuzsa textilművész (akit embersége és művészi kvalitása miatt nagyon szerettem) nagyon jónak találta ezt a munkát és biennálé díjra javasolta, amit nem kaphattam meg, mert még nem volt meg a diplomám. Később ezt a munkámat Romániába küldték kiállításra, de a román zsűri nem engedte kiállítani, mert szerintük munkám Erdély bekebelezését szimbolizálta. Különben ezt a vegyes technikával szőtt munkámat a Savaria Múzeum később megvásárolta.

1978-ban egy szövés közben ért baleset folytán a szövést semmiképp sem folytathattam tovább, és ez, az akkor balszerencseként megélt esemény is „hozzásegített" ahhoz, hogy a szövésen kívül más, festészettel, vagy textillel rokon művészi kifejezési formákra fogékonnyá váljak. Személyes helyzetem és körülményeim a művészetben formálódó új törekvésekkel párhuzamos módon alakultak.

1978-ban készítettem az Áramlatok című, három részből álló munkámat (Áramlatok I.II.III. 1978.), amivel elnyertem az V. Fal-és Tértextil Biennálé I. díját és ezzel együtt Kőszegen két év múlva egy egyéni kiállítás lehetőségét is.

Velemi Textilművészeti Alkotóműhely

Az 1970-es évek végén és az 1980-as években a művészeti életet is akkor ellenőrzése alatt tartó politika egyedülálló módon az ártalmatlannak látszó, alulértékelt textilművészeti törekvéseket nemhogy tűrte, támogatta is, a sikerhez és a fejlődéshez egy komoly intézményi háttér járult (lelkes művészetpártolókkal, múzeumigazgatókkal, műtörténészekkel, régészekkel, mint Gonda György, Szentléleky Tihamér, Bándi Gábor, Mihály Mária, Fitz Péter, Cserményi Vajk), valamint olyan jelentős alkotóközösség jöhetett létre, mint a Velemi Művésztelep.

A Velemi Textilművészeti Alkotóműhely 1975-ben alakult, alapszabálya kutatási, lehetőséget biztosított évente tíz, pályázatot nyert textilművész számára. Alapszabályát Szenes Zsuzsa, Attalai Gábor, Szilvitzky Margit és Bándi Gábor, a Vas Megyei Múzeumok igazgatója fogalmazták meg. Utóbbi személyes, bátor, kockázatos felelősség- és áldozatvállalása nélkül nem valósulhatott volna meg a Velemi Művésztelep. Az 1970-es évek textilművészetét megújító középgeneráción kívül feltűnt itt egy fiatalabb korosztály is, közöttük említhetjük Gecser Lujzát, Gulyás Katit, Bajkó Anikót, Lovas Ilonát. A Velemi Textilművészeti Alkotóműhely szakmai vezetője 1975 és 1979 között Mihály Mária, 1979-től 1984-ig Fitz Péter művészettörténészek voltak.

1977-ben én is pályázatot nyertem programommal a velemi művésztelepre és a művésztelepen egymás után évente való részvétel döntő jelentőségűen hatott művészi pályafutásomra. A szövőszéket kényszerűen otthagyva, a textil alapját képező elemi szál, mint formai kifejező eszköz vizsgálatába kezdtem. Ezek a velemi szálkísérletek feszített struktúrák, organikus szálkísérletek, perforációk, átvágások, tértextilek voltak.

Eleinte a szálak feszítettsége és lágysága, a szál és a szálkonstrukciók arányai, a transzparencia foglalkoztattak.

Az arányok, és ismét a nagyítás foglalkoztatott. Feszített struktúrákkal, plexi kereteken kifeszített selyemszálak térbeli vizsgálatával minitextileket hoztam létre.

Organikus szálkísérleteket, rétegződéseket vizsgáltam plexi lapokkal, kifeszített szálakkal, páfrány levelekkel. A természet anyagait konkrétan beemeltem a műtárgyba.

A Víz és vérerek című objekteket, szövevényes szálkonstrukciókkal, a természeti struktúrákra utalás szándékával készítettem.

Perforált plexilapokon átbújtatott szálakkal folytattam a térbeli objektjek vizsgálatát, és ezek a kis munkák számomra a monumentalitás lehetőségét rejtették magukba, ezeket a minitextileket nagy méretben is elképzeltem. Nemcsak térbeli, formai tanulmányok voltak ezek, hanem tónus és színvariációkat is készítettem ezekből a sorozatokból.

Átvágások I., II., III. című sorozat. A feszített struktúrákat később átvágtam. A folytonos szálfeszítgetések bennem is feszültséget keltettek, mely feloldást kívánt.

A kisméretű tanulmányok nagy méretben is realizálódtak. Ezekre példák: Vadász utca Idősek Háza közösségi terébe függesztett tértextil, a Győri kávézó térválasztói, mindkettő belsőépítésze Somogyi Pál volt.

Kőszegi installáció, performansz, 1980

Drámai fordulat következett be az életemben (haláleset), és ez tükröződött a munkáimban is. 1978-as biennálé díjazottjaként 1980-ban Kőszegen, egyéni kiállításomon óriási fekete environmentet, installációt mutattam be. Hatalmas, 6x4m alapterületen fekete jutaszálakat feszítettem ki a mennyezettől a padlóig a térben, ezeket áthasítottam, majd szurokkal belocsoltam. A teret két oldalon különböző minőségű fekete, fényes és matt gyűrött papírral zártam le. Hátulról két reflektor világított a nézők szemébe a ragacsosan szurkos szálakon át. Első informális performanszom e munkám előtt való táncolásom volt, szándékoltan fehér ruhában. A nézők vagy csodálták, vagy megdöbbentek ezen a látványon, Osztrák szakíró a kiállítást elismerően méltatta.

Lodz, Involvment (Benne lenni) 1981

1981-ben Magyarországról a szakmai zsűri az én munkámat javasolta a Lodzi Triennálén való részvételre. Mégis, egy háromtagú pártzsüri külön megnézte a kiállításra szánt munkámat és úgy döntött, nem engedélyezi Lódzba kiküldeni. Másnap Lengyelországban bevezették a szükségállapotot. Minderről mit sem tudtam, munkáim létrejöttét nem politikai ellenállás szándéka, hanem személyes élettörténésem, édesapám halála motiválta. (Az ad hoc zsűrorok döntésüket azzal indokolták, hogy nem jó a mű címe, majd azt mondták a minisztériumban, az a baj vele, hogy fekete.)

Performanszok

Eddigi munkáimmal sem a textil műfajában megszokott funkcionális tárgyalkotásra, hanem a textilben való gondolkodással, lágy anyagokkal gondolatközlő művek, objektek, installációk, plasztikák, textilszobrok, létrehozására törekedtem. Ennek során jutottam el a performanszig.1981.-ban készített Velemi performansz, Monori Lilivel, mint szereplővel. Evironment, mely performansz szinteréül szolgál. Erről készült videó felvétel a magyarországi első videók között volt.

1983 – Fészek klub: „Sonata", mosógép zaját hegedű játékommal kísértem, háttérben ölelkező párok lenyomata fehér lepedővásznon. Zongorán kísért: Hernádi Hilda, zongoraművész.

Németországban a 7. Kasseli Documenta K-18, Stoffwechsel (Anyagváltás) című kiállításán, mint egyedüli magyar résztvevő szálobjektjeimen kívül a Fekete pieta performanszot is bemutattam, sikerrel. Hangeffektusok: lélegzés hangja keveredik kellemetlen fúrógép zajával. Installáció: fólia tér, akcionális festés, nézők eltakarása fehér festéssel, test-gipszeléssel.

