Kocsár Miklós

Életrajz

Kocsár Miklós 1933. december 21-én született Debrecenben. Édesapja Kocsár László (1897–1969), debreceni hentes és mészárosmester, református presbiter. Második felesége, Miklós édesanyja Borsy Erzsébet (1910–1995). Miklós két idősebb testvére édesapja első, fiatalon elhunyt feleségétől született: László (1924–1988), kutatóorvos és sugárbiológus, illetve Olga (1926–1999), postatiszt.

Zeneszerető családból származott: édesanyja zongorázott, édesapja hegedült. Kisiskolásként a nyári szünidőt többnyire keresztanyjánál, egy szabolcsi faluban töltötte, ahol esténként nagy népdalénekléseket csaptak.[1]

Kocsár öt-hat éves korától heti két alkalommal kapott zongoraórákat „Irma nénitől."[2] Gyorsan haladt a zongorázással, tanárával nyolc-tíz éves korára eljutottak az akkor divatos Kis kezek, nagy mesterek című zongoraalbumhoz, amely több népszerű opera- és operettrészletet tartalmazott könnyített letétben. Ezek előadásával Kocsár nagy sikert aratott a család és az ismerősök körében. Tizenhárom évesen már végigjátszott egy szilveszteri bált.[3] Egy-két év tanulás után már saját táncdarabokat szerzett.[4]

Kocsár a Debreceni Református Gimnázium tanulója volt, ahol nem túl nagy lelkesedéssel az énekkar munkájában is részt vett.[5] A gimnáziumból 17 évesen eltanácsolták, érettségit az Állami Fazekas Mihály Gimnázium magántanulójaként tett 1951-ben.[6] Az érettségi tanévében került kapcsolatba a debreceni Csokonai Színházzal, ahol zongoristaként és harmonikásként kapott megbízást. Ebben az intézményben volt korrepetitor a Debreceni Zenede akkori igazgatójának, Mikulai Gusztávnak a felesége. Tanácsára kezdett el Kocsár komolyabban zenét tanulni és ennek a kapcsolatnak köszönhetően iratkozott be tizenhét évesen a Zenedébe.[7]

Az első két hétben klarinétozott – amit azért választott, mert közel áll a könnyűzenéhez, továbbá azt remélte, hogy hamarosan átválthat szaxofonra [8] –, de két hét után Zeitler Márton „átcsábította" harsonázni.[9] Egy év múlva már zeneszerzést is tanul a Kodály-növendék Szabó Emil irányításával.[10]

Debrecen zenei élete nem sok nyomot hagyott Kocsáron, inkább a Zenede kitűnő növendékei, a hetente többször is megrendezésre került délutáni hangversenyek és a fővárosból odajáró művész-tanárok voltak rá hatással.[11] Főbb hangversenyélményeit később, Budapesten gyűjtötte össze, ahol módja volt a modern zenével is behatóbban megismerkedni.[12]

A gyermekkori rendszeres zongoraszereplések hangszeres biztonságot teremtettek a későbbi zeneszerzőnek, a tánczenékkel való foglalatoskodás pedig megszilárdította formaérzékét.[13] A szabolcsi rokonoknál szerzett népzenei emlékek is fontos forrássá váltak.[14] A Zenedében a dzsesszel való foglalkozás kibontakoztatta improvizációs készségét.[15] Saját bevallása szerint a tény, hogy ezekben az években harsonát tanult és ezáltal kapcsolatba került a többi fúvós diákkal, alapozta meg azt, hogy később előszeretettel komponált fúvós hangszerekre.[16] Életrajzírója, Gerencsér Rita szerint a rézfúvós hangszerek hangszíne, dallamrajza, „szonórus cantabilitása" Kocsár egész életművén nyomott hagyott. Szerinte ennek a hatásnak köszönhető továbbá az is, hogy Kocsár életművében nagy arányban találhatóak dalok és kórusművek.[17]

Kocsárt 1954-ben, második próbálkozásra vették fel a Zeneakadémia zeneszerzés osztályába.[18] Ugyanekkor – egyik napról a másikra – abbahagyta a dzsessz- és tánczenével való foglalkozást.[19] Zeneszerzés főtárgy-tanára Farkas Ferenc lett, aki – visszaemlékezései szerint – mindenben támogatta.

