Kobzos Kiss Tamás

Bevezetés

Kobzos Kiss Tamás rendkívül sokoldalú alkotó- és előadóművész, akinek igen jelentős a tanári és iskolaigazgatói tevékenysége, de foglalkozott népzenegyűjtéssel is. „Nem tudom szétválasztani magamban az énekmondó zenészt, a tanárt, a népdalkutatót. Elsősorban énekesnek tartom magam, a különleges hangszerek ezt segítik." – nyilatkozta az MTI-nek Kossuth-díja átvétele után.[1] Énekes és hangszeres előadóművészként leginkább a magyar régizene, az európai középkori énekes zene, a török énekmondók (azaz ásikok) zenéje, a magyar népzene, valamint kisebb részben a kortárs zene (Szabados György művei) területén tevékenykedik. Gyakran említik énekmondóként. Európai viszonylatban is az egyik legkiemelkedőbb előadója a középkori provence-i trubadúr-énekeknek. Újjáélesztette a XVI. századi magyar énekkincset (Tinódi, Balassi, protestáns zsoltárok, históriás énekek). Kutatásai eredményeként Csokonai-dalokat jelentetett meg. Versmegzenésítő tevékenysége is számottevő, legnagyobb részben XX. századi magyar verseket zenésít meg. „Zenészként mindig is a vers és a dal párosításával foglalkoztam, és ma is a szöveg és a dallam határozza meg az érdeklődésemet."– írja.[2] Énekesként különböző hangszerekkel – főként lanttal, kobozzal, sazzal (azaz török lanttal), tekerővel – kíséri önmagát. (A hangszerválasztás mindig az adott énektől függ.)

Előadóművészi tevékenysége szólistaként

Szólistaként már az 1970-es évek közepétől gyakran fellépett az Egyetemi Színpadon, hanglemezklubokban, templomokban. 1979 óta sok száz koncertet adott Magyarországon, a környező országok magyarlakta városaiban és falvaiban, Európa majdnem minden országában, valamint Japánban (1982, 1985, 1989, 1995), Kínában (1999) és az Amerikai Egyesült Államokban (1989). A Hungexpo szervezésében 1974 és 1985 között több külföldi magyar kiállítás zenei résztvevője volt (Gent, Graz, München, Osaka, Tokio), az 1990-es évek végén fellépett a lisszaboni Expón és a brüsszeli Europalián. Az 1980-as évek első felében közreműködött Szentpál Mónika és Erdélyi György előadóestjein. 1983 és 1985 között körülbelül 150 alkalommal szerepelt a Radnóti Színpad előadásain, Koncz Gábor, majd főként Nagy Attila színésszel Arany János Toldiját adták elő. 1992 óta minden évben fellépett a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon, ugyancsak főként szólistaként. Négy alkalommal lépett fel a Párizsi Magyar Intézetben, az 1848-as forradalomra emlékező műsorral (2002, 2009, 2013), illetve Balassi-műsorral (2004). Ugyancsak Balassi-műsort adott a Bukaresti Magyar Intézetben (2012).

Már pályája elején igen elismerő kritikák jelentek meg róla. 1980-ban így írt tehetségéről Malina János zenetörténész: „Egészen jellegzetes, kissé »torkos«, népzenéből leszűrt, mégis sajátosan mai éneklésmódja könnyen válhatna modorossá, ha nem szuggesztív egyéniségű, a szöveg árnyalataihoz alkalmazkodni tudó, rendkívüli »beleérző képességű« előadóról volna szó. Teljesen spontán módon, ösztönösen azonosul az énekmondó szerepkörével; mégsem érezzük soha szemfényvesztésnek, amit csinál, mert előadásának ereje van, magával ragad. Sajnos, ma már nem rekonstruálható pontosan egy Tinódi, egy Farkas András előadásmódja; Kiss Tamásnak azonban mindig szívesen elhisszük, hogy hitelesen kelti életre őket."[3]

Előadóművészi tevékenysége különböző együttesek tagjaként és más zenészek partnereként

Egyetemi évei alatt tagja volt a Főnix színjátszó együttesnek, valamint a Délibáb népzenei együttesnek. 1974 végétől egy rövid időre a Kaláka együttes tagja lett, majd 1976-től tíz éven át L. Kecskés András együttesében zenélt. (Az együttes különböző neveket viselt: Bakfark Bálint Lanttrió, Kecskés együttes.)

A Jánosi együttessel 1985-től adott rendszeresen hangversenyeket. Kiemelkedő közös produkciójuk volt a Bartók Béla gyűjtéseit, illetve műzenéjét bemutató programjuk, amelyet többek között a londoni Royal Festival Hallban (1988) és a New York-i Lincoln Centerben (1991) is bemutattak. Feltárták és feldolgozták az 1848/49-es forradalom és szabadságharc zenéjét és megjelentették lemezen. Bemutatták Liszt Ferenc zenéjének népies gyökereit; ebből a programból ugyancsak készült hanglemez.