1988 – Graz, Raiffeisenhof, Nemzetközi Workshop és Szimpozion. Transsylvania I performansz. Egy pár soros magyarországi újsághír adta az alapot, hogy ezt a performanszot megcsináljam. A hír a következő volt: Ceausescu román diktátor elrendelte székely falvak buldózerrel való lerombolását.

Fekete gézzel lehatárolt fekete fólia térben fehér lepedővásznon erdélyi falvak fotója egymás után kivetítve, melyre fehér ruhában állva, vörös festékkel festek, amíg a látvány el nem tűnik, közben bulldózer hangja hallatszik. majd a nézők előtt gyertyákat gyújtok és hegedűn székely siratót játszom. A performansz megdöbbentette az elegáns, csokornyakkendős, osztrák milliomos nézőket.

A performenszt követő napon Poster Akció, Kunst auf Zeit, utcai akciót csináltam Grázban, az utcán, egy hirdetőoszlopra, amelyre kicsempészett Népszabadság újságok lapjainak felkasírozott felületére pitt krétával székely kapu részleteket rajzoltam.

Fontos esemény volt a Velem–Brüsszel kiállítás, amit 1988-ban rendeztünk a Budapest Galéria Lajos utcai Kiállítóházában, itt a kiállítás létrejöttének és a művészek utaztatásának szervezését is felvállaltam. Egy év múlva rendeztük meg az 1989 Brussels–Velem kiállítást Brüsszelben, a Mediatine galériában. Megemlítem Török Tamás nevét, az ő szakmai segítségének is köszönhettük kiállításaink megvalósulását és színvonalát.

Ugyanebben az évben részt vettem Barcelonában a Trama Art nemzetközi kiállításon. A reprezentatív, nagyméretű katalógus fedlapjára az én munkám fotója került.

Relief festmények – Lágy téglák, angol csatornafedők

1981 – Stúdió Galéria, több tucatnyi lágy, fekete téglát tettem ki a falra, fémkeretekre feszített szálrétegek, egymás mögött, tégla méretben, a szálakat átvágva és a hasítékokba különféle lágy anyagok együtt alkalmazása volt látható (gipsz, gyűrt papírok, kálium kenőszappan).

Ehhez a kiállításhoz készült egy katalógus. Chikán Bálint, a Fiatal Képzőművészek akkori Stúdió vezetője jóindulatúan figyelmeztetett, ha Szent Pál leveleiből idézek kiállítás-katalógusomban, számoljak azzal, hogy ún. klerikális polcra fognak tenni a minisztériumban.

1989-ig semmilyen külföldi ösztöndíjban nem részesültem. A minisztériumban azt mondták, ne is pályázzak, úgysem kapok.

1989. számomra is a fordulat évét jelentette. Megpályáztam egy British Council ösztöndíjat Londonba és a Goldsmith'College-ban elvégeztem a mesterképzőt1991–92-ben, a Vizuális Művészetek Karán. Már korábban,1983–84 óta fokozott érdeklődéssel fordultam a kézzel öntött papír, Fitz Péter megfogalmazása szerint – a „rombolt szál" – témájához, ez látható volt „Angol füzet” című képsorozatomon.

Az angliai tanulmányok idején választott témám az angol járda volt. Nagyméretű, öntött és festett papírrétegekből Frank János szóösszetétele szerint „relief-festményeket" készítettem, egyéni kollázs technikával. Ezeket a műveket 1993-ban a Műcsarnokban mutattam be egyéni kiállításomon.

Ezek a munkák is a műfaji határátlépés példái, átmenetet képeznek a textilművészet, a grafika és a festészet között, az utóbbi felé fokozatosan elmozdulva.

Merített papír munkák, természeti és épített struktúrák

Olvadás 1991. Az olvadáshoz kapcsolódó munkákból műsorozatot készítettem és a skóciai Dundee-ben önálló kiállításon mutattam be.

Vakolatok, egyéni kollázstechnikával készített, színes téglalevonatokból összeöntött kompozíciók sorozata, melyeket Somogyi Pál építész férjem téglagyűjteménye és római tanulmányútjaink inspirálták.

Asszamblázsok – Szegénység és rózsák I–VII. 2007–2010; Szegénység és rózsák I.-III. 2007. Pályázatot hirdettek Szent Erzsébet tiszteletére. A leíró megfogalmazás helyett triptichont készítettem apró, jelentéktelen tárgyak environment-szerű összerakásával, a festés és a kollázs alkalmazásával, az általam kézzel merített papír alapon. Később újabb négy elemmel bővült a sorozat Én-Kép IV., V., VI., VII. címmel, ahol festett, önportré fragmenteket elegyítettem különböző anyagokkal, papírmasszákkal, szándékom szerint érzelmeimet kifejezve, utalva a környezetszennyezésre, a globális válságra és az ezzel járó növekedő szegénységre.

Elektrográfiák

Pár éve az elektrográfia is foglalkoztat. A komputer, véleményem szerint hasonlóan a fényképezőgéphez, a művészetben hamarosan bárki által használható segédeszközzé szelídül. Tagja vagyok a Magyar Elektrográfiai Társaságnak és a Ligeti Erika alapította LEDA művésztelepen évről évre készítek elektrográfiákat.

Objektek, művészkönyvek

Már régebben, a minitextilekkel is készítettem objekteket, tárgyakat. Ez nem új dolog nálam.

Mária Rádió – 2012. Az ötvenes évekből talált néprádióba kék alapon csillagokra, fénycsóvára utaló formát szőttem meg francia gobelin technikával. A régi tárgy új jelentéstartalmat kapott. Már nem az, ami régen volt, vagy aminek korábban látszott, ami belőle hallatszott. A rádió belsejéből Mp3-as lejátszóról a Mária Rádió végtelenített szignálja szól.

2012-től indítottam egy új, műtárgysorozatot, mellyel nővéremre gondolva a halál és az elmúlás metaforikus értelmezésének szeretnék emléket állítani. A sorozat címe: Magunkkal hurcolt emlékképeink ezt a kifejezést unokahúgommal közösen találtuk ki. A munkákra jellemző a kék szín, testvérem, Sugárka kedvenc színe. E sorozat első darabja a Mária Rádió, utalva az imádságos, rádió frekvenciára. Ehhez a sorozathoz tartozik a Kék csendélet, ami régi tárgyak lenyomata sérülékeny papírból, bekeretezve, üveg alatt. (A kék egyúttal Ives Klein monokróm munkáira is utal). Nővérek. Digitális művészkönyv. A kettős portré átlátszó fóliára nyomtatva szinte egybeolvad, ismételve, sorolva cd-tartókba helyezve, ledekkel megvilágítva. A kép és hangra emlékezést szerettem volna kifejezni digitális eszközökkel.

Művészkönyv Moholy Nagy László emlékére. Művészkönyv Piranesi (Római tanulmányutak ihlették).

Portrék, kollázsok

Évek óta foglalkoztat a portré, azon belül az önportré. Akvarell vázlatokat készítek magamról, egymásra rétegesen festve Az érzelmeinkre túlélésünk érdekében szükségünk van. Velünk született érzelmeink alapvető közlések, melyeket arckifejezésünk tükröz. A belső érzelmek bemutatására és kifejezésére festettem magamról portrévázlatokat. Ezek az önportrék hat kiválasztott alapérzelmet ábrázolnak: érdeklődés, élvezet, meglepődés, kín, félelem düh.