Szintén saját elbeszélése szerint a legtöbbet tőle tanulta a Zeneakadémián.[20] Farkas később „mintanövendékként" emlékezett Kocsárra.[21] Farkastól a zeneszerzés klasszikus megoldásai mellett Kocsár olyan, akkoriban tiltottnak számító technikákat is megtanult, mint a dodekafónia.[22] Tanárai voltak még Bárdos Lajos (zeneelmélet, prozódia), Járdányi Pál (szolfézs, népzene), Szőllősy András és

Legány Dezső (zenetörténeti tárgyak). A körülötte lévő évfolyamokban tanult Petrovics Emil, Kurtág György, Szokolay Sándor, illetve Durkó Zsolt és Bozay Attila. Kollégiumi szobatársa a szintén debreceni tanszaktársa és életre szóló barátja, Vántus István volt. Ebben az időben Bartók művei mellett – amelyekkel való találkozást Kocsár tudatosan kereste – elsősorban a Maros Rudolf közvetítésével megismert Webern szeriális zenéje és Stravinsky orosz korszaka volt rá hatással.[23]

Kocsár kivette a részét a diákság szakmai szerveződéseiben is, ő alapította meg – talán a debreceni rendszeres tanulmányi hangversenyek hatására – a Zeneszerző Kört, amely magas nívójú bemutatkozási lehetőséget teremtett a pályakezdő zeneszerzőknek és előadóművészeknek.[24] Politikailag azonban nem volt cselekvő, az 1956-os forradalom – ahogy Kocsár fogalmazott – „elzúgott felette."[25]

A főiskola elvégzése után anyagi feltételei megteremtése végett elsősorban könnyebb műfajú műveket írt.[26] 1963-ban néhány hónapig a Zeneműkiadó szerkesztője, majd egy évtizedig a Madách színház zenei vezetője és karmestere lett. Erre az időre esik házasságkötése Herboly Ildikóval, illetve közös gyermekük, Balázs születése.

Ez a periódus azonban törés volt Kocsár zeneszerzői pályáján. Abban az időben nyílt lehetősége megismerni a darmstadti és lengyel iskolák – különös tekintettel Pendereczki Hiroshimájára – kísérleteit. Ekkor szembesült azzal a ténnyel, hogy a világ zeneszerzése másfelé halad, mint ahogyan azt – többi kollégájával együtt – Budapesten látta.[27] Az 1970-es években negatív élményként az elektronikus zene, pozitívként Mahler művészete gyakorolt rá hatást.[28]

1972-ben megvált a Madách Színháztól, helyette a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzéstanára lett, 1974 és 1984 között a zeneszerzés tanszéket is vezette. Az ő osztályából került ki – többek között – Andorka Péter, Csemiczky Miklós, Bella Máté, Hámori Máté, Mohay Miklós és Vajda Gergely. A tanítást nagyon hasznosnak találta, mert így kénytelen volt olyan dolgokat is megfogalmazni, amelyeket egyébként szóban sosem formált volna meg.[29] 1974-től a Magyar Rádió Népzenei Rovatának lett vezetője, 1983-ban a Zenei Főosztály helyettes vezetőjévé léptették elő. Azt, hogy ennyi helyen dolgozott viszonylag rövid ideig, azzal magyarázta, hogy ezzel tudta megelőzni a fásultságot. Viszont akármennyi teher is volt rajta, a zeneszerzésre mindig szakított elegendő időt.[30]

Talán egykori zeneakadémiai tapasztalataira is emlékezve éveken keresztül sikerrel irányította a Magyar Zeneművészek Szövetsége Zeneszerző szakosztályának munkáját. 1988-ban tagja lett a Magyar Zeneművészeti Társaságnak, 1992-ben egyik alapító tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. [31]

Kocsár Miklós művészetét 1973-ban és 1980-ban Erkel-díjjal ismerték el. 1987-ben Érdemes Művész lett, 1992-ben a Bartók–Pásztory-díjat is elnyerte.[32]

Az ezredfordulón és az azt követő évtizedben további magas rangú állami kitüntetéseket vehetett át: Magyar Művészetért díjat (1999), Kossuth-díjat (2000), Kölcsey-emlékplakettet (2005) és a Magyar Érdemrend középkeresztjét (2014). Ugyanebben az évben, 2014-ben A Nemzet Művészének választották. Korábban, 2004-ben elnyerte a KÓTA-díját.