1993 óta (amikor a Protestáns énekmondók című kazetta hanganyagát felvették) gyakran szerepel együtt a Musica Historica együttessel, amelynek két tagja, Csörsz Rumen István, az együttes vezetője, és Sudár Balázs korábban a tanítványa volt. 2008-ban a diósgyőri Kaláka Fesztiválon szerepeltek közösen, és többször is felléptek a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon (amelyen egyébként Kobzos Kiss Tamás 1992 óta minden évben szerepelt).

1998 óta több közös műsoruk volt Ferencz Éva énekesnővel, például a karácsonyi és a húsvéti ünnepkörhöz, valamint Szent István napjához kapcsolódva. (A műsorok anyagát CD-lemezeken is megjelentették.)

A 2010-es évek elején közös koncerteket adott Budapesten, a Partiumban és Vilniusban az erdélyi Deák Endre lantművésszel.

1981 januárjától több száz alkalommal lépett fel a René Clemencic által irányított, osztrák Clemencic Consort tagjaként. Szerepeltek együtt a bécsi Musikverein Brahms-termében a Musica Antiqua sorozatban (1981, 1983, 1985, 1995, 1997, 1999, 2008, 2013), karácsonyi koncerteket adtak a Belvedere, illetve az Albertina termeiben, továbbá felléptek például Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, Svájcban, valamint Erdélyben, a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon.

Az 1990-es évek végén több alkalommal lépett fel Ausztriában és Németországban (Tage Alter Musik Herne 2000, továbbá 2000-ben Sevillában, az Alcazarban a Lorenz Duftschmid által vezetett Armonico Tributo együttessel, az V. Károly emlékév alkalmából.

A Thomas Wimmer által vezetett, szintén bécsi székhelyű Accentus Austria együttes énekeseként számos hangversenyt adott Ausztriában, Németországban (például Bambergben), Svájcban, Franciaországban (XXVI Festival de l'Abbaye de Saint-Michel en Tierache), az olaszországi Citta di Castellóban és Jeruzsálemben (Jeruzsálemi Fesztivál 2012).

Michel Montanaro provence-i zenésszel 1982 és 2000 között számos közös népzenei és régi zenei koncertet adtak Provence-ban, Olaszországban, Svájcban és Magyarországon. Felléptek például a Saint Chartier-ban megrendezett tekerőlant-fesztiválon 1985-ben, a diósgyőri Kaláka Fesztiválon pedig 1993-ban. 2012-ben a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon szerepeltek együtt, majd 2014-ben újra közös hangversenyt adtak Budapesten, az Óbudai Társaskörben.

1991-ben ismerkedett meg Erdal Şalikoğlu török énekessel, akivel azóta is szoros emberi és szakmai kapcsolatban van, és akivel számos közös hangversenyt tartottak, többek között Isztambulban, a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon (itt hét közös szereplésük volt), a Kaláka Fesztiválon (Diósgyőrben és Egerben), Budapesten pedig többek között a Yunus Emre Intézetben és a budai Várban, a Mesterségek Ünnepén. „Talán az első török lemezemre, a Szívetekben őrizzetek című albumra vagyok a legbüszkébb" – nyilatkozta az MTI-nek Kossuth-díja átvétele után, 2014-ben.

Kobzos Kiss Tamás mesterének és példaképének tartja Szabados György zongoraművész-zeneszerzőt, „a szabad zene" magyarországi meghonosítóját. Több Szabados-műben ő adta elő az énekes szólamot: Szertartászene (1983), Az események titkos története (1985), A kormányzó halála (1989). A kormányzó halálát húsz alkalommal adták elő különböző városokban, például 1990-ben, Párizsban, a Théâtre de la Ville-ben ötször, de felléptek vele még ugyanabban az évben az avignoni, a hamburgi és a salzburgi fesztiválokon is.

[2014]

[1] 2014. március 14.

[2] Kobzos Kiss Tamás: „Muzsikámmal legyek az emberek örömhozója". In: Oláh Gábor, Bolberitz Pál: HangosKönyv. Szerkesztette Bajor Ágota, Csányi Tamás, Dobai Anna, F. Romhányi Beatrix, Martin Gábor, Staszny Éva. Budapest: Szentimrevárosi Egyesület, 2012, 101–104.

[3] Malina János: „Esztergomi históriák." Muzsika, XXIV. évf. 10. sz. 1981. október, 34–36., az idézet helye: 35.