A magunkkal hurcolt emlékképeink sorozatom gondolatát az életünk és az életem során összegyűjtött társadalmi, családi és egyéni lelki sebek adták. Úgy gondolom, szükség van ezen sebek kimondására, feldolgozására, megjelenítésére alkotások formájában, hogy utána gyógyulás, újrakezdés, megújulás következhessen. A kreativitás egyéni és közösségi felszabadítására véleményem szerint ezen művek segítségül szolgálhatnak.

A múltamból felbukkanó történések, emlékképeim, a bensőmön átszűrt érzések, a kapcsolódó emberi vonatkozások késztetnek újabb műveket megfogalmazni, létrehozni, bemutatni.

Textilkollázsok

Az emlékképek folyamának, labirintusának, rétegződésének összekapcsolására kézenfekvőnek tűnt a varrás. A varrással tovább lépve olyan textil képet készítettem, ahol a festés és kollázstechnika a különböző anyagminőségű textilekben valósult meg. Fényképek felhasználásával a szitanyomáson kívül kikísérleteztem a fényképek textilre való rögzítését, transzfer technikával. Az egyes festett textilrétegeket varrással rögzítettem össze, felhasználva régi textil töredékeket, anyagokat, hímzéseket, csipkéket, régi személyes leveleket, írásokat varrással nemcsak összekapcsolva, hanem tovább varrva, géppel hímezve azokat. Felfedeztem a szabad gépi varrást, a már mások által ismert, kötött, szabályosan varrott patchwork helyett.

Öltésvázlatok

2014 januárjában Somogyi Pállal közös kiállításunk nyílt a Fugában, Párhuzamok II. címmel. Évekkel ezelőtt Ráckevén volt az I.

Somogyi Pali felém egy gesztust téve (ismerve kollázstechnikámat) azt ajánlotta, a kiállításra mindketten készítsünk párhuzamosan 12 új kollázst. Az ő gyönyörű építészeti kollázsai már régen kész voltak, amire én az első varrott munkát befejeztem. Így születtek januárban az öltésvázlatok.

[2016]

Interjú

Készülődés az akadémiai székfoglaló előadásra

Dvorszky Hedvig beszélgetése Kelecsényi Csilla textilművész-képzőművésszel

2014 februárjában Somogyi Pál építész férjével együtt állítottak ki a budapest-belvárosi FUGA Építészeti Központban. Azt hiszem, ezzel az anyagválogatással fel is készül egy kissé a közeljövőben esedékes székfoglaló előadására is. Milyen tárgyakat állított ki?

A FUGA-ban egy korábban elkezdett, a „Szegénység és rózsák" című sorozatomat állítottam ki, amit 2007-ben kezdtem már el. A másik, a Vakolatok című, szintén korábbi sorozatom. Ezt már 10-14 évvel ezelőtt készítettem. Miután a férjemmel, Somogyi Palival megbeszéltük, hogy az elmúlt közel tíz év munkáit összesítjük, ezért ezek a munkák is szerepeltek. Az új munkák, a Szegénység és rózsák című sorozatból következtek: ezek afféle varrott vázlatok.

Mit üzen ezekkel a művekkel a nézőinek? Hiszen első pillantásra csak az érti meg, akinek van némi fogalma a motívumainak a jelentéseiről, hogy például a rózsa mit is jelent.

2007-ben volt egy Szent Erzsébet tiszteletére kiírt pályázat, és én erre nem a szokványos módon szerettem volna válaszolni, tehát nem úgy, hogy Szent Erzsébet rózsákat hint a szegényeknek és ételt is oszt. Nagyon foglalkoztatott már akkor is, és megdöbbentett nemcsak a középkori szegénység, hanem általában a szegénység problémája. A szegénység gondolatát használhatatlan, értelmetlen, tulajdonképpen olyan kis apró tárgyakból építettem fel, csupa olyasmikből, amit mindenki mellőz, mindenki félretesz, senkinek sem értékes, ezért ezekben a munkákban szerepelhetnek a fekete fólia, vagy a cigarettacsikk-darabkák és egyéb, szemétnek nevezett tárgyak, melynek ellenpontjaként szerepelt a rózsa, ami a szegénység ellenében a kegyelem és a szeretet jelképe. Tehát azt üzentem, hogy mindazok, akik a szegénységet szeretnék megszüntetni, azok valamit tesznek is ezért. Én személyesen úgy gondolom, hogy ez a magam felelőssége is, tehát nem másra célszerű mutogatni, hanem azt a kis szegénységet, amit én látok, azt próbálom az én eszközeimmel egy picit enyhíteni. Erről nagyon szépen írt Kuklay Antal „Egy kiállítás emlékkönyvébe" címmel. Az én kiállításomról volt szó – őt idézem: „A lehető legegyszerűbb fehérre festett sima keretezés és a legszerényebb alapanyag a merített és a hajtogatott papír, már figyelmeztet bennünket, hogy Kelecsényi Csilla »Szegénység és rózsák« című képei a megszokott, látványos szépség birodalmán túlra vezetnek minket, a szemlélődés és a részvét világába, ahová csak alázatos szívvel lehet belépni. Erzsébetre a szegénység és a szeretet szentjére utaló cím birtokában az azonosságokon és a különbségeken töprengve meg kell keresnünk a kapcsolatot a montázstechnikával készült képek között. Azonosak a papírrózsák Erzsébet és a szeretet szimbólumai, de ellentétes a kompozíciók alapja. Az egyiken összefüggő hófehér papír alapra festett zöld fűszálak, a természet, a tisztaság, a harmónia jelképei, a másikon szaggatott szürke felületre szórt nagyvárosi szemét, csikkek, papír fecnik, eltépett levélborítékok, amit egy popkoncert után reggel az aszfalton talál az utcaseprő. És innen a nyitott mű alkotójának társaként indulhat el a teremtő képzelet, a tér, az idő és a személyek elágazó és összefutó ösvényein át felfedezni a mű üzenetét. Például, Szent Erzsébet a maga korában a tisztaszívű szegények és szenvedők közé szórta a szeretet rózsáit, akiknek hite és imája Erzsébet sírjánál kiérdemelte a gyógyulást testi bajaikból. Ma a fogyasztói társadalom áldozatai éheznek Erzsébet szeretetére. A hajléktalanok és a börtönlakók, az alkohol, a kábítószer, a játékszenvedély rabjai és a náluk is szánalmasabb lelki nyomorultak, akik a költő Pilinszky János szavaival: »Ház. Kutya. Gépkocsi. Pázsit és fogadások. De csakugyan szebb attól a mennyország, hogy a poklokra lecementelt, gyermeküket, nemüket, fajukat és mindenüket megtagadó lények póklábakon egyensúlyozva nyáladzanak senkiért, semmiért?«" Ezt ugye Pilinszky az Infernó című versében fogalmazta meg így ismételgetve, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet könyörögj érettünk, Árpád-házi Szent Erzsébet könyörögj érettünk. Ezt a gyönyörű szöveget azóta is meghatározónak tartom munkásságomra nézve.

Kuklay Antal, mint művészettörténész is kiváló személyiség, aki a legszegényebbek közé évtizedek óta szolgálattévő papként jár el gyakorta a legalacsonyabb rendű munkákat is velük együtt végezve. Ha valaki, ő valóban érti a szegénység fájdalmát és a szeretet szükségességét. Visszatérve a műveihez, változott-e az évek során a korábbi textilművészeti alkotásokhoz képest bármi is az Ön gyakorlatában?