Az életrajzot összeállította: Németh Zsombor [2016]

[1] Gerencsér Rita: Kocsár Miklós. Budapest: Mágus, 2001. 3. illetve Devich Márton: „A harsonától a kórusokig. A hetvenéves Kocsár Miklós portréja." Muzsika 46/12 (2003. december), 11.

[2] Gerencsér: Kocsár, 3.

[3] Devich: „A harsonától a kórusokig."

[4] Gerencsér: Kocsár, 3.

[5] Fittler Katalin: „Kocsár Miklós zeneszerző 60 éves." Zeneszó 3/12 (1993. december), 4.

[6] Gelencsér: Kocsár, 3.

[7] Devich: „A harsonától a kórusokig."

[8] Földes Imre: Harmincasok. Beszélgetések magyar zeneszerzőkkel. Budapest: Zeneműkiadó, 1969. 63.

[9] Devich: „A harsonától a kórusokig." Hátterét lásd ugyanitt.

[10] Gelencsér: Kocsár, 3. Hátterét lásd: Devich: „A harsonától a kórusokig." illetve Földes: Harmincasok, 63.

[11] Gelencsér: Kocsár, 4.

[12] Földes: Harmincasok, 60.

[13] Gelencsér: Kocsár, 4.

[14] Devich: „A harsonától a kórusokig."

[15] Gelencsér: Kocsár, 4.

[16] Devich: „A harsonától a kórusokig."

[17] Gelencsér: Kocsár, 4. Ezt támasztja alá, hogy Kocsárral a konzervatóriumban sem sikerült megkedveltetni az énekkart, lásd Fittler: „Kocsár Miklós zeneszerző 60 éves".

[18] Gelencsér: Kocsár, 4.

[19] Ennek okairól így nyilatkozott 2003-ban: „Rettentően megijedtem. Teljesen hihetetlen volt számomra, hogy komponáltam egy kis darabocskát, eljátszották és fölvettek, és akkor én most zeneszerző leszek, nekem most zenekari darabot kell komponálni... Szabályosan pánikba estem. Emlékszem arra a pillanatra, amikor beléptem a Zeneakadémiára, és fogadalmat tettem, hogy mindent megteszek azért, hogy sikeresen elvégezzem." Lásd: Devich: „A harsonától a kórusokig." Lásd még: Földes: Harmincasok, 63.

[20] Devich: „A harsonától a kórusokig.", F(ilip)V(iktória)-NB: „A Zeneakadémia aranydiplomásai válaszolnak – Rondó 2." Fidelio 2012. 09. 30. http://fidelio.hu/klasszikus/2012/09/30/a_zeneakademia_aranydiplomasai_valaszolnak_rondo_2/ (Utolsó megtekintés: 2016. március 2.)

[21] Sedánszky János születésnapi beszélgetése Kocsár Mikóssal, Duna Televízió, 1993.

[22] Földes: Harmincasok, 59.

[23] Varga Bálint András: 3 kérdés, 82 zeneszerző. Budapest: Zeneműkiadó, 1986. 188.

[24] Földes: Harmincasok, 61. illetve Gelencsér: Kocsár, 5.

[25] Devich: „A harsonától a kórusokig."

[26] Földes: Harmincasok, 64. illetve Varga: 3 kérdés, 82 zeneszerző, 189.

[27] Varga: 3 kérdés, 82 zeneszerző, 186–188.

[28] Varga: 3 kérdés, 82 zeneszerző, 190.

[29] Mikes Éva: „A zeneszerző megjárja a poklok poklát. Kocsár Miklós 80 éves." Muzsika 56/12 (2013. december), 6–8. 7.

[30] Uo.

[31] Gelencsér: Kocsár, 13.

[32] Gelencsér: Kocsár, 22.

_____________

Életrajzi adatok

Debrecen, 1933. december 21.

Budapest, 2019. augusztus 29.