Én multimediális művésznek tartom magam, így elég sokféle anyagot megengedtem a munkáim létrehozásakor, de úgy gondolom, hogy van egy dolog, ami végigmegy akár technikailag, akár megoldásukban is a munkáimon: ez a kollázs technika vagy a rétegződés. Papírmunkákat legalább 20-25 éve készítek, innen fordultam a festészet, szobrászat, az assemblage felé, vagy egy objet-jellegű mű készítés felé. Tehát műfajilag elágazó, amit csinálok, de szerintem ezeket összefogja ez a rétegző technika. És mindig a gondolat számít, a szerint nyúlok anyaghoz. Amit a legfontosabbnak tartok az az, hogy tevékenységemet úgy tekintem, hogy a munkám, tulajdonképpen egy önátadás Istennek a művészeten, mint eszközön keresztül. Azt is mondhatnám, ez az ars poeticám, ez az én gondolatom, ezért merészelek bármilyen anyaghoz, egyáltalán anyagokhoz nyúlni.

Őszintén szólva, a kortárs képzőművészetben, a kortárs iparművészetben ez a fajta hitvallás a közönség számára nehezen megérhető, ha olyan művekkel találkozik, amelyeknek elvont a nyelvezete. Például ezekre a bizonyos assemblage-okra, gondolok. Valószínűleg ugyanannyi időt igényelnek a szemlélőtől az üzenet megértéséhez, mint amennyi az alkotás időtartama.

Nagyon érdekes ez a kérdés. Most, hogy már évtizedeken keresztül ezen a pályán vagyok, elmondhatom, azt tapasztaltam, hogy néha öt-hat évnek is el kell telnie, mire a nézők felfedezik a munkáimat, de akkor elkezdik nagyon szeretni. Így hát én meg úgy gondolom, sőt, ez még inkább bátorít arra, hogy csak menjek afelé, ahogy gondolom meg érzem és mindig csak a belső hangra hallgassak, amikor azon töprengek, hogy milyen munkát csináljak és ne a megszokott, a másoktól elvárt vagy bevált képletek szerint dolgozzam. Rájöttem, semmiféleképpen sem szabad kívülről, bármiféle ízléstől irányítva dolgozni, tehát belülről kell meghallatni egyfajta lelki instrukciót. Erre jó példa, a Szegénység és rózsák sorozatom. Ezt ugyanis megpróbáltam megformálni digitális eszközökkel, nagyon izgalmassá vált így az egész. Most bent van a világban az elektrográfia használata. Elég nehezen, de megtanulgattam, ma már nagyon jól tudom használni. Úgy gondolom, hogy amint minden új médium, mint például a fényképezőgép is a saját korában, ez a módszer odaszelídül majd eszközként a többi mellé. A fényképezőgépet is bárki használhatja a nagyon sok művészen kívül, így lesz majd az elektrográfiával is, a photoshoppal vagy a komputeres tervezéssel. Nagy előnyei vannak, hiszen amint berakom vagy beszkennelem a rajzomat, máris együtt láthatom azt a látványt, amit elgondoltam, így azt azután könnyedén alakítgatom, manipulálom tovább. És amikor kiderül, hogy azt már nem is úgy kell megcsinálni, ahogy korábban gondoltam, ez a „segédeszköz" újabb lehetőségeket dob ki, éppen ezért vigyázni kell, hogy az ember ne vesszen el ebben a manipulatív technikában és fegyelmezetten gondoljon az eredeti elképzelésre, hogy mi is az a változat, ami szándékait a legjobban tükrözi. Így például engem nagyon inspirált a Photoshopban található rétegződés vagy vágás gyorsasága, amit a kollázs technikában korábban kézzel csináltam. Tehát ugyanarról van szó, csak az eszközhasználat más, hiszen amit az emberi agy betesz a komputerbe, csak az lesz ott is, nem más. Egy új technika, egy új jó eszköz, soha nem fog többet tudni, mint az emberi agy. Tehát a kollázs technika, a vágás, a rétegek egymásra helyezésének ezek az új dimenziói nagyon-nagyon inspiráltak, és így ebből születtek a varrásvázlatok. Áttetsző muszlim meg selyem, és más, egész vékony textileket vettem elő, meg talált tárgyakat, régi textileket, anyukám hímzését vagy a nővéremnek egy régi írását, és rájöttem, hogy ezeket a varrással tudom a kompozíciós elképzeléseim szerint a legjobban rögzíteni. Tehát ez adta magát, de nem azért, mert varrni szeretnék – egyébként nem tudok egy ruhát se megvarrni, mert nem vagyok ruhatervező –, de a varrás adta azt a lehetőséget, hogy ezeket a különböző rétegeket sajátos képekként rögzítsem, s így kezdődtek a varrásvázlatok. Nem azért, mert textiles vagyok.

Én amúgy is alapvetően képzőművész szemléletűnek tartom magam, de nemcsak én, hanem a munkáimat megítélők is. Ezért a Ferenczy Noémi-díj előtt – amelyet alapvetően az iparművészeknek ítélnek meg elismerésképpen – én, mint képzőművész, Smohay-díjat kaptam, már fiatalon. Úgyhogy gondolkodásmódomat és azt, amit csinálok, a képzőművészethez sorolom, noha a textilhez is bátran nyúlok, mert miért ne. Sőt, büszke vagyok a textiles diplomámra, mivel azokban a munkákban is nyilván mindig a gondolat számít, s ha textilt csinálok, az is autonóm textil, tehát azon belül az is a képzőművészet műfaji kategóriájába sorolható szerintem. Ebben a Szegénység és rózsák sorozatban – ha már az érzésekről beszélek – nagyon sokszor a saját portrémat is belecsempésztem a rózsák közé, így tehát van egy énkép-sorozat is ezeken a kompozíciókon belül. Ekkor a saját érzelmeimet is vizsgáltam. Az énünket, jellegzetességeinket is az érzelmeinknek köszönhetjük, én ezeket az érzéseket próbáltam ábrázolni a festett akvarell portrékon, majd azokat kollázsoltam be a korábban már kikísérletezett rózsás felületekhez.

Számos egyéni és csoportos, magyarországi és külföldi kiállítási tapasztalattal a háta mögött, milyen szakmai, főként kollegiális visszhangot mondhat a magáénak?

Én ezt nem tudom megválaszolni, hiszen akikkel hasonló gondolati hullámhosszon vagyok, azokkal nem nagyon kell megértetni a műveimet. Hasonló felfogású kollégáim is vannak éppen elegen, ők azonnal „veszik" ezek üzeneteit. Akikhez pedig nem áll közel ez a fajta szemlélet,vagy technikai megoldás, minden valószínűséggel járják a maguk útját, sőt jó, hogy a saját elképzeléseik szerint dolgoznak, és valószínű, abban ők is nagyon jók.

Egy másik kissé szokatlan kifejezésmóddal operáló művész kolléganőjétől, Lovas Ilona textilművésztől vette át a volt Szombathelyi Tanárképző Főiskola, ma Nyugat-magyarországi Egyetem művészképzésének egyik tantárgyát. Mi a tapasztalata, átadható-e az a szemlélet a mai fiatalságnak, amelyet Önök, mint gyakorló művészek képviselnek?