Tanulmányok / iskolák

1943–1950: Debreceni Református Gimnázium

1950–1951: Állami Fazekas Mihály Gimnázium – magántanuló

1950–1954: Debreceni Konzervatórium, harsona (Zeitler Márton), zeneszerzés (Szabó Emil)

1954–1959: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, zeneszerzés (Farkas Ferenc)

Munkahelyek

1963: Zeneműkiadó (szerkesztő)

1963–1972: Madách Színház (zenei vezető, karmester)

1972–2019: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola; 1974-1984: zeneszerzéstanár, Zeneszerzés-szak (tanszékvezető)

1974–1985 Magyar Rádió; Népzenei rovatvezető (1974–1983), Zenei Főosztályvezető-helyettes (1983–1995)

Művészeti szervezeti tagság

Magyar Zeneművészek Szövetsége Zeneszerző Szakosztálya

1988–2019: Magyar Zeneművészeti Társaság

1992–2011: az MMA társadalmi szervezet alapító tagja

2011–2019: a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja

Művek

Vokális

Oratórium

Magnificat – vegyeskarra, vonószenekarra, ad. lib. orgonára és ütőkre (1996, b.: 1996)

Magnificat –vegyeskarra és orgonára (1997, b.: 1998)

Missa Secunda – nőikarra és orgonára (1997, b.: 1998)

Laudatio Episcopi Sancti Martini – narrátorra, tenor- és baritonhangra, vegyeskarra és zenekarra (2000)

Stabat Mater – szoprán- és baritonhangra, vegyeskarra és zenekarra (2007, b.: 2008)

Kórus

Két lakodalmas – nőikarra (Népdal) 1955

Három gyermekkar (Weöres Sándor) 1956

Boros nóták (Népdal) – férfikarra 1958

Magyar nyár (Juhász Gyula) – vegyeskarra 1958

Három egyneműkar (Weöres Sándor) 1959

Szikla (Sárközi György) – vegyeskarra 1959

Új Kőmíves Kelemen (Juhász Gyula) – férfikarra 1960

Két vegyeskar (Juhász Gyula) (1960

Süssél nap (Drégely László) – gyermekkarra 1962

Forintos nóták (Népdal) – vegyeskarra 1964

Évszakok zenéje (Áprily Lajos) – nőikarra 1967

Tűz, te gyönyörű (Nagy László) – vegyeskarra 1971

Liliom-dal (Nagy László) – vegyeskarra 1971

Három nőikar (Nagy László) – 1972

Tűzciterák (Nagy László) – nőikarra 1973

Gyermekkarok I, II, III Csanádi Imre) – 1974

Kórusdalok (Weöres Sándor) – egy szólamra és zongára vagy kamaraegyüttesre (1975, rev.: 1995)

Csili-csali nóták (Weöres Sándor) – gyermekkarra 1977

Cat and Dog – gyermekkarra 1978

Knick-Knacks – gyermekkarra 1978

Csodafiú-szarvas (Nagy László) – vegyeskarra 1979

Mondottam ember (Madách Imre) – vegyeskarra 1980

Six Choruses (C. Sandburg) – nőikarra 1981

Gyermekkarok IV (Csanádi Imre) – 1983

Mégis mondom Damion! (Népi imádság) – vegyeskarra 1985

Emlékjel (Vörösmarty Mihály) – nőikarra 1986

A kő és az ember (Weöres Sándor) – férfikarra 1988

Szent Antal tüze (Népi imádság) – vegyeskarra 1992

Hegyet hágék (Népi imádság) – vegyeskarra 1992

Missa in A – nőikarra 1991

Keresztvetés (Népi imádság) – vegyeskarra 1993

Szentivánéji út (Fodor András) – nőikarra 1993

Téli alkony (Nagy László) – nőikarra 1993

Oh hajnal, hajnal (Népi imádság) – vegyeskarra 1993

Hálog, hasadj meg! (Népi imádság) – vegyeskarra 1993

Öt bicinium (Kányádi Sándor) – gyermekkarra 1994

Valaki jár a fák hegyén (Kányádi Sándor) – nőikarra 1995

Salve Regina – nőikarra 1995

Jubilate Deo – kettős egyneműkarra és rézfúvósegyüttesre vagy orgonára 1995

Ave Maria – egyneműkarra 1997

Tavaszvárás – tavaszvárás 1997

Exsurge cor meum (Fazekas Mihály) – egyneműkarra vagy vegyeskarra 1997

O vos omnes – nőikarra 1998

Assumpta est Maria – nőikarra és ad. lib. harangjátékra és triangulumra 1998

Libera me – nőikarra 1999

Könyörgés tavasszal – vegyeskarra 1999

Cantate Domino – nőikarra vagy férfikarra 2000

Cantate Domino – vegyeskar 2000

Adoramus te – vegyeskarra 2001

Döbrentei Kornél: Vagyunk és leszünk – vegyeskarra 2001

Kölcsey Ferenc: Négy madrigál – nőikarra 2002

Két karácsonyi motetta – nőikarra 2002

Laudate Dominum - CXVII zsoltár – vegyeskarra 2002

Missa tertia – vegyeskarra 2002

Tavasz, tavasz! (Kányádi Sándor) – gyermekkarra 2003

Öregisten, Nagyisten (Jókai Anna) – nőikarra 2003

Super flumina Babilonis – nőikarra 2003

Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj! – karácsonyi dallamok – nőikarra és ad. lib. harangokra (2003, rev. 2004, 2006, 2007, 2008)

Nagykarácsony éjszakáján – vegyeskarra 2003

Mária-énekek – nőikarra és ad. lib. triangulumra 2004

Psallite Deo! – ünnepi zsoltár – gyermekkarra és kamaraegyüttesre vagy orgonára 2004

Alma redemptoris mater – nőikarra 2004

Requiem aeternam – nőikarra 2004

Gaudeamus igitur – nőikarra és ad. lib. 2 timpanira 2005

Populus Sion – nőikarra 2005

Rorate caeli – nőikarra 2005

Adventi koszorú – nőikarra 2005

Laudate Dominum – kettős egyneműkarra és rézfúvósegyüttesre vagy orgonára 2005

Régi magyar diákdalok – vegyeskarra 2005

Karácsony, fekete glória (Nagy László) – hét nőikar 2006–2007

Nyár van, nyár (Kányádi Sándor) – nőikarra 2007

Jön az ősz (Kányádi Sándor) – leánykarra 2007

Karácsonyi énekek – egyneműkarra 2007

Gyermekkarok Kányádi Sándor versekre, 1–4. füzet 2008

Maria, fons aquae vivae – vegyeskarra és orgonára 2008

O, Maria, gratiosa – vegyeskarra és orgonára 2008,

O, Maria, Mater pia – vegyeskarra és orgonára 2008

Ave, rosa sine spina – vegyeskarra és orgonára 2009

Ave verum corpus 2011

Nap hanyatlik, Köd-konda támad, Bíztam a tavaszban (Nagy László versei), 2011

Adjon az Isten szerencsét (Nagy László verse, 2012)

Női karok (Nagy László) 2012

Virágok, veszélyek-vegyeskar (Nagy László) 2012

Nemzeti dal (Petőfi Sándor) – egynemű karra és zongorára 2014

Agnus dei – nőikarra 2014

Pater Noster – vegyeskarra 2014

Alleluia – egyneműkarra 2015

Miserere – vegyeskar 2016

Dal

Dalok József Attila verseire – mezzoszopránhangra és zongorára 1955

Rongyszőnyeg (Weöres Sándor) – mezzoszopránhangra és hangszerekre (fuvolára, hegedűre és brácsára) vagy zongorára 1956

Két Radnóti dal – mezzoszopránhangra és zongorára 1956

A kanász (József Attila) – baritonhangra és zongorára 1956

Három dal Boda István verseire – tenorhangra és hangszerekre (klarinétra, hegedűre és csellóra) vagy zongorára 1956

A kísértet dala (Weöres Sándor) – mezzoszoprán-, alt- vagy baritonhangra és zongorára 1958

Fájva szeretni (Tóth Árpád) – szopránhangra és zongorára 1958

Kései szelek (Kassák Lajos) – baritonhangra és zongorára 1958

Falusi sirató (Szabó Gizella) – baritonhangra és zongorára 1959

Tavaszi dal (Szécsi Margit) – bariton- vagy mezzoszopránhangra és zongorára 1961

Tehénszerelem (Kassák Lajos) – énekhangra és zongorára 1964

Lamenti (F.G. Lorca) – szopránhangra és zongorára 1965–1967

Magányos ének (József Attila) – szopránhangra és tizenegy hangszerre 1970

Három dal Petőfi Sándor verseire – szopránhangra és zongorára 1973

Kassák dalok – szopránhangra, fuvolára és cimbalomra 1976

Három keserves ének (Népdal)– szopránhangra és cimbalomra vagy zongorára 1979

A félelem felhői (Kassák Lajos) – mezzoszopránhangra és cimbalomra vagy zongorára 1992