Szombathelyen megkaptam a nyomott anyagtervező-kézműves hallgatók diplomára való felkészítését, tehát másfél évünk van közösen, hogy erre dolgozzunk. Egy látásmódot csak akkor lehet tanítani, és csak olyan ember tudja átadni, akinek saját magának is van egy bizonyos meghatározható szemlélete. Az én szemléletem olyan, amilyen a munkáimban látható. Azt is gondolom, hogy kell hozzá egy emberi tartás, egy emberi magatartás, hogy egy alkotó kivívjon magának némi elismerést. Ha ezen valaki éveken át dolgozik, tehát önmagán is dolgozik, akkor, úgy hiszem, van mit átadni. És ezek a hallgatók nagyon nyitottan várják az újat, a fiatalok mindig nyitottak, tehát nekik semmiféle kötelezettségük nincs arra nézve, hogy különféle megítéléseknek, elvárásoknak megfeleljenek. Nos, persze, le kell diplomázniuk, ilyen módon van kötelezettségük, meg kreditrendszer is van, de szabadok és nyitottak az új kifejezési formákra. A korábbi művész-tanár kollégáim – Polgár Csabára és Lovas Ilonára gondolok – elég sok jó alapot adtak ezeknek a hallgatóknak másféle alkotói megnyilvánulásaikon és gyakorlataikon keresztül, tehát a technikai alapok megvannak. Lovas Ilona nagy valószínűséggel, sőt kétségkívül jó szemléletet is tanított, s én ezt szeretném továbbvinni.

Térjünk akkor vissza az úgynevezett hitbéli elkötelezettségéhez. A művészettörténetben a gondolat és a közlési mód lehet sokféle. Hogy tudná meghatározni személyes ars poeticáját?

Nekem nagyon sokat segített a saját magam megismerésében, tehát az önismeretemben – ami feltétlenül szükséges egy művésznek – az a gondolati kitisztulás, amely szerint a művész célja az, hogy az alkotásaiban jobb legyen. Igen nagy hatással volt rám Szent Ignácnak a lelkigyakorlatozók számára jól érthetően megfogalmazott teóriája. Az én életemben az ő nézetei és hite máig is irányadó. Egy többek által is nagyra becsült paphoz járok immár nyolc éve lelkigyakorlatokra – egyébként ő már több évtizede dolgozik ebben a témában –, és ez azt jelenti, hogy mindennap egy órát foglalkozunk a Szent Ignác-i utasítások szerint az imával, annak jelentőségével a mindennapi életünkben. Az ima ma már számomra olyan, mint a munkám. Tudom, hogy ha az imámat jól „csinálom", akkor mindig a munkám is valahogy jobban alakul. Szent Ignác többek között arra tanít, hogy hiábavaló szót ne mondjunk, tanítása szerint csak arról szabadna beszélni, ami mások meg a magunk hasznára van. Én csak nagyon remélem, hogy akár a gondolataim átadásával, de még inkább a munkáimmal valami jót tudtam – tudok másoknak nyújtani. Szent Ignác azt is mondta, hogy azért, hogy jobban tudjunk Istennek szolgálni, más dolgunk nincs az életben, minthogy fejlesszük magunkban azokat az érzéseket és megértéseinket, amelyek által egyre jobban tudjuk Őt megismerni, szeretni és szolgálni. Ez egy olyan hatalmas feladat, amit kezdetben nem is fog fel az ember, és bizony néha annyira kicsinek érzem magam ebben, de nagyon örülök, hogy ilyen nagy szent mellém állt.

Azt hiszem, hogy a művészeti gyakorlatán és a tanításon kívül, adódott egy új terep is az Ön számára e meggyőződésének továbbadására. 2012 óta tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. Erről a testületről sajnos, nem csak a sajtóban, gyakorta kellemetlen megjegyzések és mindenféle alaptalan vádak szoktak elhangozni, amelyekről mi ugyan tudjuk, hogy emberi gyarlóságból, illetve meg nem értésekből fakadnak. Holott, ha ennek a köztestületté alakult akadémiának a lényegét tekintjük, arról szól, hogy saját berkeiben minél szublimáltabb szellemi közösséget alakítson ki, majd pedig ezt a szemléletet, illetve művészeti gyakorlatot lehetőleg széles körben terjessze, mutassa be, és egyre gazdagabb lehetőséget kínáljon föl mások, a nem akadémikusok számára is. Nos, 2014 elején, vannak-e elképzelései, hogy a tagságából adódó lehetőségeket mire tudná itt a felfogása szerinti alázattal és szelíden hasznosítani?

Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy az akadémikus kollegák a tagjaik közé választottak. Ez nem egy olyan hely, ahova az ember „beteszi magát", hanem a kollegák, a szakma megválasztja őt. Én úgy gondolom, hogy az Akadémián belül (is) nagyon fontos számomra az erőszakmentes kommunikáció. Ezt különben dr. Marshall Rosenberg tanítja egy könyvében: erőszakmentesen kell kommunikálni, tekintsük a szavakat tulajdonképpen ablakoknak, amelyek egymás felé nyílnak, nem pedig falaknak, amelyek elválasztanak. Úgy gondolom, hogy én szeretnék ebben a szellemben tanúságtevő művész lenni. Tehát arról tanúságot tenni, hogy én hogyan dolgozom a Jóistennek. De ugyanakkor tudom, hogy nem mindenki hívő ember, ezért egy erőszakmentes kommunikációt szeretnék magam körül alkalmazni. Ebben azonban elsősorban magamat kell megfegyelmezni, hogy én magamon semmiféle erőszakot ne kövessek el, és így akkor más felé se fogok. Az erőszakmentes kommunikációnak szerintem az első fázisa, hogy a birtoklás és ellenőrzés kényszere helyett az ember az életéért hálás legyen. Ha a hálát megfelelő módon tudom megélni és gyakorolni, ez egy nagyon jó élmény lesz. Ezt mindenkinek ajánlanám, akár hívő, akár nem, hogy az életéért adjon hálát, meg próbáljon hálát adni olyan életmozzanatokért, ami tulajdonképpen nem jár – nekünk nem jár semmi, szerintem. Nekem nem jár semmi, minden ami jön, azon túl, hogy vagyok, azért én hálát adok, hálát kell adnom, mert úgy adódnak a dolgok, hogy talán éppen ezért én szerencsés embernek mondhatom magamat. Azt mondják, hogy a szerencse tulajdonképpen az adott lehetőséggel való élni tudás. Hát valószínű igen, mindenki szerencsés, ha felismeri ezt, és a hálaadás által meg fog szűnni a neheztelések, a kétségbeesések ideje, a depresszív hozzáállással együtt. Tehát én úgy képzelem, hogy az Akadémia előtt egy olyan munka áll – amiben én is nagyon szívesen és örömmel veszek részt –, hogy egymást segítsük. Szerintem nagy lehetőség az, amikor művészek vehetnek részt annak az irányításában, vagy legalábbis megformálásában (nem akarom az irányítás szót használni), ami róluk szól.

Az MMA törvényes szabályai szerint a művészeknek is eleget kell tenniük bizonyos, az akadémiai ranghoz méltó szakmai beszámolási kötelezettségeiknek, jelenleg ezen túl azért, hogy a régebbi és az újabb tagok megismerjék egymás munkásságát. Természetes, hogy mind az ezzel kapcsolatos gyakorlat és főként az ezen közben leszűrt tapasztalatok „menet közben" is alakítják nem csupán az akadémiai lét minőségét, hanem a beválasztottak egymás iránti tiszteletét is. Ön is azok közé tartozik, akik ebben az első néhány körben tartják majd meg ezt a laudációval egybekötött székfoglaló előadást.

Igen.

Mit szeretne hangsúlyozni munkásságának bemutatásával?