Dalok Kányádi Sándor verseire – mezzoszopránhangra és zongorára 1994

Por dal (Gyurkovics Tibor) – bariton- vagy mezzoszopránhangra és zongorára 1996

Három dal Gyurkovics Tibor verseire – baritonhangra és zongorára 1996

Öt virágének (Ágh István) – mezzoszopránhangra és zongorára 1997

Ölelj meg engem, Isten (Gyurkovics Tibor) – baritonhangra és zongorára 1998

Dalok Csukás István verseire – baritonhangra és zongorára 1960, 2000–2002

Maradj még (Moldvay József) – baritonhangra és zongorára 2002

Dalok magyar költők verseire 2. (Gyurkovics Tibor) 2013

Kantáta

Hegyi legények (Újgörög népköltés Samu János ford.) – tenorhangra, férfikarra, rézfúvósegyüttesre, zongorára és ütőhangszerekre 1956

Suhanj szerelem! (J. Joyce Gergely Ágnes Ford.) – tenorhangra, vegyeskarra és zongorára/zenekarra 1961

Juhász Ferenc verssoraira: Az éjszaka képei – szoprán- és baritonhangra, vegyeskarra és zenekarra

1987

Karácsonyi pásztorjárás (Népdalok)– szólistákra, nőikarra, fuvolára, zongorára és ütőkre 1989

Madáretető (Kányádi Sándor) – gyermekkarra és kamaraegyüttesre 1995

Hangszeres

Szólóhangszeres

Két darab zongorára (1954)

Népdal szvit – zongorára (1954)

Magyar népdalok zongorára (1954–1956)

Capriccio – fuvolára (1956)

Capricco – zongorára (1960, rev.: 2002)

Improvvisazioni –zongorára (1972, b.: 1974)

Repliche No. 3 – cimbalomra (1981, b.: 1981)

Hét változat – brácsára (1983, b.: 1984)

Echoes No. 1 – kürtre (1984, b.: 1984)

Suite per chitara (1986)

Epitaffio per contrabasso (1988)

Változatok szólógordonkára (1989, r.: 2002)

Fantázia tárogatóra (1989)

15 Bagatelle per clarinetto solo (1989)

Sonata per violino solo (1961, rev.: 1991, b.: 1993)

7 sonate (Hommage a Scarlatti) – cimbalomra (1993)

Tíz tanulmány gitárra (1993)

Ballad for Cimbalom (1995, b.: 1995)

Hang-portrék zongorára (1995-1996, b.: 1996)

Due Notturni / Tre Notturni – zongorára (1997, b.: 1998, rev.: 1999)

Tre pezzi per organo – in memoriam Ferenc Farkas (2005, b.: 2005)

Ballata szólóhegedűre (2013)

Kamara

Duó-szerenád – hegedűre és brácsára (1955)

Fúvósötös No. 1 (1956, rev.: 1959, b.: 1961)

Három duó – oboára és klarinétra (1956)

Divertimento – oboára, klarinétra és fagottra (1956, b.: 1958)

Öt bagatell – két fagottra (1957)

Szonáta – hegedűre és zongorára (1959, b.: 1959)

Rézfúvós trió – két trombitára és harsonára (1958, b.: 1960)

Vonósnégyes – (1960)

Triószonáta – hegedűre, csellóra és zongorára (1963, rev.: 1994, b.: 1995)

Dialoghi – fagottra és zongorára (1965, b.: 1966)

Variazioni (Fúvósötös No. 2) (1968, b.: 1969)

Repliche No. 1 – fuvola, cimbalom (1971, b.: 1971)

Sestetto d'Ottoni – három trombitára, 2 harsonára és tubára (1972, b.: 1975)

Furulya-muzsika – Musica Pastorale – furulyára és cimbalomra (1975)

Sárközi gyermekkörtánc – furulyára és cimbalomra

Repliche No. 2 – kürtre és cimbalomra vagy zongorára (1976, b.: 1977)

Fúvósötös No. 3 (1984, b.: 1989)

Quintetto d'Ottoni – 2 trombitára, kürtre, harsonára és tubára (1986, b.: 1986)

Echoes No. 2 – két kürtre (1989, b.: 1990)

Rapsodia – harsonára, zongorára és ütőhangszerekre (1989, b.: 1990)

Trio per archi – hegedűre, brácsára és csellóra (1990, b.: 1991)

Fantasia – klarinétra és ütőhangszerekre (1991)

Musica – négy harsonára és négy ütőhangszerjátékosra (1991, b.: 1993)

Hang-szín-játékok – két fuvolára (1993, b.: 1994)

Arioso – csellóra és zongorára (1995, b.: 1996)