Mindenekelőtt nem tagadom, hogy izgalommal tekintek ezen feladat elé, mert tény, hogy mi, alkotóművészek azért más módon, pl. egy-egy kiállításon, a műveinken keresztül szoktuk megmérettetni magunkat. De amint azt a felsőfokú oktatási intézményekben is jó ideje bevezették, nekünk is le kell tenni jó néhány, számunkra néha idegennek tűnő elméleti és hasonló vizsgát, ha doktori fokozatot szeretnénk elérni. Azt hiszem, egyáltalán nem árt, ha az ember rákényszerül, hogy megfelelő keretekbe fogja össze a beszámolóját úgy, hogy közben szavakba is kell öntenie a gondolatait. Sokat tanulunk egymástól is e téren, de még inkább nagyon jó, hogy ezeken az előadásokon valóban megismerhetjük egymás személyiségét is. Nekem, akinek a számára fontosak az érzelmi kifejezés finomságai, ez nagyon jó. Azt hiszem, hogy a saját beszámolómat a lágy anyagok költői üzeneteinek számomra nyújtott kifejezési lehetőségeinek fogom szánni.

[2014]

A műtermi beszélgetés után, 2014. május 23-án Kelecsényi Csilla képzőművész-iparművész Lágy anyagok a textilművészetben címmel megtartotta akadémiai székfoglaló előadását.

Kiállítások

Egyéni kiállítások

1978 Fészek Klub, Budapest

1980 Zwinger, Kőszeg (Nagy Judittal)

1981 Stúdió Galéria, Budapest

1982 Művelődési Központ, Veszprém

1984 Fekete Sas Patikamúzeum, Székesfehérvár

1985Angol füzet, Helikon Galéria, Budapest

1987 Móra Ferenc Művelődési Központ, Kiskunfélegyháza

1991 Textiles and collages Concourse Gallery, Dundee (Skócia)

1992 Winchester, Anglia (Alice Kettle-lel)

Fészek Klub, Budapest (Amy Eshoo-val)

Master of Arts Show, Goldsmith's College, London

1993 Műcsarnok (Palme Ház), Budapest

1996 Mazda-Szabó Autószalon, Budapest

1998 Fekete Sas Patikamúzeum, Székesfehérvár

I. Móri Nemzetközi Művészkönyv Alkotótelep kiállítása. Szabadművelődés Háza, Székesfehérvár

1999 Homlokzat. Budapest Galéria Kiállító Háza, Lajos u. Budapest

IBM Storage Products Kft. Székesfehérvár

Szabadművelődés Háza, Székesfehérvár

2001 Magyar Kulturális és Tudományos Központ, Helsinki (Finnország)

Homlokzat Magyar Kultúrintézet, Helsinki (Finnország)

2002 Nemzeti Könyvtár Tallin (Észtország)

Új Művészeti Múzeum, Pärnu (Észtország)

Kaunasi Galéria. Kaunas (Litvánia)

2003 PAPÍR-KÉP. Gaál Imre Galéria, Pesterzsébet (Butak Andrással)

2006 Szent István Király Múzeum Székesfehérvár

2008 Fészek-Klub Budapest

2010 Szegénység és rózsák. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest

2014 Párhuzamok II. FUGA Építészeti Központ, Budapest (Somogyi Pállal)

Kelecsényi Csilla kamarakiállítása, Scheffer Galéria, Budapest

2015 Nyílt Tér Kulturális Egyesület és Művelődési Ház, Répce Galéria, Répcelak

A hónap műtárgya: „Szegénység és rózsák I-II." Vigadó Galéria, Budapest

Csoportos kiállítások

1976 V. Fal- és Tértextil Biennále, Szombathely

1977, 1978, 1979, 1981 Velemi textilművészeti Alkotóműhely

1978 VI. Fal- és Tértextil Biennále, Szombathely

II. Nemzetközi Miniatürtextil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely

Magyar Textilművészeti Kiállítás (vándorkiállítás), Franciaország

1979 Hugarian Textile, Museum of Contemporary Arts and Crafts, New York

Mai magyar textilek, Ruth E. Down Fine Art Gallery, New York

Textilművészet Magyarországon, Cortland Egyetem, New York

1980 III. Nemzetközi Miniatűrtextil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely

Velemi textilek, Uitz terem, Dunaújváros

Válogatás a szombathelyi Biennálék anyagából, Bartók 32 Galéria, Budapest

A '70-es évek művészete, Bercsényi Klub, Budapest

Velemi Textilek, Landesmuseum, Johanneum, Graz

Rajz, Pécsi Galéria, Pécs

A kéz intelligenciája, Műcsarnok, Budapest

Stúdió '80, Műcsarnok, Budapest

Tépés, vágás, hajtogatás, Műcsarnaok, Budapest

Tendenciák,1970-80, Óbuda Galéria, Budapest

1981 Textilkunst '81, Linz, Bécs

Kemény és lágy, Zichy Kastély, Budapest

Swaenstein Museum, Voorburg, Hollandia

Objektek, szituációk, ellenpontok lágy anyagokkal, Műcsarnok, Budapest

1982 IV. Nemzetközi Miniatűrtextil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely

Magyar textilművészeti kiállítás, Knoxvill, USA

Fiatalok Nemzetközi Biennáléja, Párizs

K-18 Stoffwechsel, Kassel

Kortárs textilek a Savaria Múzeum gyűjteményéből, Finanbehörde, Hamburg

Pool-Art, Fészek Galéria, Budapest

1983 L'Art du Textile Hongroise Moderne, Musée des Beaux Arts André Marlaux, Le Havre; Espace Pierre Cardin, Paris; Centre Culturel des Visitandines, Amiens; École Nationale d'Arts Decoratifs d'Aubusson; Hotel de Ville Albert; Galerie de la Tapisserie Beavais, Misons des Arts et Loisirs, Laon

Modern Magyar Textil, Fészek Galéria, Budapest

Új fotók 1980 után, Óbudai Galéria, Budapest

Lepel, Fészek Galéria, Budapest

1984 Az újtextil, István Király Múzeum, Székesfehérvár

1985 I piccolo formato tessile Italia-Unngheria, Palazzo Venezia Sala Barbo, Róma és Római Magyar Akadémia

V. Miedzynarodowe Triennale Tkaniny, Centrale Muzeum, Wlokiennictwa, Lodz, Poland

Studio '85, Ernst Múzeum, Budapest

40 alkotó év, Műcsarnok, Budapest

1986 IX. Fal- és Tértextil Biennálé, Szombathely

1987 II. Nemzetközi Minitextil Triennále, Strassbourg Interart, Poznan

Új munkák, István Király Múzeum, Székesfehérvár

Eleven textil, Műcsarnok, Budapest

Velem-Brüsszel, Budapest Galéria Kiállítóháza

I.T.S. Nemzetközi Textil Szimpozium, Graz

Mágikus művek, Szombathelyi Képtár, Szombathely

1988 Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest

Budapest '88, Galeria Handwerk, München

1989 Trama Art (Nemzetközi Minitextil Kiállítás), Barcelona

Plakátakció, Graz

Brussels-Velem, Budapest Galéria Kiállítóháza, Galerie Mediatine, Brüsszel

1990 Natura morta, Műcsarnok, Budapest

SZETA-kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria

1991 A Smohay-díj tíz éve, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

Art Expo, Budapest

1992 Papírpárbeszéd, Fészek Galéria, Budapest

Papírmédium, Szépművészeti Múzeum

Női Szakasz, Újpesti Ifjúsági Ház

1992, 1994 Magyar textilművészet, Muraszombat, Szlovénia

1993 A másik Európa, Triennálé, Tournais, Belgium

1994-1999 Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Kongresszusi Központ

1994 XII. Fal-és Tértextil Biennálé, Szombathely

Le livre objet hongrois, Magyar Intézet, Párizs

Átlényegült dimenziók, Csók Galéria, Budapest

80-as évek, Ernst Múzeum, Budapest

II. Nemzetközi Művészkönyv Kiállítás, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

1995 Helyzetkép, Műcsarnok, Budapest

Könyv és zene, Zenetörténeti Múzeum, Budapest

1996 Értékpapír, A Magyar Papírművészeti Társaság kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest

Nemzetközi Művészkönyv Kiállítás Moholy-Nagy László emlékére, Vigadó Galéria, Budapest

California-Budapest, Budapest Galéria és Portland, USA

Art Expo, Magyar Művészkönyvalkotók Társasága

Szabad oldal, Dán Kulturális Intézet, Kecskemét

Libretto, Operaház, Budapest

1997 Jeles napok, Vizivárosi Galéria, Budapest

Fuoco, Ösztödíjas művészek kiállítása

Római Magyar Akadémia, Róma

Papír és érzékenység, Magyar Intézet, Bukarest

Papír és plasztika, Műcsarnok, Győr

Könyv-határok, Kecskemét

A könyv ideje, Pécsi Kisgaléria

1998 I. Móri Nemzetközi Művészkönyv Alkotótelep Kiállítása, Szabadművelődés Háza, Székesfehérvár

Papiros, Dalmát Pince étterem, Szentendre

Artists Book Fair, Barbican Center, London

Ecriture, 7 Rond-Point Des Camps-Èlysées, Párizs

Csend, Vigadó Galéria, Budapest

Papírra redukálva, Városi Galéria, Nyíregyháza

Kollázs '98, Vigadó Galéria, Budapest

Quadreria dell' Ariete 2, L' Ariete Associazione Culturale, Róma

1999 Magyar kortárs művészkönyvek, Down Fine Arts Gallery of the State University of New York, Cortland, USA

2000 MONTÁZS 2000. Szolnok, Millenniumi Képzőművészeti Filmszemle Katalógusa

Artists' Book Fair 2000. Barbican Gallery, London

Made in Hungary, Városi Könyvtár Székesfehérvár

Siófoki Művésztelep kiállítása. Siófok Kulturális Központ

Le Livre-Objet Contemporain Hongrois. La Louviere Musée Ianchelevici

A Frankfurti Könyvvásár, Művészkönyv kiállítás. Csepel Galéria, Budapest

…Újabb meglepetés…olvasóink részére! kiállítás. Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

Corpus Regni, Szentendrei Művészmalom, Szentendre

A második nem, Ernst Múzeum, Budapest

2001 Könyvcsemegék a Gourmetban I. Szakmai Kiállítás és Kerekasztal Fórum. FISE Gourmet Terem, Budapest

20 éves a Smohay-díj, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

Iparművészet kiállítás, Műcsarnok, Budapest

Szobrászaton innen és túl, Műcsarnok, Budapest

PELSO Hullám, Balatoni Múzeum, Keszthely

A magyar neoavantgard textilművészet, MKISZ Andrássy út székház, Budapest

„Fészek 1901 – 2001" Zászlók, Fészek – Klub Budapest

Europapír Hungary Kft., Olaf Palme Ház, Millenniumi Szalon, Budapest

Tisztelt Mesterek! - Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

Széchenyi Művésztelep Alapítvány kiállítása, Olaf Palme Ház, Budapest

2002 A Belga – Magyar művészkönyvek II., Duna Galéria, Budapest

Matricák 2002. Kisméretű Elektrografikák Nemzetközi Kiállítása. Újpesti Gyermek Galéria, Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház, Budapest

IGEN-NEM Jacquard kiállítás a Ferenczy Noémi-díjas textilművészek műveiből. Textilmúzeum, Budapest

Őszi Tárlat. Gödöllői Új Művészet Közalapítvány Alkotóháza, Gödöllő

Ballószögi Művésztelep kiállítása. Bozsó Gyüjtemény, Kecskemét; Újpest Galéria, Budapest

Könyvfesztivál Magyar Művészkönyvalkotók Társasága, Király u., Budapest

Festmény, grafika és textilkép kiállítás Gellért Szálló Teaszalonja, Budapest

A Nagy Magyar Textilkiállítás, Szombathelyi Képtár, Szombathely

XXI. Nemzeti és Nemzetközi Grafikai Biennálé, Miskolci Nemzeti Színház, Miskolc

Artists Book Fair, "LAB 02" London Institute

2003 Artists Book Fair, "LAB 03" ICA (Institute of Contemporary, Arts)

7 év 77 művész, Budavári Kárpitműhely, Budapest

Új Magyar Képtár kiállítás, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

Textilművészeti Alkotóműhely 10 éve, Árkád Galéria, Budapest

GIM – KERT… kiállítás Mű-Terem Galéria, Debrecen

Tavaszünnep, Pesterzsébeti Művészeti Napok, Gaál Imre Galéria, Pesterzsébet

Emlékek, Magyar Papírművészeti Társaság kiállítása, Nádor Galéria, Budapest

Magyar Páneurópa Unió Magyarország és Európa című pályázatának kiállítása, Lurdy Ház galériája, Budapest

2004 Könyvhétvége Óbudán a Fő téren, Magyar Művészkönyvalkotók Társasága, Rózsahegyi Kávéház Budapest

Papírvarázs Művészkönyvek kiállítása, Magyar Művészkönyvalkotók Társasága, IX. Galéria Budapest

Művészkönyv kiállítás, Vizivárosi Galéria, Budapest

Magyar Kultúra Napja, Egyetemi Kongresszusi Központ, Budapest

Balassi Bálint élete és költészete textil és grafikai kiállítás, Mindszenty Emlékmúzeum, Esztergom

Válogatás a Magyar Textilművészek Szövetségének Belgiumi Zászló-kiállításából, Gábor Dénes Szakközépiskola, Isaszeg

Matricák 2004. Kisméretű Elektrografikák 3. Nemzetközi Kiállítása Vasarely Múzeum, Budapest

2006 Képlánc' 56. Emlékkiállítás az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, Közművelődés Háza, Kortárs Galéria, Tatabánya

Matricák 2006, Kisméretű Elektrográfiák 4. Nemzetközi Kiállítása,Vasarely Múzeum, Budapest

2007 Matricák 2007. Matricák 2004-évi díjazottjainak kiállítása, Képíró Galéria, Budapest

In memoriam Assisi Szent Ferenc, Kortárs Galéria, Tatabánya

2009 XXI. Miskolci Grafikai Biennálé, Miskolc

2010 Nők a képzőművészetben, Újpest Galéria, Budapest

1. Artist's Book Triennial, Turiec Gallery, Martin, Szlovákia

Hét évszázad papírtitkai, Magyar Papír és Vízjeltörténeti Kiállítás, Országos Széchenyi Könyvtár, Budapest

Kreációk, Budapesti Tavaszi Fesztivál, Nádor Galéria, Budapest

Váltóáram, MET csoportos kiállítás D-Udvar Galéria, Gozsdu-udvar, Budapest

Áramszüret, MET csoportos kiállítás Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, Szlovákia

Alaplap-alaprajz, FUGA Budapesti Építészeti Központ, Budapest (Megapixel 2010 keretében Digitális Alkotások Országos Tárlata)