Suite per tromboni – három harsonára (1996, b.: 1996)

Chaconne – két hegedűre, csellóra és ad. lib. nagybőgőre (1996)

Echoes No. 3 – három kürtre (1997, b.: 1997)

Duo – trombitára és hárfára (1997)

Echoes No. 4 – négy kürtre (1998, b.: 2000)

Magyar táncok a sepsiszentgyörgyi kéziratból – tárogatóra és csembalóra vagy zongorára (2004)

Magyar táncok az Apponyi kéziratból – tárogatóra és cimbalomra (2004)

Magyar táncok az Barkóczi-féle kéziratból – tárogatóra és csembalóra vagy zongorára (2004)

Magyar táncok No. 1 [A sepsiszentgyörgyi kéziratból] – csellóra és zongorára (2005)

Magyar táncok No. 2 [A Barkóczi-féle kéziratból] – csellóra és zongorára (2005)

Fantasia – szopránszaxofonra és hárfára (2005, b.: 2005)

Friss – szopránszaxofonra, hárfára és cimbalomra (2008)

Fantázia és friss – szopránszaxofonra és hárfára vagy cimbalomra (2008) [A Fantázia kiegészítése]

Vonószenekar

Serenata per archi (1971, b.: 1972) [A Vonósnégyes átdolgozása]

Sequenze (1980, b.: 1980)

Sinfonietta per archi (1996, b.: 1997)

Ifjúsági zenekarok

Saltus Hungaricus – Ifjúsági zenekarra (fl, ob, cl, cr, fg) + vonósok (2017)

Pozsonyi táncok – ifjúsági vonószenekarra (1980)

Szvit vonószenekarra (1986)

Fúvószenekar

Versenymű

Kürtverseny (1957, b.: 1959)

Öt tétel – klarinétra, csembalóra vagy cimbalomra és vonószenekarra (1976, b.: 1976)

Capricorn Concerto – fuvolára és hét hangszerre (1978, b.: 1978)

Episodi – oboára és vonószenekarra (1982, b.: 1982)

Concerto – in memoriam ZH – kürtre és vonószenekarra (1983, b.: 1983)

Elégia – fagottra vagy gordonkára és vonószenekarra (1985, b.: 1986 (Rádió), 1994 (hangversenyterem)

Gordonkaverseny (1994, b.: 1995)

Concerto da Camera – hegedűre és zenekarra (1995, b.: 1995)

Concertino – két fuvolára, csembalóra és vonószenekarra (1999, b.: 1999)

Concerto lirico – brácsára és zenekarra (2000)

Szimfonikus zenekar

Capriccio (1962, b.: 1962, rev.: 2002) [A Capriccio zongoramű zenekari változata]

Varianti (1976, b.: 1985)

Metamorphoses (1979, b.: 1979)

Formazioni (1986, b.: 1986)

Ballata sinfonica (1994, b.: 1994)

Emlékképek 1956 (2015-2016)

Elektronikus művek

Pedagógiai művek

Miniatűrök – zongorára (1955, b.: 1956)

Sonatina – zongorára vagy csembalóra (1956)

Öt kis zongoradarab (1957)

Négy vázlat – zongorára (1958)

Zongoradarabok (1958)

Tizenöt kis zongoradarab (1974)

Varázsdoboz – két fuvolára (1995)

HANG-KÖZ-JÁTÉKOK - Zongoradarabok kezdőknek (2004)

Ungaresca per due fiatti di legno – oboára vagy fuvolára, vagy klarinétra és klarinétra (1968)

Filmzenék és egyéb alkalmi művek

Színes kavicsok filmetűd (Schiffer Pál) 1961

Vázlatok emberekről (Schiffer Pál) 1963

Vallomások egy városról (Schiffer Pál) 1965

Darún (Schiffer Pál) 1965

Az óriás – film (1960)

Csiribiri (Ádám Ottó) – tévéfilm (1965)

Napraforgó (Horváth Zoltán) – film (1974)

Csontváry (Huszárik Zoltán) – film (1979)

Csodakarikás – film (1987)

Kisváros 8/20 (2001)

Átiratok, hangszerelések

Ungaresca per due fiatti di legno – oboára vagy fuvolára, vagy klarinétra és klarinétra (1968)

Saltus Hungaricus – fuvolára vagy klarinétra, vagy hegedűre és zongorára (1970)

Pozsonyi táncok – ifjúsági vonószenekarra (1980)