2011 XVI.RENÉE Alternatív és Szimultán időstruktúrák Budapest, Erdős Renée Ház, BL Terem

Ezüstgerely 2011. Magyar Sportmúzeum, Budapest

Grafitri XXV. Miskolci Grafikai Triennálé, Miskolc

XXXVI. Szegedi Nyári Tárlat, REÖK, Szeged

III. Országos Víz és Élet Képzőművészeti Biennálé, Baja

Nők a képzőművészetben, Újpest Galéria, Budapest

42. Tavaszi Tárlat, Pesterzsébeti Múzeum, Gaál Imre Galéria, Budapest

Képlánc 1956-2011 MET csoportos kiállítás, Karinthy Szalon, Budapest

Áramlás MET csoportos kiállítás, Viktória Quartier Galéria'05, Berlin, Németország

Lisztérzékenység Hommage á Liszt Ferenc, MET csoportos kiállítás, MKISZ Andrássy úti Galéria, Budapest

Áramkör 10 éves jubileumi MET csoportos kiállítás, FUGA Budapesti Építészeti Központ, Budapest

Liszt ihlette képek, ALLEE, Újbuda Bevásárlóközpont, Budapest

2012 43. Tavaszi Tárlat, Pesterzsébeti Múzeum, Gaál Imre Galéria, Budapest

Cirkusz és varieté, Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Országos Képző és Iparművészeti Kiállítása Fővárosi Nagycirkusz, Budapest

2013 44. Tavaszi Tárlat, Pesterzsébeti Múzeum, Gaál Imre Galéria, Budapest

Gondolatok a könyvtárban3 AIR/HMC és a Magyar Művészkönyvalkotók Társasága kiállítás, Barabás Villa, Budapest

A tér változatai-a tér síkábrázolása, Magyar Vízfestők Társasága kiállítása, FUGA Építészeti Központ, Budapest

Korunk arca, 60. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely

ART MARKET BUDAPEST 2013. Kortárs képzőművészeti kiállítás, Millenáris, Budapest

Csendélet kiállítás a Festészet Napja alkalmából Csepel Galéria, Budapest

2014 ÁRAMKÖR2-Digitális alkotások A22 Galéria Budapest

Áramkör 10 éves jubileumi MET csoportos kiállítás, FUGA Budapesti Építészeti Központ, Budapest

Liszt ihlette képek, ALLEE, Újbuda Bevásárlóközpont, Budapest

Csendélet kiállítás a Festészet Napja alkalmából Csepel Galéria, Budapest

KÖNYV/KÉP/MÁS, Magyar Művészkönyvalkotók Társasága, Vaszary Képtár(Együd Árpád Művelődési Központban), Kaposvár

Négy elem, Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Országos Képző és Iparművészeti Kiállítása, Szentendre

61. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ, Hódmezővásárhely

MEGA-PIXEL 2014. Szabad kategória 2 . ARTUS Stúdió Budapest

MEGKÖZELÍTÉSEK A Magyar Képző-és Iparművészek Szövetsége és a Nemzeti Táncszínház kiállítása, Nemzeti Táncszínház Galéria Budapest

NAPHIMNUSZ 2006-2014. Nemzetközi Velence-tavi Symposion összefoglaló tárlata, FUGA Budapesti Építészeti Központ, Budapest

MEGA-PIXEL 2014. 3. Digitális Alkotások Országos Tárlata, KALEIDOSZKÓP, Vizivárosi Galéria Budapest

Nemzetközi Velence-tavi Szimpózion kiállítása 2006-2014, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, Szlovákia

NYME SEK Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Karának Művészeti Intézete Rajztanszék oktatóinak kiállítása, ZERO Galéria, Szombathely

ART MARKET BUDAPEST 2014. Kortárs képzőművészeti kiállítás, Millenáris, Budapest

A Nagy Háború 1914-2014. emlékező kiállítás, Pesti Vigadó, Budapest

Orbis pictus, Tükrök a világnak, MMA négy tagozatának kiállítása, Kelet-szlovákiai Múzeum, Kassa, Szlovákia

2015 QUADRI DI UN ESPOZITIONE…5, EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI… Augusto Caravati Centro Culturale, Sacromonte-Varese, Olaszország

Analógiák és Differenciák, KÉPPÁROK, MET Galéria, Budapest

5.Textilművészeti Triennálé, Szombathelyi Képtár, Szombathely

ÁRAMKÖR-4, MET csoportos kiállítás, Széphárom Közösségi Tér, Budapest

23+1 Áramlat, MET csoportos kiállítás, Magyar Műhely Galéria, Budapest

Fényérzékenység MET kiállítás, B'32 Galéria és Trezor Galéria, Csontváry Művészeti Udvarház, Budapest

Kortárs Szakrális Textilek kiállítás az Ars Sacra keretében, Erdei Éva Galéria, Budapest

Art Market Budapest 2015, MET Galéria, Millenáris

„Mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek" emlékkiállítás az I. világháború emlékére, MMA Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozata kiállítása, Szent Adalbert Központ, Esztergom

Labitintus, MAOE Képző- és Iparművészeti Kiállítása, Szentendre

Nők a képzőművészetben, Polgár Centrum, Újpest Galéria, Budapest

46. Tavaszi Tárlat, Pesterzsébeti Múzeum, Gaál Imre Galéria, Budapest

Kortárs Design 2015, Kortárs Galéria, Tatabánya

Belső Fény, Iparművészeti kiállítás, Szentendrei Régi Művésztelep/MANK Galéria, Szentendre

A magyar gobelin 100 éve, Szombathelyi Képtár, Szombathely

2016 Magyar Kárpitművészek Egyesülete kiállítása, „Szövött szövegek, szövegszövetek – gobelinek", Vízivárosi Galéria, Budapest

Sheffer Galéria kiállítása, Újbuda Galéria, XI. ker. Önkormányzat, Budapest

47.Tavaszi Tárlat, Pesterzsébeti Múzeum, Gaál Imre Galéria, Budapest

Az idő szövete-20 éves a Magyar Kárpitművészek Egyesülete, Pesterzsébeti Múzeum, Gaál Imre Galéria, Budapest

EMLÉK-MŰ 1956-2016 Pesterzsébeti Múzeum, Gaál Imre Galéria, Budapest

Stúdió 58-59, A Fiatal Képzőművészek Stúdiója retrospektív kiállítása,Budapest Galéria, Budapest

TERMÉSZET-MŰVÉSZET-VÁLTOZATOK Kis gesztusok-Természetszövetség-Öko-avantgárd, Műcsarnok, Budapest

ART MARKET BUDAPEST 2016, MET Galéria, Millenáris, Budapest

SORTŰZ Belvárosi Művészek Társasága, Nádor Galéria, Budapest

2017 NŐ-2017 5.Képzőművészeti Biennálé, Újpesti Polgári Centrum-Újpest Galéria

Körülöttünk-Ipar és Tervezőművészeti Nemzeti Szalon 2017, Műcsarnok, Budapest

Művésztelepen és szimpozionon való részvétel

Velemi Textilművészeti Alkotóműhely, Velem –1977, 1978, 1979, 1981

Fiatal Művészek Stúdiója, Veszprém –1982

Nemzetközi Textil Szimpózium, Graz –1988

Nemzetközi Festészeti Művésztelep, Siófok – 1995, 1996, 1998

I. Móri Nemzetközi Művészkönyv Alkotótelep – 1998

Széchenyi Alapítvány Papírmerítő Művésztelep, Gyermely – 2002, 2004, 2006, 2008, 2009–2013

Textilművészeti Alkotóműhely, Kecskemét – 2004–2012

LEDA Szimpózium, Kecskemét – 2010–2013, 2015

Nemzetközi Velencei-tavi Symposium, Velence – 2013–2014